Kedves osszinte,higyed el hogy a dolgok leirasa,meg ha azt alneven is teszed,maga a sajat megfogalmazasod segit.. Targyiasitod azt ami valahol uszkal es nincs konkret formaja ,helye. Ahogy targyiasodott,hozzanyulsz es felteszed egy polcra vagy eldobod..
Ahogy olvasom, mindkettőre értendő. Külön vagy egyben, mindegy, itt ki lehet beszélni.
Persze, az ember felejteni akar, de ez általában nem sikerül. De ha sikerülne is, az sem biztos hogy jó megoldás, mert tudat alatt olyan méretű gubancokat tud okozni, hogy rosszabb, mintha az ember emlékezne... :((
Azt hiszem az emberek többsége nem meri felvállalni hogy mi történt/történik vele :(((
Magamból indulok ki, én is gyorsan csináltam új azonosítót, még a fórum hozzászólásaiban se lássák h ide írtam... nemhogy család, akik ismerik a nickemet!
Pedig ami velem történt már nagyon de nagyon rég volt, nem is igazán család, egykori pasi tett keresztbe, de mégsem merném leírni hogy mi volt. Még ma is szar érzés, gátlások hada van bennem miatta...
Szurkolok hogy ne süllyedjen el a topik! Az sajnos reménytelen kívánság hogy senkit se bántsanak többé, bár ha ilyen lenne, hát süllyedjen csak el :)
*Boszorka
Már rég megtettem volna, ha tehetném.. de nem egészen lehet.. 13 éves öcsémmel szemben nem biztos, hogy jó ötlet, ha lelépnék. Ö lenne az, aki kapná a bántásokat, a szidalmakat, amikben most is van már része. Ö túlságosan önfejü, jobban mint én. Lehet, az utcán kötne ki, amit nem szeretnék. Így is vannak gondok vele is, a tanulásban is..
Amíg suliba járok, s egyszerüen nem tudnám miböl fizetni a tandíjat, addig a család az egyetlen támpont.. amit néha az orrom alá is dörgölnek, hogy "én fizetem az iskoládat.."
Édesanyámnak dolgozom, ezt úgy is mondhatnánk, hogy ö a fönököm... Diploma nélkül nincs lehetöségem olyan munkahelyet találni, amiböl meg is tudnák élni! Még diplomával sem biztos, de az még legalább 5 év. Még 5 évet ebben a környezetben... elviselhetetlen.
Szeretném én a magam útját járni, de anyukám fejében van egy elképzelés az én életemröl. Nekem kellene beteljesítenem azokat a lehetöségeket, s elérnem azokat a dolgokat, amit ö nem tudott, amire nem volt lehetösége. Beleértve mindent!! A gazdag, pénzes férjet is, aki majd kihúzza öt a nehézségekböl.
Minden, ami ütközik az elképzeléseivel, az az én hibám, és ezért vezekelnem kell, mert én vagyok a bünös...
Szólókarriert akar nekem csinálni.. énekesnöt (a gégész azt mondta, hogy jobb ha nem eröltetem az éneklést, mert egy életre tönkretehetem a hangszálaimat..) faragna belölem.. és bünösnek kell lennem, mert nem erre vágyom, csak békességre, boldogságra.
Nagyon szívesen lépnék, de nincs hova, hogyan... ha visszamennék, akkor csak azt hallgatnám "nem megmondtam, kislányom"..
S ha el is tudnék menni, ugyan úgy büntudatot keltene bennem, ugyan úgy bántana, megalázna, hogy "én nem szeretem öt", "nincs bennem tisztelet a szülök iránt", "rám már nincs idöd".. vagy ha ellenállok, akkor kitagad...
Minden érvemmel, ellenérvemmel hátbatámad. Egyszerüen nem találok kiutat ebböl az ördögi körböl.
Nagyon sokmindenben igazat adtam neki, köszönöm a segítségét is mindenben, de egyszerüen nem lehetek önmagam, mert anyám fejében élek külön életet úgy, ahogy ö akarja, s nem úgy ahogy én szeretnék.
