Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2007.01.05 0 0 36

Örülök, ha így van. Bár a célom nem ez volt.:) Ritka, ha valaki értelemesen el tudja mondani, mit akar, úgy, hogy nem lép bele a másik ember határaiba, de azért megvan a véleménye.

 

Előzmény: seus (33)
seus Creative Commons License 2007.01.05 0 0 35
Akkor en is ilyen onzo vagyok. Ha azt hallom, hogy meghalt ketezer ember, nem erzek semmit, nem is akarok gondolni ra. Ha a ketezerbol egynek latom a kepet, elszomorodom.
Előzmény: tivadar (34)
tivadar Creative Commons License 2007.01.05 0 0 34
Nem így értem az önzést, bár azt mondják az információ akadálytalanul árad mindenhonnan mindenhová.

Én úgy értettem az önzést, h jobban megráz egy esemény, ha bele tudom magam képzelni, érintetté válásom valószínűsíthető.

Pl. az elrabolt hp elégetése korántsem rázott meg annyira, mint ez a két kisfiú.
De ez csak az én szubjektív érzéseim.
Előzmény: seus (29)
seus Creative Commons License 2007.01.05 0 0 33
Na most megnevettettel! kosz!
Előzmény: Törölt nick (32)
Törölt nick Creative Commons License 2007.01.05 0 0 32

Köszönöm a válaszodat! Igazán értelmes ember vagy.

Előzmény: seus (31)
seus Creative Commons License 2007.01.05 0 0 31
Azert irtam igy, mert masnak mas a meggyozodese, es nem gondolom, hogy az enyem jobb, csak, mert az enyem. Masfelol teljesen mindegy, mit hiszek vagy gondolok, Isten akkor is ugyanaz marad, aki volt, ha letezik, nem fugg a mi elkepzeleseinktol.  Mas szoval meg vagyok gyozodve a magam igazsagarol (arrol az igazsagrol, amiben hiszek), de meghagyom masnak a szabadsagot a sajat meggyozodesehez.
Előzmény: Törölt nick (30)
Törölt nick Creative Commons License 2007.01.05 0 0 30

jó. jó. köszi, hogy leírtad. Továbbgondoltam.

De ha azt mondod, hogy " én úgy látom, hogy Istennek van igaza, mert ő maga az Igazság..."- ez akkor mégiscsak a Te igazad, Te látod így. Honnan tudjuk, hogy az Isten is így látja, meg hogy ez így van?

embim

 

Előzmény: seus (28)
seus Creative Commons License 2007.01.05 0 0 29
Meg ezt se tudom onzesnek nevezni. Nekem nagyon tavol esik India is, meg Caracas is. Mit tudok en tenni, hogy ott jobb legyen? Ha kesergek, tudnak ok arrol?
Előzmény: tivadar (25)
seus Creative Commons License 2007.01.05 0 0 28
En ugy latom, hogy Istennek van igaza, akarmit csinalok, mert O igaz, O maga az igazsag, meg en nagyon keveset latok es ertek is (arrol nem is beszelve, hogy en nem vagyok az "Igazsag"). De azt nem gondolom, hogy Istennek minden tetszik, ami a vilagon tortenik, es attol, hogy most megengedi, azert nem fogja orokke engedni, es egyszer ki is fog igazitani mindent. Rosszul idezem, de valahol meg van irva, hogy egyforman eri a balszerencse mind az igazat, mind a hamisat.
Előzmény: Törölt nick (24)
alomhajos Creative Commons License 2007.01.05 0 0 27

"S ha őszintén belegondolunk, naponta halnak meg gyerekek a világon mindenütt, a legkülönfélébb okokból, mégsem foglalkozunk velük, csak amikor ilyen közeli és rendkívüli eset történik."

