"Ne erts felre, nem kotozkodni akarok, meg bantani! Tudom :))
Na, most az jutott eszembe, hogy igy "belekeverted" istent (neked ez termeszetes, nekem nem, amugy meg a mondat igy is, ugy is ott van a placcon!), hogy tesszuk azt, masnak a szeretet azt jelenti, hogy "istent adni". Mondtak mar nekem. Nekem nem azt jelenti. O adja/adna nekem istent, nekem nem kell, en adnam neki "magamat", o istent var. Huh, remelem, erted, mire gondolok, ilyenkor mi a teendo? "
Halottad már, hogy "meg van írva, istenek vagytok?".
Nem ez az istenkáromlás, hanem ennek a tagadása az.
Add magad és Istent adod. Ő benned él és örömmel várja, hogy magadat add, a legjobb magadat, ami legszebb álmaidban él magadról. Örül, mert ami neked tapasztalat, az Neki is az. Az ő folyamatos tapasztalása az Élet, a Teremtés meg a 42 :)
Amikor próbálod azt adni, Aki Vagy, kísérletet teszel arra, hogy istent adjad és ez így jó. Az egész Istent nem adhatod, mert ahhoz, hogy tapasztalhass, korlátokkal és dichotómiával rendelkezel. Idővel végigjárunk Isten minden "oldalán" és mindent adhatunk, ami Belőle van.
Ha szeretsz valakit, beindítod azt a kereket, mely idővel visszafordul hozzád.
Ha szeretsz valakit, azt a részedet szereted, mely hiányzik belőled. Így teljesíted ki magadat.
Ha szeretsz valakit, erősítsd benne azt, amit legszebb álmaiban kíván magának. Ez a kapcsolat lényege. Rokon lelkek segítik megvalósítani egymást és megfelelő szinten járva a szeretetben, Isten nagy örömére kiteljesítik magukat és új körbe kezdhetnek a nagy játékban.
Ha nem szereted magadat, hogy szerethetnél másokat?
Minden, ami közelebb visz ahhoz, hogy mindnyájan egyek vagyunk, Őhozzá vezet el.
Minden, ami eltávolít másoktól, a hiányhoz és félelemhez, a sátánihoz vezet.
Egy Lélek van, melynek mi vagyunk az érzékelő levelei.
Istent nem lehet nem belekeverni, mert ő Minden.
A Bibliában is meg van írva, (János) Az Isten szeretet.
Nem kell neked Isten? Hiszen állandóan vele vagy :)
"Ha bármikor is tévedsz, a szeretet javára tedd!" :)
Igaz, nem szep dolog tomegkozlekedesi eszkozon mas olvasnivalojaba beleolvasni, de ott olvastam egy nagyon szepet (szerintem igazat is):
"A vagy, hogy szeressunk es viszontszeressenek az semmivel sem onzobb, mint a levegovetel"
Kedves Biga!
Tenyleg kivancsi vagyok a velemenyedre a feltett kerdesemmel kapcsolatban!
Örülök, hogy mostmár nincsolyan érzésed, hogy nem szívesen írok neked. Most tényleg szívesen írok.
Tulajdonképp az utolsó előti, Meli volt,akivel rengeteget szenvedtem. Felismertem benne önmagamat, lelkünk hasonlóságát, együttrezgését, mgamban kimondtam azt a szót, hogy "szerelem", amit megélek, azt a könyvemben is megírom, ővele pedig úgy ismerkedtem meg, hogy elolvasta a könyvemet, így a következő folytatásban elolvashatta "vallomásomat".
Ő azt a szót mondta ki, "barátság", "szeretet", "ember" és bénította, hogy én más szót mondok és várok. Nagyon erős volt a szeretete, emiatt nem tudott kellően elutasító lenni ahhoz, hogy elpárologjon a szerelmem.
Állandóan azt hittem, hogy már csak egy kicsit kell várnom, és benne is fellobban ugyanaz a láng.
Nayon megszenvedtünk mindketten, míg elpattant nálam a húr és azt mondtam, minennek vége, most már belepusztulok, feladom a viszonzásvárást.
Ő bocsánatot kért, hogy "áltatott", de ekkor bennem támadt bűntudat, hisz nem szándékosan
"cicázott" velem, hanem szerelem, forró (lelki) egyesülési vágy helyett "csak" szeretett.