Velem is büszkélkednek, de amit én kapok, az a kritika. Sajnos azt már elerték, hogy maximalista lettem, így sosem jó semmi sem, amit csinálok.. mindig találok hibát, nem tudom igazán már értékelni a dícséretet, mert a magam szemében sosem jó :o( Az egész következménye, hogy még több munka és teher van a vállamon, mert "én tudom a legjobban megcsinálni"..
Ha olyan egyszerü lenne, hogy összepakolok, s elmegyek.. már rég mentem volna, de felelöséget érzek irántuk, mert a családom, akik felneveltek. Úgy érzem, tartozom nekik ezért... nem törödhetek csak magammal és az érzéseimmel, s nem léphetek le amerre akarok. (Azt hiszem ez már a hatása. Édesanyám mondatja ezt velem.. jaj..)
Abbahagyom most, mert már gombóc van a torkomban.
*
Kiscsillag,
Az én szüleim is ilyenek voltak. Amit csináltam soha nem volt elég jó. Később tudtam meg, hogy a hátam mögött büszkélkedtek velem, de a szememben nem, mert majd elbízom magam, gondolták. Aztán elmentem otthonról, majd jó későn férjhez mentem és akkortól csak csodálatban és elismerésben volt részem. Akkor már csak apám élt, de ha megpróbált kritikusan szólni rólam, férjem úgy védett mint egy anyatigris a kölykét. Végül apu is belátta, hogy jobb ha hallgat és élete végéig nagyon jóba voltunk.
Szvsz jó lenne ha a sarkadra állnál és járnád a magad útját. 20 éves vagy, meddig akarod még a mama szoknyáját fogni?
Nem tudom az okokat, miért hanyagol.. nálunk "minden más". Itthon dolgozik, ha itthon van. De van, hogy hajnalig dolgozik, korán kel, s amikor a gyerekekkel kellene két szót beszélni, akkor a fáradságtól kimerülve alszik.
Suliba járok. Hála, csak tanfolyam, így heti egy napot foglal el...
Talán azért az ö szemén, mert ö az Anyám, s Ö az elsö, akinek meg kell felelnem, hiszen ö ismer a legjobban, az ö elismerésére vágyom a legjobban.
Akit én értékként látok, azt az anyukám ki nem állhatja. Mondhatnám szörnyen nem örül annak, hogy felrúgtam az elképzeléseit az én életemröl.
Ez is egyik vita-alapunk.
Feltétel nélkül bízom benne. 1 évig csak a legjobb barátság létezett közöttünk.
Nagyon sok apró dolgot terveztem, terveztünk együtt, de anyu az utolsó pillanatban minden számításomat keresztülhúzta, az összes álmom szakadékba hullott..
Nagyon nehéz újból talpra állni, s újból tervezni, amikor már "látom, mi lesz a vége".
Igen, szeretek dolgozgatni, de ilyenkor fejemhez kapom, hogy nem dolgozom, csak "játszom"..
Ráadásul amit csinálok, az se jó, mert nem elég jó, nem megfelelö annak a szintnek amit el kéne érjek rögtön. De ezt sohasem érhetem el. Mindig magasabban lesz :o(
Köszönöm.
Most egy picit jobban érzem magam. :o)) De sajnos nem jelenti azt, hogy megoldottam a helyzetet. Még jó sokáig gyötrödöm.
*
Kiscsillag!
az előbbi beszólásodra kattintva rögtön megnéztem a "műveidet!! és már be is linkeltem az egyiket máshova :örömet okozni "általad"!!!
köszönet érte most Neked!
a fejem leesőbe, éppen kifelélépkedtem mikor látom, ujra írtál.
rövid próbálok lenni:
anyud saját gondjai miatt "hanyagolja" a gyerekeit?
felnőttéválást igy gyorsítva náluk?
suliba jársz?
önmagadat miért az ő szemén keresztül látod?
mint irod:van aki szeret, akinek fontos vagy, aki ÉRTÉKKÉnt örül Neked!