 

Tévecc. Nagyonis foglalkozunk velük, vagy legalábbis én odafigyelek ezekre az emberi lélek miatt. Csak tudod az értelmetlen és "elfogadhatatlan" esetek megdöbbentik az embert, jobban elgondolkodtatják, hogy mennyire gyorsan, kiszámíthatatlanul jön a baj és ez a vízbecsúszásos eset, egy ilyen. 

Amúgy lehet, hogy nem tucc róla, de 3 gyerek is meghalt (asszem a Közel-Keleten) Szaddam akasztása óta, mert játékból utánozták amit a tévében láttak. Pár napja Indiában két gyereket áldoztak fel rituálisan a szüleik az isteneiknek egy guru tanácsára. Szintén Indiában, decemberben két fiatalt öltek meg a szüleik mert más kaszthoz tartozva össze mertek házasodni. Az USA-ban két tinédzser lány aki meggyilkolt egy harmadikat, végigröhögték a bírósági tárgyalást, mert a bíró rosszul olvasta fel a nevüket. Irakban meghalt a 3000-ik katona szilveszter napján.

Hirtelen ezek jutottak eszembe... az emberiség nagyobb része még sötét középkorát éli, csak a technika és a színpad változott.

áh.

Előzmény: tivadar (25)
Törölt nick Creative Commons License 2007.01.05 0 0 26
én nem "kicsit" vagyok önző, nagyon. Valóban csak azt nem tudnám feldolgozni, ha a sajátom halna meg. De talán még azt is, bár feltételezem, hogy nem. És sajnos egy csomó ember problémáját nem érzem át régóta, de ez főleg akkor jellemző, ha magam nem vagyok rendben. Ha megvan bennem a harmónia, akkor inkább.
Előzmény: tivadar (25)
tivadar Creative Commons License 2007.01.05 0 0 25
Hát ez az!
S ha őszintén belegondolunk, naponta halnak meg gyerekek a világon mindenütt, a legkülönfélébb okokból, mégsem foglalkozunk velük, csak amikor ilyen közeli és rendkívüli eset történik.
Ha Indiában elsűllyed egy óvodásokkal teli csónak, vhogy feldolgozzuk...
S talán nem járok messze az igazságtól, amikor azt állítom, h ez is azért, mert elképzeljük magunkat hasonló helyzetben. Egy "kicsit" még önzők vagyunk.
Előzmény: Törölt nick (24)
Törölt nick Creative Commons License 2007.01.05 0 0 24

:) lehiggadtam.

na, most komolyan. magam részéről biztos soha nem nyugodnék meg, és olyan vihar dúlna a lekemben, és olyan bánat taposná nap mint nap, hogy képtelen volnék igazat adni Istennek, és ha sok mindenre azt tudom mondani, á, jól van, rosseb bánja, ha szar is, biztos így kellett lennie, az Istennek van igaza, saját gyermek halálára nem tudnám.

Bár, ki tudja. Azér' nem akarom, hogy egyszer leteszteljen az élet...

Előzmény: tivadar (23)
tivadar Creative Commons License 2007.01.05 0 0 23
Ha lehiggadsz, folytatom.
Nem vitatnám, h a(z egyik) legrosszabb, ami velünk történhet az a gyerekünk halála. Függetlenül attól hány éves. Bele is lehet bolondulni, utána lehet halni...
De ha mégsem bolondulsz bele, halsz utána, akkor egy idő után vhogy feldolgozod a történteket, s hited, vallásod szerint nyugtázod valahogy.
De csak a buta emberek hibáztatják Istent.
Előzmény: Törölt nick (20)
Törölt nick Creative Commons License 2007.01.04 0 0 22

még csak kora éjjel van...:)

bocs, nem tom, mi van velem. Nem ellened irányul.

Üdv.: embim

Előzmény: CSerfa (21)
CSerfa Creative Commons License 2007.01.04 0 0 21

Tudom, elég részvétlenül hangzik, mégis leírom.

