Hááát... nem.
Ráadásul fejben sem egy tigris.
Ez a vers pedig... na mindegy, úgyis át akartam tapétáztatni a szobát, legalább az egyik fal lekaparásán túl vagyok.
Te élő csipkebokor, te bélyeg!
istenített, csodált,
ki egy igazi férfira tán
sohasem várt...
Életemet, pályámat siklattad meg,
hogy éltél, hogy fényképeződtél.
Mégis olyan, mintha mindig élnél.
Csak adtál, csak most, csak Önöknek mindabból,
ami igazán a Playboyból fakadt,
nem jöttél rá, hogy senkinek sem
az nem kellett, aki nem Te vagy, vagy mégse?
Szomorú répaszemeidből
hit, remény, szeretet, eucharisztia ki nem apadt,
de a férfiak félreértettek, s utánuk
csak a magány könnye szaladt.
Egy élet hiányzott perceidből, (ezt a sort nem teljesen értem)
ki soha meg nem fogant,
így nem volt kiért halnod,
de számodra mégis a sétapálcák és a cilinderek, valamint a szénmikrofonok útja maradt.
Ígérjük, kik lelkiekben hasonlóak
vagyunk, mint Te
hibáidból tanulunk és életünket
okosabban éljük le.
Mert nem csak a külső fontos a kisdobosoknak, hanem
a belső tartalom is hogy nagydobosok legyenek,
ezt nem keresték benned, ezért
maradtál a rejtély titka, a megoldás kulcsa, ismeretlen fogalom, (ha jól értem az eredeti verset).
Nyertes Zsuzsa, köszönöm,
hogy éltél és még most is ragyogsz.
Hálás vagyok, hogy írhattam Neked
és esténként...
...na ezt már nem írom le.
Jelentem, kellemes csalódás ért. Volt, hogy meglepődtem már Nyertes Zsuzsa egy-egy
megnyilatkozásán. Már-már arra gondoltam, hogy tehetséges, de kissé butuska. Vagy nem
jól menedzseli magát. (Vagy nagyon is jól?) A vers igen jó, congratulations...
Hát, ritka alkalom, de - igaz kissé árnyaltabban fogalmazva - egyet kell, hogy értsek. Ennek a versnek semmi művészi tartalma nincs. Dehát ezt már megszokhattuk, hogy híres, vagy népszerű, vagy ismert, vagy nevezzük akárhogy emberek könnyedén megjelentethetik a rossz, jelentéktelen műveiket, míg a protekcióval, apukával, anyukával, szeretővel a jó helyen nem rendelkező tehetségek mennek a föld alá a műveikkel együtt...
Ez nektek csodálatos!? Öcsém, akkor ti még nem olvastatok IGAZI verset! Ennél már egy Szentkuthy-szófosás is jobb!
Mert ez a Monroe-tiráda nem más, mint nyáltól csöpögő szóhalmaz. Egy harmadosztályú pornófimben kábé ilyen stílusban nyal be az egyik kurva a másiknak.
Kár volt leközölnöd itt ezt a Nyertes-borzalmat, mert most még nagyobbat csalódtam benne. Eddig is tudta ország-világ, hogy butuska szegény, de hogy mérhetetlen önbizalmával ezt ki is teregesse, az már teljesítmény!
Ez nagyjából úgy néz most ki, mintha Cicciolina a kígyós jelenet előtt elszavalná a Nemzeti dalt és később amiatt nyávogna, hogy a mocskos férfiak észre sem veszik a belső értékeit...
nekem a képek kerülték el a figyelmemet, nem csak a vers....
de amint elolvastam megvilágosodtam:
ennek a nőnek Lipótmezőn van a helye...
belehülyült a szerepébe...
szarul is néz ki...
még szarabbul ir...
csöpög a nyáltól...
most már csak a pirulákat kéne bevennije Marilyn után szabadon...
és meglenne a Latinovits-József Attis utódja nöben...
Nyertes-Marylin...
Bár sokaknak volt mélyenszántó véleménye a Playboy legújabb számáról, úgy tűnik, elkerülte a figyelmüket Nyertes Zsuzsa csodálatos verse.
Sajnos én is átfutottam volna rajta, ha a haverom nem hívja fel rá a figyelmem.
Álljon tehát itt a nagy mű:
NYERTES ZSUZSA: Marilyn Monroe-hoz
"Te élő legenda, kit a világ
istenített, csodált,
ki egy igazi férfira tán
sohasem talált...
Életemet, pályámat határoztad meg,
hogy éltél, hogy haltál.
Mégis olyan, mintha mindig élnél.
Csak adtál őszintén mindabból,
ami igazán belőled fakadt,
nem jöttél rá, hogy senkinek sem
az kellett, aki Te vagy.
Szomorú szép szemeidből
hit és remény ki nem apadt,
de a férfiak félreértettek, s utánuk
csak a magány könnye szakadt.
Egy élet hiányzott perceidből,
ki soha meg nem fogant,
így nem volt kiért halnod,
de számodra mégis a halál útja maradt.
Ígérjük, kik lelkiekben hasonlóak
vagyunk, mint Te
hibáidból tanulunk és életünket
okosabban éljük le.
Mert nem csak a külső fontos, hanem
a belső tartalom,
ezt nem keresték benned, ezért
maradtál rejtély, ismeretlen fogalom.
Marilyn Monroe, köszönöm,
hogy éltél és még msot is ragyogsz.
Hálás vagyok, hogy eljátszhattalak
és esténként Te vagyok."
