Holdfény kíséri lépteim,
megyek és közben hallgatok.
Felhőredők közt pislognak
halvány és álmos csillagok.
Villanó vágyak porlanak
semmivé álmok éjjelén.
Összeboruló felhőfátyol
mögött lassan tompul a fény.
Szegény topik, itt árválkodik... Na akkor nézzük, mit is tegyek ide... Valami verset? Fényképet jó lenne, de nem tudok... Na jó...
Realista
Pénteken 17 óra 05 perckor tette oda a mosást. Tarka műszálas ruha, 40°C, 4A program. Kb. negyvenöt perc.
A gép forog, az asszony nem pihen. Elpakol, elmosogat,főz, vagy felvarrja a leszakadt gombot. Varietas delectat.
A gép forog, a mosópor (a legolcsóbb) talán a textilszálak közé hatol, s kimossa a hétköznapok szürkeségét, az izzadtságszagot, a ránk rakódott sérelmek és megalázó áremelések durva bűzét. Talán megtisztít a züllött világ langy mocsarának áporodott levegőjétől.
A gép forog, az asszony kenyeret szel, poharat és szalvétát készít, vacsorát tesz a terített asztalra. Vacsorára összeül a család. Gyűrött arcok, fáradt végtagok. Az asztalon az "Ez van, ezt kell szeretni!" Szájszegletekben mégis-mosoly. A köszönömök után mosogatás.
A gép megállt, az asszony tereget. " Jó teregetés- fél vasalás!"- tanítják az édesanyák.
Tv, számítógép és/vagy magnó hangja tölti be a lakást.
Az asszony tesz-vesz. A tévét majd szétlövik az akciófilmek, máshonnan diszkózene/ technó dübörög. Számítógépes műhangok amott.
A gépek dolgoznak, a villanyszámla nő. Bekattan a hűtő is, duruzsolása után szinte harapható a csend.
Álmosító dolgozatjavítás: az asszony nemcsak anya, tanár is. Közben kóbor gondolatok csapongnak a szépségről, a hiányokról, az alkonyról, a tengerpart gyűrődő homokjáról, a csillagokról, a lepkékről...
A gépek elszenderednek, csak a hűtő döngicsél. A dolgozatok lassan fogynak. Közben egy-két verssor is papírra kerül. Már csak a hiányok vannak jelen. Még péntek van, de már szombatodik.
Kivirágzanak az álmok, s csendben, titokban megszületik a holnap.
...És ím megint eltűnt...
Kerestem egy hete, kerestem tegnap, keresem ma is, keresem holnap...
Tyb, tudsz róla valamit?
gyv, aki most szintén átment aggodalmasba...
Valiant! Jó tudni, hogy örülsz nekünk. Kösz a bemutatást!:)
Közben észre sem vettem, csak most, hogy átléptük a százast... És persze pont én léptem rá a századikra... Ugye, nem baj...?
Üdv!
egy néha aggódó virágszál
Nagyon remélem, hogy újra felélénkül a topicunk!!!
Örülök, hogy van munkád és sajnálom a Tamással történteket, de a leírásodból számomra egyértelműen kikristályosodni látszik, hogy ő is "érdeklődik" irántad. Akkor meg mi a baj? Mire vártok? Vagy mire vársz?
Velem is megtörtént ez-az a hetekben ami felkavarta a lelki állóvizet. Ezt majd magánban, de csak azután, hogy beszámoltál a Belvár-botrányról!!!
Olyan régen nem írtam már a topikunkba, hogy meg sem próbálom elmesélni mindazt, ami velem történt. Na jó, nagy vonalakban:
Véget ért a munka a cégnél, ahol addig dolgoztam. A gyár ISO 9001-es okleveléről készült, bekeretezett másolatot elvittem emlékbe :-)...
A számítógépem visszaadta lelkét a Teremtőjének, miközben én hetekig alig dolgoztam valamit. A könyvtárban is csak alig-alig tudtam netezni... Szóval épp nem voltam túl jó passzban, amikor kiderült, hogy Tamást meghúzták pénzügyekből. Ez annyit jelentett, hogy évet kell neki ismételnie (náluk nincs kreditrendszer). Természetesen így a koleszban sem maradhatott. Gondolkozott egy darabig, hogy talán lakhatna nálunk (képzelheted, hogy örültem volna ennek :-) ), de aztán hirtelen úgy döntött, hogy inkább hazamegy Csabára. Kész. Letörtem, mint a bili füle.
