Újabb médiatörténelmi pillanathoz érkeztünk, a Demokrata egykori munkatársa, akinek logikai hibáktól, véres szájú kommunistázástól és zsidózástól hemzsegő jegyzeteit az előző Orbán-kormány idején a Magyar Rádió is lehozta, ma újra visszatért a közmédiába. Lovas[...] Bővebben!Tovább »
Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke levélben köszönte meg az amerikai kongresszusi képviselőségtől visszavonuló Tom Lantosnak a határon túli magyarság érdekében kifejtett tevékenységét. A dolog pikantériája, hogy a Fideszhez közel álló Magyar Nemzet publicistája épp a napokban rántotta le a leplet Lantos elmúlt évtizedekbeli ténykedéséről.
Ami Lantosnak az antifasiszta szélsőségek elleni harcát illeti, még szerencse, hogy annak legnagyobb részét Washingtonban vívja, ahol majd nyolc éve azért büntették meg, mert gyereket gázolt. Ha ugyanis e tettét a szélsőségek elleni harc nyugati bajnoka Olaszliszkán követi el, meglehet, hogy mára Amerika és Magyarország a magyar érdekek egy áldozatos munkásával lenne szegényebb...
Prof. Lovas István: Van azonban egy hely, ahol a „rendszerváltozás” nem valósult meg. Ez a hely Oroszország, ahol sem a gazdák, sem a szolgák nem változtak. Lényegében ugyanazok, akik voltak, és a szerepük sem változott. Valódi rendszerváltozás helyett egy veszélyes, instabil egyensúlyi állapot jött létre. Valószínű, hogy ez az állapot sokáig nem tartható fenn. Úgy tűnik, hogy a rendszer visszakeményedik az eredeti bolsevik állapot felé, amit a nép egyre nagyobb része még mindig emberségesebbnek tart, mint a neoliberális diktatúrát, amelyben a „versenyképes” ember a másik „versenyképes” embernek, sőt előbb-utóbb a másik farkasnak is farkasa lesz. A neoliberalizmus a hírhedt diktatúrák között a legembertelenebb. Nem jósolok nagy jövőt neki.
Eredendõen A posztmodern L. I. enfarkába harap címmel gondoltam szóvá tenni az alantiakat, a műveletlen tahó, az aljas és az Eörsi által fényessé tett, bár Schmidt Mária közelében bíróságilag korlátozott módon használható züllött szavak, az adott esetben természetesnek mondható segítségével, azután mégis úgy döntöttem, mint mostanában sokszor, hagyom a csudában, élvezkedjenek maguk közt és így tovább, ám azonban lett egy kis fordulat, úgyhogy mégiscsak beszámolok róla, egy kis érdekesség, melankolikus hangsúlyokkal, mint mikor az ember tehénlepénybe lép.
L. I. a Magyar Nemzet október 26-i számában az egyik írásomból vett mondattal kívánta megmutatni a manapság mértéktelenre nõtt magyar obszcenitást (amely egyébként olyan szabályok érvényesülését mutatja, "lassan a társadalmi, kulturális, politikai és gazdasági élet minden területén", "amelyek az SZDSZ érdekeinek és ideológiájának fekszenek"; tényleg ez van odaírva, nem hülyéskedem), és azt írja, hogy az én Így gondozd a magyarodat című esszémben szerepel a következõ fõobszcén mondat: "Magyarni például annyit tesz majd: magamat jól leszopni." Mármost a hír igaz, de nem Moszkvában, hanem Leningrádban stb.: Mondott írás nem esszé, hanem rádiójáték, a magamat jól leszopni a magyarban inkább az alkohol vidám, bár túlzott mértékű fogyasztását jelenti; a malacosabb értelmezés igen hajlékony gerincet föltételez, amit nem kívánnék kétségbe vonni az írás szerzõjét illetõen, amiképpen az is távol álljon tõlem, hogy tõle vagy a hasonlóan gondolkodóktól elvitatnám ezen oráliák örömeit s bánatait. Ezt nem is részletezem, pedig lehetne szépen. Amúgy a mondat, puff neki, aki kicsit is ismeri művészetét, tudhatja, Örkény Istvántól való.
