Így a nagyon nem odavaló, de csak a pártlistán bejutni képes képviselők eleve kiesnének. Továbbá az ember nézve értelmesebb arcok is mandátumhoz jutnának (pártszíntől függetlenül)
Javasoljuk a választási rendszer gyökeres átalakítását. Jelenleg a képviselők senkit nem képviselnek önmagukon illetve – jó esetben – saját pártjukon kívül. Ennek a magatartásnak a jelenlegi választási rendszer tág teret ad, sőt, egyenesen támogatja. Térjünk át az egyfordulós „single transferable vote", átruházható szavazat rendszerre, amit például Írországban sikerrel alkalmaznak. A rendszer lényege, hogy a választókerületek többmandátumosak, s minden párt maximum annyi jelöltet állíthat, ahány mandátumos a kerület. A választó a megkapott jelöltlistán preferenciális sorrendet állapít meg, vagyis például egy négy mandátumos kerületben négy induló párt esetén 16 jelöltet rangsorol, plusz az esetleges független indulókat. Az a jelölt, aki elsőre elnyeri a szükséges Droop-kvótát plussz egy szavazatot (Droop-kvóta: az érvényes szavazatok számát elosztják eggyel többel, mint ahány mandátumos a kerület, tehát ha ötezer érvényes szavazat volt választókerületünkben, akkor a Droop-kvóta 1001 lesz), bejut a parlamentbe, a második helyezet szavazataihoz hozzáadják második preferenciáit, s ha így eléri a Droop-kvótát, ő is bejut, és így tovább. Ez a rendszer először is kiküszöböli a pártok közötti alkudozásokat, visszalépéseket a második forduló előtt. Másodszor, mindenkinek, aki parlamenti képviselő kíván lenni, el kell indulnia egy körzetben, vagyis ki kell állnia a választók elé, ami erősíti a képviseleti jelleget. Harmadszor, visszaszorítja a központból irányított pártelit-képződést, mert a pártoknak közvetlenül nincs befolyásuk arra, hogy végül is melyik jelöltjük jut be a parlamentbe. Negyedszer, ez a rendszer előnyösen kombinálja az egyéni és listás rendszert, s biztosítja az arányosságot, vagyis viszonylag kevés szavazat megy veszendőbe. Ötödször, alkalmazkodik a választók bizonytalanságaihoz, vagyis lehetővé teszi, hogy egy választó többféle pártirányultságot, illetve többféle személyiséget is támogathasson.
Minden választókerület, nagyságától függően 3-5 képviselőt választ. A választók rangsorolják a jelölteket, 1-est írva első számú kedvencük mellé, 2-est a második mellé, és így tovább. Ha a választó 1-es számú jelöltjének nincs szüksége a választó szavazatára, vagy azért mert már amúgy is elnyerte a mandátumhoz elégséges szavazatokat, vagy azért, mert túl kevés szavazatot kapott, akkor a szavazat átruházódik a választó 2-es számú jelöltjére, és így tovább.
Ily módon a legtöbb szavazat részt vesz a jelöltek megválasztásában, és viszonylag kevés veszik el. A választók ugyanakkor nem csupán egy pártra szavazhatnak, s választhatnak jelöltet más okból is, mint a párthovatartozás. Így például, aki több nőt szeretne a parlamentben látni, saját pártja női jelöltjén kívül megjelölheti az összes nőt a listán, függetlenül attól, hogy melyik párt színeiben indulnak.
Ezt a rendszert használják az ausztrál szenátus megválasztásakor, továbbá az Ír Köztársaságban, Tasmániában, Máltán, Észak-Írországban a helyi parlament megválasztásakor, illetve az európai parlamenti képviselők megválasztásakor.