Pár hete összejöttünk, hogy ezt megbeszéljük, feldolgozzuk, és meg is beszéltük, sőt rá is meditáltunk, mi hozott össze minket.
Kiderült, hogy számtalan életben éltünk már együtt, és ebben az életben azért kerültünk össze, mert nem tudta feldolgozni test szerinti édesapjának érzelmi hűvösségét.
Nagy lelkesen örökbefogadtam, hisz 19 évvel fiatalabb nálam, és erre akadálytalanul, felszabadultan tudott szeretni, és tulajdonképp majd mindent megkaptam tőle, amire korábban vágytam, csak nem szerelem címszó alatt.
9 nappal azután, hogy elment, már azt írta, hogy kibírhatatlanul hiányzom neki, a legkülönbözőbb időpontokban küld egy sms-t, hogy s z e r e t l e k ! és benem még hullámzanak az érzések, hol feltámad a régi sóvárgás, hol fürdök az új érzésben, és egyre inkább kezdek "beállni" középpontomba.
A részletes sztori a honlapomon a könyvem ötödik kötetében, illetve a hatodik elején van.
A másik szintén egy fiatal lány volt, Maya, neki is apja lehettem volna, szintén a könyvemet olvasta, fórumos is volt, már nem fórumozik, és pár heti levelezés után piros szivekkel tűzdelt szerelmeslevelet küldött.
Mire odáig jutottunk volna, hogy személyesen is találkozzunk, kétségbeesetten írta, hogy kiesett a szerelem a szívéből, és jaj, mit csináljon. Megvígasztalgattam, és jól kisírtam magam.
Pár hónap múlva megint összeakadtunk, sőt személyesen is találkoztunk, Mumu taliját mulasztottam el a randi miatt, azt hittem, ott folytatjuk, ahol abbahgytuk, ezt éreztem megnyilvánulásaiból, enyelegtünk a Városligetben, aztán a randi végén azzal búcsúzott, hogy "mindig érdekelni fog, hogy mi lesz veled", és megint úgy éreztem, rámszakad az egész világ, és maga alá temet.
Amikor már úgy éreztem, beléptem a "paradicsom" kapuján, megint meg kellett anulnom, ogy nem az a paradicsom, ha engem szeretnek, hanem ha én szeretek viszonzás várása nélkül, amikor nem a másiktól függök, hanem saját szeretetemtől, amikor szabad vagyok.
K.K. hát persze, hogy volt ollan is. Az egész élet erről szól; vagy IGENI, vagy NEMI... Ércsük !
Itt most nem arról van szó,hogy beállunk egy viselkedési normába, hanem hogy elkezdjük 'diktálni a divatot' ! A világ csak úgy tud jobb lenni, ha az egyes emberek jobbakká válnak benne.
Eleinte kiröhögnek, később meg majd követnek. Vagy nem... de én akkor is én vagyok. "Ha csak azokat szeretitek akik benneteket szeretnek, erre a pogányok is képesek" -de mi többet szeretnénk, s persze semmi erőszak.
Ha vígasztal téged, sokszor szívtam már emiatt, de sebaj, ettől erősödünk. TV
Most mar igy jobb, koszonom.
"Tehát add meg másnak, amit szeretnél magadnak!"
Igen ez igy joo is.
Ne erts felre, nem kotozkodni akarok, meg bantani! Na, most az jutott eszembe, hogy igy "belekeverted" istent (neked ez termeszetes, nekem nem, amugy meg a mondat igy is, ugy is ott van a placcon!), hogy tesszuk azt, masnak a szeretet azt jelenti, hogy "istent adni". Mondtak mar nekem. Nekem nem azt jelenti. O adja/adna nekem istent, nekem nem kell, en adnam neki "magamat", o istent var.
Huh, remelem, erted, mire gondolok, ilyenkor mi a teendo?
Kedves Tivadar!
Van hely boven, szivesen olvasom, ha irsz.
Es volt -e (vagy maskent megfogalmazva: nem volt?) olyan, amikor nem volt igaz az, hogy "amilyen az agyonisten"? (adjonisten :) )
Udv
kanka
Lehetne itten példák sokaságát írni, de csak a helyet foglalnám, és úgyis csak amolyan tanmese jellege lenne. Te ismered éveim számát, kérlek hidd el nekem, hogy elég szép skálát befutottam.
