Keresés

Részletes keresés

Legelész Creative Commons License 2018.01.23 -9 0 1724

Lánggal lobogó 

  

Az én lelkem lánggal lobogó szoknya,

kezem simogatni szokja.

Meleg.

Ha erre battyogsz,

lespriccel járásod rezgése és lelkem elhagyva

maradok egy kormos tanga.

dromio Creative Commons License 2018.01.02 0 0 1723

Gősi Vali:

Tenyered melegét


A kezedet vágyom
tenyered melegét
kezemre hajló érintésedet
otthon-illatát idézni a múltnak
ledobni lelkünk tépett rongyait
kiteríteni takarónak
szerelmünk féltve őrzött titkait
felbátorodva a pőreségen
keresni tiltott fényeket
levetni közös bánatunkat
feledni gyászos sóhajunk
mámoros lélekkel
összehajolva
egymásba olvadó
kéz legyünk!

halkabban Creative Commons License 2017.09.20 0 0 1722

Erdélyi József

SZERETETLEN


Megjöttek a hideg szelek,
hullnak már a falevelek.
Ami nem hull, az is sárga,
az is lehull nemsokára.


Az is olyan, éppen olyan,
mint hajszálad, a szép arany,
az is lehull, te is elmégy, —
bár csak én is veled mennék!


Hullnék, mint a falevelek,
mennék én is, de nem lehet.
Mint fa árván, leveletlen,
itt maradok szeretetlen.


Arany lombja örök nyárnak,
télen-nyáron téged várlak,
kék tavasszal, sárga ősszel,
kérdezem, hogy mért nem jössz el.


Arany levél, arany hajszál,
hova estél? hova szálltál?
Való volt-e, vagy csak álom,
hogy lehettél volna párom? . . .

dromio Creative Commons License 2017.08.16 0 0 1719

Büky Anna - A pillanat műve


ma reggel rájöttem, hogy mi a szabadság
a szabadság az az érzés, hogy együtt vagy valakivel
tehát nem vagy egyedül és mégis mindent megtehetsz
azt, ami jó a te lelkednek
azaz:
olyan lehetsz, amilyen te vagy
okos és buta, szelíd és vad, szép és csúnya, öreg és fiatal
szégyenlős és gátlástalan
a szabadság az a legfőbb emberi érzés, hogy léteznek
emberek, akikkel ha együtt vagy… önmagad vagy.

blrp Creative Commons License 2017.08.02 0 0 1718

Ágai Ágnes: Bárhová lépek


Bárhová lépek, beléd ütközöm.
Át-és keresztül vagyok
szőve már veled.
Mozdulataiddal mozdulok,
hangodra hangolódom.
Így élünk kettős kötésben
téphetetlenül.

halkabban Creative Commons License 2017.05.27 0 0 1717

Ligeti Éva


Te vagy nekem...


patak vize, mely megérinti lelkem
harsány csobogással közeledik felém
pezsgő finomságát ideönti elém
hol kőcsiszolt-érzés kincseire leltem

 

Te vagy nekem...


ki égbolt kékjével messzeséget takar
habfelhőként szálló világi gondolat
szivárvány színében húzódó hódolat
aki mindenestül csak magának akar


Te vagy nekem...


kihez úgy hajolok, mint nap felé virág
vágyölelésedbe beleveszek hamar
ahogy ringatózok, már semmi nem zavar
féltett érzéseim lássa a nagyvilág


Te vagy nekem...


a tűz, melyben pajzán rőzselángod éget
perzselő szenvedély, mely belőled fakad
csóktól, öleléstől szavam is elakad
fellobbant szerelmünk sosem érhet véget

blrp Creative Commons License 2017.02.14 0 0 1716

Ágai Ágnes :

Amikor nem vagy itt

 