Előnyei:
Más választási rendszereknél jobban biztosítja, hogy minden fontosabb társadalmi érdekcsoport hallathassa a hangját a parlamentben, s ezáltal a hatalmat valóban a választók kezébe helyezi. Biztosítja a személyes kapcsolatot a képviselő és választói között, azáltal, hogy a legtöbb választó közvetlenül járul hozzá egy adott képviselő megválasztásához, s ez a személyes kapcsolat növeli az elszámoltathatóságot. A parlament összetétele sokkal inkább tükrözni fogja a választók véleményét. Csak az a párt (vagy pártkoalíció) képes kormányt alakítani, amelyik elnyeri a szavazatok több mint felét. Ezért minden komolyabb változtatást a többségnek kell támogatnia, mert a közvéleményt az STV hűen tükrözi. Ez sokkal fontosabb, mint az a követelmény, hogy egyetlen párt alakíthasson kormányt. A szavazók egyetlen párton belül is választhatnak a jelöltek között, s ezzel kifejezhetik, hogy melyik áramlatot támogatják saját pártjukon belül. A szavazók egyéb preferenciáikat is kifejezésre juttathatják az egyes jelöltekkel kapcsolatban. A szavazási eljárás egyszerű. Kiküszöböli a taktikai szavazás szükségességét, a választók pozitív szavazatot adhatnak le, s nyugodtak lehetnek afelől, hogy szavazatuk nem vész el.
STV VÁLASZTÁS MODELLEZÉSE
Példánkban egy 5-mandátumos választókerületben 48 választó adja le szavazatát hét indulóra, akik két politikai pártot képviselnek (A-t és B-t)
I. FÁZIS - Szavazatszámlálás
A szavazatszámláló bizottság elnöke az első helyen kapott szavazatok száma szerint állítja rangsorba a jelöltekre leadott szavazatokat, majd kiszámítja, mennyi a mandátum elnyeréséhez szükséges kvóta, vagyis a leadott érvényes szavazatok számát (48) elosztja az adott mandátumok+1-gyel, vagyis esetünkben 5+1= 6-tal. 48/6 = 8, vagyis a mandátum elnyeréséhez szükséges kvóta példánkban 8 (ha nem jön ki kerek szám, két tizedes jegyre kerekítenek).
Három jelölt már az első számolási körben elnyerte a mandátumhoz szükséges 8 szavazatot, őket tehát hivatalosan is képviselőnek nyilvánítják.
II. FÁZIS – Peter plusz szavazatainak átruházása
Peter 16 szavazatot kapott, de csak 8-ra volt szüksége, vagyis a fennmaradó 8/16 szavazatát át kell ruházni. Most ismét megvizsgálják a Peterre leadott mind a 16 szavazatot, és egyenként 8/16, vagyis ½ értékben átruházzák a rangsorban következő jelöltekre. Ha Lance és Vann is kap második jelölést Peter szavazatain, akkor ezeket tovább ruházzák a harmadikként megadott jelöltre (és így tovább), mivel Lance és Vann már elnyerte a mandátumot.
Ha fölteszük, hogy a 16 szavazatból 10 szavazólapon a következő preferencia Shaw-é, és 6-on Eriné, akkor Shaw kap még 5 (10 x 0.5), Erin pedig 3 (6 x 0.5) szavazatot. Ezzel Shaw is elnyeri a képviselői mandátumot.
Mivel már nincs több elosztható plusz szavazat, ezért a legkevesebb szavazatot kapott jelöltet, Rodneyt kiejtik, és szavazólapjai következő preferenciáit átruházzák a megfelelő jelöltekre. Tegyük föl, hogy Rodney mind a négy szavazatát Todd kapja meg (a már megválasztott jelöltekre adott preferenciák értelemszerűen eggyel lejjebb csúsznak).
Eltekintve az Erinre leadott három szavazattól, a 48-ból 45 szavazat segített megválasztani egy jelöltet. Az A párt 30 szavazattal három mandátumot nyert el, a B párt pedig 18 szavazattal két mandátumot, s az eredmény arányosan kifejezi a választók akaratát.
Nézegetem a pártok által állított jelölteket, nézegetem a listákat, meg a túlméretezett parlamenti létszámot. Lehet, hogy 1989-ben jónak tűnt, de az idő kihozta a visszásságokat.
Szavazhatunk listára, amit majd a vezérek/elvtársak stb. meghatároznak. Én nem szeretek listára szavazni ( persze most jobb híján fogok ).
Szeretem látni a konkrét jelölteket.
Esetleg többre is adnám szavazatomat - és üsse kő, pártszíntől függetlenül.
És most mi van?
A pártok leállították a kisebb parlamentről szóló tv. előkészítését.
Ergo legközelebb 2014-ben módosul a gyakorlatban is egy esetleges új tv.
