Asszem mi meg nem fazunk anyira, hogy begyujtsunk konyvekkel, plane ha azt vesszuk, hogy egy fatusko, vagy nemetbrikett kevesse szorakoztato es olvasmanyos darab mint egy konyv. Na meg olvasas elkergeti az unalmat, viszont a ropogo tuz melett uldogeles nem biztos.
Az egyénnek, hogy képes legyen felülemelkedni hétköznapi aggodalmain és félelmein, függetlenné kell válnia társadalmi környezetétől legalább olyan mértékig, hogy ne kizárólag ennek a környezetnek a jutalmai és büntetései irányitsál az életét. Hogy ilyen autonomiára tehessen szert meg kell tanulnia, hogyan jutalmazza meg saját magát; ki kell fejlesztenie saját magában azt a képességet, hogy külső körülményektől függetlenül élvezetet találjon valamiben és célokat tüzzön ki maga elé"
Nane szerint ez butaság.
Szerintem azért nem annyira. Nem mondom, lehetne jobban is fogalmazni, de nagyon sok igazság van benne.
Az ember, ha szeretne boldoggá válni, valóban függetlenné kell válnia mindentol - kivéve Istent. Mert csakis Isten adhatja meg a boldogságot, semmi más.
Az ember boldogsága két lényen múlik: az emberen és Istenen. Valójában Istenen nem múlik, mert o mindent megtesz a saját részérol ennek érdekében. Tehát igazából csak magunktól függ.
És pontosan azért kell az embernek "függetlenné válnia társadalmi környezetétől legalább olyan mértékig, hogy ne kizárólag ennek a környezetnek a jutalmai és büntetései irányitsál az életét", hogy boldog tudjon lenni.
Jaj annak az embernek, aki a társadalmi elvárásoknak akar megfelelni! Az az ember nem lesz boldog soha!
Nézzétek meg Jézust. Megfelelt o a társadalmi környezetének? Nem. Mi lett a jutalma? Halál.
Nézzük meg a társadalom mai elvárásait, értékrendjét. Ennek akartok megfelelni? Hát ha a boldogságot keresitek, én elore szólok, ez zsákutca...
A 28. hozzászólásban szereplo idézetekhez:
Az elso idézet a koncentrációról szól. Nem mondom, hogy a koncentráció a boldogság, de nagyon jó, ha valaki jól tud koncentrálni. Igazából ahhoz, hogy valamit igazán jól tudjunk csinálni, mindig szükség van koncentrációra.
Az idézet további részében elokerültek a különbözo ideológiák, s ezeket vallásnak nevezte ugyebár az iró. Hogy hol lehet meghúzni a határt ideológia és vallás közt, ezen szerintm nem érdemes vitatkozni most. De tény, hogy ezek az ideológiák egy eléggé markáns világképet sugallnak, tehát tekinthetok vallásnak is.
Ebben a részben egyébként semmi kivetnivalót nem találok, akárhogy keresem is. Az iró egyszeruen tényeket közöl.
És ami Nannak nem tetszett, mert hogy szerinte a "tudományos világ terméke":
Tehát felvetődik a minket érdeklő kérdés; hogy a vallasoknak valóban az e a célja, hogy a tudat áhított rendjét az emberekben létrehozza?
Igen, miért nem az a célja? Nem szeretne az emberek fejében rendet tenni a vallás? Nem sugároz egy világképet, egy meghatározott rendet akármelyik vallás?
De igen, minden vallás egy adott világképet mutat be, egy adott rendszert, rendet. HOgy most ezek közül melyik tükrözi a valóságot, az más kérdés. DE alapjában véve minden vallásnak az a célja, hogy az emberek fejében rendet tegyen a világot illetoen.
És nem csak, hogy ez a célja, de meg is teszi. Persze, hogy ez a rend jó-e, az mint mondtam, más kérdés.
