szia Festéktüsszentô,
csak most találtam a topicra, így késve reagálok. Mi az, hogy 'ha szült a nô, akkor annyi' ? Van benne vmi igazság (mint majdnem mindenben), de ne keverjük össze a dolgokat. Sokan eleve így állnak hozzá, mikor gyereket vállalnak, s szakmailag, esetleg külsôre is elhagyják magukat, aztán önbeteljesítô jóslatként csakugyan minden így is történik. Az egyéniség, az ambíció, az értékorientáció, a 'meg tudom csinálni és meg is csinálom' tudata sokat számít.
Írom én ezt egy karrierista szemléletű kisgyerekes anyaként. Nem szeretem ha egydimenziósra bontjátok a dolgokat. Miért ne lehetne együtt ? Egyetem, férj, gyerek, munka és pénz. Meg lehet csinálni.
A topic témájához visszatérve: lerágott csont, majd minden topicban elôkerül a kérdés. A pasik pesszimisták (na, tessék, tele a világ pénzéhes kurvákkal), a nôk tiltakoznak (én nem..), aztán ugyanott tartunk ahol elôtte. Azaz az a nô aki megteheti hogy válasszon, az hülye ha a csórót választja (hacsak nem fülig szerelmes), vagy pedig mazochista, vagy önértékelési gondjai vannak, hogy egy tehetôsebb elhagyná és ezt talán megmarad. (vagy kitalálhatnék mást is). Mint ahogy az a pasi aki megteheti hogy válasszon, az bizony választ is.. fiatalt, szépet, kívánatosat, intelligenset (utóbbi igény szerint beleértve).
Rossz a kedvem most, de ha jó, akkor is így gondolom.
Saját és eltérö véleménye van mindenkinek ezekröl a dolgokról, amit az alakított ki, hogy mennyi és túlmnyomóan milyen jellegü nökkel hozta össze a sors (itt természetesen nem kizárólag párkapcsolatokra gondolok) és persze a nöknek még "ott van" saját maguk is, hogy ök hogy látják.
Aki pesszimista, biztos többnyire negatív élményeket tapasztalt, mint pl. én.
Az én volt barátnömet pl. az is zavarta, hogy nekem "minden sikerül" meg "mindenben sikeres vagyok". Ezek erösen idézöjelezettek, mert én ilyeneket nemszoktam magamról hangoztatni, csak egyszerüen igyekszek. Mindenben. Azt hiszem. Ö jóval fiatalabb volt. Akkor küszködött a felvételivel, amikor én már végeztem. Nyilván siker nekem az, hogy végre meglett a diplomám, de én ezt soha nem hangoztattam, nem vágtam és nem is vágok fel vele. Természetesen vannak dolgok, amiket én tudok jobban, de vannak amiket meg ö. Ez igy van rendjén. Aztán késöbb nem nagyon beszéltünk ezekröl a dolgokról, de láttam, hogy továbbra is zavarja. Pedig én nem éreztem úgy, hogy fölötte állnék....söt...
Nade mindegy.
Ez azt hiszem egy további példája annak, hogy miért nem értem a nöket néha...
Nem akarok általánosítani minden nöre, de vannak dolgok amik számomra érthetelenek a nökkel kapcsolatban...
De azt hiszem nem én találtam fel a spanyol viaszt... :-))
"...egy normális nőnek nem fontos, hogy a pasijának mennyi pénze van..." -- ez persze elég sarkos, úgy érzem.
Persze, hogy számít az egzisztencia, de nem mindenek felett. És nem úgy, hogy nem is szereti a fickót de vele van, mert így pénze is van. Ezt már undorítónak tartom...
Sziasztok
A nőnek szerintem muszáj a férfi egszisztenciáját is figyelembe venni, mert ez a mostani világ olyan, hogy a nőnek, ha szült, -annyi. Ki van szolgáltatva. Aki munkaadó tudja miről beszélek, egyáltalán nem szívesen alkalmaz kicsi gyerekes anyát. Nézzétek meg az álláshirdetéseket.
Helló, FHB
Én sem a pénz alapján választok, ha már egyáltalán én választok. Nem értek egyet a pesszimizmusotokkal.:)
Az pedig, hogy mi nők szeretjük, ha valaki ambíciózus és határozott ez nem meglepő, hiszen és speciel általában kedvelem azokat az embereket, nőket is, akik határozottak. És nem a nyomulós, mindent eltaposós ambícióra gondolok, hanem arra, hogy nem várja, amíg a szájába repül a sültgalamb és nyafog, ha mégsem, hanem tesz is a dolgokért.
Hát, nem tudom, én még soha nem választottam pénz alapján partnert, inkább a vonzódás alapján. Viszont most jöttem rá (öt év után), hogy mi az, amit leginkább nem szeretek az élettársamban. Vagyis arra jöttem rá, hogy mi az, ami leginkább vonz más pasikban, no, és ez a karrierizmus. Jó, nem a rossz értelemben. Tehát szerintem egy nőnek fontos, hogy a pasija határozott legyen, és hogy céljai legyenek. Ami azért bizonyos értelemben összefüggsében van az egzisztenciával, meg a pénzzel is. De azt szeretném hangsúlyozni, hogy egy normális nőnek nem fontos, hogy a pasijának mennyi pénze van.
Sajnos így van. Én lekopogom, mosz van egy barátnőm, aki egy elég gatdag fickóval járt 5 évig. Nem vagyok szegény, de gazdag se, pl lakásom nincs, csak albérlet. Mégis velem van a lány már 6 hónapja.
De alapvetően a pénzre mennek. Persze ezt genetikával meg az utódokkal is meg lehet magyarázni.Érdekelne női vélemény is erről.
Nem túl sok példával szolgálni, de nekem az a benyomásom, hogy a nök manapság inkább választanak olyan pasit, aki biztonságot nyújt, még ha esetleg nem is olyan jó fickó és nem is igazán szerelmesek bele, mint olyat, akivel esetleg szegénységben de szerelemben élhetnek.
Pénz beszél, kutya ugat....ezért is szar ez a világ....véleményem szerint. Én úgy látom manapság mindent a k.....ott pénz irányít és ez elszomorító.
De nem akarok negatív hangulatot árasztani.
Írjanak olyanok (is) akik nem így gondolják.
