Hmm, nem mondta azt Jezus sem rosszabbul, csak kore mas jellegu istenkultuszt epitettek, meg hamarabb elkezdtek degradalni a tanitasait, szvsz. Meg ami meg nagyon fontos, hogy mas kulturaban felnott emberekhez szolt.
Aha, értem. Sajnos én nem ismerem ilyen jól a történelmet és meglehetősen kiesik az érdeklődési körömből. Egyben azt hiszem, hogy a történelem nem adhat magyarázatot a keresztények boldogságra való képteleneségére. Magam részéről azt tartom, az lehet boldog, aki megszerezte és képes megtartani az Istennel való közvetlen kapcsolatot - ha tetszik hitet. Ez IMHO Isten ajándéka az elhívottak felé, ember nem tudja kimunkálni magában, az egyházak sem tudják megszerezni a híveik számára.
Vigortól idézett sorokkal nem értek egyet. Ő elveti azokat akik képtelenek a boldogságra, Isten viszont nem. Isten a pislákoló mécsest nem oltja el, a repedt nádszálat nem töri el.
Megkérnélek, hogy a jövőben próbáld meg a nekem címzett felvetéseidet tömören és röviden összefoglalni, mert lusta vagyok ilyen kilométer hosszú és önmagát ismétlő hozzászólásokat elolvasni. Ha megtennéd nekem, hogy tömörebben kifejezed azt, amit oly ömlengősen leírtál, részletesen is válaszolok Neked.
Az első felvetésedről annyit, hogy én nem Jézussal helyezkedek szembe, hanem a követőivel, akik manapságra már elveszítették az ízüket, a sót. Az, ami kétezer évig nagyjából működött, manapság már elavult és erejét vesztette. Hiába ez a monoton Jézus-zsolozsma, ennek a névnek a folytonos ismétlésével inkább csak magatokat vezetitek transszerű állapotba, és semmivel sem vagytok jobbak egyes barbár törzseknél, akik ugyanilyen monoton ritmusra táncolnak és ezzel önkívületbe esnek. A legjobb példája ennek az agyalágyult szómágiának a hitgyülis ráolvasás, amit gyakorlatilag az összes keresztény velekezet gyakorol ilyen vagy olyan formában. Megjegyezném, ha folyton ugyanazt írják be a számítógépbe, attól a számítógép nem lesz okosabb, a programozás nem erről szól.
Kedves Beatty!
Qrva jó ez a földi örömöktől való elrugaszkodás, de megjegyezném, hogy a Földet Isten teremtette az ember számára, hogy uralja azt és örüljön az ajándékainak, amik között az egyik legjobb a testi szerelem. Ezenkívül jó lenne, ha kibújnál az éj bűvöletéből, ugyanis, ha nem tudnád, már hajnalodik.
Idő óta látom, valami arra késztet v. inkább kényszerít, hogy szembe helyezkedtél JÉzusal. Nem leszek a bírád. Lehet, hogy nem helyesen lett Isten Fia neked bemutatva, nem alkothattál helyes fogalmat Róla.
Szeretném (Isten kegyelméből) bemutatni Őt neked. Az Igéből, macskakörmöket, igehelyek jelzéseit hanyagolva.
És annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.
Az Isten dicsőségének ismerete látható Jézus Krisztus arcán.
Jézus örök időktől fogva egy az Atyával, Isten képmása. Nagyságának és fenségének a visszatükrözője, dicsőségének világoltatása.
Jézus azért jött a földre, hogy ezt a dicsőséget kinyilatkoztassa. Eljött közénk, bűnben veszteglők közé - Vigorhoz is -, hogy bemutassa Isten szeretetét, világosságát - hogy legyen velünk az Isten.
Eljött, hogy köztünk lakjon. Isten Igéje volt - Isten gondolatait tette érthetővé életével és tanításával. Főpapi imájában így szólt: Megismertettem velük Nevedet - irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú - , hogy az a szeretet legyen ő bennük, amellyel engem szerettél, és én is ő bennük legyek.
