Bármilyen információval is találkoztál valahol errõl az estérõl, a valóság az, hogy a Fonográf nem lépett fel 1976. július 17-én a Patakyban, tehát semmilyen dalt nem játszottak az az évi Tessék választani!-n.
Sziasztok! Nem hallgatta valaki 1976 júliusában a Tessék választani műsorát? Esetleg megvan valakinek a felvétel? Az érdekel, hogy a Fonográf melyik dalát adta elő. Az ősember a legvalószínűbb, de kis esélye van a Moja kochankának is.
"Nyilván a generáció fontos. Csak én személy szerint azokat a művészeket szeretem, akik műveit bármikor elővesszük/ik, majdnem ugyanúgy hatnak ránk/juk. Ez a klasszikus művészet, de most mindegy."
Ezzel én is így vagyok. Egy Led Zeppelinhez például semmit nem kellett tudnom arról, hogy kik ők, hol éltek vagy Queenhez. De arra is emlékszem, amikor gyerekként megvettem a Guns-tól az Apetite for Destruction-t kazettán, betettem a kis magnómba, elindítottam és ahogy megszólalt a welcome to the jungle akkor egyszerűen nem hittem el, hogy ilyen létezik és napokon keresztül hallgattam megállás nélkül. pedig tizenpár éves gyerekként egy budapesti panelban mit tudtam én arról, amikről ők énekeltek? de tény, hogy vannak generációs élmények és alkotások, ilyen például a nagy generáció című film vagy a sose halunk meg, ami egy konkrét nemzedéknek fontos. egy másiknak meg mondjuk a moszkva tér, amit egy mai huszonéves már csak mint film tud értékelni.
"Nagy és fontos emberek, filozófusok, írók?:D:D:D Na ne már...(nem ellened mondom Bár zene!) ezek így szép, biztos állásokban vannak és egymást dicsérgetik már néhány évtizede.. pl díjakkal. És már vissza is kanyarodtunk."
az egy dolog, hogy te meg én mit gondolunk róluk, de a 90-es években ezek az emberek elég komoly kulturális hatalommal bírtak és én el tudom képzelni, hogy Bródynak, aki alapvetően mégiscsak egy "egyszerű popzenész" volt, valamilyen rangot, elismerést jelenthetett, hogy velük egy társaságba tartozhat. persze ez csak az én véleményem, nyilván soha nem beszéltem erről Bródy Jánossal, de azt azért észre lehet venni, hogy soha, még csak minimálisan sem lépett ki a kör által kijelölt határok mögül. mindig mindenben ugyanazt mondta, amit kellett. a nagy lázadó ebben a tekintetben nem hagyta el a komfortzónáját.
Nekem meg ez a hsz volt egy k.. nagy élmény:D:D köszi!
Nyilván a generáció fontos. Csak én személy szerint azokat a művészeket szeretem, akik műveit bármikor elővesszük/ik, majdnem ugyanúgy hatnak ránk/juk. Ez a klasszikus művészet, de most mindegy.
Na! Azért nem hinném, hogy ez az oka az okozatnak. Igen, Levente brutálisan nagy önbizalommal rendelkezik és még jól is áll neki, sőt, megkockáztatom, lazulásával egyre jobban:D
Szerintem neki van egy igazságot érző, kereső gondolkodása és inkább ezért mondja azt, és úgy, ahogy mondja.
Pedig én 15-20 évesen ezt mindig Bródytól vártam volna, mint nagy értelmiségi. Pont ez a csavar az egészben! És aki nem követi őket nagyjából rendszeresen, annak teljesen katyvasz az egész.
Mert hát mégiscsak... egy liberális gondolkodik, egy nemzeti meg hülye. Szerencsére ennek leáldozott. És a Szörényi-Bródy viszonylatban is emiatt zavaros az egész.
Bródyt se hiszem, hogy a hiúsága vitte oda ahol... ahol lehet mindig is volt...
Nagy és fontos emberek, filozófusok, írók?:D:D:D Na ne már...(nem ellened mondom Bár zene!) ezek így szép, biztos állásokban vannak és egymást dicsérgetik már néhány évtizede.. pl díjakkal. És már vissza is kanyarodtunk.
Nyilván Bródy dalszövegírói mivoltját nem vitattam egy percig sem, a köré font ideológiát annál inkább. Egyetértünk, bár lenne néhány dalszöveg évente amely a felét eléri minőségben mint az övé..
