Végül mégis a Szinuhét olvastam el (újra), de nem feledkezem meg a többiről sem. A mostani olvasásnál tetszettek a vissza-visszatérő szófordulatok, a finom humor (irónia?), a mellékszereplők jellegzetes megrajzolása. Egy zűrös korszak irodalmi lenyomata ez a mű, de téved, aki történelemkönyvként olvassa. Az emberről sokkal több tudható meg belőle.
Igen, erről én is hallottam, hogy van még több nagy történelmi regénye, amit nem fordítottak le. Kérdem én: miért nem? Nincs rá igény? Nem akar valaki esetleg nekiveselkedni? :-)
A következő szöveget találtam a neten, és BZoltán fórumozó a "Finnül/észtül beszélôk ide!" topicban volt szives lefordítani finnről magyarra:
"A háborús években két tendenciaregényt (ez valami irodalmi szakkifejezés) írt Waltari: A téliháborúról szóló "Antero ei enää palaa" (1940) és a két háború közötti békeidőben történő "Rakkaus vainoaikaan" (1943) címűeket. Valamint a svéd történelmi témát feldolgozó "Kaarina Maununtytä" és az az 1800-as évek Finnországában játszódó "Tanssi yli hautojen" regényt.
A "Tanssi yli hautojen" történelmi regény 1944-ben jelent meg a finn író Mika Waltari tollábóé. A regény a Finn háború végnapjairól szól, amikor Finnország a svéd uralom alól az orosz cári birodalom részévé válik és az 1808-es porvooi országgyűlési időszakról. A regény főbb szereplői többek között I Sándor cár és a fiatal polgárlány Ulla Möllersvärd akinek viszonya van a cárral.
A könyvet 1950-ben megfilemsítették. Sándor cárt Leif Wager és Ullát pedig Eila Peitsalo játszotta. A filmet T.J. Särkkä. rendezte."
Szóval még vannak lefordítatlan történelmi regényei Waltarinak!
Javasolnám a Mikaelt, azt kár kihagyni. Négy részes műről van szó (Mikael I., Mikael II., Mikael Hakim I., Mikael Hakim II.), ami végigkalauzolja az olvasót a 16. századi keresztény és iszlám világon. Általános vélemény, hogy a Mikael II. kissé unalmasabbra sikeredett a többinél, erre tessék előre felkészülni:-) De feladni ott sem szabad, mert a java csak utána következik!
Van még egy másik lehetőség, a Johannesz Angelosz (két rész: Johannesz ifjúsága, Johannesz Angelosz), ami Bizánc bukásával foglalkozik. Szintén jó könyv, de én a helyedben inkább Mikaellel kezdenék. Soha egyetlen más történelmi regény sem adta vissza (számomra) úgy egy kor hangulatát, mint a Mikael.
Most olvastam el a Turms-ot. Jó volt ezeken a hideg téli estéken vele vándorolni a délebbi tájakon.
Nem tudom, jár-e még valaki erre mostanság, de szeretném megkérdezni, hogy mit ajánlotok, ezután melyik könyvét olvassam Waltarinak. (Már olvastam a Szinuhét - bár lehet, hogy újra kellene azt is olvasnom -, az Ország titkát, Az emberiség ellenségeit.)
Ebben valószínűleg igazad lehet. De talán félreérthetően fogalmaztam, mert valójában azt akartam mondani, hogy én tényleg szeretem Arszinoét, szemben a többi női Waltari-hőssel.
Éppen Turmsot olvasom újra, nem is tudom már pontosan, hanyadszor. De még most is ugyanolyan jó, ha nem jobb, mint mikor először olvastam. Arszinoé meg a kedvenc női Waltari-hősöm továbbra is! :-)
Akkor el ne olvasd Alain Massie: Augustus c. könyvét, mert kiábrándulsz Graves Claudius-ából : ) Olyan mintha letaszítanának a mennyből a földre. Kiábrándító.
Figyelem Waltari-rajongók! A Szinuhe című regény alapján készükt "Az egyiptomi" film teljes egészében megtekinthető a Youtube-on. Angolul tudók előnyben.
Nekem megvan az Anno Kiadós, meg valami kolozsvári, kétkötetes kiadás is, aminek - elég fura módon - Vikingek a címe. Az Anno Kiadóssal nincs baj, csak bénák voltak a szerkesztésnél, és a két könyvből álló regényt úgy jelentették meg, hogy a második rész elején újra kezdik az oldalak számozását. Az egész regény kb. 450 oldal, de ha valaki odanéz s végére, ott 230-as számozást lát, ezért lehet így megadva.
Majd, ha elolvastad kíváncsi leszek a véleményedre.
Igen, Graves nagyon magyarázza Claudius bizonyítványát :-) Érdekes módon Waltarinál meg Nero figurája hajlik egy kicsit pozitív irányba, ami abszolút elüt az ő hivatalos történelmi megítélésétől.