A kinyilatkoztatása az egész mindenség tankönyve - lásd: ahogy pl. Pál és Péter beszél erről.
Isten csodálatos terve, a megváltó szeretet az a tanítás, amibe angyalok vágyakoznak betekinteni. A kereszten hozott helyettes Kárhozat-Halál (ettől olyan különös, más halállal össze nem mérhető Jézus halála) áldozat mutatja meg Isten és Isten Fia önfeláldozó szeretetét.. Ez az Önmegtagadó szeretet törvény a föld és a menny számára egyaránt. És hogy Isten szívében van ennek az önfeláldozó szeretetnek a forrása, amely nem keresi a maga hasznát. (Ábrahám kezét még valaki vissza tudta fogni, az ő áldozata még helyettesíthető volt, de ez, és csakis ez az egyetlen egy - az ábrahámi - azért lett szemléltetve, némi NÉMI! fogalmat alkothassunk arról, hogy a mennyei atyánk, amikor Jézust, az Ártatlant az egész világot fenntartó, de az ember által megsértett Törvény kielégítése, és megérdemelt kárhozat-halál alá vetettségünkből való kiváltás végett odaadta, az Ő kezét már nem foghatta meg senki. SENKI! Ő felette már nem áll senki, aki Ő helyette felajánlhatott volna valamit. Neki és Jézusnak ki kellett inni a pohárt, amit helyettünk tettek meg. Ezért egyek Ők, mert egyet akarnak: Életet adni, életet visszaadni, megmosni, megszabadítani, megigazítani és megszentelni - végül üdvözíteni - de nem elvtelenül.. Izrael jogosság által váltatik meg. A törvénynek is eleget tett, és helyettes áldozatát értünk és helyettünk felmutathatja, mint elégséges kiegyenlítést. Mi nem tudjuk a tízezernyi talentum adósságunkat kifizetni. Azt helyettünk Valaki más kifizette. Vigor, helyetted is. De ezt neked kell igényelni.
Azt a bizonyos szervedet is Jézus teremtette a apád és anyád közvetítésével - Vigor, mid van, amit nem kaptál volna, mi az ami úgy a tiéd, hogy nem adták? A nemi szervedet is, amit pedig olyan közönségesen és alantasan emlegetsz, úgy kaptad. Ugye milyen jó, hogy nem hiányzik, és ha mondjuk még egészséges is?
Semmit sem érdemeink szerint kaptunk és kapunk. De van, aki kihívóan tékozol.
Dicsekszel, hogy mennyire működteted: Házasságon kívüli szexuális kapcsolataidról beszélsz, fellengzősen. Akkor te nem töltöd be azt az isteni mértéket, amiben meg van nekünk határozva, hogyan éljünk vele: Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Csak a figyelem-felhívás mértékéig tartozik rám, többi a te dolgod Vigor. Mi mindannyian bűnösök vagyunk. Nem merném még csak melléd sem dobni azt a bizonyos követ. De a megtérés a mi lehetőségünk. Bolond, aki nem él vele.
De nézzük még egy kicsit, Kivel is van neked tele ?
Jézus volt az, aki kiterjesztette az egeket, és lerakta a föld alapjait. Az Ő keze függesztette helyükre a térben a világokat, és Ő formálta meg a mező virágait. Ő az, aki hegyeket épít erejével, akié a tenger, és Ő alkotta is azt. Ő halmozta el a földet szépséggel, Ő töltötte meg a levegőt dallammal, és Ő írta oda mindenre a földön, a levegőben és az égbolton az Atya szeretetének az üzenetét.