 

Ha Istent felelőssé lehetne tenni egy (két, stb.) gyermek haláláért, ha Istent el lehetne kapni (kényszeríteni lehetne) bármilyen, akár érzelmi zsarolással bármire, akkor nem Isten lenne, legfeljebb egy dzsinn.

Persze sokan ilyen dzsinnek tesznek áldozatokat, keresik kegyeit, és haragszanak meg rá, és őket sérti, hogy más meg azt mondja, nem az élő Istent keresik, imádják, hanem egy magukválasztotta, őket (életüket, céljaikat) szolgáló istent.

Ha pedig véletlenül mégis igaz lenne a Biblia, a Jelenések könyve, hát ki lehetne mondani, a Biblia Istene egy rettenetes Isten. És bizony, az is. Ott aztán rengeteg ember rettenetes rosszul jár, és mégis, igazságos dolog Istent vádolni azzal, miért engedi meg, hogy tehette, stb.? Szerintem nem igazságtalan, mert rendkívül sok módon próbálta közölni akaratát, ítéletét, hogy lehet áldáshoz, és hogy átokhoz jutni, sok módon ismertette volna meg magát. De népét utálják, prófétáit, de még egyszülött fiát is megölték, népét utálják, stb. Közben azonban meg sokan (rengetegen) reménykednek valamilyen jóisten nevű dzsinnben, hátha ki lehet váltani valami módon az ő jóindulatát. Hálaadással, áldozatokkal, megvallásokkal, ügyeskedéssel (mágiával), lelki gyakorlatokkal, vagy akár zsarolással, sértődéssel, perrel (durcázással, stb.)

 

Ilyen gondolataim támadtak így késő éjjel.

 

CSerfa

Törölt nick Creative Commons License 2007.01.04 0 0 20
ez baromság. ha nekem lenne egy gyermekem, és meghalna, onnantól én a világon senkinek nem adnék igazat. Nemhogy az Istennek.
Előzmény: tivadar (14)
alomhajos Creative Commons License 2007.01.03 0 0 19

Ez így hülyeség...

 

áh.

Előzmény: Szombatosok (17)
alomhajos Creative Commons License 2007.01.03 0 0 18

"En mar szazszor vegigzongoraztam a fejemben, hogy ha en vagyok ott akkor mit tehetek ertuk, hogy vajon a jeges dunaban gyorsan merulo auto es a benne ulo gyermekeim adnak-e annyi erot, hogy kivegyem onnan oket?"

 

Én épp szervízben voltam a kocsival, amikor hallottam és nekem is folyton ezen pörgött az agyan, amíg a szaki dógozott. Mindig elgyengít, ledöbbent és feldühít az értelmetlen halál, főleg amikor gyerekekről van szó. Én az biztos, hogy azonnal beugrottam volna a kocsi után a vízbe és legalább az egyik gyerekemet megpróbáltam volna kimenteni. A hírekben azt ismondták, hogy legalább egy percig nem merült el a kocsi a vízben.

 

Ami Istent illeti, Őt hiába szídod, nem húzhatja be a kéziféket a kocsin.

 

áh.

Előzmény: Törölt nick (15)
Szombatosok Creative Commons License 2007.01.03 0 0 17

Prédikátor 7:1 Jobb a halál napja a születés napjánál ...
tivadar Creative Commons License 2007.01.03 0 0 14
Azt hiszem, a gyermekekben a Remény halálát siratjuk.

Aztán ha lehiggadunk, ismét igazat adunk Istennek - csak Ő tudja mi miért történik.
Előzmény: seus (13)
seus Creative Commons License 2007.01.03 0 0 13

  Ugyan, Mici Maci! Ha anyamat anyamnak hivom, kiterjesztem ra az enem? A kapcsolatunkat fejezem ki. Vannak olyan emberek, akikrol irsz, olyan is van, aki azt is joganak erzi, hogy eltegye a gyereket lab alol, mert az "ove" (nem abortuszra gondolok, hanem mar megszuletett, akar felnottkoru emberekre). Ha a te felfogasod szerint beked van, en nem bantalak, de en egyfelol nem hiszek a lelekvandorlasban, masfelol nem gondolom, hogy onzo vagyok, mert faj elveszteni valakit, aki szeret, vagy en szeretem ot. (Konnyen lehet, hogy onzo vagyok, de nem ezert.) Jobb megszenvedni, es azutan gyogyulni, vigasztalodni.