Ugyan ezekkel a szépirodalmai művekkel nem említhető egy napon, mégis nagyon izgalmas és mindenekelőtt informatív Colleen McCullough Róma-sorozata. A köztársaságkor haláltusájáról szól, Mariustól kezdve Antoniusig húzódik ez a monumentális mű. Eddig 7 dupla kötetből áll, ezek időrendben:
Róma első embere
Fűkoszorú
Fortuna kegyeltjei
Caesar asszonyai
Caesar háborúi
Októberi ló
Antony and Cleopatra (ez még csak angol nyelven jelent meg)
Bár sok esetben háborgott tőle a gyomrom (kissé prűd vagyok, nem bírom a pornójeleneteket), be kell vallanom, hogy soha egyetlen könyvből nem tanultam még ennyit egy adott történelmi korszakról. És végig nagyon érdekesen írja le a politikai csatározásokat, szóval a korszak iránt érdeklődőknek feltétlenül ajánlott (ha van mondjuk két szabad évetek, hogy a végére jussatok :-)))))
Velem az történt meg anno, h a két Claudiust hamarabb olvastam el mint akármelyik Waltari könyvet. Nekem nagyon tetszett, rengeteget tanultam a kora császári korról (amúgy is akkoriban nagyon érdekelt minden, ami Rómáról szól). És miután elolvastam a Claudius az Istent, teljesen elszomorodtam h Claudius halála után nem tudom folytatni ezt az izgalmas utazást. És akkor - teljesen véletlenül, azt sem tudtam elsőre miről fog szólni - levettem a polcról az Emberiség ellenségeit. És teljesen kész voltam, nem tudtam letenni.
Graves Én Claudiusa, Claudius az Istene és Waltari Emberiség ellenségei-e gyönyörűen elkalauzol Augustusól Dominitianusig, egy fantasztikusan izgalmas korszak rendkívül izgalmas figuráinak megismerésével. És gyakorlatilag megszakítás nélkül, hiszem az Emberiség ellenségei tkp az öreg Claudius utolsó éveivel kezdődnek. Az egyetlen kis döccenő, h míg Gravesnél Claudius egy kifejezetten pozitív figura, Waltarinál már egy elkényeztetett, szeszélyes, haragos öregúr.
Biztos velem van a baj, de én Graves Claudius-regényeit nem szerettem igazán. Sok helyütt erőltetettnek éreztem őket. Vitéz Belizár egy fokkal jobban tetszett.
Graves Claudius regényei kifejezetten jók, csak ajánlani tudom. A Jézus király nekem speciel nem jött be. Graves-nek még van egy könyve - Vitéz Belizár - amit nem olvastam, de Justinianus császár korában játszódik, tuti érdekes lehet.
Gore Vidal Julianusát nagyon-nagyon régen ugyan, de olvastam (cseh fordításban :-)), és nagyon jó emlékeim vannak a könyvről.
"Vidalnak egyébként van egyeszméletlenül és szemtelenül vicces Újszövetség-paródiája, az Élő adás a Golgotáról. Volt szerencsém szerezni egy példányt (abszolút ritkaságnak számít sajnos ez a könyv), és szó szerint fetrengtem a röhögéstől, a villamoson is többször hülyének néztek."
A Szabó Ervin könyvtár szabadpolcáról még kb 4-5 éve kölcsönözhető volt, de h őszinte legyek, engem akkor eléggé sokkolt a könyv és pár oldal elolvasása után visszavittem. Nem az én világom volt, na :-) Lehet h ma már végig olvasnám.
Ha valakit ajánlanék, az Nikosz Kazantzakisz. Teljesen más mint Waltari, de a Krisztus utolsó megkísértése szerintem nagyon jó könyv. Illetve írt még Assisi Szent Ferencről, de az nekem már túl csöpögősre sikeredett. De ha látod, ne hagyd ki. Sokat meglehet tudni Szent Ferenc koráról.
Sikerült felkeltened a Rőme Orm iránt az érdeklődésemet. A bookline-on keresztül megrendeltem az Anno Kiadó által megjelentetett verziót. A fordítása ugyanaz, mint a régebbinek. Neked a Zrínyi Kiadós van meg 1957-ből? A te példányod milyen hosszú? Csak azért kérdezem, mert míg az Anno Kiadós 230 oldalas, addig a könyvet külföldi honlapokon rendre kb. 500 oldalasnak tüntetik fel. Jó, persze magyarul más egy szöveg hossza, meg az oladlaméretek is számítanak, de ez a különbség kissé gyanús. Remélem, nem egy rövidített kötetre ruháztam be...
Vettem mostanában néhány érdekes könyvet Waltari írásain felbuzdulva. Robert Graves: Claudius, Jézus király, valamint Gore Vidal: Julianus, Teremtés című köteteit. A Teremtést a minap el is kezdtem, egyszerűen remek! Már az első pár oldal brilliáns, a fordítás pazar (Európa Kiadó, 1985). A mű főszereplője Zoroaszter unokája, aki bejárja a világot, és különféle kalandokba, intrikákba keveredik, továbbá személyesen megismeri korának nagy filozófusait és azok gondolatvilágát. Letehetetlen könyvnek ígérkezik, mindenkinek ajánlom. Vidalnak egyébként van egyeszméletlenül és szemtelenül vicces Újszövetség-paródiája, az Élő adás a Golgotáról. Volt szerencsém szerezni egy példányt (abszolút ritkaságnak számít sajnos ez a könyv), és szó szerint fetrengtem a röhögéstől, a villamoson is többször hülyének néztek. A Brian élete című filmnél (ami egyébként nagy kedvencem) körülbelül ezerszer több poént tartalmaz, ráadásul még annál is merészebb és tiszteletlenebb.