Ha most nem találnak ki valamit, csak a követekező parlament, akkor az 2010-ben nem lesz végrahajtva.
Az lenne az igazán legitim, ha minden képviselő egyéniben jutna be. És az lenne a jó, ha ezmellett arányos is lenne a szavazás végkimenetele + kisebb parlament.
Erre adott az Élőlánc egy használható ötletet - amely már működik egyes angolszász területeken.
Kedves bástyaelvtárs,
Ebben igazad van, de egy egyéni képviselonek választás elott legalább néhány nyilatkozatot is kell tennie a helyi tv-ben stb. míg egy listás csak ül otthon, és számolja, hogy a pártszavazatok alapján hányadik helyig jutnak be, benne van-e o is stb, ami mindenképpen egy minoségi különbség. Egy kicsit erosebb elnökkel én is egyetértenék, és általábna úgy gondolom, hogy elvben olyan irányba kéne tovább fejlodni, hogy a pártok felelossége helyett jobban kidomborodjon az egyéni felelosség, ez ugyanis ma nem nagyon játszik szerepet, így aztán mindegy, milyen párt(ok)nak van éppen többsége, a kollektív anonimitás miatt nehezen vagy nem kontrollálható az egyes képviselok szereplése.
Pl. hiába nem csinál valaki semmit egy ciklusban, el sem emgy az ülésekre, vagy egyszer sem szólal meg, ha saját pártjában jó pozíciója van, elore kerül a listán, és legközelebb biztosan újból bejut.
Ezek mind jó ötletek, magam is a közvetlen elnökválasztást preferálnám, igaz, én erős kezű amerikai típusú elnököt szeretnék.
A baj, az, hogy amit te javasolsz, az szerintem csak keveset segítene. Egy kisebb városban vagy faluban talán többet számítanak az egyéni jelölt igazi érdemeui, de egy nagyvárosban szerintem épp úgy senki nem tud semmit az egyéni jelöltekről, mint a listásakról (max. a szórólapokon olvasható szabványszöveget), és ilyenkor is inkább az alapján dönt, hogy milyen párt színeiben fut az illető.
A vagyonnyilatkozat sem mond túl sokat, hiszen tudjuk, hogy képviselőink az ország legszegényebb emberei.
Én is módosítanám a választási rendszert, de nem ilyen irányban. Vagyoni, muveltségi cenzus bevezetése nem jó ötlet. Régen, a rendi gyulések idején megtehették, hogy az ország érdekét is figyelembe vegyék a küldöttek, hiszen a gazdaság alapja a mezogazdaság volt, elidegeníthetetlen birtokokkal pedig a jövedelmeik kevésbé függtek a politikai döntésektol, max a kiadások (adók). Akkor is felemás rendszer volt, de stabilabb. Ma viszont minden sokkal képlékenyebb, egy-egy politikai döntés nyomán vagyonok keletkezhetnek vagy úszhatnak el, ezért egy ilyen rendszer sem garantálna személyes érdekektol mentesebb politikát. Az iskolázottságot inkább növelni kellene kötelezo, magasabb színvonalú állami oktatással, nem pedig kizárni embereket a közéletbol.
Az én javaslataim: közvetlen elnökválasztás (nem jelentene prezidenciális berendezkedés, mert az elnök hatásköre az alkotmányban rögzített). A jelenlegi rendszerben az elnök inkább a parlamenti többség meghosszabbított jobbkeze, esély sincs kiegyensúlyozottságra.
Másik: csökkenteném a listás képviselok számát, és ezzel az egész parlament létszámát. Persze minden pártnek szüksége van hu pártkatonákra a háttérben, de nem ilyen arányban!
Ha a képviselok nagyobb részének kellene megküzdenie egyéni választókörzetben, akkor a ppártkötodés mellett valamivel nagyobb szerepet játszanának az egyéni kvalitások, rátermettség. A parlament pedig kisebb létszámmal is muködne, a döntéseket úgyis szakértok készítik elo a háttérben, kevesebb ember szidná egymást nyilvánosan és még kevesebbe is kerülne az egész.
A vagyonnyilatkozatokról most készül a javaslat (elobb kellett volna), ha pedig valaki hiányzik az ülésrol, az kokeméynen megbüntettetném...