Egyébként nem tudom, mi a problémátok ezzel az idézettel itt? Hiszen a "materialista tudós szerzo" pont maga is elismeri, hogy a vallás valami olyant adott az embereknek, pontosabban a jóban, az isteniben való hit, amit semmi más nem tudott megadni. Ezt tükrözik az olyan alkotások, mint Leonardo Da Vinci festményei például.
Úgy érzem tehát Nan, hogy te úgy olvasod ezt a könyvet, mint aki a hibákat keresi benne. Ez a hozzáállás nem jó szerintem. Az sem jó persze, ha úgy olvasunk egy könyvet, hogy annak minden szava szent (még a Bibliát sem szabadna igy olvasni).
EGy könyvet szvsz semleges hozzáállással kéne olvasni, nyitottan arra, hogy lehet, hogy okosat ir a szerzo, lehet, hogy hülyeséget. Ahhoz, hogy észrevegyük, mi a "jó" benne és mi a "rossz", ehhez csupán "résen kell lennünk" olvasás közben.
MÁr bocs, hogy kioktatlak, hogy hogyan olvasd a könyvet, csak én tényleg egy eloitéletet éreztem ki az irásaidból.
Kedves Vigor!
Nagyjából egyetértek azzal, amit irtál az egyházakról, de azért a csomagolásra is ügyelni kell. Egy gyémánt sem olyan szép egy nagy adag lócitrom közepén, és egy kavics is szépnek tunik egy hatalmas aranytálban.
Tovább olvasva topikinditóban bemutatott könyvet (Csikszentmihályi Mihály: Flow (Az áramlat)) talaltam rá erre az újjabb reszletre, amit most megosztok veletek. Ebben a részletben a szerző hivakozik a tökéletes élmény jelenség legfőbb következmenyére (erről szól a könyv egéssze) amit a tudatban uralkodó rendnek nevez. Ezért előszőr egy masik reszletet idézek ahol összefoglaló jellegűen röviden definialja a szerző miről is lenne szó:
Láttuk, hogyan irják le az emberek a tökéletes élményt: olyan érzés, hogy általa képessek megbirkózni az elöttük álló feladattal egy adott cél felé irányuló, szabályokhoz kötött cselekvésrendszerben, amely világos visszajelzéseket ad teljesitményükről. Olyan erőssen öszpotosítanak arra, amit csinálnak, hogy semmiféle egyéb dologra nem figyelnek közben, problémáik miatt sem aggodalmaskodnak. Az Én-tudat eltűnik, az időérzék eltorzúl. Az ilyen élményt nyújtó tevékenység jutalomértéke oly magas, hogy az emberek alkalmossak pusztán emiatt végezni tevékenységüket, és még akkor sem nagyon érdekli öket, mi hasznuk lesz az egészből, ha nehéz vagy veszélyes amit csinálnak.
(..)
..amit vallásnak hívunk, az valójában a legrégibb és legambiciózussabb kisérlet arra, hogy rendet teremtsünk a tudatban. Éppen ezért érthető, hogy a vallási szertartások az őrömérzet mélységes kútforrásai lehetnek.
A modern időkben, a művészet, a játék és általában véve az élet elvesztette természetfölötti gyökereit. Az a kozmikus rend, mely a múltban segitett értelmezni és jelentéssel megtölteni az emberi történelmet, összefüggéstelen darabokká töredezett. Számtalan ideológia vetekedik azért, hogy a legjobb magyarázatot nyújtsa viselkedésünkre: racionális gazdasági döntéseinket próbálja feltárni a kereslet-kinálat és a szabad piac működését szabályzó láthatatlan kéz törvénye; irracionális politikai tevékenységünkel próbál számot vetni a történelmi materializmus osztályharc-elmélete; a szociálbiológián alapuló genetikai küzdelem elmélete próbálja megmagyarázni azt, hogy miért segitünk bizonyos embereknek és miért igyekszünk kiírtani másokat; a behaviorizmus hatáselmélete pedig arra szeretne magyarázatot nyujtani, hogy miképpen tanuljuk meg megismételni a számunkra kellemes cselekedeteket anélkül, igazán tudnánk róla. Ezek azok a modern vallások, melyek a társadalomtudományokban gyökereznek. Egyikük sem élvez széleskörű társadalmi népszerűséget - talán az egyetlen kivétel az azóta egyre hitetlenebbé váló történelmi materializmus - , és egyik sem inspirált olyan művészi látomásokat vagy örömteli szertartásokat, amelyeket a kozmikus rend előző modelljei tömegével teremtettek meg.