(ezt a személyt Te is értékesnek látod? nem az anyukád szemüvegét kérdem, a Te szemeddel/sziveddel!
bizhatsz benne?
ezt sem azért, hogy akkor most vele költözz össze, hanem hogy abban segitsen Neked, hogy lelkedben meg tudj erősödni, és TERVEZD magadban a leszakadást az anyudról!
amig benne vagy az elviseljhetetlennek megélt helyzetben (anyuddal) addig nem látod tisztán,reálisan a kiváltó okokat, ráadásul azok irányának változtatása nagyon nehéz.
de ha belül eljutsz a tervezésig, a holnaputánod céljait megfogalmazod, és dédelgeted, szinesíted, ez segit egy védőburkot vonni magadköré azokkal a "támadásokkal" szemben amit igazságtalannak érzel tőle, aminek a végső megfogalmazása:miért nem szeret engem az anyám?
nem könnyű, tudom!!! és amig nincs "menekülési"lehetőség addig a védőfalasd, a kis saját magad munkáinak öröme, a barátod, és még ha körülnézel találsz másokat is magad körül akik SZERETNEK! TÉGED!!! vedd észre, örülj neki, mutad ki, okozz másnak bármilyen kicsi örömet (egy mosoly, kedves szó, ezek TÉGED erősítenek!!!
ismétlem magam.
bocs.
elzsibbadtam!
barikáiddal megyek aludni.
vigyázz magadra, álmodj szépet, hagyd kivül a fájó érzést, pihenjen a lábtörlőn, ugyis belebotlasz még soxor, de az éjjeled legyen nyugodt!
)olvastam ma lesz hajnalban pl. Holdfogyatkozás-de addigra már nem látjuk mert világos lesz, és lemegy a Hold, attól még izgalmas ez is, Te ott az Égen persze látod!:-))
(Remélem itt nem zavarok, nem vagyok rossz helyen, segítségre van szükségem egyedül, remélem fájdalmaim, problémáim nem okoznak senkinek örömöt, mert sohasem kívánnám senkinek ezt a helyzetet, másnak sem. Ha tehetném mindenkinek odaadnám a boldogságát amire vágyik..)
Kicsit fájdalmas pont :o( De legalább nem látszik hogy patakzik néha a könnyem, miközben írok.
Magamról: 50 kg-om csak csökken az idegi megterhelések alatt.. két éve érettségikor, amikor sorozatban temettem a szeretteket, ismerősöket 47-re fogytam. 2 évembe tellt, hogy magamhoz térjek. Főzni tudok, hogy ne halljak éhen. Rosszalvó vagyok.
Lelki görcsömet 13 éves öcsém fogalmazta meg álmában, mikor beszélt: "Miért nem szeret anyu"..
Mindenben a család segítésére vagyok, a tanulnivalóhoz még nem nyúltam, csak dolgozom. A zenélést is hanyagolom már..
Ma fél órát ültem egyhelyben magamból kibámulva, lelkem kavarva.. kiutat keresek, hogy az önálósulásom ne jelentse az örök haragot az édesanyámmal.
Egyszerüen csak szeretnék végre 20 évesen élni. Eljárni néha színházba, koncertre, találkozni a barátaimmal. Egyszerüen boldog lenni.
Nem szretnék több lelki fájdalmat, hogy ha magam akarok lenni egy percre, akkor nem szabad elmondanom az igazságot. Szégyellem magam, a cselekedeteim. Félek vállalni önmagam, mert oly sokszor hallottam, hogy nem vagyok jó..
Iszonyatosan félek magamtól, az érzéseimtől, a vágyaimtól. Tagadom önmagam, lelki betegségekbe esem, amik már okoztak bajt a testemnek is. Félek, hogy a következménye az intenzív lehet vagy az idegszanatórium.
Elfáradtam már. :o( Néha jól esne meghalni.. de tudom hogy van akinek fontos vagyok, aki szeret, megért, de szinte tiltva vagyok tőle, s mindenkitől aki csak egy kis boldog percet jelent nekem..
Nem sok lehetőségem van :o( Fogytán az erőm, s ha egyszer beleőrlődtem akkor én magam elvesztem örökre...