Voltam szégyellős tizenéves (szemüveges), voltam szinpadi 'sztár', voltam gátlásos udvarló, mérnök úr, családapa, szóval sok minden voltam, sok viselkedési módot kipróbáltam akarva-akaratlanul. De így utólag, mindig az jött be, hogy 'amilyen az aggyonisten..."
S amióta nem akarok mindenkit megsérteni, mindenkitől megsértődni, egyszerűen megpróbálok 'normális' lenni, nincsenek igazából konfliktusaim.
Hogy szeretnek-e ezért, ez már egy rázósabb kérdés. Akinek tetszik a stílusom valszeg szeret, akinek meg nem, az nem. De nem is akarok már mindenkinek tetszeni, elég régen tudom, hogy ez lehetetlen.
"Nevess, hogy rád is nevessenek" - idézet egy 974-es dalomból. TV.
Lehetne példák sokaságát írni, de csak a helyet foglalnám, a szót szaporítanám. Te ismered éveim számát, kérlek hidd el nekem, hogy elég szép skálát befutottam.
Voltam szégyellős tizenéves (szemüveges), voltam szinpadi 'sztár', voltam gátlásos udvarló, mérnök úr, családapa, szóval sok minden voltam, sok viselkedési módot kipróbáltam akarva-akaratlanul. De így utólag mindig az jött be, hogy 'amilyen az aggyonisten..."
S amióta nem akarok mindenkit felöklelni, mindenkitől megsértődni, egyszerűen megpróbálok normális lenni, nincsenek igazából konfliktusaim.
Hogy szeretnek-e, ez már egy rázósabb kérdés. Akinek tetszik a stílusom valszeg szeret, akinek meg nem, az nem. De nem is akarok már mindenkinek tetszeni, elég régen tudom, hogy ez lehetetlen. "Nevess, hogy rád is nevessenek" - idézet egy 974-es dalomból. TV.
Csak annyi, hogy amit egyszer adsz, azt visszakapod, "körben jár".
"Tedd meg a legkisebbel és velem teszed meg."
Mindnyájan egyek vagyunk, így csak magunknak adhatunk.
Csak egy lélek van, az Isten, mi olyanok vagyunk, mint a szobák, ahol mások az illatok, de ugyanaz a levegő.
Tehát add meg másnak, amit szeretnél magadnak!
Ezt most kivetelesen ertettem :)
Elmeletben el tudom fogadni, hogy a teljesen tiszta szeretet nem var viszonzat, nagykepuen mondhatnam, hogy tapasztaltam is mar, viszont ugy erzem, a viszonzas ilyenkor nem mas, mint a joleso erzes mas boldogsaga lattan (ha szeretetunkkel ezt valtjuk ki).
"Két utolsó szerelmemben az őrületig fokozódott bennem a sóvárgás a viszontszeretet, szerelem iránt. Végül a viszonyzatlan szereemmel, a szeretetvárással kapcsolatos szenvedések égetik ki az emberből a viszonzásvárását, és tisztítják meg szeretetét." Hat nem tudom, hogy at fogok -e elni ilyet. (Persze nem muszaj, de ha gondolod) irhatnal rola par szot, mivel probalkoztal, es igy utolag milyennek latod?
Jó kérdés! A teljesen tiszta szeretet nem vár viszonzást, önmagából táplálkozik, nem tesz különbséget jó és rossz között, sem magában, sem másban, ettől "sebezhetetlen" ettől "boldog" Isten.
Sokakban ez valamiféle "embertelen", vagy legalábbis elérhetetlen dolgot jelent, ami igaz is, hisz a Mester, akiben azért nagy volt szeretet, életét adta, ő is sírt, amikor barátja, Lázár meghalt, hiányzott neki.
Nagyon meg tudom érteni azt,akinek hiányzik más szeretete, sőt azt is, akinek még annál is jobban.
Két utolsó szerelmemben az őrületig fokozódott bennem a sóvárgás a viszontszeretet, szerelem iránt. Végül a viszonyzatlan szereemmel, a szeretetvárással kapcsolatos szenvedések égetik ki az emberből a viszonzásvárását, és tisztítják meg szeretetét.
Aki már viszonzásvárás nélkül szeret, mint elméleti eseted, az elvárhatná,hogy viszonzásvárás nélkül szeressék? Ez fából vaskarika lenne, mert viszonzást vár, még az a viszonzás épp viszonzásvárásmentesség.
