Hát a papagájt mindennek lehet nevezni, csak postagalambnak nem, megdöbbentő, hogy mennyire nem tud tájékozódni. A mi (néhai) papagájunk egyszer kirepült a konyhaablakon, és a szobaablakon jött vissza (kb. 2 métert tett meg az erkélyen), de látszott rajta, hogy be van szarva a nagy kalandtól. Egy másik alkalommal pedig vissza se talált, ezért miután tűvé tettük az utcát, a fákra és a villanyoszlopokra hirdetéseket ragasztottunk. Másnap jelentkezett is a becsületes megtaláló. Kiderült, hogy a madár a 7-es számból át bírt repülni az 5-be. Egyszer megpróbáltam azt is, hogy a madár a vállamon ült, és kimentem az utcára, de szegény pagáj (ezt a szót egyébként ő találta ki személyesen :))) rettenetesen félt, nem is kísérleteztem többet. Egyébként hullámos papagáj volt, a nagy testű kakaduk gondolom intelligensebbek.
Remelem meglesz meg a madarad!
Ha a szemkozti fakon tanyazik, akkor esetleg oda lehetne tenni a kalitkajat, benne a kedvenc csemegejevel, valoszinuleg az ismert helyre szivesen visszamegy...
A fürtös kölest ő is imádja, már lógattunk ki neki az erkélyre, hátha rátalál.
Ha sikerül befogni, tényleg kell az állatorvos, ez nekem nem jutott volna eszembe, köszi!
Az étrendben igazad lehet, a madarász jó ötlet, majd utána nézek.
Mivel amikor alacsonyan volt a kalitkája, akkor sem szívesen szállt le közénk, így nem is erőltettük. Végülis szíve joga eldönteni, hogy szeretne-e velünk lenni, vagy sem. Foglalkozni foglalkoztunk vele sokat, hiszen a konyhában mindig nagy az élet, azért is szerett ott lenni velünk, sokszor túlkiabált még minket is. De a "fogdosást" rosszul tűrte, egyszerűen nem szerette, ha hozzányúltunk a tollaihoz. No meg az sem lehetett neki pozitív élmény, amikor megfogtuk, és levágtuk a körmeit néhány havonta... Ezzel biztos elvadítottuk magunktól nem is kicsit, de hát ez a pedikűr időről időre elkerülhetetlen volt.
Calliopé,
valamelyik nap ücsörögtünk a törzshelyük teraszán, egyszercsak ott termett egy hullámos papagáj.Nyilvánvaló volt, hogy _valahonnan_ jött,
próbáltuk megfogni, közben tekergettük a nyakunkat, hogy mikor fut arra egy kétségbeesett tulajdonos.Nem jött senki, a madár meg letanyázott a fa tetetjén elérhetetlen magasságban.
Nem Roland volt?
Talán még a fürtös köles lehet az, amire odamegy. Azt nagyon szokták szeretni a papagájok.
Ha pedig sikerül befogni, akkor irány az állatorvos, egy állagfelmérés, valamint atkátlanítás és hasonlók céljából.
Remélem, sikerül újra a család berkeibe terelni a madarat.
Több ok is lehet az aggodalomra. Először is, a madár nem szokott hozzá, hogy magának kell megszereznie a kaját, ráadásul amit esetleg mégis talál, az valami új étrend lesz számára, nem biztos, hogy jó hatásokkal.
Másfelől, nem fog visszatalálni. Nem tud, ugyanis, azt se tudja, hol kezdje a keresést. Nem tudom, milyen házban laktok, panelnál ez különösen reménytelen. Ha még ott van a szemközti fákon, akkor próbáljátok meg valami madarásszal befogatni. Nem tudom, hol lehet ilyenekt találni, egyszerűbb esetben valami környékbeli madárboltos meg tudja csinálni, ha nem, akkor talán érdemes megpróbálni az Állatkertben érdeklődni.
Általában tanács: Ne tegyétek magasra a kalitkát, legyen csak emberek között, emberi magasságban. És foglalkozni kell vele. Normális esetben egy lakásban lévő papagáj rendszeresen valamelyik családtag fején, vállán, haján hintázva tartózkodik, esetleg egy-két kedvenc helyen felváltva. De mindenképp kommunikál az emberekkel. A mienk otthon pl. reggel rászáll a vállamra, és köszön, hogy "Szerrrrrvusz", majd köhög is hozzá :) Lényeg az, hogy legyen közelben. Ja, és nem kell kivinni az erkélyre, nyitott ablaknál is jólérzi magát, persze figyelni kell rá, hogy vagy a kalitka legyen nyitva, vagy az ablak, a kettő együtt ne nagyon. Esetleg csak résnyire, kiakasztva, hogy esetleges huzat se vághassa ki. Mármint az ablakot. Merthogy a butus madár kirepül, csak vissza már nem tud.
Hullámospapagájunk (becses nevén Roland) 3 éve élt velünk. Gyönyörű kis madárka, zöld tollakkal, kék orcákkal, sárga pocakkal, fekete kalárissal, veszekedős temperamentummal, a lakásban szabadon élt. Meglehetőst lusta volt még repülni is, pedig a kalitkája mindig nyitva állt, bármerre repülhetett volna, de ő csak a konyhát tüntette ki figyelmével. Előkelő magasságokban tanyázott, ritkán ereszkedett le hozzánk egy kis cirógatásra, csemegére. (A kalitkája is magasan volt.) Az utóbbi hetekben pedig rendszeresen kiraktuk kalitkástól az erkélyre nappalra, hadd süsse a Nap, hadd lásson valamit a világból, ne csak a konyha és a lakás falait.
Voltak kezdeményezések, hogyan röptethetnénk úgy, hogy vissza is találjon (cérna a lábra, stb...), de egyik sem tűnt túl jó ötletnek.
Aztán megtörtént a baj, valahogy nyitott ajtóval tettük ki az erkélyre, ő meg kiröppent. Azóta a mögöttünk lévő nagy oviudvar fáin tanyázik. Próbáltuk lecsalogatni, de nem jön.
Szerintetek van esélye a túlélésre? Megtalálja a szükséges táplálékot? És mi lehet vele télen? Vagy van rá esély, hogy esetleg visszatalál? A kalitka azóta is ott van az erkélyen, ahol hagyta, szóval ha közelebb jön, esetleg megismerheti...
Nuygtassatok meg, hogy nem fogja egy macska gyomrában, vagy jéggé fagyva végezni...