Amikor nem vagy itt: fázom,
és belebújok a köpenyedbe,
magambaszívom a dohány
és borotvahab szagát,
kinyitom az aktatáskádat,
kezembe veszem a tollat,
és a jegyzetfüzetet,
aztán lefekszem az ágyba,
és testednek helyet szorítok,
leoltom a villanyt,
végiggondolom milyen is volt
a veled előtti korszak:
várakozás valami
biztos bizonytalanra,
arra, hogy jössz,
és hogyha elmégy,
én fázni fogok,
és belebújok a köpenyedbe,
magambaszívom a dohány
és borotvahab szagát,
kinyitom az aktatáskádat,...
Tehát a tárgyak?
Vagy a tárgyakban rekedt mozdulatok?
Kesztyűdben ujjad hív,
sáladon a kockák felnevetnek.
Amikor nem vagy itt,
olyan töményen vagy velem,
hogy átforrósodom.

dromio Creative Commons License 2017.01.05 0 0 1715

Shakespeare: 75. szonett


Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.


Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.


( Szabó Lőrinc fordítása)

mi08 Creative Commons License 2016.11.17 0 0 1714

Sziasztok! Szeretném kikérni az őszinte véleményeteket erről a versről! :) a régi nagy szerelmemnek, akit nem tudok elfelejteni már több, mint 6 éve... neki költöttem, mert most lesz a szülinapja :) azért kicsit tartok, hogy mit fog szólni, mert azóta persze eltávolodtunk vagyis szoktunk néha beszélni, de sajnos elég rideg és távolságtartó felém... nem is tudom, mit fog egyáltalán majd hozzá szólni.Köszönöm szépen, aki ír valami véleményt!

 

Így nézne ki:

 

Ahogy egyre gyorsabban telnek el az évek,
talán egyre jobban halványulnak el az emlékek.
Azért én most is tisztán emlékszem még,
amikor 6 éve áprilisban a házibulinkba megjelentél.

A buli elég jónak bizonyult,
másnap a telefonszámom vetted birtokul.
Mi sem kellett több nekünk,
másnap már össze is jöhettünk.
Vidám voltál, álmodozó és életteli,
nem is volt más félnivalód, csak a vizsgát még letenni.

A bicajozásnál jobb hobbi már nem akadt,
bár egy póker partiért bármikor felhagytad.
A sárga bicaj mindent túl élt,
ellenben te mindig seb és full kék.
Az Arany Ászok volt a legjobb barátod,
Michael Jacksont hallgatva én is csak ezt ajánlom.

Kapcsolatunk sajnos elég rövidre sikerült, csak
épp hogy a Hold a Földet félig még meg is kerülte.
Azért talán néha én is eszedbe jutok,
rám bármikor számíthatsz, remélem tudod.

Szülinapodra csak azt mondom,
legyél mindig nagyon boldog.
Érjen el a világ összes szeretete,
egy ilyen bölcs férfi többet nem remélhetne.
Vegyenek körül a barátok, családod és most ünnepeljétek nagyon,
én meg innen a walesi távolból kívánok Nagyon Sok Boldog Születésnapot!

blrp Creative Commons License 2016.07.16 0 0 1713

Vidor Judit


Őrizlek


Őrzi az úttest a lábnyomod,
tested melegét a padok,
hajadat, őszülő bajuszod,
hangod, mit sosem hallhatok,
titkokat rejtő két szemed -
sejtjeim őrzik a létedet.

hablány Creative Commons License 2016.06.06 0 0 1712

Avetik Iszahakjan: Éjszakánként a kertemben

 

Éjszakánként a kertemben
Árva fűzfa sírdogál.
Bánatos sóhaja lebben,
Tépett zokogása száll.

S amint az éj tovalépdel,
A gyöngéd ujjú, szelíd
Nap letörli hajfürtjével
A fűz kristály könnyeit.

/Ford.: Kerék Imre/

 

 

 

konyvmuves Creative Commons License 2016.03.08 0 0 1711

Téli délibáb . ntkhs

 

Fáradt vagyok és gyönyörű 
gondolataim alján férges 
gyümölcs ízeket ízlelek – 
minden pillanatom penészes! 