Na ezt jól megaszondtam. Értetted? Még nekem is káprázik a szemem, ahogy elolvasom.
Nem is akartalak bántani!!! Mellesleg a nejem sokat ver. Mit lehet tenni, egy ekkora darab pasi csak nem nyom le olyan pici csajt.
UI. : Nem lehet, hogy ezzel visszaélnek?
Koszonom, ez igazan szep, es tenyleg meg mukodik is.
Es mi van akkor, ha valaki nem csupan "szamitasbol" teszi, hanem mert ez neki belulrol fakad, es megis akad valaki, akitol szeretne, hogy szeresse, ugy ahogy szeretne, hogy ot szeretne?
Tehat hianyzik neki egyvalakinek a szeretete?
Tivadar gyorsabb volt, lelőtte az összes "poénomat".
Annyi maradt, hogy végülis el kell felejteni akarni, mert minden akarat az ellenkezőjére fordul. a azon erőlködöm, hogy engem szeressenek,és azért "szeretek" mindenkit,akkor mesterklt, erőltetett leszek, félreismerhetetlen az a "gipszmosoly", ami bizonyos emberek arcán úgy van ott, mint az orvosoknál az odakötött szájvédő.
A szájuk mosolyog, de a szemük nem.
Voltaképp elég az embernek ellazulni, oda se figyelni, és középpontját, teremtett istenilényét megtalálni, és akkor sugárzik belőle a szeretet, a vidámság, és akor megtapasztalja, hogy felragyog a közértben a pénztárosnő arca, amikor meglátják, rámosolyog a a psstáskisaszony, s még a mogorva vízdijbeszedővel is szót tud érteni.
Persze, ki mivel dolgozik,azzal kenődik, tehát ha valaki "számításból" elkezd szeretni, mosolyogni, az sem tragédia, előbb-utóbb ez természetévé válik, és belejön, mint kiskutya az ugatásba.
Nem, nem haragszom! Sot, en is igy gondolom, ahogy te!
De azt is gondolom, hogy ez igy nagyon idealis, es mindennek fenntartasahoz szukseg van kolcsonossegre is. Kicsit belemaszhatnek meg pszichologiaba is, de nem ertek hozza annyira...
"Mit lehet tenni ahhoz, hogy valaki pl. ugy szeressen (tesszuk itt engem), ahogy en szeretnem?"
Semmit - SZVSZ :) (Nem akarnálak elkeseríteni.)
De azért szeretni, hogy valaki viszontszeressen nem helyes hozzáállás. Szerintem ez vagy jön belülről - és akkor viszonzatlanul, kitörően, szinte magától - vagy sehogy. Érdekből szeretni valakit (értsd azért, hogy ő is szeressen) szerintem manipulálás és nem vezet jóra.
Ne haragudj kérlek, hogy ezt mondom, de tényleg így látom. A szeretet szerintem nem is egy aktív cselekedet -inkább állapot- , hanem mint egy energia fakad fel az emberben. És nem remél semmi hasznot, egyszerűen csak van és áramlik, mint egy folyam - szinte az embertől független módon.
Lehet, hogy nem pont engem vártál ide, de sajnos mégis itt vagyok... S lehet, a válasz sem olyan lesz, dehát ez már egy ilyen Forum.
Ami a tapasztalatokat illeti, elég sok időm volt beszerezni azokat. Nem akarok itt most esettanulmányokat szaporítani, de a következő a lényeg szerintem:
- a dolog többnyire hosszú távon működik, nem azonnal. (Ha csak néha mész be a közértbe mosolygó arccal, még nem biztos, hogy mindíg ugyanígy fogadnak.)
- az általad sugárzott dolognak belülről kell fakadnia, megjátszani nem lehet, mert úgyis ki fog lógni a lóláb. Tehát szívből, igazán...
Ami a konkrét kérdésedet illeti, én itt is a feltétlen őszinteséget javaslom. Ha ezzel így 'megtetszel' valakinek, akkor nem lesz belőle csalódás, de ha csak álarc egy hódítás céljából, akkor hamarosan úgyis kiderül, s akkor annál rosszabb.
Szerény tapasztalataim szerint ez a dolog tökéletesen működik, csak türelemmel kell kezelni. Nekem bejött. 'Amilyen az aggyonisten, olyan lesz a fogaggyisten..." Szia: TV.
