Adv,
most már értem, s bátorítani szeretnélek: tarts ki még egy kicsit. Ha nem is külföldön, nyelvtudással itthon is remek munkalehetőségek vannak, főleg Bp-en! Nézd át a legfrissebb HVG.-t!
Tanítok, s másodállásban óraadó voltam -középiskolában számtech. - , így sem kaptam meg a havi ötvenet, most meg aztán tényleg "kuncoghat a krajcrár" :-((
Most elkeseredetten keresek valami mást, amíg birom erővel, nem adom fel! Nagyon hiányzik a nyelvvizsga, minden hirdetésben kitétel :-((
Az ongyilok elhalasztasara volt ok a kulfoldi melo. Ez az ok szunt meg, nme pedig ezzel szunt meg az ok.
Bocs, ha bonyolult, de ha akarod, tudom fokozni:)))
Advantech,
üdvözöllek földim! S csak azért nem off topic, merthogy úgyis fogy a halni vágyók száma - sejtettem, hogy a napfény jótékony hatással lesz a jónépre, de figyeljétek csak meg a vénasszonyok nyarának elmúltával a listát! - most pangás van. Ezen túl pedig talán erőt kap a többi konok kun is, aki a listát olvassa
;-))
Azzal szűnt meg a másik ok, hogy visszamondták a külföldi állásajánlatot? Ezt nem értem. Ez nem egy nagy lehetőség lett volna?
Különben, most szűnt meg a másodállásom, így túlélési esélyeim ismét csökkentek. Megoldás? Suicid?
Elnezest, de csak most vettem eszre, hogy szolnoki vagy. En is arrol szarmazom, csak egy kisvarosbol. De szolnokinak is erzem magam, mert 5 evig oda jartam kozepiskolaba es sok dolog tortent velem Szolnokon.
Az ongyilkot egyenlore halasztom:)). Elkezdtem angoltanarhoz jarni, mert kell egy kozepfoku nyelvvizsga, raadasul szeretnek is megtanulni angolul. Nem akarom a tanarnotol elvenni a oradijat:))
A masik ok a leveliras kozben sajna megszunt. Hollandiaba mentem volna dolgozni par hetre, de ezt ebben a percben mondtak vissza:(((((.
Egyebkent par honap mulva 25 eves leszek. Mint ahogy azt mar irtam.
Valóban nyaraltam: pihentem, aludtam, olvastam, úsztam, futottam és rengeteget kerékpároztam.
Szuper jó volt, s még mindig jó :-)) Pedig ha hiszitek, ha nem, egyetlen hapsi sem volt a környékemen, hacsak 79 éves nagyapámat nem számítom. Szóval rokonlátogatáson voltam (karácsony óta nem láttam őket).
Látva a múlt heti forgalmat, igen kevés most az önjelölt :-()
Azért látok itt érdekes dolgokat:
Advanctech,
remek dolog, hogy kezdesz kinyílni. Itt bátran megteheted, mi szeretünk téged és figyelünk a lelkedre... folytasd csak, érdekel!
Esetleg elárulnád a korodat? Lehet, hogy szerzünk neked egy kedves, hamvas lelkű leányzót. Ehhez viszont jobban meg kell ismernünk téged is.
Advanced Lamer,
Új jelentkezőként, várjuk részletes indoklásod, mi alapján a listán elfoglalhatod méltó helyed.
Gombperec,
bölcs idézeteidet nem szeretnéd saját gondolatokkal tarkítani?
ben de kinn is és énisdepivagyok,
benneteket már lista doktori címmel ruházlak fel :-)) Folyamatos, lelkiismeretes munkát várok tőletek! Rövid vakáció - felváltva - engedélyezett.
kedves ben,
nem fogalmaztam pontosan, valóban nem akaraterőn mulik, hogy eltünik-e a lehangoltság,énis igy gondolom.
eltörik a karunk, fáj a fogunk, msagas lázunk van, természetes a reflex, hogy kivülről kérjünk segitséget.
ahogy advantech leirja, ezen a hosszu és külső okokkal alig magyarázható lehangoltságon minden bizonnyal orvos, és gyógyszer tudna segiteni. attól sem látná a világot paradicsomnak, de olyan állapotba kerülne, hogy a problémái nagy részét meg tudná oldani.
