Lehetőségeinkhez mérten segítünk meghatározni talált gombáidat, de ne feledd, az itteni rábólintás nem pótolja a szakellenőri vizsgálatot. A vadon termett-szedett gombát mindig mutasd be szakembernek!
Reméljük, soha. Bár a védetté nyilvánítást soha, senki sem értette, bármi megeshet.
Mindenesetre a 107/2011. (XI. 10.) VM rendelet 4. § (1) ce) pontja előírja, hogy vadon termő gombát forgalomba hozni "legalább 3 cm-es, az őzlábgomba esetében legalább 7 cm-es, a vargánya esetében legalább 5 cm-es, a mezei szegfűgomba esetében legalább 1 cm-es kalapátmérővel" szabad.
Ha a piacfelügyelő ezt nem tartatja be, az az ő hibája, nem a jogszabályé.
Nem azzal van a baj, ha szakszerűen! a kicsiket is leszeded (nálunk pl. a képen látható méret a favorit), hanem amikor a kertészbrigád esik neki gerelyével, és hazavágják a gombafonalat.
És ezzel az idős meg fiatal gomba otthagyásával mi a helyzet? A rókagombánál írja némelyik könyv, hogy megritkult, mert sok helyen felszedik válogatás nélkül a kicsiket és az öregeket is. Ez alapján én mindig szoktam a helyszínen hagyni, a kicsiket nem is szedem össze, csak ami nagyobb. Vagy ennek sincs igazából jelentősége a termőhely épségét nézve?
Ebben az esetben az általad említett többszáz év az igazából 30. Lehet pont ezért van, hogy ilyen jól lehet ott szedni. Bár én nem akarok beleokoskodni, nem én vagyok a professzor.
A kertészeti párhuzam annyiban sántít, hogy a vágás bármilyen szerszámmal átviszi a fertőzést(vírusok), emiatt ajánlott a letörés, zöld növényeknél. A vágott seb könnyebben gyógyul a növényeknél.
Gombákra visszatérve: én is csavarom, előtte kissé megbillegtetve, hogy pattanjon ki a helyéről. A tönk általában görbe, ilyenkor amerre görbül az alja, arrafelé billentve törik ki a legkönnyebben, főleg rókagombánál van így. Utána helyszíni lesöprögetés, kaparás, a többi otthon, egy sör mellett üldögélve. Több cm a nyereség.
Ahol ezek lettek gyűjtve, ott több száz éve már a gombák "szárát" a föld fölött elvágva szedték, hogy a telep ne sérüljön? Mintha legalább egyszer, de mintha többször már téma lett volna itt is ez:-)))
A termőtest a kisebbik része az egésznek, szerintem is figyelmes csavarással jobb leszedni.
(éppen most olvastam a gyűrűs tuskógombáról - az egyik legnagyobb testtömegű élőlény, amely nagyon nagy károkat tud okozni az erdőkben - fáról-fára terjedve egész erdőket képes kipusztítani - a hifák minden egyes fát elérnek és nincs szükségük elhalt faanyagra - rossz belegondolni!) :(
Itt is látszik, a vargánya meg pont jó szemléltetőeszköze, hogy a csavaráskor egy pár mm2-es rész a seb, föld feletti kaszaboláskor ennek 10-100-szorosa.
Másik iskola (és én is ezt követem), hogy a kíméletes kicsavaráskor a sebzés jóval kisebb, gyorsabban "gyógyul". Kisebb a nyitva lévő ajtó a föld alatti részek befertőződésére más paraziták, bacik által.
A növényektől érkező párhuzam: kertészetben is gyakori, hogy inkább ajánlják a hajtások letörését, lecsavarását, mint ollóval levágását. Jobban gyógyul az ilyen típusú sérülés.
Más kérdés, hogy én már a helyszínen lefaragom a földes részt, így a kosárba már tisztítottan kerül, és nem piszkítják be egymást a termőtestek.
Jó volt sétálni az erdőben, a szúnyog is kevesebb, a megtalálás öröme is megvolt :) a szárítót is beüzemeltük, de mire hazaértünk, több mint a fele kukában végezte.
