Ki beszélt köszönetről, Rsüni ?
Mindössze arra próbáltam felhívni a figyelmet, -sajnos úgy látom, hogy egyeseknél ez nem sikerült - hogy nem feltétlen szükséges bunkóként viselkedni, hanem van nem balkánra jellemző módszer is.
Egyebekben a berlini felkelést ki verte le ?
Ki falaztatta be nyugat Berlint ?
Gondolom ezekután hogy biztos a szövetségesek többi tagjai !
"Németországot már egysezr porig aláztátok,Í/b> az sem vezetett semmi jóra. Csak próbálkozzatok nyugodtan! "
Ezt megmagyaráznád?"
Köszönöm a kioktatást. Tudod, az én 2 tánc és 1 faiskolámmal nem vehetem fel veled a versenyt.
Csak arra lettem volna kiváncsi, speaker hogy érti a "aláztátok" szót. Nem töled vártam a választ, okos tojás, Index esze.
Berzarin két hónapig - halálos kimenetelu balesetéig, melyrol egyes örök gyanakvók azt gondolják, hogy megrendezett volt; erre azonban semmiféle bizonyíték nincs - volt Berlin legfelsobb katonai parancsnoka.
Valóban meglepoen humánus és toleráns volt, nemcsak az infrastruktúrát (víz-, gáz és elektromos áramellátás, valamint villamosközlekedés), az élelmiszer-ellátást szervezte meg gyorsan és komoly erofeszítésekkel (pl.az oroszok által amúgy inkább elszállítani szeretett vonatok hadrendbe állításával, és a vidéki krumpli Berlinbe szállításával), hanem még a kulturális élet és az oktatás újraindításáról is gondoskodott (ehhez mind eroforrásokat kellett a semmibol teremteni - részben a hadsereg közremuködésével). Sot, amikor a berlini lakosság azzla fordult hozzá, hogy a vallásos nevelést szeretnék újrakezdeni, akkor ehhez is segítséget adott.
Egyfajta "demokratikus" rendszert is helyreállított, mert mindig figyelembe vette a helyi notabilitások (kivéve a volt nácikkal való együttmuködéssel hírbe hozottakat) véleményét az újjáalakított városi tanácsban.
Azt is tudni kell azonban, hogy Berzarin - ahogy a döntést ellenzo kereszténydemokraták mondják - a sztálini diktatúra képviseloje volt. Gyors katonai karriert csinált, barátokat szerez, soha sem szállt szembe a rendszerrel, bár a '38-39-es katonaitiszti tisztogatásokban o is képbe kerül, végül patrónusai megvédik. Valószínuleg egy simulékony, békeszereto ember volt, ezért is tudott Berlinben, kezében a totális hatalommal, emberséges lenni...
Berzarin az összes szovjet városparancsnok közül talán a legjobb, legtisztességesebb volt. 1975-ben kapta meg - kivételesen poszthumusz - a berlini díszpolgárságot, mert addig a keményvonalas Ulbricht, akinek nyilván nem tetszett Berzarin nagy "liberalizmusa", megakadályozta.
1992-ben, a német egyesítést követo díszpolgár-lista összevonásakor törölték, méghozzá azért, mert az ad hoc történészbizottság jelentése szerint 1940-ben katonai parancsonkként felelos volt Lettországban 47.000 ember elhurcolásában és megölésében (azaz háborús bunben való bunrészesség).
A mostani rehabilitálás közvetlen elozménye, hogy néhány hónappal ezelott történészek bebizonyították, hogy ez nem igaz. Ti. csak 1941-ben, a német támadás eloestéjén került rövid idore Lettországba, amikor is a gyilkosságok már rég megtörténtek. A zöldek ezért szorgalmazták a díszpolgári cím visszaadását. A PDS persze ugyanezt mondta, ok már eleve kétsébe vonták az 1992-es jelentést. Az indok tehát az volt, hogy az 1992-es törlés indoka hamis volt: így érvényteleníteni kell.
Hozzájuk csatlakozott informálisan, jelzésekkel a kormányzó szociáldemokrata frakció, még mielott koalíciós társukkal, a kereszténydemokratákkal egyeztettek volna. A CDU természetesen ezt igen rossz néven vette, és a kezdeti halógató taktikáját feladva határozottan nemet mondott.
A moderált vélemények szerint Berzarin ugyan tisztességesen viselkedett, de ez még nem elég ahhoz, hogy díszpolgárrá nevezzék ki. Hiszn végeredményben a genfi konvenciók is ilyen viselkedésre kötelezik a hadseregeket. És különben is, a tábornok egy totalitárius rendszer kiszolgálója volt. Megemltették azt is, hogy a díszpolgárság nem poszthumusz kitüntetés (igaz, Berzarinon kívül még egy kivétel akadt...).
A keményebben fogalmazók Berzarinnak - mint katonai parancsnoknak - a szovjet hadsereg által az ostrom idején elkövetett jogtalanságokért és a civil lakosságnka okozott mérhetetlen szenvedésért tulajdonítottak közvetett felelosséget.
Végül is az SPD megkerülte koalíciós társát, és együtt a zöldekkel és a PDS-el megszavazták a rehabilitálást.
"Németországot már egysezr porig aláztátok, az sem vezetett semmi jóra. Csak próbálkozzatok nyugodtan! "
Ezt megmagyaráznád?
