Lehetőségeinkhez mérten segítünk meghatározni talált gombáidat, de ne feledd, az itteni rábólintás nem pótolja a szakellenőri vizsgálatot. A vadon termett-szedett gombát mindig mutasd be szakembernek!
"Topikcím:Gombázós topic :)Topikleírás:Természet- és gombamániások találkahelye."
"...lassan off lesz itt topicban...."
Kezdem ezt nem érteni. Engem tényleg érdekel a professzor urak és hölgyek munkája. Mégis mondjátok már meg, miért nem fér meg együtt ebben a topicban a tudomány és a gombász élmény, netán információ csere? Különböző emberek, különböző képzettséggel, különböző problémákkal, de azonos érdeklődéssel, nyitottan. Ezért lennénk itt.
Az elefántcsont toronyból kinézel, ott is van élet. Csak emberi ugyan, de mégis élet. :)
Hát, igen, attól függ, mit és mikor törünk. Az általad hozott példák teljes mértékben megállják a helyüket, a kitörés a jobb módszer, ezt saját, több évtizedes tapasztalatommal is megerősíthetem, hiszen ha ezeket vágnánk, egy csonk maradna a helyükön, ami rosszul forr be. Úgy vélem, gombáéknál is ez a helyes módszer.
Én a védetté nyílvánítás helyett szívesebben venném, ha az élőhelyét védenék a rókagombának. Nem vagyok ugyan teljes mértékben képben azzal, hogy mifelénk hol mennyi nő, de egy völgyet ismerek, ahol tömeges szokot lenni. Máshol (és sok hegyoldalt bejártam, szokott lenni, de nem kirívó mennyiség). Továbbá egy ismerős is említette, hogy Borsodban ahová való, járt régen rókagombászni a testvérével, de meg volt lepődve, mikor meglátta mennyit szedtem, mert azt mondja feléjük már rég nem lehet ennyit találni Én meglepődtem ezen mert ahova én járok ott nem ez volt a tapasztalat. Ekkor gondoltam rá, hogy a völgy ahol szedem, nagyon ideális hely lehet a számukra, emelett 2 völgy van még a környéken ugyanilyen tájolással és faösszetétellel, valamint talajjal, mindkettő teljes hosszában tarra van már vágva. Idő kérdése az én helyem mikor kerül sorra. Már megkezdték, de hál istennek lassan haladnak, Az ilyen helyeket talán érdemes lenne oltalom alá venni, és egyből jobban menne a rókagombáknak.
Még egy példa: egyszer találtam valahol óriás pókhálósgombákat. Leszedtem. Egy mikológusnak mutattam meg, nem örült neki, tőle tudtam meg, hogy védett. Pár év mulva a helyét tarravágták. Na, ezért érdemes volt akkor morgolódni, hogy leszedtem. Ilyen esetekben kissé töketlenkedésnek érzem, hogy csak a védettséggel próbálnak óvni egy fajt. Pedig a szóban forgó terület kicsi volt, talán egy hektár sem, nem hiszem, hogy ne lehetett volna megoldani, hogy védett hely legyen.
Már régen szóba került, de máig sincs döntés róla.
A nemzetség egyik faját sorolták a védettek közé, amit csak egy nagyon rövid ideig követett "értetlenség" szerencsénkre. A Blikk be is mutatta hazánk "ritkaságait", köztük a sötét trombitagombát és az ízletes vargányát is, ezért sem szerencsés nem precízen felemlegetni dolgokat. Pár faj van csak, amelyek gyűjtésének történetét régóta írások őrzik, ötven éve és manapság is ezek a legnépszerűbbek, kiegészülve néhány fajjal, köztük a nagy őzlábgombával, melyet bolondgombaként neveztek és kezeltek sokáig hazánk számos, jó gombatermő helyein. A ritkának tartott gombák, annak ellenére, hogy nem gyűjtötték, gyűjthették tömegesen, mégsem szaporodtak el, pedig ott még a "földestől vagy levágva" szedés sem befolyásolhatta a megjelenési produktumot. Ellenben a védettség okairól is nyújt ismereteket ez a csak szinte beszerezhetetlen gombáskönyv.