Szerintem kifejezetten Waltarisra sikerült Frans G. Bengtsson regénye, a Rőde Orm. Mondjuk nem egyes szám első személyben írta, de a stílus is hasonló. Nehezen beszerezhető, de azért akad belőle antikváriumban.
A történelmi regény műfajában én még nem találkoztam Waltari-hoz fogható íróval. Leginkább azért, mert ő túllépi ezt a sablont, és a történelem nála inkább csak díszlet örökérvényű filozófikus fejtegetéseihez és jellemábrázolásához. Én olvastam a történelmieken kívül több más könyvét is, és szerintem a Fine van Brooklyn sem rossz egyáltalán, csak más, mint a tőle megszokottak.
Amúgy meg szerintem a Szinuhét méltatlanul túlértékelik Waltari életművében. Mint sokaknak, nekem is az volt az első tőle, és bár nagyon jó könyv, de utána még olvastam több olyat is, ami sokkal jobban tetszett. Mindenekelőtt a Turms-ot, de Az emberiség ellenségeit is idesorolnám, hát még a Mikaelt Hakimostul! Johannesz Angelosz rám nem volt akkora hatással, érdekes módon inkább a sokak által leszólt előzménye,a Johannesz ifjúsága fogott meg.
Jó történelmi író még Maurice Druon is, tőle az Elátkozott királyok című regénysorozat különösen ajánlott. De azért - bocsássák ezt meg a Druon-rajongók nekem - ő sem egy Waltari.
Igencsak megörültem, hogy egyik kedvenc írómnak van egy magyar nyelvű fóruma a neten, még ha az utóbbi időben láthatóan kevés beírás is született. Waltari egy méltatlanul elfeledett szépíró, aki mesteri fokon értett a történelmi regényekhez, és kitűnően ábrázolta ambivalens jellemű hőseit. Én csak egy évvel ezelőtt ismertem meg, Az ország titká-t olvastam tőle először. Végig az volt az érzésem, hogy nem az igazi, és az úriember jóval többre képes, ha megerőlteti magát. Nem is tévedtem: a Szinuhe volt a következő a sorban. ZSENIÁLIS! Azóta megvettem a Turms-ot, a Mikael Hakim I-II-t, a Johannesz Angelosz-t (sajnos még egyiket sem volt időm elolvasni), és Az emberiség ellenségei-t, amelynek jelenleg a felénél tartok, és véleményem szerint ez is ZSENIÁLIS! Mivel kíváncsi voltam a nem történelmi témájú munkáira is, megvásároltam antikváriumban a Fine van Brooklyn-t is, de óriási csalódást okozott, és a rövidsége ellenére sem fejeztem be, túladtam rajta. Olyan volt, mintha a fiatal Waltari naplójának kivonatát olvastam volna, amelyben arról ír meglehetősen unalmasan, miként vált egy életre bizalmatlanná a női nemmel szemben (magyarán érthetővé vált, miért fordulnak elő a műveiben rendre a főhősöket csapdába csaló, átejtő, hitegető és csáberejüket mindenféle manipulációra felhasználó nőalakok). Ezek után a detektívregényeivel nem is próbálkoztam.
Három kérdésem lenne hozzátok:
Ismeri valamelyikőtök a Szinuhe alapján készült 1954-es amerikai filmet, Az egyiptomi-t? Illusztris a szereplőgárdája, de állítólag nagyon szelíd alkotás a könyvhöz képest. Ha valaki hitelesen akarná mozgóképpé varázsolni a Szinuhé-t, akkor egy, az Apocalypto-nál jóval kegyetlenebb és sokkolóbb, de annál ezerszer mélyebb, művészibb, gondolatébresztőbb filmet kellene készítenie. Erre a feladatra sajnos az amcsik alkalmatlanok, és az európaiaknak is max. a 70-es években ment volna a dolog utoljára, amikor olyan merész alkotások születtek, mint például Ken Russell Ördögök című filmje.
Tudtok-e ajánlani Waltarihoz hasonló, filozofukus látásmódú, nem fekete-fehér karaktereket szerepeltető írókat? Passuthot és társait én is ismerem, de véleményem szerint Waltari bármelyiküknél jobb. Mindenféle történelmi témákat feldolgozó tehetséges író érdekel, különös tekintettel az ókort kedvelőkre. A lényeg, hogy a jellemábrázoló képességük Waltariéval vetekedjen.
Nemrég vettem egy könyvet, a Moraj a föld alól-t, Jack Lindsay klasszikus regényét, amely Nero uralkodásának idején játszódik. Olvasta közületek valaki? Ha igen, tetszett?
Remélem, hamarosan megint feléled ez a kissé stagnáló, ám nagyon értékes fórum!