  Azt hiszem, Tivadar, ertem, mire gondolsz, de szerintem van kulonbseg halal es halal kozott. Aki megoregedett, az megerett, aki meg gyermek, annak nonie kellene.

  Csak nem  mienk megmondani, mit kellene. Emlekszem, az oszovetsegben van egy gonosz kiraly, akinek valamelyik gyermeke fiatalon meghal, es tisztessegesen eltemetik, mivel csak benne talaltatott valami jo. Nem mondom, hogy ez mindig igy van, olyan egyedi minden eset, hogy en nem tudok altalanositani.

  Ha meg onzesrol van szo, szerintem az az onzes, amikor nem tudunk elengedni valakit, akinek mennie kell, mint azt a szerencsetlen Teresa Schiavot nem akarta elengedni az apja meg az anyja. De azert nem mondom oket onzonek, mert fajt nekik megvalni a lanyuktol.

  Ha en vesztenek el valakit, akit szeretek, en bizony megszenvednem, az is lehet, depresszios lennek egy darabig. Istenben tovabbra is hinnek, de ez nem igazan rajtam mulik, meg, ha acsarkodom is Ra, akkor is hiszek benne, ha nem hinnek, nem tudnam vadolni, nem igaz? Nem is igazan hiszek azoknak, akik mindenre megnyugtato valaszt "kapnak". En sokszor ugy erzem magam, mint azok a szurke kis lepkek, akik a sotetben nekirepulnek az uvegnek meg a villanykortenek. Nem tudom, mi miert tortenik. Talan egyszer megtudom.

Előzmény: Mici Maci (8)
tivadar Creative Commons License 2007.01.03 0 0 12
Igen.
Kész vagyok dél óta. Ráadásul nagyon szégyellem is. Mégis.
Hallgassunk...
Előzmény: Biga Cubensis (11)
Biga Cubensis Creative Commons License 2007.01.03 0 0 11

Most pedig egy 2 és egy 3 éves gyerek. Borzalmas... :(

 

"Isten magához szólította"

"Karmájuk rendelte így..."

 

Milyen üres szavak ilyenkor... csak hallgatni lehet.

Mici Maci Creative Commons License 2000.06.21 0 0 10
Szivesen, kedves tivadar (bá).

De mindez nem az én bölcsességem, nem én találtam ki, én csupán átadom mindazt, amiket olvasok. Én még csupán tanulgatom a sok jót, s bár az elmélet jól megy, a gyakorlat nem mindig az igazi. Ott van szükség igazán kemény munkára az embernek önmagával szemben.

Minden jót:
Mici Maci

tivadar Creative Commons License 2000.06.21 0 0 9
Kedves Mici Maci köszönöm neked ezt a kis beszédet. Sose gondoltam volna, hogy egy (számításaim szerint 22 éves embertől) kapok egy ilyen tömör összefoglalót, mely azonos az én meggyőződésemmel is.
Ilyen szépen, lényegretörően de szívbőljövően szeretnék én is fogalmazni csak nem mindig sikerül. Mégegyszer köszönöm: tivadar (bá')
Előzmény: Mici Maci (8)
Mici Maci Creative Commons License 2000.06.21 0 0 8
Sziasztok ismét!

Még egy-két gondolat a témával kapcsolatban.

Az emberek úgy nevezi a gyerekeiket, hogy gyeremekEM, fiAM, lányOM. Vagyis az enyém, belolem van, az én kiterjesztett énem.