Én abban tökéletesen egyetértek, hogy nem szabad elfogadni az ilyen "szakmai konszenzus" alapján kijelentett állításokat, hogy X hatalmas zseni, Y meg tehetségtelen. Nagyon is jó ha az ember kétkedik, megkérdőjelez ilyen "márpedig az úgy van" dolgokat és ha ő valakiről azt gondolja, hogy jó, akkor az neki jó és kész.
Dylan és Cseh Tamás ilyen krónikások voltak, akik nagyon jól érezték és interpretálták az akkori közhangulatot, a világot, ezért az ő nagyságukhoz szerintem kell a kontextus is. Nem véletlen, hogy főként az a generáció rajong értük, akik abban az időben éltek, mint amiről például a Budapest szól. Én bírom a Cseh-Bereményi számokat, de biztos vagyok benne, hogy annak, aki abban a rendszerben élt, sokkal többet adott, főleg akkor és ott.
Bródy és Szörényi kérdésben én most már egyre inkább azt gondolom, hogy Levi a maga önfejűségével, makacsságával sokkal autonómabb ember, mint Bródy, aki bár mindig hangoztatja, hogy ő ugyanazt mondja 40 (50?) éve és ugyanazok az értékek, stb. azért az látszott, hogy amíg Levi bá' bizonyos kérdésekben szembe mert helyezkedni a "saját oldalával" addig Bródytól ilyet nem nagyon láttunk. Neki igenis fontosabb volt az, hogy ő része a liberális szellemi elitnek, nyilván ez az ő hiúságát, büszkeségét legyezgette, hogy nagy és fontos emberekkel, filozófusokkal, írókkal, stb. került egy közegbe és a világért sem akart onnan kijönni, de még a fejét sem kidugni. Szörényi viszont mivel kurva nagy királynak tartja magát (az én véleményem szerint amúgy teljesen jogosan) ezért ha ő valamiről gondol valamit, akkor úgy van vele, hogy márpedig neki senki ne mondja meg, hogy mi van.
Ezek a dolgok egyébként az én szememben nem fontosak és én például személy szerint hatalmas zseninek tartom Bródyt. Azért ne felejtsük el, hogy ő volt az első aki beat (rock) dalokra írt magyar szöveget. Ami most már olyan természetesnek tűnik nekünk azt gyakorlatilag ő találta ki. most ne jöjjön nekem senki S. Nagy istvánnal meg ilyenekkel és nyilván előbb-utóbb úgyis lett volna valaki, de hát úgy alakult, hogy ő lett az. Az ő dalszövegei formailag mindig rendben vannak, amiket persze szintén természetesnek veszünk, de hát kapcsoljátok be a petőfi rádiót, olyan szövegek mennek néha, hogy fogom a fejemet komolyan, pedig nem vagyok azért annyira finnyás. Se ritmus se rím, és a tartalmat pedig hagyjuk is. És igen, mindig volt valami mondanivalója, amit ki tudott fejezni a szövegeiben és igen, ha kellett akkor tudta árnyalni is, elrejteni, utalni, játszani, amihez szintén tehetség kell. Meg felépíteni koncept lemezeket egy adott témára, teljesen különböző zenei alapokkal. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy úgy írt szövegeket az Omegának, hogy a beavatottakon kívül senki nem jött rá évtizedeken keresztül! Plusz még a dalszerzői munkássága és például a Hungarian Blues lemez, ami nálam benne van a top 50 magyar album között. Szóval ennyi. Levi bácsit most nem is részletezném, mert számomra Ő A Legnagyobb.
Nemcsak eltérő szeretetnyelveket értenek az emberek, de - hasonló értelemben - különböző gyűlöletnyelveket (+gúny-nyelveket, stb.) is.
Pl. szerintem Bródy egyáltalán nem nyilatkozik gyűlölettel. És Szörényi interjúit is szeretem, mert nem az érdekel, hogy zöldséget-e, hanem hogy mit gondol.
A rock pont nem az egyéni teljesítményről szól, hanem az együttes hangzásról. Rendben, a 70es évektől jöttek a virtuóz gyerekek a 20perces gitárszólókkal, lézerfénnyel... az már minden volt, csak nem dögös és lázadó... azóta a Zeneakadémia és a rock összeforrt:D
Igen, általában az a közkedvelt-közmegállapodás - az általam képviselt értékekkel szemben -, hogy kocsmai, és így felsőbbrendű tudatban, le is vagyok tudva:D Hát így már mindjárt értelmiséginek hat minden:D
Azért nem igazán közvélekedés, bár a nagy része valóban el van telve Dylantól. Az 50 vagy inkább "hatvanpluszosoknak".