És a dicsőség angyalai is abban találják örömüket, hogy adhatnak: szeretetet adnak, és fáradhatatlanul őrködnek azok felett, akik elbuktak, és a szentség híján vannak. Az odafennvaló világból hoznak fényt a sötét földre, Jézustól tanulták. Szebb, szebb vagy az emberek fiainál, kedvesség ömledez ajkaidon. A te jobbod méltóságos, a te karod erős. Oldalából sugarak támadnak (szívéből a szeretet)
Szemlélhetjük az Atya Istent Jézusban. Aki Jézust megveti, az Atya Istent veti meg. Semmit sem cselekszem magamtól - mondta Krisztus, amikor a földön járt. Elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek - mondta. Én nem keresem az én dicsőségemet, hanem annak dicsőségét, Aki elküldött engem. Ezek a szavak tárják elénk azt a hatalmas elvet, ami az élet törvénye az egész világegyetem számára. Krisztus mindent Istentől kapott, és azért kapta, hogy tovább adja. Az összes teremtett lényért szolgálatot végez a mennyben, így az Atya élete a szeretett Fiún keresztül árad mindenekhez, és a Fiú által tér vissza a dicséret és boldog szolgálat mindenek hatalmas Forrásához, az Atyához. Így zárul Krisztusban az áldások körforgása, ami szemlélteti a nagy Adományozó jellemét és az élet törvényét, ami szintén az ő jelleméből való. Törvénye érvényéről annyit, hogy ha nem ragaszkodna hozzá, saját jellemét tagadná meg, kifordulna önmagából és abból épp olyan káosz alakulna ki és végül a nyomorúságos végromlás, ami Sátán jelleméből, az ő eredeti jellemének a kifordulásából és meghasonlásából jött létre, aminek a nyomában a bűn, a káosz, a romlás, szorongás, félelem, szenvedés, közönségesség és a halál tátong. Azt a törvényt hágta át, amit Jézus a földön bemutatott, megtestesített, közelhozott., gyakorolt. A bűn gyökere az önzés. A bűn pedig a törvénytelenség. Lucifer, az oltalmazó kerub első kívánt lenni a mennyben. Kezébe akarta ragadni a mennyei lények feletti hatalmat, hogy elfordítsa őket a Teremtőtől, és a maga számára nyerje meg hódolatukat. Ezért hamis színben tüntette fel Istent. Azzal vádolta, hogy öndicsőítésre vágyik. A Teremtőt Lucifer a saját gonosz tulajdonságaival akarta felruházni. Így csapta be az angyalok harmadát, így vezette félre az embereket, rávéve őket, hogy kételkedjenek Isten szavában, ne bízzanak jóságában. Mivel Isten az igazságszolgáltatás és a félelmetes fenség Istene, Sátán azon mesterkedett, hogy szigorúnak és kérlelhetetlennek lássák . Így vonta az embereket a maga oldalára Isten elleni lázadásában. Ez a hamis istenismeret ülte meg a Földet. Ezt a sötét árnyat jött eloszlatni Jézus, és hogy a világ lássa, és visszatérjen Istenhez, meg kellett törni Sátán megtévesztő hatalmát. Ehhez nem lehet kényszert alkalmazni. Az erőszak ellenkezik Isten kormányzatának elveivel. Isten csak szeretetből fakadó szolgálatot fogad el, a szeretetet pedig nem lehet erőszakos parancs alapján szívből gyakorolni, v. tekintéllyel kikényszeríteni. Szeretetet csak szeretet ébreszthet. Istent ismerni annyit jelent, mint szeretni Őt. Be kell mutatni jellemét, mint Sátán jellemének az ellentétéét. Ezt pedig az egész világmindenségben csak egyetlen Lény tehette meg. Csak az mutathatta be Isten szeretetét, aki ismerte annak magasságát és mélységét, és Akinek szárnyai alatt gyógyulás van.