Távol Tőled, egészen mélyre esve 
égek, mint kivel sorsa játszik – 
szerelmed, és arcod sem elfeledve 
minden emlék érted kiált itt – 

Szívem egyre lángol, tavaszra várok 
de az utat belepi a hó – 
minden óra, dal: múlt és álom csupán 
elillanó szó, s néma riadó! 

Fáradt vagyok és gyönyörű 
vágyaim hiába várnak rád – 
gyertyaként lobban el a láng – 
s vajúdó életemből az új év hajnalán 
így múlik el a növő téli délibáb -

halkabban Creative Commons License 2016.02.04 0 0 1710

Bella István

Most csak

 

Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempillámmal.

 

Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit.

Törölt nick Creative Commons License 2015.12.11 0 0 1709

Bár az idő nem éppen vidám,mindenkinek jobb hangulatot kívánok a mai beszélgetéshez.
Ebéd utáni csendes ejtőzést kedvelőknek PSZT! - halkan verjük a billentyűket.

 

 
Kedves édes szerelmes feleségemhez.  

Szerelem szigetén született édes nászunk,
Hol édesen , hol búsan éltük világunk.


Búban és örömben mindíg együtt vagyunk,
Szívünk melegével együtt takarózunk.


Boldogságunk fátyla nem szakad el soha,
Hisz összetartja életünk fonala.


Erősebb mindennél ,ármánynál, cselnél,
Erősebb a világ minden erejénél.

 Össze forrt szívünk , csókban ölelésben,
Minden kincsünk benne van 28 évben.


Gyönyörű vagy nekem, most is mint régen,
Szerelmem töretlen, csak kicsit vénebb.


Össze bújunk gondban , búban és bánatban,
Féltő gondossággal óvjuk e világban. 

                              
Mi megadatott nékünk a sors által,
Őrizzük örökre szerelmünk e világban.

 Bár sokan mondják, a szerelem nem örök,
A mi szerelmünk, tündöklő, édes, örök.


Szerelmed lágy  fátyla szívemre simul,
Boldogít, melegít szívem büszkén virul.


Szeretnék megélni veled még sok évet,
Hisz te is tudod mily rövid az élet.


Elszáll mint pillangó, lágyan s nesztelen,
Szeressünk addig boldogan s szertelen.

dromio Creative Commons License 2015.10.09 0 0 1708

Illyés Gyula

Te is meghalnál


Te is meghalnál, ha én meghalnék, mondod.
Nem halok én még meg.
Emel is, lever is, hogy nem lehetsz boldog,
csak ha én is véled.


Tudod, hova viszlek, hogyha szíved párt lel
mellettem az ágyban,
mint a mesebeli egyszárnyú madár mely
nem szállhat, csak párban?


Minél boldogabbá, annál jobban félek,
hogy csonkává teszlek.
Bár a hullásban is megelőzhetnélek,
ha majd eleresztlek.

halkabban Creative Commons License 2015.07.10 0 0 1707

Ágai Ágnes :

Amikor nem vagy itt

 

Amikor nem vagy itt: fázom,
és belebújok a köpenyedbe,
magambaszívom a dohány
és borotvahab szagát,
kinyitom az aktatáskádat,
kezembe veszem a tollat,
és a jegyzetfüzetet,
aztán lefekszem az ágyba,
és testednek helyet szorítok,
leoltom a villanyt,
végiggondolom milyen is volt
a veled előtti korszak:
várakozás valami
biztos bizonytalanra,
arra, hogy jössz,
és hogyha elmégy,
én fázni fogok,
és belebújok a köpenyedbe,
magambaszívom a dohány
és borotvahab szagát,
kinyitom az aktatáskádat,...
Tehát a tárgyak?
Vagy a tárgyakban rekedt mozdulatok?
Kesztyűdben ujjad hív,
sáladon a kockák felnevetnek.
Amikor nem vagy itt,
olyan töményen vagy velem,
hogy átforrósodom.