énisdepisvagyok - "...a tartósan lehangolt lelkiállapotot megszüntetnéd."
te is tudod, hogy nem akarat kérdése. talán az lehet elhatározás tárgya, hogy felkeres-e egy orvost vagy sem.
kedves Advantech, nehogy azt hidd maga a tény, hogy szeretkeztél már valakivel teljesen megváltoztatja az életed (persze megtörténhet - de ez személy és nem esemény függvénye).
Nem feltételül neked kell megszünnöd, elég lenne ha ezt a tartósan lehangolt lelkiállapotot megszüntetnéd. A tartós lehangoltságon ugyanis nem segit sem a második diploma, de még a szerelem se. Ha régen tart orvos kell, gyógyszer, és rendbe fogsz jönni.
Ez tuti, na jó, mondjuk majdnem tuti, 85 százalék.
Ennyit 25 évesen még akkor is érdemes kockáztatni, ha most semmi értelmét sem látod hogy igy keress megoldást...
Ongyilkos nem leszek, azt hiszem, de erdekes, hgy miert sullyed el majdnem minden topic, ha hozzaszolok???
Egyszer lelki melypontomon a Petofi hidon menten at gyalog. Nem volt szandekos cel a hid, csak hazafele azon keresztul vezet az ut. A hid kozepen megalltam es neztem lefele, kozben gyozkodtem magam, itt az alkalom. Hiaba probaltam meggyozni magam, nem sikerult:)).
Addig nem akarok meghalni, mig nem szeretkeztem. De lehetoleg nem ugy, hogy befizetek egy holgyhoz. Attol felek az csalodast okozna.
Üdv újra a hálón! Reméltem, hogy csak nyaralni mentél. Én is most jöttem vissza. Barnán (magamhoz képest), kipihenten, tele vagyok életkedvvel és energiával. A macska egyre jobb fej, kezdem kedvelni, úh. úgy döntöttem adok egy esélyt magunknak.
A többi sz@rra nem gondolok.
Örülök, hogy humorodnál vagy, az mindig segít a bajban.
Nálunk sajnos nincs menza, úh. ez ugrott. Majd én is eszek macskakaját. Zákson. :-)
Vigyázzatok magatokra. Én remélem, hogy nekem egy ideig nem lesznek önmagamra káros gondolataim. Azért majd rátok nézek.
Amit eddig leirtal az joreszt ram is illik. 25 eves leszek lassan, de mar tobb, mint tiz eve az elet ertelmetlensegen gondolkodom.
A szorakozassal kapcsolatosan is csak hasonlokat tudok mondani. Viszont nalam meg a dumalokepesseg sem alakult ki:((.
(Talan) Muvelt vagyok (lassan masodik diploma), de intelligens nem igazan. Lassan jutnak eszembe a dolgok, ha egyaltalan. Pl.: ha tarsasagban vagyok, akkor beszelgetes kozben reagalaskent vagy nagy hulyeseget mondok, vagy a jo poen csak joval kesobb jut eszembe, mikor mar regen nem arrol van szo. Ezert inkabb csendben maradok. Idegen emberekkel nagyon nehezen kommunikalok.
Ha gyorsan kell dontest hoznom, akkor altalaban rosszul dontok. Ha nem azonnal, akkor addig huzom, amikor mar nem lehet donteni (tipikusan az ido mident megold).
A problemakat nem szeretem. Inkabb elkerulom oket. A kihivasokat meg egyenesen ki nem allhatom. A napokban gondolkodtam, nem igazan van celom.
Mondhatnam magam szerencsesnek, mert eddig nem igazan volt problemam a tanulmanyaim soran. Pontosabban mondva egesz jo eredmenyeim vannak, voltak.
Nincs kialakult erdeklodesem. Kiprobaltam egy-ket dolgot, de nem kotott le semmi. Egy ido utan meguntam oket.
Nem vagyok otthon a parkacsolatok teren sem. Voltak baratnoim, ennek ellenere szuz vagyok. Oket is ugy ismertem meg altalaban, hogy sokaig tavolrol figyeltem, majd batorsagot gyujtve, tobbszori nekifutasra sikerult odamenni es megszolitani oket.
Nem vagyok megelegedve a kulsommel sem, de ennek ellenere sem megyek el pl. kondizni.