Egyelore ennyi
Kedves bastyaelvtars,
nem hiszem, hogy az alkotmány lenne az egyedüli akadály! :-))
Azt hiszem, az emberek sem akarnák ezt. Mert ez - ti. tesztekkel eldönteni ki mit csinálhat, és mit nem - bizony diszkrimináció.
Az viszont nagyon jó lenne, ha a képviselőink, politikusaink emberi kvalitásai kiemelkedőek lennének. Ez bizony szuper lenne! De hát ilyen az élet, az kapjuk, amit megérdemlünk.... :-)))
Igen, ez az egyetlen akadály, az Alkotmány. Mert éppen azok elleneznék az egészet, akik az alkotmányról jelenleg dönthetnek. De ezen is segíthet egy ügydöntő népszavazás.
Visszamenőleg? Hmm. Ha megválasztasz kormányfőnek, én megcsinálom visszamenőleg is. :)))
Hűha, mi lenne itt...
Megjegyzem van benne logika, csak asszem az Alkotmány módosítását kell elérni hozzá: a választhatók körét egy kivizsgálás alá vonni.
(tessék mondani, ha már, akkor nem lehetne visszamenőleg is?)
Hát nem tudom. Ha egy politikusnak nem szabad megmondani az igazat, akkor mondja azt, hogy nem válaszolhat, nincs rá felhatalmazva, államtitok vagy bármi, de ne hazudjon a képembe. Ha olyan dologról van szó, amit egy "nem nyilatkozhatok"-kal nem lehet elintézni, akkor az már nagyon bűzlik, és jobb, ha kiderül.
Persze, én sem vagyok pszichológus, nem tudom, hogy konkrétan mit lehetne jól mérni, csak annyit tudok, hogy ma már elég fejlett ez az iparág. Jó lenne, ha volna itt szakember, aki tudna okosat mondani.
A tesztekben épp az a jó, hogy a hajlamot mutatják ki, így akkor is kiderülhetnek csúf dolgok, ha az illető korábban még nem került helyzetbe, ezért nem csinált semmi disznóságot.
Azért is tartom az egészet megvalósíthatónak, mert valószínűleg a közvélemény és a világ is elfogadná, ha egy ilyet kezdenének valahol alkalmazni. A nép még valószínűleg örülne is neki, és talán szívesebben is menne választani, ha esetleg tudhatná a jelölt "eredményeit", és nem csak a média által ráömlesztett, agyonhasznált szabványszövegeket hallaná a kampány alatt.
A megválasztott politikusok népszerűsége is feltehetően sokkal magasabb lenne emiatt, ami még jobban növelné az elkötelezettségüket.
Alakul ez a dolog, alakul. Azt azonban még át kellene gondolni (jobban!) mely tulajdonságokat preferálnánk..... Mert pl. vegyük az igazmondást.
Nem biztos, hogy egy politikusnak mindig minden helyzetben igazat kell mondania - tudni kell befogni a száját, ill. ha olyan kérdés érkezik, amire nem szabad válaszolnia - akkor bizony füllentenie kell. Mert gyakran ez az ország érdeke. Tehát az őszinteségi tesztet szerintem ki kellene hagyni......
A kapzsiságot, harácsolási vágyat is lehet mérni? Elhiszem, ha mondod. Igazán nem akarok kekeckedni Veled, de van egy mondás "alkalom szüli a tolvajt". Ebből én azt a következtetést vonom le, előfordulhat, hogy valaki akkor kezd harácsolni, amikor erre módja van. Ergo: képviselői választása előtt még nem volt, majd lesz. Ezen már nem segít a teszt! :-))
A választójog korlátozása - amellett, hogy lehetetlen lenne beadni a népnek és a világnak is - szerintem is rossz ötlet. Lásd AmBesten példáit. És ha végzettséghez kötjük? Az mit garantál? Attól, hogy valakinek van diplomája, még lehet gazember, akarhat rosszat másnak vagy akarhat előnyökhöz jutni mások kárára. Ez tényleg a középkor lenne, ne térjünk vissza oda.