De valójában az a gyermek nem az enyém. Én csak kölcsönkaptam ot egy röpke idore, hogy az alatt a röpke ido alatt megpróbáljak neki valamit adni. Adni a legjobb tudásom és legjobb szándékom szerinti példát és nevelést. Elinditani ot egy életen, amely élet remélhetoleg gyümölcsöt hozó lesz. Nekem azt kell megpróbálnom, hogy a gyermekemnek olyan induló csomagot adjak, ami aztán ot életében a legjobban segiti Isten felé.

A gyermek tehát soha nem azé, akihez megszületik. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Nincsen hierarchikus alá-fölé rendeltség szülo és gyermek között, o is ugyanolyan szellemi lény, mint mi, csak most épp egy gyerekszerepet játszik nálunk, mi pedig a szülo szerepét.

S ha a gyerek meghal, csak a teste vész el. Csak az a jelmez, amit ebben a darabban, ezen a fellépésésen viselnie kellett. De hazamegy, átöltözik, és majd új ruhát vesz egy újabb darabhoz. A test porból lett és porrá lesz. A szellem örök. Aki a testet sajnálja, az a semmi felett bánkódik.

Nem a halál az, ami rossz. Az a rossz, amikor valaki a lelkében szenved kárt. Ez rosszabb mindennemu fizikai sérelemnél. Megmondta Jézus annak idején: "Jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, és úgy mész az örökéletre, mintha ép tagokkal mész a gyehennára." És még mondta ezt is: "Mit ér ha a világ összes kincsét is megkapod, lelkedben pedig kárt vallasz?" Ez utóbbit leforditva a témára: "Mit ér ha életed megmarad, de lelkedben kárt vallassz?"

No, egy kicsit kezdek elkanyarodni a témától. Csak azért irom mindezeket, mert a gyermekhalál nem különbözik a felnott haláltól. Amint a felnottnek sem az a rossz, ha meghal, úgy a gyermeknek sem. Legalábbis aki hisz az örökéletben, annak igy kell gondolkodnia szeirntem.

Aki pedig depresszióba esik a gyermeke halála miatt, vagy tönkremegy a lelki békéje / Istennel való kapcsolata miatt, az sajnos homokra épitett.
Nem függ ugyanis senkinek sem a boldogsága senki más teremtett lénytol, legyen az gyerek/anya/apa/férj/feleség.
Mindenkinek csak és kizárólag saját magától függ a boldogsága. A gyermekünk halálától nem függ a saját boldogságunk. Fájhat ugyan, és lehetünk szomorúak, de a boldogságunkat nem érinti, mert az csak egy külso dolog, egy körülmény. A boldogság pedig belülrol fakad.

Sziasztok:
Mici Maci

Mici Maci Creative Commons License 2000.06.21 0 0 7
Sziasztok!

Kedves BC, mivel kérdésed az, hogy a magyarázatom teljesen kielégit-e engem, azt mondom: igen.

Ha lenne gyerekem, akkor is ugyanilyen eros alapokon állna-e a nézetem? Hmm, az ilyen kérdésekre nehéz felelni, hogy mi lenne, ha ez meg az lenne. De mivel már veszitettem el közeli hozzátartozómat (egyik nagymamám mintegy 12 éve, nagyapám mintegy 4 éve), és nem omlottam össze, nem lettem depressziós, igy nagy valószinuséggel egy gyerek halála sem rázna meg különösebben.

Egyébként a két haláleset között nagy különbség volt. Ugyanis, amikor nagyanyám halt meg 12 éve, akkor még nem voltam hivo ember, és nem hittem az örökéletben, akkor elsirtam magam, és hiányzott a nagymamám. (persze, akkor még jóval kisebb is voltam, mintegy 10 éves). Nagyapám 4 évvel ezelotti halálakor viszont már nem sirtam.
Nem azért, mert én egy érzéketlen ember lennék, hanem egyszeruen nem éreztem szomorúságot. TUDTAM, hogy o a számára legjobb helyre került, és neki odaát sokkal jobb, mint idelenn volt. Ha pedig ezek ellenére én inkább visszakivánnám, akkor önzo lennék.

