Itt a baj szerintem az, hogy a második tagmondatban halmozott alany van, aminek nem lehet csak úgy elhagyni az egyik felét a hozzá tartozó jelző mellől. Ezen nem segítene, ha az állítmány meg lenne ismételve.
"Nem vagyok benne biztos, hogy mik azok az intervallumok."
Nem vagyok benne biztos, hogy az indexponthu hírszerkesztő (gúgl-fordító) tud magyarul. Nem tudom, hogy az indexponthu hírszerkesztő biztos-e benne magyarul. Vagy valami.
Azt mondják, a nyelv igazán erőteljes egységesedése az elektronikus tömegkommunikációs eszközökkel - de nem az internettel, hanem a rádióval, majd a tévével - indult be igazán. Természetesen előszor a városokban, és nem megy végbe a folyamat egyetlen generáció alatt. Ahogy írjátok, a határon túli területeken ez korlátozva volt, és ott regionális köznyelvek is kialakultak. De azért ilyesmiről talán a trianoni határokon belül is lehet beszélni. Debrecenben sem pont ugyanúgy beszélnek az utcán, mint Budapesten, főleg nem az idősebbek. Még ha nem is túl feltűnő, inkább csak árnyalatnyi különbségek vannak, de azok vannak.
Gyakorlatilag akkor minden megengedett, megfigyelő véleményétől függ csak?
Ez a "megengedett" szó nagyon félrevisz.
A nyelvészek annyit szoktak mondani, hogy a nyelvészet, mint tudomány számára nem értelmzhető kérdés az, hogy a "láthassa" vagy a "láthatja" alak helyes. Különböző nyelvváltozatok vannak. Máshogy beszél a szabolcsi cigánygyerek, mint a rózsadombi juppi. Mindkettő a saját nyelvváltozatának szigorú szabályait követi (önkéntelenül, ahogy a szüleitől tanulta), és ezek nem teljesen egyeznek meg. Egyikben így kell ragozni, másikban úgy. Mondhatjuk, hogy a szabolcsi soron beszélt nyelvváltozatban a "láthatja" változat nem megengedett - aki így mondja, arról rögtön lerí, hogy más változatot beszél - a rózsadombiban meg a "láthassa". Nyelvészeti értelemben egyik sem helyesebb a másiknál, ahogy mondjuk a német nyelv sem helyesebb a hollandnál, sem fordítva.
Ez viszont nem azt jelenti, hogy a két nyelvváltozat értékéről a társadalom ne mondana eltérő ítéletet. Elég komoly - kimondott és kimondatlan - normák szabályozzák, hogy milyen helyzetben milyen nyelvváltozat használata az elvárás, és a műveletlenebbek nyelvváltozataihoz kapcsolódó bizonyos jegyeken nagyon erős stigma van. Ha valaki úgymond felsőbb körökbe igyekszik, akkor az ő szempontjából nagyon "helytelen", és csöppet sem "megengedett" dolog azt mondani, hogy "láthassa". A nyelvészek erről többnyire annyit mondanak, hogy ez viszont nem nyelvészeti kérdés, hanem kvázi illemszabály.
Mondjuk, én nem sokat beszéltem gyerekekkel idén, lehet, hogy a globalizálódás, internet miatt valóban van egy egységesedési tendencia. A velem korúak (50+) egységesen suksükölnek, én ezt tapasztaltam. Az is lehet, hogy ott is van különbség a városi és falusi beszédben, lehet, hogy például Csíkszeredában sokkal inkább beszélnek "pestiesen", mint egy kis faluban odébb.
Megengedőbbnek kell lennünk a székelyek szóhasználatával kapcsolatban. Egy idegen ország közepén élnek elszigetelten. Ma már más a helyzet de 10-20 éve a gyerekek értelemszerűen többet vettek fel otthon vagy a szomszéd bácsitól mert nem volt olyan nagy kínálat magyar nyelvű mesékből. Csonkahazában ez egy természetes folyamat, a médiából illetve az utcán bárhol az irodalmi nyelv jön szembe, és a gyerekek előbb-utóbb kinevetik a viccesen beszélő nagypapát.
Most megint mondtál egy butaságot, Budapesttől 800 km-re mindenki suk-süköl, szerinted az a közel 1 millió magyar anyanyelvű mégis hogy függetleníthetné magát az erdélyi tájegységtől?
De akkor mi különbözteti meg a nyelvész szavát a mi kis okoskodásainktól? Gyakorlatilag akkor minden megengedett, megfigyelő véleményétől függ csak? Azért jól látható itt a topikon is, hogy vannak "véleményes" esetek, de vannak egyértelműen hibás mondatszerkezetek is. Az általam látott (na ez szép szerkezet) műsorban az illető is egyértelműen hibásnak tartott bizonyos kifejezéseket, ugyanakkor a nákkal nem volt baja, egyszerűen úgy gondolta, tájegységtől függ, hogy alkalmazzék-e a hangrend szerinti illeszkedést.
Na nekem meg az a véleményem, hogy a nákolás meg suksükölés ugyanannak a kutyának a kölyke. Aki helyesen beszél, az mellőzi, tájegységtől függetlenül.
Ez különben a mondanivalójuk leegyszerűsítése, sosem mondták például, hogy a suk-sükölés elfogadható hivatalos beszédben/írásban, főleg Nádasdy játssza a "rossz rendőrt" Kálmán a megengedőbb "jó rendőr".
Nem mindegy, mit mond egy nyelvész, mi fogadható el és mi nem? Mindenkinek teljesen egyedi nyelvérzéke van - én úgy tapasztalom, mindenkinek van valami nünükéje, nekem például a csúnya fiúknak van szívük a vesszőparipám, de igazából a karaván halad.
És? A tyuktyük/suksük distinkcióban sincs logika, meg a nák/nékben sem: ha úgy vesszük, ezek rendhagyóságok, vagy legalábbis paradigmáknak csak részleges alkalmazása. Mégis az a standard.
Nem, nincs rajta olyan erős társadalmi bélyeg. A suksükölést azért hoztam fel, hogy jelezzem: nem tartom mérvadónak, hogy az emberek többségének mindegy. Ettől még szerintem a lenti mondat nem felel meg a művelt köznyelvi használatnak. Ahogy értem, a támadt és támadott alakok jelentéshasadása a közelmúltban következett be, úgyhogy lehet, hogy ezt nem mindenki érzi így. Azonban a "támadt meg" és a "támadott meg" aránya a google-ben kb. 1:8, nem tűnik úgy, hogy csak az én raplim volna...