Megváltásunk terve nem Ádám bukása után - mint utólagos megoldás - jött létre. A megváltás terve ama titoknak kijelentése volt, mely örök időtől fogva el volt hallgatva, azaz, elrejtve Istenben, az Ő önfeláldozó jellemében. A megváltás terve azokat az elveket tárta fel, amik Isten trónja alappillérei voltak örök időtől fogva. Isten és Jézus kezdettől fogva tudtak Sátán hitehagyásáról, és arról, hogy az ember is bűnbe esik a lázadó megtévesztő befolyása következtében. Nem Isten akarta a bűnt, de látta előre, hogy lesz, és gondoskodott ennek a rettenetes veszedelemnek a legyőzéséről. Olyan nagy volt a világ iránti szeretete, hogy elkötelezte magát egyszülött Fia feláldozására, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Lucifer mondta: Az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet és hasonló leszek a Magasságoshoz. Krisztus viszont mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmányának azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett föl, emberekhez hasonlóvá lett. Önkéntes áldozatot hozott. Jézus a mennyei Atyánk mellett maradhatott volna, megtarthatta volna mennyei dicsőségét, és az angyalok hódolatát. Mégis elhatározta, hogy leteszi jogarát az Atya Isten kezébe, elhagyja a mindenség trónját, hogy világosságot hozzon a sötétségben ülőknek és életet adjon a halálba tántorgóknak.
Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem. Ímé itt vagyok (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem, óh Isten, a te akaratodat. Ezek a szavak hirdették meg annak a tervnek a beteljesedését, ami örök időktől fogva rejtve volt. Elérkezett az idő, hogy Krisztus a világunkba jöjjön, és testet öltsön. Testet alkottál nekem. Ha abban a dicsőségben jelenik meg, ami Övé volt az Atya Isten oldalán a világ létezése előtt, nem viselhettük volna el jelenlétének a fényét. Hogy szemlélhessük Őt, eltakarta dicsőségét. Istenségét emberi természet fedte, láthatatlan dicsőségét látható emberi formába rejtette. Ennek a nagyszerű tervnek voltak az előrevetített árnyékképei a jelképek és a szimbólumok. Az égő csipkebokor, amint nem volt semmi figyelemre méltó, mégis a Végtelent rejtette. Az irgalmas Isten a legszerényebb jelképbe burkolta dicsőségét, hogy Mózes meg ne haljon, amikor rátekint.
Izraelnek nappal felhő oszlopban, éjjel tűz oszlopban jelent meg, hogy eltakarja fenséges ragyogását, hogy a véges ember gyönge szemével rátekinthessen. Jézus a mi nyomorúságos testünkben jött el, emberekhez hasonlóvá lévén. A világ szemében nem volt ékessége, ami miatt vonzódtak volna Hozzá, mégis Ő volt a testet öltött Isten, a menny és a föld világossága. Dicsőségét eltakarta, nagyságát és fenségét elrejtette, hogy közelébe juthasson a szomorú, megkísértett embernek. Az Ige testté lett, és közöttünk sátorozék - olvasható.
Mivelhogy Jézus lejött a földre és köztünk élt, ebből tudjuk felfogni, hogy Isten ismeri megpróbáltatásainkat, és együtt érez velünk fájdalmaikban. Ádám minden leszármazottja tudatában lehet annak, hogy a Teremtő a bűnösök barátja Nem a bűnözők barátja! A bűnösök barátja! Minden kegyelmet hirdető tanítás, minden örömről szóló ígéret, minden szeretetből fakadó cselekedet a Megváltó földi életének egész isteni vonzereje azt hirdeti, hogy VELÜNK AZ ISTEN.