Eddig az idezet
Tehát felvetődik a minket érdeklő kérdés; hogy a vallasoknak valóban az e a célja, hogy a tudat áhított rendjét az emberekben létrehozza?
Persze ez a megoldás nem meglepő, hiszen ez a mű is a tudomyányos világ egyik terméke. Viszont érdemes megfigyelni, hogy a szerző hogyan nevezi vallásoknak azt a számos ideológiát amit a modern tudományos gondolkodás elénk állit mint világmagyarázatot.
A hivő emberben persze felvetődik, már a biblia elején megtalálható alapkonfliktus. Vagyis, hogy Isten teremtményeinek megadja a föli boldogság lehetőségét, az által, hogy megszabja azt a követendő rendet, ami ennek fentartásához szükséges, az önnálló szabad akarattal rendelkező termetménynek. Ezt nevezi a Szentirás paradicsomnak. Cserébe viszont hűséget kér, ami nem egyszerűen a Termető hiúságának megnyílvánulása, hanem jól felfogott praktikus tanács is az embernek, mivel az ember nem képes kielégítő módon maga szabályozni ezt a paradicsomot, (a történelmi példák sokasága gazdagon illusztrálja ezt a tapasztalatot) vagyis biztosan tudni mi jó és mi rossz legalábbis anyira nem, hogy ne veszitse el az isteni rendet, ami boldogsagának alapja. Mint tudjuk, az ember inkabb az Istentől független önrendelkezést válassza, igy elvesziti azt a többletet amit az Isten tud neki nyujtani. Vagyis kiüzetik a paradicsomból.
Igy kezdődik el az emberi történelem és útkeresés vissza a paradicsomba, amit szerzőnk talán az állandósult tökéletes elmény helyének nevezne. Az Isten persze nem hagyja magára az embert, így iőről időre megszólitja, és igyekszik visszaterelgetni őt magához. Viszont az alapkonfliktus minden egyes megszülető emberben, valamint korszakban a tarsadalom szamára is újra előkerül. Vagyis a választás az isteni rend, és az ember által készitett megoldasformák között.
Azért engedd meg, hogy ilyenre ne válaszoljak. Mert mit lehetne mondani: Csak olyat, ami neked megintcsak nem tetszik.
S amikor először szóltam hozzád (megjegyzem: jó szándék vezérelt, és elég kedves is voltam hozzád), neked az sem tetszett. Beszéltem neked Jézusról, és mivel nem 5 rövid mondatban, ezért azt válaszoltad, hogy ha összegeztem volna. Nade, mostmár mit összegezzek azon utólag?
Különben is: Én magam is egyszer akartam neked így direktben beszélni Jézusról, de megértettem, hogy neked van elég bizonyság, ha akarod. Következő hozzászólásom ez a sok-sok "tököm tele van"-ra volt.
Egyetlen, hozzám intézett beszédedre nem volt eddig érdemes válaszolni - te a válaszolás hiányát kifogásolod -, mert az pökhendi, elutasító beszólás volt. Hát jobb esetben az ember ilyenre inkább nem reagál.
És még le is hülyéztél.