Fo jellemzoim: onbizalom hiany, tulzott onkritika, onutalat, ONSAJNALAT, ONZES, akaratgyengeseg, onsorsrontas, stb.
Sok problemammal tisztaban vagyok, de nem tudok (nem akarok??) rajtuk valtoztatni.
Elnezest ha hosszu volt, de meg maradt:))). Folytatom, ha eszembe jut.
A.
Ui.: Az sem igazan tud feldobni, hogy peldaul masnak testi hibai vannak es megis elnek.
Drága bluemoon,
sorry hogy csak most válaszolok, de tényleg nyaraltam egy hetet. (fantasztikus volt)
Csak röviden:
- macskát kidobni, cseréld le kutyára
- a porzsákot ne cseréld ilyen gyakran, s akkor majd nem férnek bele háziállataid (papagáj, egér, bőregér, macska (a kutya meg egyébként sem férne bele)
- a rezsit tedd folyószámlára, így az a gaz gázos nem dobálja be a számlát
Ne gondolj érzéktelennek, hisz hasonló cipőben veled s velem együtt sokan járnak. Legalább a humorérzékünk maradjon meg :-))
Ui: Én a munkahelyi menzáról üvegben hozom a maradék kaját a kutyámnak. Ezzel is lehet spórolni.
Egy bibi van a tegyilok (mivel tegeződünk) nem buli, mivel az ember elutasit egy feladat vállalását, megoldását amit többé kevésbé maga választott magának erre az életre.
Ha megfutamodik akkor a következő menetben még egy lapát sz@rt vesz a nyakába.
Természetesen nem kell bigottan hinni a lélekvándorlásban, de Jézus is olyan közösségben nőtt fel ahol ez természetes volt....
No de számos könyv szól erről pl. Müller Péteré is.
Inkább pénzt kell gyűjteni és irány Tibet. ( de jó lenne) Vagy irány Zalaszántó ahol Európa legnagyobb békesztupája van és alatta ott van a szerzetesház.
De bármilyen más normális templony is jó egyes esetekben. Vagy Mozart.
Az körzeti orvost egyszer megkérdeztem, hogy ha valaki minden a plakáton levő kérdésre igennel válaszol (depis plakát) akkor mi van? Aszonta "jajj"....
Fel a fejjel!
Nem az a baj, hogy nyakig vagyunk a szarban és már a szánkig ér? hanem , hogy lötybölik.....
A következő életemben lehet, hogy moha leszek egy óceáni szigeten most meg jön ez a klimaváltozás a tengerszint emelkedéssel!....:))))
van önkritikám: nem vagyok nagytudású : )
az más lapra tartozik, hogy jó pár dologgal foglalkoztam már életemben (mindenből egy kicsit).
tanácsot (meghallgatok, de) nem fogadok el, ezért nem is adok.
a te korodban én észbontóan szerelmes voltam. nem az első szerelem, hanem a MINDENT ELSÖPRŐ. mint derült égből a zongora. május elsején éjfélkor ismertem meg azt a személyt, akiért gondolkodás nélkül elmentem volna az éjszaki sarkig (talán a déliig is). ennyi év után nyugodtan mondhatom, hogy az a hathetes együttlét megváltoztatta az egész életemet. megfizettem az érzésért, de megérte. szerencsémre hamar elváltak útjaink (akkor is egy országhatár játszott közre), mert ha tovább élünk együtt nagyobb baj is történhetett volna: egy aktív vulkán tetején badarság fát ültetni, házat építeni meg egyenesen felelőtlenség : )
azelőtt és azután is voltam szerelmes, de olyan szenvedélyesen soha. képzeld el, hogy találkozol valakivel, és azt érzed, hogy mindent tudsz róla és neked sincsenek titkaid előtte. ismered minden gondolatát, érzed és érted minden rezdülését. azt sem tudod honnan jön és hogyan hívják, csak azt, hogy minden sejteddel az övé vagy és ő csak a tied. közben eltelik 72 óra és eszedbe jut, hogy jobb helyeken az emberek bemutatkoznak egymásnak. és akkor tör rád a félelem, mikor elválásotok után ő randizik egy fiúval, majd egy hétvégén egymásé lesznek. te pár száz kilométerre vagy, és aznap, abban az órában kis híján eltöröd a medencecsontodat, miközben beleesel egy folyóba. közös barátaink révén nyomoztam: nap, óra stimmelt!