Történelmi ismereteid a nullával egyenlôek. Az Elsô Világháború utáni békefeltételekrôl és ezeknek a Második Világháborúra gyakorolt ösztönzô hatásukról halottál? Iratkozz be az általános iskola 8. osztályába!
A mai Népszabadságban leírják, miért lett ismét díszpolgár: kivételesen rendes ember volt.
Emberséges dolgokat csinált, igyekezett kaját szerezni a berlinieknek.
Ahogy Magyarországon is voltak olyan osztrák tisztek, mint amilyenekről Jókai az új földesurat mintázta.
Már csak emlék, mikor még nem voltál
Az volt az igazi nyár, az idő oly gyorsan száll
Amikor nem vagy itt velem, elfog a rettegés
Minden kis zajra felébredek,
Mert azt hiszem megjöttél
Megyek át a zebrán a kolléganömmel 90 tavaszán. A zebra végében meg ott mosolyog a tovarisi konyec plakát. A piros lámpánál meg áll egy orosz katonai dzsip. Jobb oldalon a tiszt tovaris. Meredten bámulja a plakátot. Nem hisz a szemének. Megböki a sofört. Az is odanéz. Hüledezve maguk elé bámulnak. Rossz helyre. Mert ottan meg két spiné úgy röhög, hogy folyik a könnyük.
Zöldre váltott a lámpa. Lefulladt a motor. Nem tudott a safjor elindulni, idöben. Hátulról vad dudaszó.
Beértünk a munkahelyre. Öt percig nem tudták kiszedni belölünk, hogy mi a manót röhögünk ennyire.
Hát hócipő bizonyára neked van igazad. Hogy mi mekkora bunkók vagyunk, mert nem köszöntük meg nekik '56 vérbefojtását, az azt követő megtorlás fegyveres biztosítását. Azt, hogy évtizedekig etethettük, itathattuk őket. Azt, hogy környezetünket lenullázták ott, ahova csak a lábukat betették.
Nem teccettek a plakátok, hócipő? Meg nem volt eléggé ünnepélyes a ruszkik hazatakarodása alkalmából tartott búcsúztató? Nem baj. Az oroszoktól se várt senki ujjongást. Csak azt, hogy húzzanak sürgősen a francba vagy ahova akarnak, de fejezzék be a megszállást végre.
Politikai kultúra... Aha.
Már csak emlék, mikor még nem voltál
Az volt az igazi nyár, az idő oly gyorsan száll
Amikor nem vagy itt velem, elfog a rettegés
Minden kis zajra felébredek,
Mert azt hiszem megjöttél
Te nem érzed, nem érzed azt a kínt,
Amikor éjjel itt maradsz, magányról álmodik a remény
Ahogy megjöttél, rögtön ősz lett, majd hirtelen tél
Más lett a föld és más a világ, havat hord a szél.
Azok a boldog szép napok, ég veled,
Te nem tudod, milyen jó nélküled.
Azok a boldog szép napok, ég veled,
Te nem tudod, milyen jó nélküled.
Már csak emlék, mikor még nem voltál
Az volt az igazi nyár, az idő oly gyorsan száll
A legszebb pillanat, amikor búcsúzunk,
És a vonatra felszállsz,
Könnyes szemmel arra gondolok, nehogy lemaradjál.
Németországot már egysezr porig aláztátok, az sem vezetett semmi jóra. Csak próbálkozzatok nyugodtan!
Ami meg a ruszki megszállókat illeti, velünk 45 évig ünnepeltettétek a felszabadúlást, remélem nem kivánod, hogy tiszteletbeli főpolgármesterré válasszuk a rosszemlékű Spiridonov városparancsnokot, vagy Szerov KGB főnököt? (Bár talán Demszky irodájában jól mutatna bármelyikük -felakasztva.)
Speakerkém figyelmedbe ajánlom, hogy a németek nem ragasztgattak ki "Tovarisi konyec" feliratú plakátokat sem, hanem ünnepélyesen búcsúztatták az oroszokat, nem egy tábornoki szinten, hanem kancellári ill. orosz elnöki szinten.
Mintha az a politika ill. kultúra, vagy ha úgy tetszik politikai kultúra valamivel szimpatikusabb lenne !
Akkor javasolnám, hogy a berliniek kövessék a jesoloiak példáját./Az utóbbiak tüntettek Haider díszpolgársága ellen./
Lehet felvonulni és tiltakozni.És követelni, hogy töröljék az illető "urat" a jegyzékből.Ha nem, akkor igaz a mondás: minden közösségnek olyan vezetője van, amilyet megérdemel.
Üdv: mic.
Berlin első szovjet városparancsnoka ismét berlini díszpolgár
2000. július 13., csütörtök, 20.10
Visszavették Berlin díszpolgárainak névjegyzékébe a német főváros első szovjet városparancsnokát, Nyikolaj Berzarin vezérezredest, aki az 1945-ben aratott győzelem után lett Berlin városparancsnoka.
A német újraegyesülést követően, 1992-ben az immár egységes Berlin szenátusa törölte nevét a megtisztelő névsorból, de a döntéssel sokan már akkor sem értettek egyet. Olyannyira nem, hogy az azóta eltelt években időről időre felmerült az egykori szovjet parancsnok rehabilitálásának kérdése. Végül is csütörtökön megoldódott a vita: a város képviselő testülete elfogadta a zöldek frakciójának javaslatát, és Nyikolaj Berzarint visszavette a nevezetes névjegyzékbe.
