Megtérek hozzád gondolatban Csillag csöndben minden éjszaka, A kimondatlan gondolat csöndjével, A magányos szerelem csöndjével, A nyári virágok kacér csöndjével, A kiolvasott könyvek fáradt csöndjével, A megcsalt szerelmek kába csöndjével, A levelek őszi hervadás csöndjével, A templomban nyugvó békesség csöndjével, Az elhagyottak könnyhullása csöndjével, A már sírni sem tudok béna csöndjével, A fájdalmukat vesztett holtak csöndjével... Megtérek hozzád gondolatban Csillag csöndben minden éjszaka.
Élek, mint szigeten. Mindennap térdre kell hullanom. Kívüled semmi sem érdekel. Kihűlhet már a nap, lehullhat már a hold, e zengő túlvilág magába szív, felold. Édes illatai, különös fényei vannak. És szigorú boldog törvényei. Mit máshol ketyeg? kis óra méreget, itt melled dobaja méri az éveket s ha szólasz, mindegyik puhán, révedezőn ejtett igéd ezüst virág lesz kék mezőn és sóhajod a szél, mely fürtjeimbe kap és arcod itt a hold és arcod itt a nap.
"Szerelem" - ezt már írtuk, prózába, versbe sírtuk. Szerelem: - olcsó szó ez! Szerelem! - így ne hívjuk! Apám vagy és fiam vagy,a mátkám és a bátyám. - Kicsiny, fészkes madárkám, ideál; szent, komoly, nagy, Pajtásom, kedvesem vagy!
Hittel és emberséggel első te, kit vállallak, Kit szívvel, szóval vallak és álmomba se csallak. Kit bántani nem hagynék, kiért tán ölni tudnék - Kicsiny, fészkes madárkám, ideál; szent, komoly, nagy, Pajtásom, kedvesem vagy!
Hittel és emberséggel első te, kit vállallak, Kit szívvel, szóval vallak és álmomba se csallak. Kit bántani nem hagynék, kiért tán ölni tudnék, Te édes-kedves társam, miféle szerződés ez? Micsoda Isten írta? ( Kaffka Margit )
Nagyon szívesen , Kedves Stranger! ... / lehet, hogy az ,-aki írta?!/
Legyen szép a Napod!
OLYAN A SZERELEM
Olyan a szerelem Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat, amelytől fénylik a szirom, amelyből felszökik, kévéjében a napnak, szivárvány-szikra, miliom. Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng, ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön - mi távolabbról: mint a gyémánt, az közelebbről: mint a könny. Victor Hugo (fordította: Nemes Nagy Ágnes)
Köszönöm Kedves Jahorka! Gyönyörűséges ez a vers... és boldog lehetett az, akinek írták!
*
Száguldó idő
Azt mondják, hogy a szív égő sebére legjobb gyógyszer a száguldó idő! Én elhiszem, de egyre inkább érzem, hogy az a sebhely mind nagyobbra nő.
Talán azért, mert nem tudok feledni, nem is akarok, hadd fájjon, ami fáj! Csak hulljon könnyem a könnyek tengerébe, s fölötte én mint sikongó sirály
keringjek, míg majd utolér a sorsom: nyílvessző, ólom, bármi, ami öl... s nem lesz többé, mi fájni tudna bennem: se szív, sem emlék, ami meggyötör, ami összetör!
Csukott könyvből széthulló lapok, s, a könyvjelzőnél újra és újra elakadok: ez megint egy rólad szóló gondolat, a mai első, az örökké ismétlődő. Szeretlek. Ez az egyetlen szó az első mondat. Még mindig csak itt tartok. Nyitogatom, csukogatom, így telik el a nap, mint nappali éjszaka: nappal-is-rólad-álmodó. Az első korty kávéba belesivít az induló troli, hangtalan puffanással lehull egy pipacs piros szirma, aztán lehull a csönd pirosa, és csönd újra. Így borul rám a délután az asztalon még mindig csukott a könyv, s lap-napjaim álomvilágában, szép hasonlatot találok ki, és kezemmel kapálódzom egy metaforába, hogy segíts ki a valóság túlsó, tilos partjára. A könyvjelzőm csak vándorol mindig csak egy lappal tovább érzékelteti a múló időt a történet haladását. Pedig nem! Minden csak áll. Az idő, a tér és a teret kitöltendő mozgás; hiányzol mondom: hi-ány-zol. Talán érted, amit mondok. Ha mégis igen, majd megjössz, kiszállsz a kocsiból, napszemüveg lesz rajtad, kezedben ölelés. Este pedig kinyitod a könyved és betűről betűre végigolvasol. Nem is érdekes, csak egy unalmas regény, becsukhatod, mert: szeretlek lesz az utolsó mondat is.
Ha többször nem írok, attól még nincs harag, csak részemről maradok a topikcímnél, ami miatt ide járok írni. Van sok beszélgetős topik is, ha arra vágysz.
Ez jópofa, tetszik! Amennyivel szélesebb, annyival kisebb betűk. :)
Szerintem, hogy ki milyen verset ír, milyet hoz, kihez szól, az is kellő egyediséget ad. Ez az én véleményem, de nem szólok többet bele, mennyire akarsz eltérő lenni.
Szeretsz, Kedves? - Szeretlek, Kedves Látsz engem, Kedves? - Látlak, Kedves Értesz engem, Kedves? - Értelek, Kedves Érzel engem, Kedves? - Egyek vagyunk, Kedves Féltesz, Kedves? - Féltelek, Kedves Érintesz, Kedves? - Érintelek, Kedves Tetszem neked, Kedves? - Te vagy a legszebb, Kedves Hiányzom Neked, Kedves? - Nélküled a világ semmi, Kedves Elérhetlek, Kedves? - Itt vagyok, Kedves Énekeljek Neked, Kedves? - Hallgatlak, Kedves Táncoljak Neked, Kedves? - Együtt táncoljunk, Kedves Foghatom a kezed, Kedves? - A tiéd vagyok, Kedves Nézhetem a szemed, Kedves? - Fénye a tiéd, Kedves Szerethetlek, Kedves? - Mindörökké, Kedves Öledbe hajthatom a fejem, Kedves? - Várlak, Kedves Érezhetem az illatod, Kedves? - Érted vagyok, Kedves Imádhatlak, Kedves? - Ember vagyok, Kedves Követhetlek, Kedves? - Együtt megyünk, Kedves Hol a hazád, Kedves? - Ahol te vagy, Kedves
Melyik a házad, Kedves? - Amit mi építünk, Kedves... Mindent elmondtam, Kedves? - Még sok van vissza, Kedves Mosolyogsz, Kedves - Boldog vagyok, Kedves
Sorolhatom őket óraszám, napig, évig?
Kérdéseid oly kedvesek, Kedves sorold hát őket akár végtelenségig.