Szóval minden okom megvolt a depire, de furamód valahogy mégse depiztem. (Ezt meséltem már? Két szöszi áll a villamosmegállóban, aszongya az egyik: "Tegnap olyan depi voltam, majdnem öngyi lettem")...
Na, szóval szereztem munkát (Postán borítékológép-kiszolgálás, zajos, állómunka, fárasztó, de jól fizetett, lehetett túlórázni, és igen-igen jóképű fiúk dolgoztak ott), de sajnos az csak egy-két hétig tartott.
Azért mégis vettem új használt alkatrészeket (új ház, új alaplap, Cyrix 6x86-PR150+ proci, 32M EDO RAM, Acorp 56K külső modem), úgyhogy most már tudok a gépemen netezni, ami nem egy utolsó dolog... Közben megint szereztem állandó munkát, erről később mesélek.
Persze voltam egy párszor otthon is. Ilyenkor nagyon jó volt, Tamás kijött elém az állomásra, aztán mászkáltunk a városban erre-arra, egyszer még a McDöncibe is bementünk (azé' ezt sem gondoltam volna! Hogy én valaha is beteszem a lábam egy McDonald'sba...), aztán hazamentünk (sajnos ki-ki a saját otthonába...)
Viszont egy pár héttel ezelőtt más volt. Ott kezdődött, hogy behívtak katonának. Örültem, mint majom a farkának. Ui. a behívóparanccsal ingyen utazhattam (na nem Floridába :-), hanem Csabáig meg vissza, másodosztályon)... Szóval reggel bementünk, lecsesztek, hogy miért nem küldtem be a papírt, miszerint diák vagyok, aztán hazaengedtek. Közben találkoztam két volt osztálytársammal, majd bementem a Belvárba. Itt is találkoztam egy-két régi ismerőssel, majd olyasmi történt, amiből, ha itt elmondanám, talán botrány lenne, ezért ezt inkább majd mailben...
Na, szóval megbeszéltem egy találkozót Tamással. Elmentünk a Márványba, kajáltunk, aztán sétáltunk egy sort a városban, és beszélgettünk. Nagyon imádok vele beszélgetni! Aztán Tamás rákérdezett, hogy van-e kedvem moziba menni vele. Naná, hogy volt! Megnéztük a Sátáni játszmát. Aranyos kis filmecske volt :-)...
Aztán megint jöttek a dolgos hétköznapok... Szóval, a UPC egyik ügyfélszolgálati irodájánál dolgozom, a számlázási részlegen. Nagyon jól fizet, irodai munka (vagyis kb. 6 órát dolgozunk a 8-ból), számítógéppel kell dolgozni (szóval rossz nem lehet :-)). Épp csak ki kell bírni ép ésszel, ami ott folyik. Ha én egy fejes lennék a cégnél és látnám a főnökeimet, hogy dolgoznak, rögtön kivágnám az egész bandát úgy ahogy van. De erről inkább privátban, mert nem szeretném bajba hozni magamat...
Na, szóval múlt héten megint voltam otthon. A program Tamással megint ugyanaz volt, mint a múlt héten: Találkoztunk, beszélgettünk, moziba mentünk, elbúcsúztunk. Naggyon jól éreztem magamat.
Na, most egyelőre ennyi... Majd írok többet is.
Hello!
Tyb
Akkor beindul a vonalunk? Már nagyon várom! És inkább itt, mint magánban! ez valahogy hangulatosabb és nyoma is marad! Kivéve a nagyon zűrös vagy személyes ügyeket!
>Ezek a lányok... Ki igazodik ki rajtuk? Nem tudják, mi a jó nekik :-) Persze, mint tudjuk, ízlések és pofonok... szóval nem minden lánynak jössz be. De biztos van olyan is, aki ismer téged, és kellenél is neki, csak éppen túl félénk, vagy éppen foglalt
Na tudod...! Mindig én járok rosszul. Többségében a következők fordultak elp velem ezidáig:
1.: A kiszemelt illető foglalt.