Amúgy meg kit érdekel, mi a közvélekedés?:D Közvélekedés a Fonográfról semmi, mert a kutya nem ismeri őket, tehát akkor egy nulla a csapat?
Felvetésedre, Cseh, Dylan és egyebekre: számomra az kevésbé szimpatikus, mikor valakiről iszonyúan sokat beszélnek, mekkora hatás stb, de a műveit szemlélve/hallgatva, az jut eszembe, hogy nem jut eszembe semmi. Érted, mondják mekkora arc már, de számomra semmit nem jelent, és az engem körülvevő, igen sokrétű társaságnak sem, csak annyi, hogy nagyon jelentős. De amúgy miben is? Hát ööö.... most nem feltétlenül Dylan, hanem a jelenségre gondolok. És akkor mindig elgondolkozom, mi a fenéért is olyan nagy szám? Attól még kaphat Nobelt vki, nem lesz több számomra, ahogy Ákos vagy Lovasi sem a Kossuth-díjtól.
Bocsánat, egy szóval nem mondtam, hogy nem bírom Bródyt, mivel nem volt rendszerellenes. Engem az idegesít, ahogy ő maga állítja be saját magát mint rendszerellenes forradalmár, és ez elmúlt években rá is kapcsolt erre a vonalra.
Igen, Bródy a belpesti értelmiség, Szörényi meg az énekes. Attól, hogy ez a közvélekedés (és ezt kik generálták?.............), egyáltalán nincs így. Szörényiben nincs az az elvakult indulat, szemellenzősség, mint ami megvan Bródyban. Egyre agresszívebb formában. Néha azt hiszem, akkora benne a harag, hogy azok, akiket szid a gyűlölködésük miatt, még tanulhatnának is tőle:D
Tudom, nem illik, de mivel rock-fórumon vagyunk, pont nem érdekel az illem:D Tehát:
Szörényi kijelenti, bár sok hibája van a jelenlegi kormánynak, és nincs is tőlük elájulva (sőt, voltak kifejezetten kritizáló sorai), de nekik szavaz bizalmat. Bródy ezzel szemben ötvenesévekezik, diktatúrázik, és egyebek. Amihez természetesen joga van, csak a tények nem ezt mutatják, és voltak már itt jogtalanságok, amikor nem emelte föl a szavát. Illetve, folyamatosan ellenzékinek állítja be magát a szocialista időkre nézve, mikor utazhatott, tele volt zsetonnal, és vagy 30 lemezre írt szöveget a szocializmus 22 évében. Na ez már biztosíték kategória számomra, és erre írtam, Szörényi sokkal intelligensebb megnyilvánulásait, pártállástól függetlenül.
(dehát tudom, ez az index, meg Fonográf, mely rajongói zsigerből sosem bírták Leventét, meg az a generáció, amelynek tagjai ide írogatnak, alapvetően más állásponton leledzenek mint én, ezt már 14-15 éve is így éreztem)
Bródy a steel gitáron: ez már egy érdekes kérdés. Vissza kellene hallgatni még egyszer. Én a 2004-esnél pontosabbnak éreztem a játékát, de egyértelmű, hogy eleve már csak egy "megfelelő" szintről beszélhetünk az ő esetében. Ennyiben a kritikában tényleg inkább nagyvonalú voltam vele.
Egyszer fogtam magam, és végighallgattam a Kéglidal hawaii-gitár szólóit az Illés-koncerteken 1981-től 2001-ig. (Ha jól emlékszem.) Folyamatosan egyre gyengébb, kevesebb benne a kreatív frázis, egyszerűbb a ritmus stb. Ez óhatatlan.
Feltehető az a kérdés is, milyen hangzást lehet kihozni a steel-gitárból élőben a Fonográffal. Elég sajátos a hangszer szerepe, mert gyakorlatilag folyamatosan szól, a zenekar részeként, de ritkán kap központi szerepet. Egészen más ez, mint amikor George Harrison odatelefonált Nashville-be, hogy Peter Drake-kel szeretne beszélni, steel-gitározna-e az All Things Must Passon. Vagy amikor Neil Young a Harvesten Ben Keithre bízta a hangzást, aztán harminc évig a produceri teendőket is. Ezekhez képest tényleg nagyon szerény, amit Bródy valaha is steel-gitározott. Egy egységes produkció részeként lehet értékelni.
Nemigen tudok mit kezdeni ezzel a hsz-eddel, bevallom, kocsmai szintű ideológiának vélem.