Sátán úgy tünteti fel Isten törvényét, a szeretet törvényét, mintha az önzés törvénye volna. Azt állítja, hogy lehetetlen engedelmeskednünk a törvény előírásainak .Sátán a Teremtőt vádolja ősszüleink bukásáért is, és az abból származott minden nyomorságért. Ráveszi az embereket arra, hogy Istent tekintsék a bűn, a szenvedés és a halál szerzőjének. Jézus feladata volt az, hogy ezt a csalást leleplezze. Mint közülünk való, adott példát az engedelmességre. Ezért magára öltötte emberi természetünket (ezért kellett a földi édesanya), és osztozott sorsunkban. Mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz. Ha bármi olyat kellene elviselnünk, amiben Jézusnak nem volt része, akkor Sátán azt állíthatná, hogy Isten ereje nem elégséges számunkra. Ezért Jézus megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan. (De bűnt mégsem követett el! Soha.) Kiállt minden olyan próbát, ami minket is érhet, és maga részére nem vett igénybe olyan erőt, a ilyet Isten nem kínál nekünk is, INGYEN! Emberként találkozott a kísértéssel, és legyőzte azt az Istentől kapott erő által. Így szólt: Hogy teljesítsem a te akaratodat. Ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van. Amikor széjjeljárt, hogy jót tegyen, és meggyógyította mind azokat, akiket meggyötört a Sátán, világosan bemutatta az embereknek Isten törvénye jellegét, és a maga szolgálata mibenlétét. Élete tanúsítja, hogy mi is engedelmeskedhetünk Isten törvényének. Ember volta az emberi család közösségébe vonta Krisztust, isteni lénye pedig Isten trónjához kapcsolta. Mint ember Fia, példát adott az engedelmességre. Mint Isten Fia, erőt ad, hogy engedelmeskedni tudjunk. Krisztus volt az, aki a Hóeb-hegyi csipkebokorból így szólt Mózeshez: Vagyok Aki Vagyok Így szólj Izrael fiaihoz: A Vagyok küldött engem tihozzátok. Ez volt Izrael szabadulásának a záloga. Amikor mint emberekhez hasonló - jelent meg, ugyanezt mondta magáról. Vagyok. A betlehemi gyermek, a szelíd és alázatos Üdvözítő: Isten, aki megjelent testben. Nekünk pedig ezt mondja: Én Vagyok, a jó pásztor. Én Vagyok, amaz élő kenyér. Én Vagyok, az út, az igazság és az élet. Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Én Vagyok, minden ígéret biztosítéka. Én Vagyok, Ne féljetek! Az Ő léte biztosítéka és záloga a mi bűntől való szabadulásunk lehetőségének. Ezért bízhatunk abban, hogy erőt kapunk a menny törvénye iránti engedelmességhez.
Amikor Jézus megalázkodott, hogy emberi természetet öltsön magára, olyan jellemről tett tanúságot, ami a Sátán jellemének az ellentéte. De még ennél is mélyebbre ereszkedett a megalázkodásban. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Amiképp a főpap levetette az ószövetségi időben a méltóságát kifejező ékes ruház és mint egyszerű pap, fehér gyolcsban folytatta a szolgálatát, akképp Jézus is szolgai formát öltött és úgy hozott áldozatot. Ő volt A PAP, és Ő volt AZ ÁLDOZAT is. És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg. Jézussal úgy bántak, ahogy mi megérdemelnénk, hogy mi olyan bánásmódban részesüljünk, amilyet Ő kapott, amikor előtte az Atyánál volt. Elítélték Őt a mi - és Vigor - bűneinkért, amikben pedig semmi, de semmi része nem volt, hogy mi felmentést kapjunk az Ő igazságáért, miben nekünk semmi de semmi részünk nincs. Elszenvedte a mi hallunkat, hogy mi elnyerhessük az Ő életét és az Ő sebeivel gyógyulánk meg.
Amit Krisztus megvalósított életével és halálával, az sokkal több, mint a bűn okozta rontás meggyógyítása. Sátán célja az volt, hogy az embert ÖRÖKRE elszakítsa Istentől, de Krisztus Jézusban szorosabb egységbe jutunk Istennel, mintha sohasem buktunk volna el. Az Üdvözítő Jézus felvette emberi természetünket, s ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, amit többé széttépni nem lehet. Örökre magához kötözött minket. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte.
