Keresés

Részletes keresés

Tuarego Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4368

 

Kedves  Mungo, mmormota Sidereus Nuncius és mások!

 

Nem először fordul elő velem, hogy egy egyszerű, konkrét kérdésemre nem választ kapok, hanem kioktatás, könyvcímekre utalást, sértegetést, vagy egyszerűen semmit. De volt olyan eset is, ahol úgy oldották meg, hogy ne kelljen válaszolni a kérdésemre, hogy kizártak (pedig nem bántottam senkit).

Remélem itt nem mérgesednek el annyira a viszonyok, hogy ne tehessem fel ismét azt a kérdést, hogy SZERINTETEK:

mi az a fizikai mechanizmus, ami a tömeggel bíró testeket egymás felé kényszeríti?

 

Előzmény: Mungo (4362)
őszszakál Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4367

A valóság értelmezése Wikipdia szerint:

„A valóság a természet és az anyagi világ tudatunktól függetlenül létező része, mindaz, ami megfigyelhető, megérthető és a tudomány, a filozófia vagy más analitikus rendszerbe sorolható. A valóság alapvető jellemzője az, hogy objektív, magyar szóval tárgyilagos, vagyis független a megfigyelőktől, azok helyzetétől, mozgási állapotától és az eszközöktől, amiket a valóság megfigyelésére a megfigyelő felhasznál, valamint független a megfigyelő prekoncepcióitól, értékítéletétől, nézeteitől is. A valóság megtapasztalásának vannak korlátai, de a megismerésére tehetünk erőfeszítéseket. A tudományos megismerés célja az objektív valóság feltérképezése.

Másrészt a valóságot lehet teljesen szubjektívként is definiálni, ha a megismerésre gondolunk. Ez a megismerő személyétől teljesen függő, mivel egyéni megismerési képességei adják meg a végső következtetéseit. Eszerint mindenkinek saját valósága van, ebben él és minden aktusban, amikor a valóságával kapcsolatba kerül, azt alakítja is tudat alatt; gondoljunk a természet, emberek, önmagunk megismerési folyamatára. Minden hatással van mindenre, amivel kapcsolatba kerül. Eszerint folyamatosan változó. Természetesen ez nem zárja ki a végső, teljes, ember számára fel nem fogható valóság létezését, objektív voltát, és kizárólagosságát.

A tudatunktól független valóságról évezredek óta folyik a filozófiai párbeszéd és vita. Ennek a valóságnak létezéséről, mibenlétéről - lásd: lételmélet, (ontológia) - és megismerhetőségéről, illetve a megismerés lehetséges módszereiről - lásd: ismeretelmélet, (episztemológia).

Viszont mindaz, ami megfigyelhető, az a tudatunk része, tehát az is jelentős kérdés, hogy vajon létezik-e valami a tudatunktól függetlenül?

 Ha két vagy több személy elfogadja egy esemény vagy tapasztalat valamilyen értelmezését, akkor erről egy konszenzus alakul ki. Ha ezt néhány egyén vagy csoport elfogadja, akkor ebben a csoportban ez az értelmezés 'igazsággá' válik. Az egyes csoportok más és más elfogadott igazságokkal bírhatnak. Erre jó példák a vallások.

Az igazságról alkotott más feltételezések szerint az igazságnak végső, legfelsőbb értelme van, ami független a szubjektív behatásoktól. „

Akkor most kinek higgyek? Az önmagát folyton felülíró tudománynak, a vallási kinyilatkoztatásnak, az önjelölt megmondó embereknek, vagy a saját meggyőződésemnek?

togent Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4366

Legyen az einsteini relativisztikus szebességgel száguldó vonat gondolatkísérletében egy kvantummechanikai apróság, egy virtuális homokszem!