Tanácsra, pár jó szora, segítségre vágyom hogyan oldhatom meg boldogan és könnyedén a helyzetet, ami most a szívembe mar, s amitől patakzanak a könnyeim...
az igazi * öszinten..
Kedves rablohal,koszonom az igykezeted ezt a topicot ujra felhozni.Olyanoknak szolt akiket bantanak otthon es jott is egy par igaz valasz es azt hiszem egy kicsit elegedetebben hagytak itt a helyet nmint ahogy jottek.Ez a terneszetenel fogva egy hekly ahova lassan sompolygunk be (éehet csak olvasno akarjuk) es nehezen szolalunk meg,nehezen adjuk ki azt ami a legjobban faj.Persze ha kimondtuk,plane anoniman es egy arcnelkuli tarsasag,hasonerzesuek elott,akkor megkonybulhetunk es hga talalunk soerstarsat vagy megertest akkor felszabaduluznk (nem hiaba van a katholokusoknal a gyonas ).
De nem sok ember meri ezt meg igy is megtenni es ha egy ideig nem talaléhato egy sem akkor bizony eltunik a listarol ,nem keresnek utana,nem is tudjak a gyorsan a temakat atfutok,ezt a topicot meg.
E mellett ez egy olyan tabu tema ,hogy legtobbunkbe irtozatot es nem kozlekenyseget produkal.Itt van most a Te kozremukodesedel,ha lesz vaklaki aki ezt felhasznalhatja ukra ide sereglenek az igazak,a batrak es a segitokeszek...Olellek.
;))
bocs hogy létrehoztam én is egy hasonló témát.
Hidd el nem akarok konkurenciát teremteni, csak lusta vagyok végigböngészni az összes témát és altémát hogy van-e már ilyen topic.
Waratahnak igaza van most van egy sajat peldam.ez mindenkivel igy van.Egy orvos ne gyogyitsa hozzatartozojat(a legtobbnem is teszi) egy ugyved ne a saajt ugyet vedje(ez nmar ritkabb..).
Kedves antifelelos es uj,oruljetek nekimert az embert egesz eleten vegig kiseri...Annal dicseretesebb ittletettek..
Lám, hogy kiderülnek a turpisságok, kedves Arich: úgy látszik, mindig ott kezdtem el tekerni a magnót, hogy az igazán depihez érjek...
Csótojtatok mindenkit!
b
Kedves Mumu, remélem, mielőbb megggyógyul az egered, és akkor újra üdvözölhetünk itt. Köszönöm a tippet, megyek, megnézem a Magányosok topicot (hátha valakinek segíthetek, mert én momentán fantasztikusan érzem magam).
Drága pok ussz, borzimorzi és arich, nagyon szépen köszönöm a jókívánságaitokat!
antifélős 1-hez hasonlóan a családi indíttatás szempontjából én sem vagyok sorstárs, otthon nem volt hasonló esetre példa. Éppen ezért fogadtam döbbenten és bénultam a kapcsolatomban az első jeleket. Utólag visszagondolva azt kellett (többek között) megtanulnom, mert nagyon kompromisszumkész vagyok és fontos a békesség számomra (barátnőm szerint "birka" vagyok), hogy kell tudni nemet mondani, és ordítani, ha kell, pedig utálok.
Üdv Nektek!
A technika ördöge miatt csak most írhatom ide Mumu üzenetét, aki üdvözöl Benneteket. Megkért engem, hogy tájékoztassalak Benneteket arról, hogy az egerét nem tudja használni (szerintem valami kósza fekete Kandúr Bandi megkergette...), mert egyszerűen nem jelenik meg. A jelenség megszüntetésére holnap (kedd, 08.01.) érkezik hozzá szaki.
Addig nem tud se írni, se olvasni Benneteket.
Minden jót kívánok!
Rosszcsont
Igy igaz, másoknak könnyebb segíteni, mint magunkat hajunknál fogva kihúzni a víz alól. De ha segítünk valakinek az (talán) egy kis öröm nekünk is, és ellensúlyozza a többi bánatot és keserűséget. Mondjuk, ha másként nem, akkor annyival, hogy kevesebb időnk marad a rosszon rágódni.