Reméljük, soha. Bár a védetté nyilvánítást soha, senki sem értette, bármi megeshet.
Mindenesetre a 107/2011. (XI. 10.) VM rendelet 4. § (1) ce) pontja előírja, hogy vadon termő gombát forgalomba hozni "legalább 3 cm-es, az őzlábgomba esetében legalább 7 cm-es, a vargánya esetében legalább 5 cm-es, a mezei szegfűgomba esetében legalább 1 cm-es kalapátmérővel" szabad.
Ha a piacfelügyelő ezt nem tartatja be, az az ő hibája, nem a jogszabályé.
Nem azzal van a baj, ha szakszerűen! a kicsiket is leszeded (nálunk pl. a képen látható méret a favorit), hanem amikor a kertészbrigád esik neki gerelyével, és hazavágják a gombafonalat.
És ezzel az idős meg fiatal gomba otthagyásával mi a helyzet? A rókagombánál írja némelyik könyv, hogy megritkult, mert sok helyen felszedik válogatás nélkül a kicsiket és az öregeket is. Ez alapján én mindig szoktam a helyszínen hagyni, a kicsiket nem is szedem össze, csak ami nagyobb. Vagy ennek sincs igazából jelentősége a termőhely épségét nézve?
Ebben az esetben az általad említett többszáz év az igazából 30. Lehet pont ezért van, hogy ilyen jól lehet ott szedni. Bár én nem akarok beleokoskodni, nem én vagyok a professzor.
A kertészeti párhuzam annyiban sántít, hogy a vágás bármilyen szerszámmal átviszi a fertőzést(vírusok), emiatt ajánlott a letörés, zöld növényeknél. A vágott seb könnyebben gyógyul a növényeknél.
Gombákra visszatérve: én is csavarom, előtte kissé megbillegtetve, hogy pattanjon ki a helyéről. A tönk általában görbe, ilyenkor amerre görbül az alja, arrafelé billentve törik ki a legkönnyebben, főleg rókagombánál van így. Utána helyszíni lesöprögetés, kaparás, a többi otthon, egy sör mellett üldögélve. Több cm a nyereség.
Ahol ezek lettek gyűjtve, ott több száz éve már a gombák "szárát" a föld fölött elvágva szedték, hogy a telep ne sérüljön? Mintha legalább egyszer, de mintha többször már téma lett volna itt is ez:-)))
A termőtest a kisebbik része az egésznek, szerintem is figyelmes csavarással jobb leszedni.
(éppen most olvastam a gyűrűs tuskógombáról - az egyik legnagyobb testtömegű élőlény, amely nagyon nagy károkat tud okozni az erdőkben - fáról-fára terjedve egész erdőket képes kipusztítani - a hifák minden egyes fát elérnek és nincs szükségük elhalt faanyagra - rossz belegondolni!) :(
Itt is látszik, a vargánya meg pont jó szemléltetőeszköze, hogy a csavaráskor egy pár mm2-es rész a seb, föld feletti kaszaboláskor ennek 10-100-szorosa.
Másik iskola (és én is ezt követem), hogy a kíméletes kicsavaráskor a sebzés jóval kisebb, gyorsabban "gyógyul". Kisebb a nyitva lévő ajtó a föld alatti részek befertőződésére más paraziták, bacik által.
A növényektől érkező párhuzam: kertészetben is gyakori, hogy inkább ajánlják a hajtások letörését, lecsavarását, mint ollóval levágását. Jobban gyógyul az ilyen típusú sérülés.
Más kérdés, hogy én már a helyszínen lefaragom a földes részt, így a kosárba már tisztítottan kerül, és nem piszkítják be egymást a termőtestek.
