Az a bajom, hogy nem olvasol figyelmesen, ami létezik az Univerzumban csak velünk létezhet, az Univerzum+érzékelés+tudat hármasságával, bármelyik hiányzik, nincs létezés.
A fogalmak egyike sem létezik a szervetlen, fizikai világban.
A fogalmak mindegyike a szerves agyadban/agyagban/anyagban fogalmazódik meg, csak a tudatodban jelenlévő, a gondolataidban létező mintázatok ezek. Elvégezhetsz millió kisérletet, a fogalmak akkor sem lesznek meg a szervetlen világban, mert ott nincsenek ilyenek.
Ha abból indulok ki, hogy minden, amiről fogalma alakult ki az emberiségnek, az hosszú "kisérletek", tapasztalás eredménye. A fizikában, ha egy állítást ellenőrizni akarnak, akkor többször megismétlik a kisérletet, és ha minduntalan ugyanazt az eredményt adja, akkor mondhatjuk, hogy az állítás igaz. Triviális példa : 1+1=2, akárhányszor végezzük el a kisérletet, itt összeadást, mindíg ugyanaz az eredménye. A világ is valahogy így épült fel, érzékeink ismételt kisérleteinek eredménye képpen. Amit meg már az anyatejjel - öröklődés- útján szívunk magunkba azt már triviálisnak is fogadjuk el. Természetesen ennek ellenére a világ nem állandó, mert mindíg új tapasztalatok merülnek fel, de az előző világképből mindíg marad "újrahasznosítható".
Az emberiség biológiai struktúrája mindíg változott és mindíg abba az irányba, hogy a rajta kívül eső, az érzékein kívüli világot minnél jobban "magáévá tegye". Mivel ez a változás ( fejlődés ?) nem egycsapásra történt, sok-sok generáción keresztül, elfogadhatjuk azt a tézist, hogy a világot a "nagy kisérleten" keresztül megismerhetjük, és olyan amilyennek az őseinktől kezdve a mai generációig mindenki az érzékein keresztül a tudatban megjelenik.
Tehát létezik egy " külső világ" + egy "érzékelés" ( a kapcsolat a világ és a tudat között ) + egy "tudás", ezen hármas egység jelenti a világot. Az " anyag a külvilágban van, a tudás pedig az "élő anyagban". Az élő anyag meghatározása, egy külön topikot is megérdemelne.
adott egy 0,1kg fényforrás, Ez 0,999c sebességen 2.2366 kg-ra nő a tömege
Szerintem a tömeg fogalmával körűltekintően kell bánni a specrelben.
Amikor azt állítjuk, hogy egy test tömege 0,1kg, hallgatólagosan feltételezzük, hogy egy álló inerciarendszerben mérve ennyi, amikoris az impulzusa zérus és az energiája E=o,1 kg * c2.
A Lorentz transzformáció az energia-impulzus négyesvektorokkal operál és a tömeg invariáns marad (mivel ez az energia-impulzus vektornak a hossza a téridőben), teljesen mindegy melyik IR nézzük.
Azaz mindegy, hogy az IR 0,000009c-vel vagy 0,999999c-vel száguld, a tömege a testnek akkor is 0,1kg marad. Ami változik, az a test energiája és impulzusa.
Csak szóltam. Örülök, hogy megint összállt a csapat.
Akkor hamar megírom, hogy az időt t-vel jelöltem egy Budó könyvben :)
És így van, jó irányban tapogatsz. Definiálunk egy csomó fogalmat, konkrétan minden fogalmat definiálunk, rosszabb esetben megpróbáljuk körülírni. A fogalmak egyike sem létezik a szervetlen, fizikai világban.
Egy kivétel sincs, az anyag fogalom sem létezik a valóságban, csak az a dolog amit jelölünk vele.
A számok, amiket hoztál, köszönőviszonyban sem állnak azokkal a számokkal, amik az égitesteket jellemzik. Nem rémlik, hogy bárki egy "2.2366 kg"-os tömegű csillag körül tanulmányozta volna a vöröseltolódást, bár lehetne, mert magad is kiszámoltad, itt is van. Mi a gond?
Már eleve ott bukik a feltételezés, hogy ebben az esetben a vöröseltolódás mértéke függene attól, hogy milyen messze vagyunk a fényforrástól, ami a specrel esetében nem igaz.
De csak a poén kedvéért.
adott egy 0,1kg fényforrás, Ez 0,999c sebességen 2.2366 kg-ra nő a tömege.
Ekkor ÉRTELMES távolságra tőle nem vehető észre gravitációs doppler-eltolódás.
52e-12m-re, ami az atomi elektron első pályája, a doppler mértéke z=1,00000000000000003209.
Kedves Teve, ne vedd sertésnek, de azt gondolod, hogy a specrelen kívüli világban, úgy értem a szervetlen, fizikai világban van abszolút tér vagy nem abszolút tér vagy bármilyen tér? Mert nincs.
Legyen a fényforrás egy néhány dkg zseblámpa. Kizártnak tartom, hogy akkorára nőne a tömege, hogy az ebből adódó vöröseltolódás akárcsak megközelítené a specrel által adott értéket. De a kedvedért kiszámolom.
Valamilyen okból azt gondolod, hogy az a halandzsa amit ebben a hozzászólásban összeraktál, az értelmes, tudományos gondolat. Így nem meglepő, hogy Lajtner könyvét is tudománynak véled.
A spec rel elm alapján az a>0 gyorsulással gyorsuló tömeg nő. A növekvő tömeg növekvő gravitációt jelent. (most tekintsünk a el a térbeli elhelyezkedés finomságaitól), a gravitáció nagyobb lesz. A nagyobb gravitációt a fény gravitációs vöröseltolódással jelzi. Azaz a térhullámok növekedése, amihez a fény igazodik, létrejön. A pusztán matematikai Lorenzt transzformáció mögött valós térbeli transzformáció van. Ez az időre is igaz, az idődilatáció az időben valóban létrejön. Ehhez nem kell az ált rel elm.
Hoppá, rosszul írtam! A kapkodás! A helyes szöveg, mert a fénynél gyorsabb hullámok energiája NEM elég nagy, azaz hullámhosszuk sokkal nagyobb, mint a Planck-távolság (feltéve, ha Planck törvénye ezekre a hullámokra is érvényes)
A fénynél léteznek gyorsabb spinváltó részecskék (inkább hullámok), de azok sem valószínű, hogy Planck-méret közlében lennének, mert energiájuk elég nagy.
Emiatt a Planck-méret szerintem a tér mérettartománya. Ezért nem lehet egységnyi Planck-távolságot megfigyelni.
Ne várj tőlem valami nagy magyarázatot. Szerintem azért téves, mert a spec rel elmélet mozgó tömegről szól. A tömeg pedig valószínűsít egy méretet. Mivel már kvarkok sincsenek egymagunkban, valószínűleg ezeknél sokkal kisebb "tömeg" még kevésbé létezhet önmagában.
"Bocsánat, Murguly Györgyöt kihagytam (Az idő nem múlik). Nála jól látszik, hogy az idő érzelmi kérdés. (A könyve valószínűleg tévedésen alapul.)"
Ne bánkódj, egyáltalán nem baj, hogy kihagytad! Furcsán gondolkodó embertársunk - a mi Gyurkánk ugyanis ideológiai alapon próbálta támadni/porig gyalázni fizikánk nagyjainak zsenialitását. Béke poraira!