Szörényi interjúkban mutatott önkifejezése mindig is gyatra volt, ez egyszerűen nem az ő terepe. Kár lenne most tényszerűen idézni válogatott zagyvaságait, akár a Fonográfról, akár másról. Nem tapasztalom, hogy ez javult volna az idővel, ugyanazt járja körbe. Tipikusan a "nem azért szeretjük" kategória.
Dylannel kapcsolatban konszenzus van abban a tekintetben, hogy szerzőként és muzsikusként is korszakos zseni. Ezzel természetesen nem kötelező egyetérteni, de be kell látni, hogy a diskurzusmak semmi esélye olyan szinten, hogy "a haveri kör odatolt neki egy Nobel-díjat". Ez pont a kocsmai nívó, sajnos.
Bródyról: miért kellene a rendszerellenességhez kapcsolni a szövegírói értékeket? Ezt nem is értem. Nyilvánvaló, hogy a szövegeinek csak egy része (illetve csak egy olvasata) -- mondjuk úgy -- közvetlenüL politikus. Ugyanakkor egész műfajának, amit akár az Illésben, akár a Fonográfban, akár azóta művelt, erős a közéleti töltése. Ilyen szempontból Móricz Misi vagy Szörényi Szabolcs is pontosan ugyanúgy politikai pályán mozgott mint Bródy.
Na, attól, h Kozsó ír szöveget, még..... szvl érted. Ha Te nem festegetsz, én meg egy vászonra küldök egy bödön festéket, még nem leszek jobb....:D Cseh Tamás valóban nem írt szöveget, és az elmúlt években (de lehet 10-15 éve), nagy divat lett érte rajongani. Attól sztem még nem lesz valaki a kultúra része, hogy egy másvalaki-"szintén "kultúrrésznek" tartott-rajong érte.
A Dylan-hatás Lennonra/Beatlesre témát amúgy nem kéne túltolni, néhány dalszöveg némely kifejezésében lehet lekövetni, tán úgy '64 környékén. Akkor már inkább Berry-Holly-Jagger, voltak hatással.
Node ez a Fonográf fóruma:)
Az lehetséges, hogy az Az utánzókhoz c. műben 1. kört a Misi tolja, a 2-at Levente? Kettő között egy steel-szóló, na az ízes! Bródy mennyire megtanult rajta játszani, főleg ha azt vesszük, nem is volt kitől..
Hagyjuk már ezt a nagy ajnározást, Dylan sosem volt nagy szám.
Ez egy vélemény. Az viszont tény, hogy Dylan szövegei jelentősek, hisz John Lennontól kezdve Jimmi Hendrixig nagyon sokan merítettek tőle, és ezeknek az embereknek az értékítéletében jobban hiszek, mint neked, annak ellenére, hogy én magam nem vagyok egy Dylan rajongó. :-) Jó, tudom, Cseh Tamásnak is sok követője van, de ott legalább objektív tényként meg lehet állapítani, hogy Kozsó sokkal jobb szövegíró nála.
Nem kell kiiratkozni, mindenki azt látogat amit akar.
Hagyjuk már ezt a nagy ajnározást, Dylan sosem volt nagy szám. Akikre emlékezni fognak a rockzenébe 50, fenét, akár 30 év múlva: Beatles, Stones, Berry. Itthon: Illés, Omega. Pont. Hogy valamiről/kiről sokszor elmondják, hogy jó, attól még nem lesz az, legföljebb egy bizonyos körben. Ha már Fonográf, akkor Bródy. Hiába nyomatják a nagy költészetet, ne emeljük már Arany Jánossal, Juhász Gyulával egy szintre. És ugyanez a kis módozat akasztott ki Dylan-nel kapcsolatban.
Nem kell elhatárolódni, tényt írtam le, szerencsére fölnőtt a polkorrekt mentes nemzedék, már kb 10 éve:)
A mondanivalód ez a része az én állításaimra vonatkozik, úgyhogy hadd kérdezzek vissza: Cseh Tamásnak valóban ne lenne kultusza? Mert szerintem akinek olyan rajongói vannak, mint például Földes Hobó László, arról mondhatjuk, hogy kultusza van.
nem ő írta...istenem.
Már bocsi, de most külön megnéztem a wikipedia oldalát, és az sem említi, hogy valaha is írt volna szöveget.
Úgyhogy igazán nem értem, hogy miért lennének hülyeségek az állításaim.
A Nobel díjra vonatkozó véleményt nem én írtam, attól én is elhatárolódok. :-)
(Fotó: Stekovics Gáspár)