Mystyk Creative Commons License 2015.06.14 0 0 1706

Mysty Kata:
Érted tenném

 

Ha megtehetném....
fák évgyűrűit húznám minden ujjadra,
koronájukba pólyáltan őrizném álmod;
ágak közé rejtve szerelmünk fészkét...
Levélzöldből préselnék gyógyító erőt,
hogy föltámasszam a majdnem halott jövőd,
és beültethessem életfacsemetékkel
lélektemetőd.

dromio Creative Commons License 2015.05.29 0 0 1705

Utasi Hajnalka


Születésnapodra
(A kedveshez!)


Ha nem szeretnélek
Lelkem csak felében élne.
Ha nem szeretnél
Üres buborékok
Kergetnének vissza
Hozzám.
Mindig, mindig!
Újra és újra!
Míg a világ, világ.
Megszüli, megöli és
Feltámasztja önmagát.
Ha nem szeretünk, mi dolgunk
A holnappal?
Hát szeress, ahogy én szeretlek!
Ne jobban! Ne kevésbé!
Csak annyira!
Ezt kívánom születésnapodra!

konyvmuves Creative Commons License 2015.04.14 0 0 1704

Talányos feddés balladája
(Ch. Baudelaire a Fedő parafrázisa)

 

Járjak bár vízen, vagy szárazon - testi vértem
bőr páncélja alatt, vágy szaggasson agyon, -
s a Nőt szolgálva - csaljon víg kalandra vétkem:
kopott Gogó legyek, vagy Cézár – gazdagon.

S ha lennél mániám? Mardosva, űzzön vérem
kint az utcán, vagy rejtsen el egy csöpp szalon?
Mindegy, fájó titkot szegezzen dúlt szívünkre
a vágy - s ha szeretkeznénk, szeressünk nagyon!

És mert fölöttem még a futó hites élet,
csillagos derű, s lent az édes, könnyű vétek –
oly színpad ez: hová a szív rabolni jő!

Kéjenc félelme, és bolond reménye ez -
fent talányos feddés, de dönt a roppant érdek,
még lelkem szent, de farkas-kedvem egyre nő!

Lancelotto Creative Commons License 2014.12.09 0 0 1703

 

TÉLI ÉJSZAKÁN

 

Nem ígérek túl sokat

De meglásd minden jó lesz,

A dunna alatt melegszünk

Amikor kint hó lesz

 

:-)

Törölt nick Creative Commons License 2014.10.03 0 0 1701

Ha én kedves lennék,

nem kéne ennél szebb ék.

Mert igaz gyöngy ez a vers,

ennél szebbet ne keress.

 

http://www.poet.hu/vers/142976

blrp Creative Commons License 2014.09.01 0 0 1700

Meggyesi Éva: Ha soha többé...


Ha soha többé nem látnálak
akkor is hinned kell nekem!
Hisz te voltál az egyetlen a földön
kiért feladtam volna mindenem!


Rólad álmodtam, mikor nem voltál itt!
Meg annyi hűvös éjszakán
hozzád szállt minden sóhajtásom
álmaim szürke fátyolán.


Benned láttam a kinyíló virágot
a zöldülő rétek lágy sóhaját,
tőled vártam a hűs szél érkezését
amitől halkan suttognak a fák.


Tőled akartam mindent a földön
ami még egyszer boldoggá tehet,
de ha te nem jössz, nem marad semmim!
Csak szétfoszlott álmok, múló képzelet!

ntkalexander Creative Commons License 2014.08.07 0 0 1699

A szemed fénye c. vers videó változata:

https://www.youtube.com/watch?v=EnXMwY2shEw&list=UUYXLALqsJzjildkDHSNuOnw

halkabban Creative Commons License 2014.06.26 0 0 1698

Ladányi Mihály
A szerelem olykor...