Nemcsak azért adta, hogy bűneinket hordozza és mint áldozat meghaljon értünk, hanem Isten odaajándékozta Krisztust az elbukott emberiségnek. Hogy biztosítson változhatatlan béke-szándékáról, egyszülött Fiát adta, hogy Krisztus eggyé váljon az emberi családdal is, és örökre megtartsa emberi természetét is. Ez a záloga annak, hogy Isten megtartja szavát. Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik NÉKÜNK, és az uralom az Ő vállán lészen. Fiának személyében Isten örökbe fogadta az emberi természetet és a legmagasabbra, a mennybe helyezte. A Mennyben vannak már emberek (Énok, Mózes, Illés és még néhányan - 24 vén), de van ott még egy ember, EMBER ül az Isten trónján, az Isten jobb oldalán, ami azt jelenti, hogy ember a társ-uralkodó a világegyetemben. Képviselőnk, felfogod ??? Én is alig-alig…..
Az embernek Fia az, akit csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének hívnak. A VAGYOK az összekötő kapocs Isten és az emberiség között, és kezével mindkettőt átfogja. Ő, aki szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott, nem szégyell minket testvéreinek nevezni! Krisztusban egyesül a földi és a mennyei . A megdicsőült Jézus a mi Testvérünk…
Az emberiség magába zárhatja a mennyet, a Végtelen Szerető Isten pedig keblére ölelheti az emberiséget.
Isten mondja: mint korona-kövek ragyognak az ő földén. A megváltottak megdicsőítése Isten irgalmának az örök bizonyítéka. Az elkövetkezendő időkben megmutatja az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságból a Krisztus Jézusban. Azért, hogy megismertessék a menny-beli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az Istennek sokféle bölcsessége, amaz örök elve-elvégzés szerint, amelyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Krisztus megváltói munkája igazságot szolgáltat Isten uralmának, megtudja a világ, hogy Isten a Szeretet. Sátán vádjai alaptalanoknak bizonyulnak, jelleméről lehull a lepel. A lázadás majd nem fog megismétlődni a világegyetembe, ami után a bűn és büntetés, kegyelem és bocsánat végképp le lesz rendezve, amikor a megváltás munkája befejeződik. . (Dániel és Jelenések könyve).
Ott, ahol eláradt a bűn, ott az Isten kegyelme még bőségesebb lesz majd. A földet - amit Sátán magának igényel - Isten nemcsak megváltja, hanem meg is dicsőíti. A mi kis világunk, ami a bűn átka miatt az egyetlen sötét folt az Ő dicső teremtésén, a világegyetem minden más világát felülmúló megbecsülésben fog részesülni. Mert itt, ahol Isten Fia emberi testben sátorozott, ahol a dicsőség királya élt, szenvedett és meghalt, amikor majd mindent megújít itt lesz Isten sátora az emberekkel. és velünk lakozik, és azok az ő népei lesznek és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. A megváltottak a végtelen korszakokon át dicsőíteni fogják Őt kimondhatatlan ajándékáért, aki a Jézus, a Krisztus, az Isten Fia, az ember Fia, Immánuel, azaz: Velünk az Isten.
Ahogy az Úrtól vettem, úgy adtam elődbe, kívánnám, hogy lelki hasznodra és üdvödre:
A “keresztények és a boldogság”-ra vonatkozó mondatom természetesen sokkal árnyaltabban értendő. Röviden megpróbálom kifejteni, mielőtt teljesen félreértenél.
A kereszténység genezise érdekes és sajátos folyamat, amit szerintem csak kevesen értenek meg igazán. Vigor az egyszerű ember józanságával ráérzett néhány szerintem is fontos jellemvonásra.
Idézek tőle:
"En nem a boldogtalansag allapotarol beszeltem, hanem a boldogsagra valo keptelensegrol. Ezek kisse mas dolgok. Eppen ilyen vonast velek felfedezni sok keresztenyben. Jezus pedig azokat veti el - kereszteny nyelven szolva utolso iteleteben - akik eppen ilyenek.”