Ugyan gyűjtsd már ki a te és az én hozzászólásomat - bármihez - , no, gyűjtsd ki, és hasonlítsd össze a kettőnek a szellemét és mondanivalóját, várom a megmérettetést, hogyan ítélsz.
akkor nem értem, hogy is van ez a keresztelés. Nem kapnak ott az emberek bocsánatot az összes
bűnükre?
Es utanna?
Ebben a bekezdésben a régi keresztény éneket vélem fölfedezni, amelyik így szól : "a föööld eeegy siiraalomvööölgy, itt neem lehetünk boldogaaaak".
Ez valoban negativ hozzaallas, bar van egy gyanum, hogy a teljes, "beteljesult" az az mennyi boldogsagrol van szo abban az enekben, de teny, hogy ezt sokan ugy ertelmezik, hogy a fold egy siralomvolgy. Szerintem a kereszteny tanitasban ez direkt modon nincs benne, vagyis ez egy kovetkeztetes, amit talan abbol a pali tanitasbol vontak le, hogy senki se elegedetlenkedjen helyzetevel akar rabszolga akar szabad, mert Krisztusban ugyis mindenki egyforma.
Teny hogy Pal itt a szeretet gyakorlasaban es a keresztenyi eletben buzditja az embereket arra, hogy ne tegyenek kulonbseget ember es ember kozott. Amiben az is benne foglaltatik, hogy ez a felszolitas kolcsonos, tehat mindenkire vonatkozik, igy egyoldaluan a szerencsetlenebbek turesere vonatkoztatni kiforditasa a gondolatnak.
De ezt a kiforditast sokan elvegeztek igazolando sajat hatalmuk es azt hogy miert nem viszonyulnak ok keresztenyi szeretettel a szerencsetlenebb sorsu testverek fele.
Asszem itt az ember szemelyes udvtortenete elvalik a vilagi elettol. Vagyis aki egyre tokeletesebben tud azonosulni az krisztusi eszmennyel, annak egyre kevesbe jelent gondot az, hogy tultegye magat a vilag visszassagain. Es igy egyre kevesbe sajnalja magat.
Igy egyre kevesbe szemepont szamamra a vilagi jolet, es biztonsag. De teny, hogy sokan nem jutnak el idaig igy joggal erzik magukat szerencsetlennek a vilagban ha hatranyt szenvednek, valamint nem szabadna azt hinni, hogy a kereszteny tanitas korlatozna az egyen jogat sajat eletenek jobba tetelere.
Viszont nem minden eszkoz vezt el a boldogsaghoz. Igy az elegedetlenkedes az altal, hogy nem realis celt uzunk ki magunk ele, es esetleg meg Istnet is hibaztatjuk ez miatt az nem eppen igassagos es realis dolog.
Vagy azt hinni, hogy a boldogulashoz valo jog arra is jog, hogy ezt masok karara tegyuk, vagy bun utjan, pofan feri az egesz kereszteny erkolcsot, igy osszeferhetetlen a kereszteny uttal.
Sajnos sokan gondoljak ugy, hogy a boldogsag az olyan jog ami erdekeben hattaerbe lehet szoritani annak utjaba moralis tenyezoket. Pl. szegeny vagyok ezert lophatok. Vagy nekem jar a szexualis orom ezert akar azt is hazudhatom masoknak, hogy szeretem oket, vagy nekem jar a pihenes ezert nem segitek anyucinak meg ha ker akkor sem.
Igy ha ugy gondolod, hogy a keresztenyseg teged elzar a foldi boldogsagtol, akkor gondold meg azt, hogy milyen boldogsagtol zar elteged es miben korlatoz.
Szerintem a kereszténység úgy működik, mint egy életbiztosítás.(...)Na, itt jövök én a képbe, és aszondom: a futamidő lejárt! Kérjük vissza pénzünket! Mennyország a Földön, ez jár nekünk ezért a kib*szott nagy szivatásért!
Mivel az udvosseg ajandek ezert nehez lenne azt kikovetelni.