 

A szerelem olykor jóságosan
leül az asztalomhoz és beleiszik emlékeimbe.
Ilyenkor mondok néhány közhelyet neki, hiszen
az ember tartozik annyival érzelmeinek,
mint egy cipőfűzőnek, amely kitartott akkor is,
midőn a cipőtalp felmondta a szolgálatot.

konyvmuves Creative Commons License 2014.06.08 0 0 1697

Egy video versemet hoztam el, hátha elviszi a szél a Kedveshez...

http://indavideo.hu/profile/ntkalexander

so-veny Creative Commons License 2014.06.06 0 0 1696

Ladányi Mihály - Vándordal


mikor belépsz a házba eltaposod
az összes erre-kószált
asszony lábnyomát
mindennap éjfélutánig várlak
éjfél után szél zörgeti az ajtót
az ember nem gitár
attól is megpendül éjelente
hogy nem talál rá a kezedre
kinyújtott kezemre akadtál
pedig csak árván hadonásztam
ha most riadtan elszaladnál
kivénhedt útonálló lennék
kit megríkat nyomorúsága
az kell hogy kifoszthassalak
és miattad bezárjanak
valami boldogabb halálba

csicsijja Creative Commons License 2014.05.15 0 0 1695

Makay Ida
Akár a föld, a fű


Része vagy már a napjaimnak,
az örökforgó évszakoknak.
Hajnallal kelsz, alkonnyal nyugszol.
Része vagy már a létezésnek.
Akár a föld, fű, csillag, ének.
Lüktetsz a mindenség erében.
Állandó vagy, ha észrevétlen.
És leszel majd halálom része.
Szótalan a törvény beszéde.
Sötét, kialvó égitestek
utolsó fénye, lobbanása.
Mulandóságom örökléte.

konyvmuves Creative Commons License 2014.05.07 0 0 1694

SZERELMES ALKONYAT

Faludy György: Meditáció parafrázisa 1 

 

Fáj a szerelmes emlék, mert a hiány

Oka múltba néző tépelődés,

Ahogy szerelemünk tépi önmagát,

Ha balga ész, a fájó szívbe néz.

 

Oly kép és látomás ez, mely álomból

Tör át, mint felhők közötti fény,

Augusztusi, nyári alkonyatkor,

Ha szerelem gyúl életünk egén.

 

Lebegő víz felett káprázat lebeg:

Hegyek, távolban vitorlák intenek –

És felfoghatatlan életöröm

 

Sugárzik át az opál víz körön,

Kialszik a látvány szülte képzelet

Mert szerelmed írja már versemet - 

dromio Creative Commons License 2014.05.06 0 0 1693

Karafiáth Orsolya:

Vigyázz rá, föld. Óvjátok istenek.


A rossz törvények működésbe léptek.
A félelmet elrendezem magamban.
Nyilván a front. A hirtelen meleg.
Váratlan romlás. Helyrehozhatatlan.


Példákat persze könnyedén találok.
Jót, rosszat - mindegy is talán. Neki.
Erőm, mert volt... Most a duplája kell.
Engem lehet, hogy nem kell félteni.


De ő? Benne nem volt erő soha.
Ebben az egyben nem tévedhetek.
Rá eztán is mindig figyelni kell.
Vigyázz rá, föld. Óvjátok, istenek.


Ne lássa át, miképp hagyott magamra.
Ne tudja meg, hogy közben mennyit ért.
Felejtse el, hogyan laktunk mi együtt:
az őszt, s a tél rohadtabbik felét.


Legyen munkája; menjen stúdióba;
találjon rá, akit majd megszeret;
és végre egyszer nyerjen már csocsóban...
vigyázz rá, föld, óvjátok, istenek.


Ne sejtse meg, e sok jó honnan kél,
csak egyszer-egyszer jussak még eszébe.
Ha másról nem is -
- de inkább mégse.


Őszülni kezdett. Álljon jól neki.
A többi törvényt én bevállalom.
Öregszem ám, mióta nem szeret.
Nyár jön. "Lehull rólam az oltalom".

konyvmuves Creative Commons License 2013.11.22 0 0 1692

hoztam video-verseket, a székely autonómia és advent okán, abszolut saját...

http://www.youtube.com/watch?v=g72B8kg0xhA

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!