ha létezik reinkarnáció, akkor mi 3000 évvel ezelőtt együtt éltünk egyiptomban. nevetségesen hangzik, de nekünk elhiheted (ő is lehetségesnek tartotta).
azóta, ha eget rengető szerelemmel találkozom a környezetemben, vagy türelmetlenkedik valaki, hogy hol van az ő nagy Ő-je, csak azt dünnyögöm: "mindenkinek van valahol egy ágotája."
persze ilyen élmények nélkül is lehet boldogan élni, talán boldogabban is mint én.
pl. normális ember ilyenkor alszik, nem mesél a fiataloknak a régi szerelmeiről : D
Lehet, hogy furcsán hangzik, hiszen nem ismerjük egymást, de meg kell kérdeznem: hány éves vagy?
Szóval én 22, de félek attól, hogy a jövőm valami hasonló lehet, mint a tied, ha nem vigyázok és nem találom meg a helyem világban. (a Takony név is a határtalan önbizalmamat és a jókedvemet hivatott kifejezni. Meg azt, hogy mennyire jól érzem magam ezen a világon.) Volt rengeteg közös pont, és volt sok olyan is, ami esetleg megtörténhet velem is. (majd ha nagy leszek...)
A listára mindenesetre NEM iratkozok fel, de olvasom tovább.
Ui.: A pesszimizmus szerintem alkati kérdés, és nem függ a tudásodtól. A cinizmus az más, ahhoz már kell valami...
1. nem piszkáltál bele, csak nem akarok itt kitálalni (azért jönnek fel az emlékek - minő véletlen "moonie"-nak becéztem...)
2. számomra a pesszimista, az egy jól informált optimista (avagy örülnék én, csak mondja meg valaki minek lehet/kell örülni : ))
3. szórakozás:
megboldogult csikókoromban az volt a kérdés, hogy járok-e, szórakozok-e valakivel? erre mindig NEM volt a válasz, persze kedvesem gyakran volt, jártunk is együtt (az utcán) és "szórakoztunk" is (én a magam módján : ))
más: nem járok/jártam szórakozóhelyekre!
a kocsmába (jó, legyen pub, mee az a menő) sörözni és beszélgetni szoktam (szükség esetén mellékhelység használata).
diszkóba kb. 20 éve voltam utoljára. célja barátokkal való találkozás, beszélgetés, kazetták-szalagok cseréje, hölgyek mustrája, szemezés, beszélgetés, DE!!!
nőt a dzs-be, és nőt a dzs-ből nem vittem magammal soha - talán emiatt is, unalmas idők voltak, semmi székdobálás, birkózás és egyéb kerti mulatságok : )
házibuliban sem voltam tizensok éve. a tánc fantasztikus dolog, egyedülálló érzéki kommunikációs lehetőség férfi és nő között (különösen a latin valamelyik változata), viszont az én esetemben ez csak elméletileg jött be, mivel én csak fejben tudok táncolni (ahogy fábri fejben teniszezik).
talán pótcselekvés, vagy az evolúció hozta úgy, hogy ha nincs díszes tollazatom, amivel kellethetem magam, és darabos, mackós a mozgásom, akkor kifejlődik az ékes szólás : )
tény, hogy lehetőleg éjfélkor érkeztem a bulikba, mikorra mindenki kiélte a céltalan, látszólag a zene ütemére történő hancúrozást. kedvenc elfoglaltságaim ilyenkor a hajnali meghitt beszélgetések voltak (akkorra akinek be kellett rúgnia, be is rúgott és aludt, akinek meg más dolga akadt, azzal foglalkozott). más kedvenc hobbi hajnalban: idegen fürdőszobák akusztikus lehetőségeinek felmérése egy gitár segítségével (persze mondanom sem kell, hogy gitározni sem tudok igazán - de szerettem és az nekem elég, a tisztelt publikumot meg sohasem terheltem művészi hajlamaim ferde hajtásaival : ))
úgy alakult, hogy a kedvenc cd-imre sem igen lehet táncolni (persze akadnak kivételek).
