Olyan a fórum, mint a házasság.
Baromi jókat lehet vitatkozni, beszélgetni, (rög)eszmét cserélni.
De lehet ám nagyokat veszekedni is és én ilyenkor nagyon el szoktam szomorodni, meg fáradni.
Ilyenkor -itt is, ott is - el szoktam hallgatni...
De mindig visszajövök. ;-)
Majdnem új vagyok, bár egy ideje már meg is szólaltam... Furcsa de ahhoz képest, hogy pár hónappal ezelőtt kigyót-békát kiabáltam volna az egész internetes blöffre, lassan arról kell győzködnöm magam, hogy szép szép, de keressük csak a buktatókat....A Fórumnak hangulata van... ez nagyon kevés dologról mondható el mostanság...Vagy csak addig hangulat amig szemlélődöm?? Amúgy mindenki levetkőzi a külsőkontroll nagy részét, és marad energiája az emberre.. Amig beszélgetsz valakivel van közeg, ügyelsz a mozdulataidra, szükségszerűen (és talán tudat alatt) meg akarsz felelni a másiknak, magadnak, a járókelőknek, a pincénőnek etc... Az hogy ráadásul még talik is vannak legyőzi a nagy félelmet: elidegenedés, gépre tapadt plazma emberek, brrrr.... Szóval teccik:)
Gyakran megy errefelé a jó és rossz fogalmáról eszmecsere.
Okulva ebből én nem merném kategorikusan kijelenteni, hogy jó.
Ám aszondom, szerintem egyik legHASZNOSabb vagy legÉLVEZETESebb tulajdonsága, hogy olyan (hasonlóan és vagy ellentétesen gondolkodó) emberek ismerik, ismerhetik meg egymást, akik amúgy (tehát ha nem lenne web és fórum), SOHA az életben nem találkoztak volna és nem beszéltek volna.
:)
Megtanulod elfogadni a másságot. Megismered más emberek gondolkodását. Kompromisszumokat keresel és észrevétlenül az útra találsz.
Tanulsz és ellenkezel, de bármit teszel fejlődni fogsz. És mikor látod, hogy nem vagy egyedül, hogy más is keres akkor megnyugszol.
Ebben a fórumban annak ellenére, hogy rendkívűl különböző álláspontok vannak, hasonszőrü emberek jöttek össze. Aki nem ide való (ha lehet ilyet mondani) az nem is marad itt.
Ha csak magamat nézem én is elképesztően komoly változásokon mentem keresztül és visszanézve mosolyogtató milyen emberként jöttem közétek.
Agy (Irish)
Nyilván a helyes válasz erre, hogy mer csak.
Mi a ti véleményetek?
Az én véleményem, hogy hiába a sok vita, néha veszekedés, támasz is ez egyben.
Mert add meg másnak, amit magadnak szeretnél.
Ha másnak meg tudtad adni, akkor te is rendelkezel vele.
Ennek elhitetése a lélekkel bizony sokáig tarthat.
Biztos nem vagyok egyedül azzal, ha egy völgybe érek és a Jézus által óva intett kételkedés tengerébe hajózok, a legjobb, ha másnak elkezdem mondani a "credómat" :), így magamat is erősítem ezzel.
Külön öröm, ha más is erősít a hozzászólásával.
Ugyanakkor az ellentétes vélemény pedig segít a saját gondolkozás megismerésében, mert sokszor csak használjuk a gondolkozást, nem ismerjük. (már aki elolvassa)