Szvsz a legtöbb emberben jó nagy adag önsajnálat is van valamely hozzátartozó halálakor. Nem csak azt sajnálják, aki meghalt, hanem azt sajnálják, hogy NEKIK már nincs itt az az illeto. Nem beszélhetnek már vele, nem láthatják, stb. HIÁNYZIK nekik. Ez persze természetes, de ha én magamnak szeretném vissza az illetot, akkor önzo is vagyok. Akkor nem úgy akarom neki a jót, hogy az független a saját érzéseimtol. Akkor helytelenül szerettem. Hiszen ha neki jobb odaát, mint itt, akokr nekem kell a legjobban örülöm, hogy végre nem kell már itt szenvednie.

Amig ide eljutottam, az persze nem volt könnyu. Az embernek - mint a legtöbb területen - át kell alakitania a GONDOLKODÁSÁT. Ha ezt nem teszi meg, akokr csak orli magát a helytelen gondolatok mókuskerekében.

Sziasztok:
Mici Maci

tivadar Creative Commons License 2000.06.19 0 0 6
Kedves Gabi !
Megpróbálok az alapkérdésnél maradni, és nem tévelyegni mint a más topicokban.
Amit felvetsz, nem ismeretlen, alap-probléma. Már maga a halál is nagy falat, gyerekhalál még nagyobb. (Emlékszem, amikor első gyerekünk csecsemő volt, rajtam is volt ilyen fóbia sokáig, de hálistennek aztán elmúlt. Ettől még huszonévesen is megtörténhet vel bármi...) Nade.
Én nem érzek valódi különbséget egy csecsemő, egy 12 éves kislány, egy 35 éves gyönyörű filmsztár, vagy egy szép arcú 63 éves bácsi halálában !
1./ Miből gondoljuk, hogy az elhalt gyermek egészen biztosan egy derék, kedves, fontos (stb.)felnőtté vált volna. Miből gondoljuk, hogy a 35 éves színésznő férje nem szenvedi meg szeretett felesége hiányát, ugyanígy a hatunokás nagypapáét, akire mindíg számithatott a család ? Stb.,stb.)
2./ A kisgyermek halálát többnyire az anyai szív aspektusából közelítjük, a terhesség alatti -férfiak számára szinte értelmezhetetlen - szoros kapcsolat alapján. Másrészt pedig abból az avítt, megcsontosodott nézőpontból, hogy "mit vét(het)ett ez a kisgyerek ?" Ez olyasmit sugall, hogy mi 35, 50, 63 stb évesek már elég bűnösök vagyunk ahhoz, hogy meghaljunk ! Ugye ez viccnek is rossz.
3./ Aki a közeli hozzátartozóját veszíti el, annak tökmindegy hány éves volt az illető. Fáj a hiánya és vagy meg tudja emészteni, vagy belebetegszik és belehal ő is.

Kedves B.C. ne hidd, hogy ez érzéketlenség. Inkább őszinteség. Valld be magadnak, hogy neked is jobban fáj(na) anyukád elvesztése, mint egy caracasi pufók csecsemő balesete az autópályán. Ez nem vallási kérdés, csak szembenézés. TV.

Előzmény: Biga Cubensis (-)
Skorzeny Creative Commons License 2000.06.18 0 0 5
Ja... a gyümölcs is akkor a legfinomabb amikor megérett.
Nem hinném, hogy a halál gyümölcs lenne...

Igen-Igen: "ki vagyok én?"

Aztán jöhet csak az "ismerd meg önmagad", ahogy a delphoi istenek mondották.

Üdv: Skorzeny

Előzmény: aranyviktor (4)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!