Én SZVSZ szeretnék ismert ember lenni. Persze úgy értem: elismert abban amit csinálok. Tapasztalataim alapján mondhatom, hogy engem nem feszélyez az ismertség, hanem inkább doppingol.
Ami a barátokra vonatkozik: kevés az új barátom. Nagyon "válogatós" vagyok , bizalmatlan az újjal szemben. De ha valaki bebizonyítja, hogy a jellememért áll ki mellettem, akkor jó barátok lehetünk. Amúgy pedig azok a barátságok érnek a legtöbbet, amiről onnan tudod, hogy őszinte, hogy még a siker előtt kötettek és azóta változatlan formában fennmaradtak.
Tájékozódásodhoz ajánlott olvasmány: Brett Easton Ellis: Glamoráma
ajánlott film: A John Malkovich-menet
a fentiek egyben negatív vélemények is a kérdésedre, meg az olyan társadalomra, ahol ilyen kérdés egyáltalán felmerül emberekben.
Azt hiszem, ha valaki híres, ismert, akkor magánélete alig lehet, meg ilyenek. Például felismerik az utcán, súgnak-búgnak a háta mögött. Idegesítő. Olyan felszínes dolognak tartom. Nem lehet tudni, miért barátkoznak veled: magad miatt, vagy csak mert híres vagy. Nemigaz?
Szerintetek? segítsetek ezen gondolkozni, plíz!