évekkel ezelőtt, az ac/dc koncert is intellektuális élmény volt inkább, mint "önfeledt szórakozás". libás bőrrel, hevesen dobogó szívvel ugyan, mégis inkább szemlélődő voltam mint csápoló. gondolom, ezek után mondjuk egy genesis koncerten sem tombolnék.
mondjam tovább, hogy számomra egy könyv, egy film, egy cd sok minden lehet, de nem „önfeledt szórakozás”? (akkor sem ha könnyeket hullatok a nevetéstől - ritkán, de előfordult már ilyen).
mostanábasn mi a kedvenc időtöltésem?
ha tehetem alszom! addig is békén hagyom magam.
vissza a cellába : )
Ha ennyire utalod a munkadat, nem gondoltal ra, hogy masikat keresel ? Mi tart vissza ? Nem lehet, hogy az elet nagy kerdesei helyett inkabb az a problemad fo oka ?
Dehogy vagyok én önfeláldozó, tündér meg no pláne nem, de valamit kellett találnom, hogy ne érezzem üresnek és langyosnak az életemet.
Kíváncsinak, kíváncsi vagyok, de vannak dolgok, amiket nem szabad piszkálni, úh. bocs.
Én sem hiszek a "félig" dolgokban, szerintem fél emberré tesznek.
Mitől váltál ennyire pesszimistává - ha ugyan az vagy - ? Régóta érzel így?
Mit jelent az, hogy "az önfeledt, öncélú szórakozást sohasem ismertem". A soha itt tényleg soha? Miért?
Én nem szeretnék olyan emberré válni, akik nem gondolnak semmire. Mindig is gyűlöltem azt a gondolatot, hogy "boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa". Szerintem küzdelmeink (sokszor főleg lelki) árán, után jut(hat)unk el a boldogsághoz, vagy a lelki békéhez. Én nem bánom, hogy sok mélységet megélek, mert tanulok is belőle.
Na jó, most abbahagyom, mert már magamtól is csömöröm van.
Ha tudsz, írj a gályázás szünetében, legalább valami jó is történik ma.
Üdv.
bluemoon, te egy földreszállt jóságos tündér lehetsz. én nem vagyok ennyire önfeláldozó (ruanda menekülés lett volna számomra a hétköznapokból - majdnem kaland, de idegenkedem ettől a szótól).
a feleségemről és az egész sztoriról röviden nem lehet, hosszan meg nem akarok. olyan rég történt, hogy néha úgy tűnik, talán csak álmodtam... de ott van a két kiló fénykép, levelek, hangkazetta és az anyakönyvi kivonat a házasságlevélről…
ha kíváncsi vagy a keresztnevére (nem egy hétköznapi név), törd fel a jelszavamat az internet szolgáltatómnál : D
énisdepis, a faltámasztás megszüntetésével kapcsolatban kipróbáltam ezt-azt. megpróbáltam azt mondogatni magamnak sok "apróságról", hogy "áh, nem olyam fontos". megpróbáltam dolgokat félgőzzel, "lazán" csinálni, de nem ment. nagyobb erőfeszítésembe kerül most is lefékezni magamat, mint teljes gőzzel robogni. másrészről, nem hiszek a félig-jó, félig-sikerült, félig-boldog, félig-komoly stb. fél-dolgokban. és itt a problémám gyökere: az egész életem tengernyi fél-dolgokból áll (jut eszembe, lásd a nickem : )). én szórakozni sem tudok! persze van olykor öröm is ér, de annak mindig oka van - az önfeledt, öncélú szórakozást sohasem ismertem : (
sokáig szánakozva néztem azokat, akiktől ha megkérdeztem "most épp mire gondolsz", azt válaszolták, hogy semmire. ma irigylem őket (az maga a nirvána lehet). sokszor reggel is azon kapom magam, hogy azon gondolkozom, mire is gondoltam félálmomban : )
t.boy!
van valamilyen meditációs irányzat, vagy mi a szösz, aminek az a lényege, hogy próbálj meg lelassulni, mindent olyan sokáig elhúzni amíg lehet. ebben én odáig jutottam, hogy elterveztem egyszer több mint 15 percig cammogom végig az utat az első buszmegállóig (egyéb paraméterek: normál körülmények 6-7 perc, reggeli rohanás 3-4 perc), de eddig még nem sikerült. ráadásul nincs fix munkakezdés (1-2 óra eltérés nem számít).
most ennyit, megyek gályázni.