2.: Nem foglalt, és érdeklődik is, DE a barátnőjének is tetszem és LEMOND rólam. Kösz! Rendes dolog! :-(( Ja, persze abból a fajtából, aki el is hiszi, hogy jót tett és az istennek se lehet meggyőzni. A másikkal meg úgysem jön össze, mert nem akarom.
3.: Nekem nem jön be ő.
Ami azt illeti, most tudtam meg, hogy az egyik volt osztálytársam, aki tavaly hagyott el bennünkt szerelmes volt és van belém. Na ja. Még a legkisebb célzást sem vettem észre, ha volt egyáltalán. Igaz, hogy ő nem az, aki szóba jöhet, de akkor is. Érted a helyzetet!
Ha könyvet akarsz rendelni, a legegyszerűbb az index.hu főoldalán lévő Könyvkeresőt használni. Beírod a szerzőhöz, hogy Kovács Ákos, oszt hadd eriggyen.
Én ezt megtettem: egyetlen verseskötetet találtam, a Hűség könyvét. Kattints a linkre, és ott vagy a könyv ismertetőjénél. Innen közvetlenül is megrendelheted.
Egyébként tegnap mekkora nagyot tévedtem, ne tudd meg!
Az egyetemnél felszálltam a sárga hernyóra (gyk. vellanyos), megálltm a kapaszkodónál. Felszáll mellém egy srác, de olyan jóképű, amilyet ritkán látni. Megállt tőlem egy méterre. Aztán beállt közénk egy harmadik srác. Ő már kissé csúnyácska volt, legalábbis szerintem. Mérgelődtem kissé, hogy nem hagynak esztétikai élményben részesülni. Aztán láttam, hogy srác2 a jobb karján hordja az óráját. Persze ez még nem jelent semmit. Aztán srác1 megkérdezte srác2-t, hogy mennyi az idő. Az megnézte az óráját, így srác1 is láthatta, hogy mi a helyzet.
Ekkor indult a vellanyos, ezért nem hallottam jól, hogy srác1 mit mondott, de azt igen, hogy srác2 azt válaszolja: nem, villamosmérnökire. Gondolom, a kérdés az lehetett, hogy melyik karra jár. Na mondom jól van, ismerkednek... Ekkor a hernyó zötyögősebb részre ért, megint nem hallottam, mit beszélnek. Aztán egy fél perccel később, amikor a vellanyos végre megállt, hallom srác1-et: "Te, szerintem mégse hozzám menjünk, hanem hozzád..." Na, mondom, ez nem semmi! Egy perc alatt megismerkedtek, tisztázták a helyzetet, és máris lakásra mennek. Hiába no, nem mindenki az az óvatos típus...
Aztán rájöttem, hogy mekkorát tévedtem. Ugyanis megláttam srác2-t leszállni a villamosról, kezében a mobiljával. Abba pofázott, nem srác2-nek! Hiába no, az ember hajlamos félreérteni dolgokat... Még ennyire is...
Na mindegy. Most utazok haza délután, és január 2-ig zárva lesz a HSZK, úgyhogy ha addig nem lennék online, akkor boldog karácsonyté újévet meg minden egyebet!
Tyb
Köszi! A jobbulás megvolt, most már csak az írás hiányzik.
> Ami ezt a hetero-lányokat szerezni könnyű dolgot illeti: nem vagyok sem ronda, sem hülye, ez tény.
Ezt én is megerősíthetem!
> És mégis... Mások rondábbak és idiótábbak, aztán mégis van nekik.
Ezek a lányok... Ki igazodik ki rajtuk? Nem tudják, mi a jó nekik :-) Persze, mint tudjuk, ízlések és pofonok... szóval nem minden lánynak jössz be. De biztos van olyan is, aki ismer téged, és kellenél is neki, csak éppen túl félénk, vagy éppen foglalt.
De azért vannak olyan csávók is... idézet egy másik topicból:
4-es villamos, hajnali 10 óra, csákó fűzi a csajt: "De én romantikus vagyok, g*ci".
Hát ez... :-))))
Na most már semmi értelmes nem jut az eszembe vagy egy félórája (általában az ide szánt hozzászóláokat otthon írom meg, úgy sokkal könnyebben jönnek a gondolatok), úgyhogy kilépek. Csá!