AmBesten:
Igen, ma már nagyon jó teszteket tudnak mindenfélére kitalálni, nem véletlen, hogy komoly vállalatok alkalmazzák őket, és rettentő jól meg is fizetik. Lehet, hogy politikusi pályára még nem nagyon vannak, de ez is csak szándék kérdése, a módszerek megvannak hozzá.
Hogy mit lehetne mérni?
Hát én mondjuk egy őszinteségi teszttel kezdeném a sort. A poligráfos vizsgálatra alapozva biztos vagyok benne, hogy kiváló teszteket lehetne készíteni. De olyan tesztek is vannak, amelyek az alapján mérik az igazmondást, hogy nagyon sok kérdésre nagyon gyorsan kell felelni, és a kérdések többször, több formában megismétlődnek. Aki hazudik, az gyakran eltérő választ ad ugyanarra a kérdésre.
Egyébként sokkal nagyobb súlyt helyeznék az efféle személyiségtesztekre, mint a szakmaiakra. A szakmai teszt lehetne akár néhány általános IQ teszt és műveltségi, tájékozottsági teszt.
Aztán lehet mérni az érzelmi IQ-t, amiből kiderül, hogy az illető mennyire önzetlen vagy éppen mennyire kapzsi, harácsoló stb. Persze mondom, a komoly tesztek, amikért súlyos pénzeket kérnek a pszichológiai intézetek, nem olyan egyszerű kis kérdőívecskék, amin bárki azt hazudik magáról, amit akar, hanem elég rafináltak.
És mondom, ez csak a "csomag" egyik része lenne, ugyanilyen fontos lenne az előélet feltérképezése, ami ma elvileg a média dolga, az meg ugye tudjuk, kinek a zsebében van.
Ötleted megmozgatta a fantáziámat. De azért tudod ugye, hogy sok ebben még a kidolgozatlan elem?
Tehát csak az indulhatna egy képviselőválasztáson, aki sikeresen kitöltött mindenféle teszteket stb. Én a tesztek világában nem vagyok járatos, ezért csak halkan kérdezem meg, létezik olyan teszt, amellyel hitelesen mérni lehet egy ember hozzáértését, tenni akarását, tisztességét, rátermettségét? Attól tartok, ilyen nem létezik!
Hozzáértését de mihez is? A frakciózáshoz, a lobbizáshoz, a politikai beszédek elmondásához? És valamennyi általad felsorolt, amúgy kívánatos emberi tulajdonságokon végig lehetne így menni......
Egy vállalat irányításában valószínüleg egyértelműbben azok az érdekek amelyek mentén a menedzsernek döntenie kell.
Messire:
Boros Péter gondolatai nem újak.
1945 előtt a magyar választási szisztéma olyan volt, hogy vidéken nyílt szavazással kellett választaniuk az embereknek. A csendőr, a pap, a helyi közigazgatási tisztviselők tudták, ki kire szavazott. Hát bizony ez könnyen megfélemlítő lehet.
Az első világháború előtt pedig csak azok szavazhattak, akiknek az adója elért egy bizonyos nagyságot, ill. az iskolai végzettség is számított. Például az 1870-1890-es évtizedekben - ezt konkrétan tudom - egy-egy képviselői hely elnyeréséhez elegendő volt egy-egy választókörzetben kapott 1500-3000 szavazat. Hát ez bizony nem sok! Örülnének bizony a mai képviselők, ha ennyivel lehetne nyerni!
De vajon, mit gondolnál arról, ha ma egy hasonló vagyoni cenzussal korlátoznák a választási jogunkat? Én fel lennék háborodva. De hát ilyesmi senkinek sem fordul meg a fejében! :-))))
"És ha életkorhoz kötjük a jogot,
minimális iskolai végzettséghez is köthetnénk, mert a manipulálható képzetlenek szavazatai torzítják a közakaratot."
Az o altala elkepzelt kozakaratot.Csakhogy a manipulalhato kepzetlenek akarata is a kozakarat resze. Ami pedig a manipulalhatosagot illeti az nemigen fugg az iskolai vegzettsegtol.
Miert hiszi a Boross, hogy az o szavazata nem manipulalt. Mindenkie az szinte, kiveve azokat akik ha fu , ha esik, mindig ugyanarra szavaznak. Mert engem barhogyan is manipulalnak en akkor is valami baloldali partra szavazok.Elvbol.