Jezus tobbszor mondott olyat, hogy "mar megkaptak/megkapjak jutalmuk". Itt pont arra a foldi javakra, boldogsagokra gondol. Csak az a gond, hogy a foldi elet veget er egyszer, es igy praktikusnak tunuk -Jezus szavaival elve- nem evilagi javakat gyujteni a menyben.
Ebben a bekezdésben a régi keresztény éneket vélem fölfedezni, amelyik így szól : "a föööld eeegy siiraalomvööölgy, itt neem lehetünk boldogaaaak". Aszondanám, hogy ez negatív hozzáálás, ami nem Istentől való, t.i. Isten a Földet az embernek teremtette, hogy uralja azt, és örüljön az ajándékainak. A régi szép keresztény ének pedig az ok, ami miatt a kereszténységet a történelem legnagyobb szivatásának kiáltottam ki.
Szerintem a kereszténység úgy működik, mint egy életbiztosítás. 20 éven át szivattyúzzák belőled a pénzt, szívják a véredet, de valamit nyújtanak is cserébe. A modern biztosítók ezt a következőképpen csinálják: 1) szerencsétlenség, betegség, halál esetében te vagy a rokonaid kapnak egy bizonyos összeget 2) kamatoztatják a befizetett pénzt, amit a futamidő lejárta után visszafizetnek a kamatokkal együtt. Na, itt jövök én a képbe, és aszondom: a futamidő lejárt! Kérjük vissza pénzünket! Mennyország a Földön, ez jár nekünk ezért a kib*szott nagy szivatásért!
Aki meg nem éri meg ezt a földi mennyországot, az valóban kap valamit cserébe a túlvilágon. De nem többet, mint mi. Egálban vagyunk.
akkor nem értem, hogy is van ez a keresztelés. Nem kapnak ott az emberek bocsánatot az összes bűnükre? Vagy talán fel kéne hagyni ezzel a bűnbocsánat-játékkal, és végre beismerni, mi is történik valójában a keresztelésben?
A szerencsétlen keresztények nem képesek különbséget tenni a bűnök következtében felgyülemlett negatív energia, és a bűn következményeként fellépő lelkiismeretfurdalások között.
Hat dehogynem. De teny, hogy sokak nem tudnak megszabadulni a lelkiismeret furdalastol, meg akkor sem, ha mar bunuket bocsanatot nyert. Vagyis magunknak nem tudnak megbocsajtani.
Magam is a Krisztusi megvaltas ajandek voltat es a z ezen tulmeno sultgalamb varast kulonvalasztanam. Szerintem ez az elvalasztas cska azoknak nehez, akik Krisztus megvaltasatol foldi megvaltast is remelnek, vagy valmilyen konyitest, kivaltsagot. De ez regi tortenet. Maguk a zsidok is foldi kiralyt vartak aki aztan majd rendet tesz :)
...a sok süveg, föveg, ikon, tömjénfüst, meg a sok suhogó ruha, meg a sok külsőség nem adott neked semmit...
Ha már itt tartunk, mindig is úgy tartottam, hogy az orosz orthodoxia az egyetlen igazi keresztény felekezet. A többi - beleértve a katolicizmust - csak többé-kevésbe halovány utánzat. Ha valamelyik keresztény felekezetben még maradt só, az a felekezet az orosz orthodox.
OFF
Egyébként nem tetszik a takitikád. Már több hozzászólásodra is válaszoltam, de te mindig csak "kezdeményezel", még egyik neked adott válaszomra sem reagáltál. Mintha előbújnál a bunkeredből, lőnél egyet az irányomba - többnyire mellé - aztán visszadugnád a fejedet a biztonságos biblikus betonfalak mögé. Gyáva taktika.