 

A fizikusok szerint van bizonyos valószínűsége, hogy a vákuumból (a sínpálya töltéséből) egy rövid pillanatra kölcsön vegyen egy apró részecske (kavics) némi energiát és felugorjon a vonat elé (felbukkanjon a valós térben egy virtuális részecskepár, pl.: elektron  + antielektron). Persze azonnal vissza is hullik és visszaadja azt az energiát amit kölcsön kapott a fölemelkedéskor.

 

Számomra az a probléma, hogy hogyan "látják" ezt a pillanatra felbukkanó kődarabkát (részecskepárt) a száguldó vonatból és a töltés széléről?

 

Együtt halad a szerelvénnyel? Magával vonszolja a teret a vonat, ezért a töltésmellől nézve vele gyütt relativisztikus sebességgel távolodnak a kavicsok, vagy a sínpályához igazodik és a vonatból látják majdnem fénysebességgel közeledni a "kődarabkákat"?

Előzmény: Tuarego (4358)
őszszakál Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4365

Szelki Lata és Mungó párbeszéde 2-3lappal alább.

Előzmény: mmormota (4364)
mmormota Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4364

Én is kb. így gondolom.

Miből idézted?

Előzmény: őszszakál (4363)
őszszakál Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4363

Egy tanulságos párbeszéd:

Idézőjel kinyitnyitva.

 

 Az miért nem elfogadható, hogy létezik tőlünk, a tudatunktól függetlenül egy valóság.

 

Elfogadható, de ez nem tudományos kérdés. Lehetne a platóni ideához hasonlítani, vagy bármilyen hitbéli létezőhöz, kérdésekhez. A tudomány modelleket alkot és mér. A modellek matematikai jellegűek, a mérések átmennek műszeren-érzékszerven-tudaton.

 

Erről a valóságról érzékszerveinkel, műszereinkel információkat szerzünk és ezen információk alapján modellezzük a valóságnak azt a részét, ami az eddig begyüjtött információkból lehetséges.

 

Pontosan. A modelleink pedig tartalmaznak olyan fogalmakat, mint "erő", kvark és hasonlók, és amennyiben "jó a modell"== egyezik a mérési megfeleltetési utasításoknak megfelelően a mérési eredményekkel, akkor azt mondjuk, hogy a modell fogalmai (így kvark, magerő, stb.) létezik. Közbe pedig nincs se kalapács, se kemény golyócskák, csak hullámok és interferenciák.

 

Súlyos félreértésnek tekintem, ha valaki valamely modell által felrajzolt képet azonosítja a valósággal.

 

Sajnálattal kell közöljem, hogy csak és kizárólag a modellekben szereplő képeket tudtuk mindig is, tudjuk ma is valóságosnak tekinteni. Nincs modellfüggetlen, modellek fölött álló (és tudat fölött álló) fogalmunk. Ha azt mondom, hogy van a 4 őselem, akkor az egy modell. Ha azt mondom, hogy van atom, kicsi golyócsaka, az egy modell. Ha azt mondom vannak valószínűségi hullámok, az egy modell.

Senki nem fogott még meg kalapácsot. A kalapács felületi atomjai az elektronfelhőre támaszkodva lebegnek a kezem atomjainak elektronfelhőjén. Nem érintkeztek még az atomMAGok. De ha érintkeznének, akkor se lenne semmi, azok sem kemény golyócskák, hanem hullámok. Stb.

 

Mert a modellek a tapasztalati tényeket foglalják rendszerbe, de nincs garancia arra, hogy nem találjuk meg ezen modellek érvényességi határait, azaz a jelenleg ismert tapasztalatokon túl újabb tapasztalatokat szerezhetünk, amik a korábbi modellekkel már nem kezelhetőek.

 

Pontosan. És ekkor máris nem létező lesz az, amit korábban létezőnek, mérhetőnek gondoltunk. Hanem lesz helyette egy új fogalom, ami korábban nem is létezett a modelljeinkben, és az lesz az új (fizikai) létező. Egészen addig, míg ki nem futunk az új modell érvényességi tartományából is.