Egyetértek vele, Jézus az én meglátásom szerint is elítélte volna néhány követőjét, ha megtehette volna. Vagyis a kereszténységnek már a közvetlenül utána következő hulláma valami teljesen más mint amit Jézus akart (bar abban nem vagyok biztos hogy akart egyáltalán valamit). Itt kezdődnek az ellentmondások, amik később sűrűn folytatódnak. Szent Péterről vagy Szent Pálról sokat olvastam, de őszintén szólva nem értem hogy mennyiben voltak Jézus követői. (Ez a mondat tudom hogy sokakat fog felháborítani.) A fenti személyek tulajdonképpen egy ellen értékrend megalkotásán munkálkodtak, véleményem szerint hamis módon felhasznáva a Jézus személye körül kialakuló misztikumot. Ők elsősorban a rómaiakkal és általában a görög-római kultúrával akartak leszámolni, szétzúzva azok morális és vállási értékeit. Helyébe egy gyanúsan többértelmű, ellentmondásokkal és tiltásokkal teli különös világképet helyeztek, ami szinte ideális közeg az eltompult szellemű aszociális emberek számára. Érdemes meggondolni hogy a kereszténység bevezetése után a Római Birodalom eredeti központi magja rekord gyorsasággal omlott össze, a megmaradó keleti rész pedig sajátos módon ötvözte a keleti társadalmak negatív vonásait, nevében római maradt, de valójában csak megcsúfolása volt az eredeti görög-római szellemnek. A nyugat megújulása sok szempontból pozitív változásokat hozott a kereszténységben is, de annak eredeti jellemvonásait nem tudta eltüntetni. Maradtak ezek a különös “ellenértékek”, amelyek szerintem inkább szenvedést mint örömöt hoztak a hívők számára. Aztán lassan kialakult az egyensúly, a nyugati kereszténység egyre inkább eltávolodott ettől a kezdeti irányvonaltól (egyébként az Ortodoxia is kisebb mértékben), és egyre több pogány vallási elemet olvasztott be az emberek megnyerése érdekében.
Én tehát igazi keresztény alatt az első hullám képviselőit értem,de az “igazit” ezúttal negatív értelemben használom. Ide sorolom például a HGy-t, akik deklaráltan ennek az irányzatnak a képviselői. Hisztérikus nevetésüket hallva nehezen hiszem hogy ők boldog emberek lehetnek.
A tradícionális egyházak híveivel egyébként nem vagyok rossz viszonyban, vitába szállok velük, sok mindenben nem értünk egyet, de elfogadom őket és ők is engem. Közöttük sok boldog embert látok.
házi használatú feltevés: Jézus az iránta táplált, áhított kéjen, a Jézus-jegyességen keresztül "él", s itt teljesen mindegy a nemek előjele
pl. a krisztus-menyasszonyok hosszú sora: Szent Brigitta, Avilai Szent Teréz, Blannbekin Boldog Ágnes [nota bene: Keresztes Szent János] stb. érzéki látomásai, víziói a "szent nászról": sanyargassuk böjttel (a lélek üressége és az Egyesülés nélkülözése leírhatatlan élességű - kéjes - fájdalomig fokozódik) testünk kívánkozását, és így várjuk a "közelítő Kedvest", majd a virágos nászágyon "megölelkezve gyönyörködünk egymásban", "az én Édesemé vagyok, és az Ő vágya felém gerjed", hogy a szenvedély Édes Tüze révén "a lélek eggyé váljon a Vőlegénnyel" [Vita beatae Mariae ognaciensis - én is loptam egy könyvből :)]
Értem a célját az általad indított eredeti topic felvetésének, de a moderátornak annyiban igaza volt hogy a vulgáris stílus ebben az esetben nem vezet sokra. Ha a téma mélyebben is érdekel, van néhány filozófiai alkotás amely kellő részletességgel mondja ki ugyanazt amire te is gondolsz. Egyébként boldog keresztényt még én sem láttam, ha valaki boldog akkor nem igazán keresztény, ha pedig igazán keresztény akkor minden bizonnyal nem boldog.
Na ez stílus, nem alpári, nem alantas, mint ahogyan egy másik topicban szólítottál meg. Erre már érdemes válaszolni. Ha mindig ilyen normális lennél, jóban is lehetnénk.