ON
Ugyan lépjél mán ki, tökös barátom, a keresztény intézmények falai közül, és próbálj meg személyes kapcsolatban lenni Istennel. Olyan egy szerencsétlen halandzsa ez itt, ádáz harcban vesztegelsz! Amíg keresztény voltál, miért bújtál meg a keresztény intézmény és tanrendszer mögött?! Hm?! Miért nem kerested már a személyes kapcsolatot a Teremtőddel? Érzed, rájöttél, hogy a sok süveg, föveg, ikon, tömjénfüst, meg a sok suhogó ruha, meg a sok külsőség nem adott neked semmit - és huss, mostmár mehet úgy, cakkumpack, minden és mindenki, aki Krisztus nevét vallja. Ej, ej. Ez nem megfontolt magatartásra vall. Észre sem vetted, hogy olyan területre nyargaltál át, ahol megint csak lenn vagy, az alsó lépcsőfokokon, és föléd magasodik a misztika, a bioenergia, a Reiki, a lélek halhatatlanság, a szellemvilág, a gnózis, a filozofia és még sok minden, aminek legtetején ott ül a Sátán, és gondosan ügyel arra, hogy te nem csak hogy ne tudjál, de ne is akarjál ebből a hierarchiából kilépni.
Én pedig azt mondom, hogy hasznos a futás. Fuss ki belőle! A napra! A levegőre! Szellőztesd ki az agyadat, Vigor!
Tököm ki van ezzel a megváltásdival. A szerencsétlen keresztények nem képesek különbséget tenni a bűnök következtében felgyülemlett negatív energia, és a bűn következményeként fellépő lelkiismeretfurdalások között. Míg az egyiket nyugodtan leveheti rólunk egy másik ember, akinek van erre joga, a másikkal senki nem tud csinálni semmit, csak az, aki a bűnt elkövette, az tudja megváltani önmaga, a saját szenvedései árán. Az első az üdvösség ajándékozása, mert az üdvösség ajándék, hogy megmeneküljünk a fölösleges szenvedéstől. A második elkerülhetetlen, és bár nem veszélyezteti a végallomást (üdvösséget), azért kellemetlen tud lenni. Tudják ezt nagyon jól a keresztény szentek is (tehát azok, akik túltették magukat vallásuk alapvető fogyatékosságain), csak nem beszélnek róla. Ennek az egész megváltás-teóriának nagyon hipokrita szaga van, mint a kereszténységnek és egyháznak általában.
Münchhausen báró története egy olyan könyv, ahol egy vidám füllentő csupa nevetséges, lehetetlen történetet mond el.
Ezek között azt is, hogy amikor lova elfáradt, lován ülve, iszákját a nyeregkápáról a vállára akasztotta, hogy a lovat tehermentesítse :))) vagy amikor lova megcsúszott a mocsárban, sárban és süllyedni kezdett, lábával jól megszorította, majd saját varkocsát megfogta és saját magát a lovával együtt a mocsárból kiemelte.
Jókat nevettünk rajta gyermekkorunkban.
A vicct félretéve. Hiszem, nem is hiszem már, tudom, mert megtapasztalom, hogy Isten felé történő fájdalmas araszolásunkban, menetelésünkben nem vagyunk egyedül.
Ahogy itt a Földön minden újszülöttről, gyengéről, elesettről gondoskodik a Földi társadalmo, sokszorosan így van ez a szellemvilág részéről.
Mindenki mellett van kísérő, (őrangyal) mindenki mellett a fejlettségének megfelelő szintű, mindegyikben Isten lelke működik, és azt teszik velünk, ami a leginkább a javunkra válik.
Ez persze lehet az is, hogy egy életen keresztül nem vesszük észre őket, mert nem láthatóan segítenek, vagy épp passzivitással segítenek, mert fejlődésünket az szolgálja, ha megtapasztaljuk azokat az eseményeket, melyektől megóvhattak volna minket.
Ma az a "módi" terjedt el, hogy ha valaki nem Krisztus nevét kiáltozza, és nem személyétől vár szájba repülő sültgalamb szerű megváltást, akkor hamar rásütik az önmegváltás "bélyegét".