 

Ebben a felfogásban nem szükséges virtuális létezőről, látszólagos létezőről, meg egyéb agyament dolgokról filozofálgatni.

 

Így van. Akkor ne filozogálgass "valódi", "tudatunktól független" létezőről te sem. Tényleg nincs értelme erről filózni. Csak tisztázni kell, hogy mit és miért tekintünk létezőnek, és meddig. A modell fogalmait a modell érvényességi határáig tekintjük létezőnek, és slussz-passz. Az érzékelhetőn, mérhetőn, modellezhetőn túli dolgokat meghagyjuk a vallásoknak.

 

 A modellfüggő realizmus nem egy hagymázas PLUSZ. Az egy MÍNUSZ. Azt mondja, hogy ne is filózzunk azon, amit nem tudunk önmagában és közvetlenül mérni és tapasztalni. (Merthogy valójában semmit sem.) Azt mondja, hogy alkossunk matematikai modelleket, azokat feleltessük meg a mérhető és befolyásolható világunkkal (bármi is az), és amennyiben és AMEDDIG működik, addig a modell fogalmai fizikailag létezők. Nem jelentünk ki semmit sem istenről, sem platóni ideáról, sem független obhektív létezőről, csak annyit mondunk, hogy nekem van egy modellem, amiben vannak szőrös 20 dimenziós húrok, melyek pirosak és mérgesek, és amennyiben ez a modell jobb leírását adja a világnak mint a többi, akkor  a szőrös piros mérges 20 dimenziós húsok igenis létezőek. Egészen addig, amíg valaki 21 dimenzióban jobbat nem mond...

 

Ha valamit fizikailag ki tudunk mutatni, ha a fogalmaink mellé tudunk mérési utasítást adni, akkor praktikusan kezelni tudjuk a valóság számunkra elérhető, érzékelhető részét.

 

Pontosan erről van szó! Ha van egy fogalomrendszerem és egy megfeleltétési utásításom, akkor a valóság SZÁMUNKRA ÉRZÉKELHETŐ része létezik, amit szóban is és matematikai képletekben IS úgy mondunk el, hogy a modell fogalmai léteznek. Egy darabig... Amíg a Mindenség Örök Elméletét meg nem találjuk.

 

Szerintem a természettudománytól ennél többet elvárni dőreség lenne.

 

Pontosan. MInt mondtam, a modellfüggő realizmus nem egy beszívott bölcsész gondolati vergődése, hanem egy igen pragmatikus álláspont. Azok a modell-alkotók léteznek és addig, amíg a modell működik. Slussz-passz, istenen és platóni ideákon, érzékelésen és tudaton kívüli "objektív" marhaságokon meg nem is erőlködünk, mert minek.

Minden modellünknek van valamilyen érvényességi köre, ezen tartományon kívül már hibás eredményt ad, vagy olyat ami nem is értelmezhető.
Gondolj csak a Lorentz elv kontra specrel esetére. Egyszerre két valóság is létezne ezen az alapon, hiszen mind a két elmélet helyes eredményeket produkál, kísérletileg nem dönthető el melyik az igazabb.

 

Ez az, amire azt mondom, hogy a modell bár jól működik és erős korrelációt mutat a a világról megtapasztalható jelenségek egy részével, de mégsem tekinthetem a valóságnak, hanem csak a valóságot jól közelítő leírásnak. Newton gravitációs erő fogalma kiválóan működik, Einstein görbült térideje szintén. De ezek "csak" jól működő leíró függvényeket produkálnak. Felfogásom szerint, ami természetesen lehet hibás, ha valamiről azt állítjuk, hogy a valóságot jelenti akkor annak a végső, a valóság teljes elméletének kellene lennie.
A térről és az időről alkotott naív fogalmainkat a valóságról szerzett tapasztalatként kezeljük és egyelőre nincs komoly okunk ennek a tapasztalatnak virtuális létezővé minősítésére, mint ahogy azt néhány olvtárs teszi.

Idézőjel bezárva.