Itt tartottam, amikor beöncenzúráztam az egészet, de még reflexbõl föllapoztam az Egy kékharisnya följegyzéseibõl c. kötetemet, hogy megnézzem, hogyan is van ez a mondat pontosan nálam. Hát és mit látok? Hát és azt látom - elfelejtettem -, hogy ez ott mottó, oda van írva, hogy mottó, és oda van írva, hogy Örkény Istvántól való. Vajon milyen nemzeti megújulás, erkölcsi tisztulás, írástudói felelõsség szolgálatában áll egy ilyen érdekes eljárás? Nem tudtam rájönni. A kötetet egyébként életem egyik legjobb szerkesztõnõje, Körmendy Zsuzsanna szerkesztette, aki egy idõ óta a mondott lap munkatársa. Talán segíthetne a kollégáinak, jól ismer engem, jól ismeri az írásaimat, mondjuk az Így gondozd... patrióta gyökereinek megmutatásával; ezt az írásomat annyiszor a szememre lobbantják, és ennek kapcsán annyi szamárságot beszélnek. Minden szamárság fáj a hazának.
Sok haszna ennek a történetnek nincsen, legföljebb annyi, hogy már értem, Vasy Géza (akit amúgy szelíd, kiegyensúlyozott embernek ismertem) mit is értett friss írószövetségi elnökként adott interjújában az én különleges médiatámogatottságomon. Hát a Magyar Nemzetet! Valóban, szinte bármilyen témáról (az új Nobel-díjastól valami Zsanettig, hogy az se Wass Albertet olvas, hanem, jellemzõ, hogy hova züllött, engem, egy gyõri irodalmi díjtól Granasztói Györgyig) legföljebb két lépésben meg tudnak hozzám érkezni, és ha ugyan az üres, posztmodern, Honthy Hanná-s hiúság örvend is minden említésnek (bár, ugyan nem vagyok féltékeny, de talán nem kéne mindig, párhuzamosan, a Nádast is nyomatni), mindezt néha - mit kerteljek, valahol én is csak ember vagyok - magam is csöppet túlzásnak érzem.
Miként bátor az az öngyilkos is, aki autójával a szakadékba hajt.
Mint Sontag helyesen megjegyzi: a bátorság morálisan üreg kategória, nincs tartalma, a helyesen és helytelenül cselekvő ember egyaránt lehet akár bátor, akár gyáva.
Megjegyzem mellesleg, hogy feltűnő ennek a topiknak a haldoklása...
Lovas István: Magyarországon a Gyurcsány-kormány nemcsak a közéletben, de a közutakon is visszahozta a sokakban igen erős ellenérzést, sőt az undort keltő kontraproduktív szocializmus gyakorlatát. Amelynek „eredményeként” e koalíció öt éve alatt öt százalékkal többen haltak meg, mint amennyi embernek meg kellett volna halnia. Ezt a kormányt azonban ez is hidegen hagyja.
Látszik padlókartács, hogy nem voltál ott. Én igen. Nekem szerencsém volt. Könnygázon kívül nem kaptam mást a pofámba, sőt a Zsinagógával szemközti sörözőbe sem jöttek be a randalírozók, s egy kis alkudozás után kiengedett bennünket a három álarcos, pajzsos martalóc.Mondanom sem kell 3-tól fél hatig egy fia 'oszolni' felszólítást sem hallottam.
"A csöndér, aki megbilincselt elkövetőt bántalmazza jogsértést követ el, büntetendő."
És az a randalírozó mit érdemel, amelyik tömegével agyonrugdos egy embert, majd otthagyja minden további lendőri intézkedés nélkül. (meg lehet nézni, fent van a klipp a hálón)
Vagy azok, akik a földönfekvőbe "belebotlanak".
De például Gonda Bence sem volt megbilincselve, amikor pár méterről a vállába lőttek a sorfalból.
Megvan a fényképsorozat, ha érdekel, el tudom küldeni.