Tevedsz, mert tobb yugat-europai orszagban kotelezo szavazni, nem is beszelve arrol, hogy Boross javaslata nem a valasztojog korlatozasa, hanem a valodi demokracia ervenyesitesenek kivalo eszkoze lehetne.
A valaszthatosag szigoritasaval is egyetertek. Pufajkas, nyilas ne lehessen kozszereplo. Esetleg a volt MSZMP KB-ra is ki lehetne ezt terjeszteni, mint ahogy ezt a csehek es a keletnemetek tettek.
Nem tudom, hogy Te, vagy akár Boross Péter komolyan gondolta-e ezeket, de szerintem nem ez a járható út. Ha korlátozni kezdjük a választójogot, az visszalépés a demokratizálódás folyamatában, egyes rétegeket visszanyomna a középkori állapotokba.
Az én javaslatom éppen ezért nem az, hogy egyeseket kizárjunk a választásból, hanem ponto a másik oldalon fognám meg a dolgot: a választhatók körét kellene csökkenteni.
Például nagyon szigorú személyiségteszteket kellene alkalmazni. A múltját (persze nem a magánéletét) töviről hegyire feltárni, és ha ebben olyan hiba van, már nem is engedni a jelölését. Hiszen láttuk, hogy hiába derült ki Hornról is, hogy 3/3-as pufajkás volt, a balga nép mégis majdnem megválasztotta másodjára is.
"Úgy gondolom: a 18 éves választási korhatár tán alacsony. (21 volt korábban.) És ha életkorhoz kötjük a jogot, minimális iskolai végzettséghez is köthetnénk, mert a manipulálható képzetlenek szavazatai torzítják a közakaratot. Tudom, micsoda felháborodást váltana ki az ötlet. Mégis komolyabbá tenné a választásokat. De hangsúlyozom, ez csupán tűnődés."
Pedig gyakorlatnak kene lennie. Valamint vezessuk be azt is, hogy aki ketszer egymas utan nem szavaz (betegseg, kulfoldi tavollet, vagy hasonlok kivetelt kepeznek) tobbe nem elhet a valasztojogaval.
Ezeknek a szűrőknek nincs közük az alkalmassághoz.
lakóhely, állampolgárság: vagyis bárki az országból
erkölcsi: szintén majdnem bárki megkaphatja (ha nem ölt, rabolt stb, vagy ha csak egyszerűen enm bukott le)
életkor: gondolom, nem sokkal magasabb, mint a nagykorúság határa, az sem szűr ki semmit.
Rájöttem, hogy a világ demokráciáiban jelenleg alkalmazott választási rendszerek rosszak. A törvényhozásba való bekerülés feltételei közt távolról sem szerepelnek olyan alapvető személyiségjegyek, mint hozzáértés, tisztesség, tenniakarás, rátermettség. Ehelyett a jelölt esélyeit kizárólag az szabja meg, hogy mennyi pénzt tud (ő vagy pártja) a kampányra, a médiára áldozni. Mivel ezeknek a pénzeknek a jelentős része korábbi sötét ügyekből származik (olajszőkítés, tocsikolás, korrupció stb), így a jelenlegi választási rendszer valójában épp a tisztességtelen személyeket segíti helyzetbe kerülni.
Mindez persze még csak a spanyol viasz. Azonban szeretnék megoldást is javasolni:
Egy ország gazdaságának irányítása hasonlatos egy világvállalat gazdaságának irányításához. A világvállalatok még sem választások útján alkalmazzák vezetőiket, hanem teljesen más módszereket alkalmaznak:
- referenciák kérése
- tanulmányok figyelembe vétele
- IQ tesztek, pszichológiai tesztek, rátermettségi tesztek iratása
Kérdésem az, hogy az ország vezetőinek kiválasztásakor miért nem alkalmazunk hasonló módszereket, akár a hagyományos választási rendszerrel keverve (pl. csak az jelöltetheti magát a választáson, aki a fenti és hasonló teszteket pozitív eredménnyel végzi el.)
Van-e bármiféle kivetnivaló ebben a javaslatban? Ha nincs, miért nem ezt alkalmazzuk? Ti milyen egyéb szempontokat foglalnátok bele a kritériumokba? És még ami belefér.