 

 

Ha a mérési utasítások, mérési módszerek nem adottak, vagyis az ismereteink közötti lázas keresgélés helyett, szellemi erőfeszítések által ki/fel kell találni azokat, vagyis a gondolatok teremtő erejéből fakadó új információk teszik valóssá a modell által elvárt kísérleti eredményt.

Ha ez így korrekt, akkor miért nem lehet nem létező dolgokról filozofálni?

„Csak tisztázni kell, hogy mit és miért tekintünk létezőnek, és meddig.”

Mungo Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4362

De ha te annyira érted, akkor magyarázd el nekem, mi az a fizikai mechanizmus, ami a tömeggel bíró testeket egymás felé kényszeríti?

Az a lehetőség még nem jutott eszedbe, hogy nem egy ilyen korlátozott lehetőségekkel bíró fórumon kérdezgetsz, hanem előbb megkísérled megtanulni és ha akkor még mindig vannak kérdéseid legalább felkészülten tudnál kérdezni?
Hiába kapsz válaszokat, ha azokat sem érted.

A képletek, levezetések amolyan krix-krax -nak fognak tűnni és semmilyen információt nem közölnek veled. Ezen kellene változtatnod, ha komolyan gondolod és nem csak trollkodni akarsz.

Előzmény: Tuarego (4360)
Sidereus Nuncius Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4361

Kezdd el pl. ezzel:

 

http://books.google.hu/books/about/Gravity.html?id=ZHgpAQAAMAAJ&redir_esc=y

 

Mire  a végére érsz, tudni fogod.

Előzmény: Tuarego (4360)
Tuarego Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4360

Különösen, ha fogalmad sincs arról amiről magabiztosan nyilatkozol...

 

 

Te is fiam, Brutus?...

 

De ha te annyira érted, akkor magyarázd el nekem, mi az a fizikai mechanizmus, ami a tömeggel bíró testeket egymás felé kényszeríti?

 

Előzmény: mmormota (4350)
muallim Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4359

Wikipédia : "

A Planck-hossz.

Ennek a jelentését egy gondolatkísérlettel szemléltethetjük. Tegyük fel, hogy a feladat egy objektum helyzetének mérése a róla visszaverődő fény segítségével. Nagy pontosságú méréshez nagy energiájú, rövid hullámhosszú fény szükséges. Ha az energiája elég nagy ahhoz, hogy pontosabban mérjen, mint a Planck-hossz, akkor elvben egy fekete lyukat képeznének, amikor ütköznek az objektummal. A fekete lyuk lenyelné a fotont, és lehetetlenné tenné a mérést. Egyszerű, dimenzióanalízist alkalmazó számítás azt mutatja, hogy ez a probléma megjelenik, ha az objektum méretét a Planck-hossznál pontosabban akarjuk mérni.

Jegyezzük meg, hogy ezt a gondolatkísérletet mind az általános relativitáselméletet, mind a kvantumelméletet használja (nevezetesen a határozatlansági elvet). Együtt ezek az elméletek azt állítják, hogy lehetetlen a hosszúságot a Planck-hossznál pontosabban mérni. Azaz eszerint bármely kvantumgravitáció-elméletben, ami a két nevezett kiinduló elméletet kombinálja, a tér és idő hagyományos fogalma megszűnik értelmesnek lenni a Planck-hossznál rövidebb távolságon és a Planck-időnél rövidebb időintervallumban. Ezért az energia kvantálása a fizika jelenlegi állása szerint arra vezet, hogy a tér és az idő is kvantált (diszkrét, vagy „szemcsés”, ha úgy tetszik) és nem folytonos."

 

Ez nekem tökéletesen megfelelő.

Előzmény: togent (4356)
Tuarego Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4358

Engem például a virtuális részecskepárok keletkezése gondolkodtatott el

 

 

Mit nevezel virtuális részecskének, hogyan keletkezik, s mi lesz vele?