Boldogság befogadásáról vagy nem befogadásáról vitázni nem egyszerű dolog, főleg, hogy az egyik állapotot leszűkíted egy általad nehezen preferált csoportra. Ez most olyan, mintha én azt írnám, hogy eddig CSAk csupa boldog kereszténnyel találkoztam. ( Ami nem lenne igaz!!!) Tudnál vele vitázni? Nem! Szóval maradjunk a realitásnál. Az a keresztény, aki nem tud boldog lenni, az nem engedi Jézusnak, hogy terheit átvegye. És az valóban nem lehet boldog.
Ugye mennyivel jobb felnőtt emberek szintjén és nem pubertásuk elején járó kamaszok színvonalán beszélgetni, vitázni?
Épp az lett volna a nagyszerű lehetőség ebben a topican, hogy a keresztények bizonyítsák toleranciájukat, nem pedig fenyegetőznek, és botránkoznak.
Aki megbotránkozik, ugyanúgy a jó és rossz fogalmában, az ősbűnben él, mint aki rossz-nak tudva, híve tettét, botrányt okoz.
Aki sem máson, sem magán nem ítélkezik, nem létezik számára sem jó, sem rossz, azon meg lehet botránkozni. Jézuson is megbotránkoztak. Aki nem botrányként tesz botrányt, az számára nem létezik, csak azok számára, akik megbotránkoznak rajta.
Aki jól ismeri önmagát, az tudja, hogy ősbűnben, vagy paradicsomi ártatlanságban él.
OFF
Elnezest, de csak ilyen fapados modszer all rendelkezesemre, maskent nem tudtam a topic cimet atirni. Vigor olvtarsnak figyelmebe ajanlanam, ennek a topicnak az elso beirasat. Osszefoglalva a lenyege, hogy "jaj a megbonrankoztatoknak"
ON
Máriáról nem "mindenki beszélte", hanem a Toledot Jesu írja, hogy ún. hajbodorító volt, magyarul kurva. Gondolom, még a könyv címét sem hallottad eddig.
Bizonyára hallottál akkor a Kata Kelszon (Kelszosz ellen) című munkáról is (emlékeim szerint Jusztinosz tollából), melyben Kelszosz részletes cáfolatokat kap a vádjaira. Talán ebből is szemezgethetnénk.
Vigor olvtars topicjat ide masoltam, es egyuttal felhivom a figyelmet, hogy a jovoben hasonlo topic cim megadasa miatt, ami a tobbi olvtars megbontrakozasat kivaltja, torolni fogjuk a jogosultsagait.
En nem a boldogtalansag allapotarol beszeltem, hanem a boldogsagra valo keptelensegrol. Ezek kisse mas dolgok. Eppen ilyen vonast velek felfedezni sok keresztenyben. Jezus pedig azokat veti el - kereszteny nyelven szolva utolso iteleteben - akik eppen ilyenek. Egy prostitualt, vamszedo, Judas stb. esetleg nagyobb "boldogsag-befogadokepesseggel" rendelkezik, mint egy farizeus vagy fopap.
Szerintem Jezusra azok fektetnek ekkora hangsulyt, akik egyebkent keptelenek teljes, erzelemdus es boldog eletet elni, es mint ilyenek, maguk is selejtek, akiket ugyanaz a Jezus elvet.
Valoban..
Boldogok akik szomjuhozzak az igassagot mert ok kielegitetnek.
Viszont;
Boldogok a tiszta szivuek mert ok meglatjak az Istent.
Kedves Vigor!
Nem igazán érdekel engem, hogy pap vagy nem. Felém nem a jámbor képével fordult, de igazad van.
Bocsáss meg Isten "jámbor" szolgája, hogy satya helyett latyak kifejezést használtam. Nehéz őszintén megbánnom bűneimet gúnyos hangvételű válaszod után de megértem....nehéz dolog lehet felsőbbrendűnek lenni.