Egyedül csak Münchhausen báró a mesében, a Föld nem mese, nem is vagyunk egyedül, de megváltottak nem akkor vagyunk, ha kiáltozzuk, Uram!, Uram!, hanem ha megértettük az Örömhír üzenetét és aszerint élünk.
Krisztusnak a kereszt alatt azt mondtak, hogy ha Istne fia vagy, szalj le a keresztrol es mentsd meg magad. Vagy mentse meg Illes mert azt hittek ot hivja.
Krisztus a kereszten embert "jatszott" azaz nem mentette meg magat, viszont harom nap mulva Istent alakitotta, aki meg feltamadt.
Az oszovetseg arrol (is) szol, hogy a zsidosag hogyan dobbent ra folyamatossan, hogy szorongatott helyzeteibol Isten segitsege nelkul nem jott volna ki soha.
Asszem a Krisztusi megvaltas es az ember onmegvaltasa sajat elete nyomorusagabol, vagy a vilag hatasai alol, nem fedik anyira egymast, hogy ne kellene kulonbseget tennunk kozottuk. En sem arra gondoltam, hogy felcserelhetoek.
Krisztus megvaltasa a "beket jelenti az Istennel, ahogy Pal fogalmaz". Ezt az egyszeri es tokeletes aldozataval erte el. De igaz az evangelium oromhire ennel tobbet is jelent, de a megvaltas alapvetoen isteni tett, aminek gyumolcseti az ember Isten kegyelmebol es ajandekabol elvezheti, mint olyan ajandekot amit maga erejebol elerni nem kepes (ez utobbi elnne az igazi onmegvaltas)
Mindenki látja, hogy boldogtalanok vagyunk, mi magunk is, ha őszinték vagyunk magunkhoz, és erre
egyetlen kézenfekvő magyarázat van, hogy nem értettük meg a megváltás lényegét, ami semmiképpen
nem lehet helyettesítő áldozat, hanem tanítás, módszer a boldogságra, ezért is örömhír a neve.
Irod. En a fentiekbol kovetkezoen inkabb azt mondanam, hogy nem hiszun elegge a megvaltasban es abban hogy Jezus a Krisztus, valamint azt, hogy az evangelium tanitasai es a helyettes aldozat nem azonos fogalom, megha kapcsolodnak is egymashoz.
A megvaltas gyumolcsei az orok eletre tesznek igeretet, ezert tulmutatnak jelen foldi eletunkon, igy annak boldogsagan is, viszont Isten kegyelme altal mar itt a foldon atyai gondoskodassal veszi korul azokat akik hisznek benne.
Igy a kereszteny felfogasban, valoban benne van az a boldogsag fogalom, amit az ember eppen Isten kegyelme altal, a hit es huseg soran erhet el, viszont azt is latni kell, hogy a kereszteny vilagfelfogas eppen nem a semmittevest es minden megoldas felulrol varasat javasolja kovetoinek. Erre jo pelda a tortenelem es az egesz kereszteny vilag vilagot atformalo es expanziv jellege. Szoval szerintem felreertese a kereszteny felfogasnak az, hogy ez nagyjabol az isteni sultgalamb varasaval volna egyenlo.
Asszem ez a felfogas abbol fakad, hogy a kereszteny embernek pont az udvosseg es a feltamadas igerete, egszisztenciajaval kapcsolatos biztonsagerzetet ad, ami ketsegtelen ellene hat az aktiv tettrekeszsegnek a vilag es szemelyes gondjait illetoen.