Előzmény: togent (4353)
Mungo Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4357

Szerintem a nyomógravitációs elképzelést is talán túl elhamarkodva vetették el. Ha a fizikai hátterét nézzük, nekem is jobban tetszik egy nyomógravitációs modell, mint egy misztikus távolbahatásra épülő vonzó modell. S tulajdonképpen az einsteini téridő modell sem ad fizikai magyarázatot arra, hogy a görbült téridőben mi az, ami egymás felé "zuhanásra" készteti a testeket.

Mert ugye az áramló éter, a DVAG, vagy a mindenhonnan C2-el közlekedő gravitonsugárzás egyáltalán nem misztikus és valódi "fizikai" magyarázatokat ad. :o)
 

Azon az apróságon meg nem érdemes fennakadni, hogy a C2 nem sebességdimenziójú, hogy a relativitáselmélet tagadó éppen a relativitáselmélet által megjósolt gravitont teszi az ábrándjai középpontjába. De mindez neked jobban tetszik. Mert ugye az einsteini modell számodra érthetetlen és az meg nem fordulhat elő, hogy te ne érts meg valamit, ami helyesen írja le a megtapasztalható világot. Tehát, ha nem érted, akkor biztosan kell lennie másik (értsd általad is felfogható) magyarázatnak.
 

De mindez nem lenne gond, ha végre a nagy megújítók kidolgoznának egy jobban használható, "fizikailag" megalapozottabb elméletet, amivel a kísérleti eredmények korrektül magyarázhatóak, számolni, tervezni, új jelenségeket előre jelezni lehet vele.
Mi a fene akadályoz meg benne, hogy megalkosd, vagy a többi megvilágosodott megalkossa?

Előzmény: Tuarego (4349)
togent Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4356

Igen, van valami probléma ha megengedünk egészen kicsi távolságokat az elektromos térrel, túl naggyá válik, vagy hasonló. Emiatt nem csupán megismerési korlát a Planck-hossz?

De majd elmondja valaki érthetőbben, aki jobban ért a fizikához.

Előzmény: muallim (4210)
Hazavágyó Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4355

"Gazdag Lászlóé például sokkal kidolgozottabbnak tűnik, belelapozva, de az alapprobléma megmarad."

 

Nincs kidolgozva az sem, és ellentmondásokra vezet  (ellentmond a tapasztalatoknak), miként Astrojané is. Ezek átgondolatlan - tarthatatlannak bizonyuló elképzelések (illúziók), nem pedig elméletek.

Előzmény: togent (4353)
Gojira Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4354

Szóval nem kell túl komolyan venni azt a beretvát.

 

Azt veszel komolyan, ami jólesik.

Előzmény: Sidereus Nuncius (4351)
togent Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4353

Gazdag Lászlóé például sokkal kidolgozottabbnak tőnik, belelapozva, de az alapprobléma megmarad.

Nem tetszik, hogy egy részecske a végtelenségig nyeleget el fekete lyukként más részecskéket.

 

Amúgy valamiféle éter létezése éppen egyesítő erővel hathatna a fizika területeire.

 

Engem például a virtuális részecskepárok keletkezése gondolkodtatott el, a fénysebesség közeli utazással kapcsolatban.

A kozmikus sugárzás fénysebességközeli részecskéire például béta sugárzásként hatnának a felbukanó elektron-antielektron párok, valamelyikével ütközni kellene a hosszú út során.

Logikusan, ha ez a probléma valós, ebből az következne, hogy a hagyományos értelemben vett mozgás nem létezik, a részecskék dualitása azt eredményezné, hogy a mozgás mindig hullámtermészetű, nem a részecske mozog, hanem párcserék sorozata történhet a virtuális részecskékkel.

Előzmény: Mungo (4346)
Bign Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4352

"A fénynyomás azért jobb analógia a graviton sugárnyomásra, mert mindkettő alapesetben egyenes vonalban terjed, mindekettő árnyékolható emiatt."

 

Jó analógia az, csak nem az általatok várt eredményt hozza.

