"A nagy mennyiségben használt műtrágya ugyanis beszivároghat a talajvízbe, amely így folyókba és édesvízi forrásokba juthat, aminek köszönhetően ezen élőhelyeken elszaporodnának az algák, amelyek halak pusztulását és a teljes ökoszisztéma felborulását okozhatják."
Szerintem helyesen így írjuk:
A nagy mennyiségben használt műtrágya ugyanis beszivároghat a talajvízbe, amely így folyókba és édesvízi forrásokba juthat, ami miatt ezen élőhelyeken elszaporodnának az algák, amelyek halak pusztulását és a teljes ökoszisztéma felborulását okozhatják.
Uhh, nagyon remélem, hogy nem. Maga a jól igét kíván alapesetben, bár megfelelő szövegkörnyezetben nem feltétlen: "szomszédaival jól kijövő embernek ismerték". Még a jól jellemzőt is be lehet talán erőltetni egy mondatba, a kémiai folyamatokat jól jellemző grafikon vagy ilyesmi, de a példád egyértelműen a jól jellemzi és jellemző alakok szerintem hibás keverése.
És látom, hogy elég sok találatot ad a google erre, amit én nem találok helyes fordulatnak. Persze az 1500 körüli találat nem tudom elég-e ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy ez bevett és kussoljunk.
A kínai törvények nagyon homályosak azokkal a bűncselekményekkel kapcsolatban, amelyek miatt vádat emelhetnek a szólásszabadság megsértése miatt. Bárki megvádolható a veszekedés szedésével és a gondok kiváltásával.
Vettem a fáradságot és megkerestem az eredetit innen. Azért ezek nem tartoznak az extrém módon ritkán használt kifejezések közé, van rendes megfelelőjük a magyarban.
(A legutóbbi hozzászólásra válaszolva írom, de minden hozzászólónak címezve.)
A csirke far-hát írásmódot (amelyet az Osiris Helyesírás expliciten jelez) a 3. mozgószabály alakítja ki [AkH12 141. c), AkH11 139. c)], tehát ebből a szempontból a csirkefar és a csirkehát szóösszetételek mellérendelő *csirkefar-csirkehát kapcsolatáról van szó (olyan közös bontási termékről, amely tartalmazza a csirke farát és a hátát is, amelyek hagyományosan külön bontási termékek). Ebből az egyszerűsítés elve emeli ki a közös tagot. Vö. réz-arany ötvözet (< *rézötvözet-aranyötvözet), víz-gáz szerelő (< *vízszerelő-gázszerelő).
Mint sok minden a helyesírásban, persze a fenti is tradíciók és műveltségi konvenciók eredménye. Én ugyanúgy el tudnám fogadni, hogy a farhát egy bontási alaptermék, tehát a csirke előtag már ezek együtteséhez járul, akkor a marhafartő mintájára akár egybe is lehet(ne) írni a csirkefarhát szót. Csak ez ellen szól a konvenció, de aki elég „bátor” vagy „forradalmi”, az ezen átléphet. — Persze az egybeírt marhafartő és csirkefarhát írásmódot is egy másik konvenció alakítja ki: nevezetesen az, hogy ezekben az állat neve (marha, csirke) nem anyagnév, hanem magáról az állatról van szó (tehát jelöletlen birtokos szókapcsolat áll a háttérben: a marha fartöve, a csirke farháta), így nem kell (nem lehet) különírni a kettőnél több tagú összetételeit. Következésképp, aki még „bátrabb” vagy „forradalmibb”, az írhatja (írhatná) külön is: marha fartő, csirke farhát. Ez utóbbira vezetne (talán) az is, ha azt az erős álláspontot támogatnánk, hogy az egybe- és különírást a hangsúlyviszonyok mentén kell megreformálni.
Ergo, mindhárom írásmód mellett felhozhatók érvek. Ezek között nem annyira a logika, mint inkább a hagyomány választ.
Szerintem ez olyasmi, mint a mérnök-oktató, ahol nem a mérnököket oktató tanárról van szó, hanem mérnök végzettségű (szakmájú) tanárról, aki mérnökként és oktatóként is dolgozik. De nem vagyok szakértő, csak okoskodok.