Szerintem a kereszteny ember boldogtalansagat a hit hianyossagai okozzak, (eros hittel a haborgo vizen is lehet jarni) valmint az eredendo bun maig hato kovetkezmenyei vagyis az, hogy ez altal keverednek a hit es mashonnan szarmazo identitaselemek (szinkretikus hatasok) es a szemelyes "majd en jobban tudom" hozzaallas. Ide kapcsolhato az a felreertes, hogy a szemely meglevo hiteert, felekezeti tagsagaert cserebe, valamifele letbiztonsag, kivaltsag jarna Istentol. (pedig hat a szolga, aki csak azt teszi emg ami akotelessege...)
Ezt kiegesziti az emberekben dulo termeszetes elegedetlenseg a meglevo helyzetevel, ami a fejlodes es a dolgok jobbateteleert valo erofeszites motorja.
Pedig csak jobban kellene ismernunk a kereszteny felfogast. Ez azt mondja, hogy letunk Isten kezeben van aki szereti teremtmenyeit es gondoskodik roluk, viszont a vilagot nekunk adta, hogy "hajtsuk hatalmunk ala" (ami aktiv hozzaallast feltetelez) nemcsak az anyagi javak feletti hatalmat jelenti, hanem a foldi elet korulmenyei, a szemelyes elethelyzetek megoldasanak lehetoseget es kotelezettseget is kimondja. Ilyen ertelemben a keresztenyseg nincs ellene az aktiv magaert es kornyezeteert felelos es tevekeny emberkep ellen.
Nem születtünk újjá, szertartásokkal, és "igékkel" bástyázzuk kötül magunkat, és nagyon találó Skorzeny barátunk megállapítása, hogy feleslegessé válna a Biblia tekintélyéhez való merev ragaskodásunk, ha annak örömhíre arcunkról sugározna.
Mar aki. Nagyon sokan vannak akik "arcukon hordozzak az evangelium fenyet", csak ez sokszor akkor valik lathatova, csak ha "kontrasztos" kornyezetbe kerul. Vagyis az elet valsagos es megprobalo helyzeteibe, es ezek tulnyomoreszt kivul esnek a verbalis vitak teruleten.
Nem "mocskolódások" íródnának egyházainkról, felekezeteinkről, hanem mindenki "sírva könyörögne a receptért" ha megváltottak lennénk, ha élnénk az örömhírt.
Szerintem a megterok pont ezt erzik.
Akkor vagyunk megváltottak, ha megértettük a megváltó tanítását,és az örömhír lerí arcunkról, ha jelek kísérnek minket, ha megjelenésünkre körülözönlenek minket az emberek, nem nekünk kell utcán leszólítgatni őket, ha úgy kell elmenekülnünk előlük, mert az Isten jelenlétének kisugárzása oly erős bennünk, hogy ellenállhatatlanul vonzzuk az embereket, mint a fény az éjszakai lepkéket.
Amen. :) Csak anyit tennek hozza, hogy a "masok szamara lathatoan megvaltottak..." NAgyon jo, hogy vilagunk magat nem vallasosnak tekinto resze ma mar olyan szervezetten vigyaz az amberiessegre, hogy ez a kontraszt amirol elobb beszeltem sokszor elhalvanyul. Igazabol ennek orulnunk kellene, mert a vilag valik olyanna, hogy a jo es az irgalmassag nem kiemelkedo hostett, hanem sok tekintetben ma mar intezmenyes kozkincs. (csak sajnos nem elegge es a mozgatorugok sem mindig elegsegesek.)
"Az egyénnek, hogy képes legyen felülemelkedni hétköznapi aggodalmain és félelmein, függetlenné kell válnia társadalmi környezetétől legalább olyan mértékig, hogy ne kizárólag ennek a környezetnek a jutalmai és büntetései irányitsál az életét. Hogy ilyen autonomiára tehessen szert meg kell tanulnia, hogyan jutalmazza meg saját magát; ki kell fejlesztenie saját magában azt a képességet, hogy külső körülményektől függetlenül élvezetet találjon valamiben és célokat tüzzön ki maga elé"
Még ekkora butaságot! Az ember, mint autonom ... ah!