A nyomás minden irányból hat a testre.

A feltételezett gravionok is minden irányból hatnak a testre.

Feltételezés szerint bizonyos mértékben árnyékolja az anyag.

Valójában nem árnyékolja. A minden irányból áramló hatások kioltják egymást és

a kölcsönhatásban elnyelt energia sorsa is ismeretlen.

Akkor működne, ha az egyik oldalról elnyelt gravitonok energiája semmivé válna (impulzus nullává válna), míg a másik oldalon lévők impulzusa megmaradna, amit át adnának az ott lévő anyagnak.

Tehát akkor egy olyan kölcsönhatásra lenne szükség, ami ugyanazon agyagnak az egyik oldalról ad impulzust, a másik oldalról nem ad.

Előzmény: togent (4345)
Sidereus Nuncius Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4351

Aztán ha azt a kevesebb feltevést valamiért a mesék birodalmának tartja a kolléga, akkor mégis ugyanott vagyunk.

Szóval nem kell túl komolyan venni azt a beretvát.

Előzmény: Gojira (4347)
mmormota Creative Commons License 2014.08.10 0 0 4350

az einsteini téridő modell sem ad fizikai magyarázatot arra, hogy a görbült téridőben mi az, ami egymás felé "zuhanásra" készteti a testeket.

 

Különösen, ha fogalmad sincs arról amiről magabiztosan nyilatkozol... :-)

Előzmény: Tuarego (4349)
Tuarego Creative Commons License 2014.08.09 0 0 4349

A gond az ezzel az elmélettel, hogy ezt már jó régen kitalálták és az elmélet ellentmondásos. Ezért nem folytatták ebbe az irányba az elmélkedést. 

 

Volt már olyan eset a tudományban, mikor túlságosan könnyen elvetettek egy hipotézist, főleg olyankor, mikor az nem passzolt a bevett (mainstream) elképzeléshez. Ez történt a geocentrikus vs. heliocentrikus elmélet esetén is. A heliocentrikus modell elképzelése már ismert volt Ptolemaiosz idejében is, hiszen azt Arisztarkhosz már korábban felvetette. Ptolemaioszék viszont elvetették, azzal (az egyébként logikus) indoklással, hogy a Föld Nap körüli keringése esetén a nyári és téli napfordulók állásában az "állócsillagok" helyzetében parallaxisnak kellene mutatkozni, amit viszont nem tapasztaltak. Csupán azt hagyták ki a magyarázatok közül, hogy ez a parallaxis létezik, csak a csillagok olyan messze vannak, hogy nem lehetett az akkori eszközökkel kimutatni.

 

Szerintem a nyomógravitációs elképzelést is talán túl elhamarkodva vetették el. Ha a fizikai hátterét nézzük, nekem is jobban tetszik egy nyomógravitációs modell, mint egy misztikus távolbahatásra épülő vonzó modell. S tulajdonképpen az einsteini téridő modell sem ad fizikai magyarázatot arra, hogy a görbült téridőben mi az, ami egymás felé "zuhanásra" készteti a testeket.

 

Előzmény: Mungo (4346)
togent Creative Commons License 2014.08.09 0 0 4348

Igen. Ezek már ütősebb érvek.

Előzmény: Mungo (4346)
Gojira Creative Commons License 2014.08.09 0 0 4347

Ezzel csak annyi  a baj, hogy az szubjektív, hogy kinek mi az egyszerűbb. Nekem ez, neked az, és nem mentünk semmire.

 

Nem teljesen erről van szó. A kevesebb feltevést felhasználó hipotézist célszerű választani.

 

http://en.wikipedia.org/wiki/Occam%27s_razor

Előzmény: Sidereus Nuncius (4332)
Mungo Creative Commons License 2014.08.09 0 0 4346

Ezt próbáltam elmondani az előbb, hogy nem lehet analógiát feltételezni Astrojan graviton sugárnyomás elmélete és a folyadékok nyomása között.

 

A gond az ezzel az elmélettel, hogy ezt már jó régen kitalálták és az elmélet ellentmondásos. Ezért nem folytatták ebbe az irányba az elmélkedést. 

Továbbá Astrojan eléggé zavaros elmélkedése semmire sem használható, az égadta világon semmit sem lehet kiszámítani, előrejelezni vele.

A fizika meg nem tudja kezelni a kinyilatkoztatásokat, azok a vallási topikokba valók.

Előzmény: togent (4345)
togent Creative Commons License 2014.08.09 0 0 4345

Ezt próbáltam elmondani az előbb, hogy nem lehet analógiát feltételezni Astrojan graviton sugárnyomás elmélete és a folyadékok nyomása között.

 

(Ettől még persze lehet rossz Astrojan elmélete, csak a nyomásos analógiával nem cáfolható.)

 

Például a nyomás nem azonos jelentésű az áramlás-sal, sőt valami összefüggés is van a két fizikai fogalom között, ha elegendően nagy az áramlási sebesség, akkor a nyomás praktikusan nulla.

 

A fénynyomás azért jobb analógia a graviton sugárnyomásra, mert mindkettő alapesetben egyenes vonalban terjed, mindekettő árnyékolható emiatt.

 

Függetlenül attól, hogy végülis a sugárelnyelődés miatti hőmozgás, vagy maga a sugárnyomás hozza létre közvetlenül az erőhatást, a sugár árnyékolható, tehát a ha két egymással szemben haladó, egyensúlyban lévő sugárzás lebegteti azt az aranyfüst lemezkét és az egyik oldalon árnyékoljuk, akkor csak elmozdul.

Előzmény: Mungo (4344)
Mungo Creative Commons License 2014.08.09 0 0 4344

...eleve cáfolja a azt a feltételezést, hogy a nyomás mindig minden irányban egyforma erőhatást hoz létre.

 

Itt nem egyszerűen a hidrosztatikus nyomással analóg esetről van szó. A fotonok ha elnyelődnek, akkor átadják az impulzusukat is. Viszont ha reflektálódnak akkor el is visznek impulzust, ami kétszer akkora nyomást fejt ki a fényes oldalon. (Kb úgy mint a falról visszapattanó labdák.)

Előzmény: togent (4343)
togent Creative Commons License 2014.08.09 0 0 4343

Ühüm. Igazad lehet. Tehát létezik egy jelenség ami még nem áramló közegben is képes gyorsítóerőt létrehozni egy testen, ha nem egyforma a két oldala.

Több mint amire gondoltam, eleve cáfolja a azt a feltételezést, hogy a nyomás mindig minden irányban egyforma erőhatást hoz létre.

Előzmény: Mungo (4342)
Mungo Creative Commons License 2014.08.09 0 0 4342

Ha erős fénnyel csak a fényes oldalát világítod meg, akkor az effektust pontosan ugyan az okozza. Ugyan azzal az erős fénnyel ha minden lapátot megvilágítasz, akkor megint a fényes oldalával előre fog megindulni.

Ekkora felületen legfeljebb mágneses csapágyazás esetén forgatna a fénynyomásból eredő erő miatt.

Előzmény: togent (4341)
togent Creative Commons License 2014.08.09 0 0 4341

Jobban utánagondoltam, valójában a fénnyomástól forog, a melegedés mellékzönge.

Ki is próbáltam, ha erős fénnyel megvilágítom a fényes oldalát akkor elindul "visszafelé".

Előzmény: Mungo (4338)
togent Creative Commons License 2014.08.09 0 0 4340

Megnéztem, nyertél. :-)

Puskáznom kellett... sajnos, hogy miért.

Előzmény: Mungo (4338)
Sidereus Nuncius Creative Commons License 2014.08.09 0 0 4339

attól függ, hogy vákuum van-e a gömbben vagy sem :)

Előzmény: Mungo (4338)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!