Egy kis vita, egy kis ellentmondás, és máris megsértődsz? Természetesen nem kell egyetértenünk. Csupán jeleztem, hogy szerintem nem feltétlen és nem minden esetben az a helyes terápia, ha belesujkolják a páciensbe, hogy "a dadogás nagy gond, föltétlen meg kell gyógyulnod belőle, mert kihatással lesz a párkapcsolatodra, hosszú távon problémákat okoz", és így tovább. Ez egy jó marketingszöveg lehet ahhoz, hogy minél többen jöjjenek el egy terápiára, viszont - bármennyire is sok igazság van benne - ezek hangoztatása sokszor csak növeli a dadogás okozta frusztrációt és a logofóbiát.
Természetesen ettől Te még nyugodtan máshogy gondolhatod, mint ahogy nekem is jogom van a fenntartásaimhoz.
A frusztráltságot viszont erősen növeli az olyan duma, hogy "muszáj meggyóygulnod, mert a párkapcsolatod is rámegy" stb., bármennyire is ez a szöveg kell a marketinghez.
A hipnózis nem veszélytelen játék, nem mindenkit lehet eredményesen hipnotizálni és nem mindenki tud jól hipnotizálni. Velem 15 éve kísérletezett egy pszichiáter, valami egyetemi tankönyvbe is bekerültem mint példa, más eredményt nem értem el vele.
Ami talán segített az a itt olvasott módszer volt, hogy vegyem fel amit beszélek, és hallgassam vissza. Direkt olyan dolgokról próbáltam a magnóra beszélni, ami érdekel, amibe beleélem magam, így jobban ki tudtam szűrni a hibákat. Érdekes, hogy amit vészesnek itél az ember, az visszahallgatva kevésbe vészes.
A másik dolog amit tettem érte, hogy előfizettünk egy olyan csomagra, hogy egymás között ingyen lehessen telefonálni, napi 2-3 órákat beszélek így a barántnőmmel, talán ez is segített.
Ha érzem, hogy el fogok akadni, akkor próbálok egy másik szót keresni, a problémás szót kiváltani vele ez is segíteni szokott.
És még talán a tükrös módszer, ha telefonálás közbe nézem magam a tükörbe, ahogy beszélek.
Én úgy érzem javult, de nem múlt el. Küzdök ellene!
Annyit kell csak tudni hogy a nyáj mindig kárörvendö és keresi azokat akik valamiben gyengének mutatkoznak. Nálad ezt fedezték fel. Ez csak addig van igy mig magadat legyözve nem tartod magad természetesnek : hogy neked egy ilyen beszéd hibád van (másoknak nagy füllük van,racsolnak,piszkálják az orrukat). Ha számodra természetesnek vállik, dadogásod megtárgyiasul,akkor az a magától értthetőség impreszionál,napirendtre tér a legtőbb a nájból-Aki visszont erőlteti a csufulodást nagypn hamar a kőzpség érdektelenségébne útközil majd ,lehet aztámn már az ingerültségében,miért nem hagya abba.
Ma teljesen sikerült letörnöm a munkahelyemen. :( Telefonon engem kerestek, elkezdtem beszélni azzal aki hívott, magamhoz képest szinte teljesen jól, egy szónál akadtam el minimálisan, ekkor az irodába a többi kollega elkezdett kinevetni, meg utánozni. :( A legroszabb az egészbe, hogy felnött emberek... De ahogy letettem a telefont, utána már nem volt téma ez, de akkor is rosszul esik. :( Nem is tudom, ilyen helyezetbe mit lenne helyes tenni. :(
Szerencsere nem gorcsos es nem olyan latvanyosak a megakadasok, inkabba szavak elejen van gond dehat mindenki maskepp dadog ettol szep :)
A klub par eve meg suru volt most mar verszegeny, kicsit megprobalom belenditeni a dolgot mert emlekszem nekem is jo volt hasonlo emberekkel talalkozni,lehet masoknak is szuksege van ra.
A kintieknek nem tűnt fel a beszédhibád? Ha megakadsz, akkor mennyi idő alatt tudsz túljutni a blokkon? Vagy a te megakadásod nem "látványos"?
Vannak olyanok, akiknek pl. görcsösen ráng az arca az erőlködéstől, ha nagyon megakadnak. Ezt pl. nehéz könnyen venni. Én is inkább nem szólalok meg, ha érzem, hogy megakadnék, hogy ne lássák rajtam, hogy erőlködöm, ami hiba, de ez van.
A Demoszthenész klubba egyszer régen elnéztem, de valahogy koncepciótlannak tűnt az egész. Valahogy hiányzott a szervező erő, vagy valami elképzelés, hogy mi is akar lenni ez a dolog. De az is lehet, hogy csak kifogtam egy kevésbé sikerült alkalmat. Mindenesetre azóta nem voltam és egyelőre nem is valószínű, hogy fogok menni.
Hu de regen nem irtam mar ide. Fel eve amerikaban vagyok de majusban hazamegyek. Itt kint nem is foglalkoztam a beszedhibammal talan azert mert keveset beszeltem magyarul es ha angolul megakakdok akkor arra fogom hogy nem vagyok meg perfekt.
Visszaolvastam a topicot es a hullamzas temahoz csak annyit szeretnek hozzatenni hogy teljesen termeszetes hogy ha nem megy mindennap ugyanugy a beszed, nekem ha rossz napom van akkor nem eroltetem a dolgot probalok atlendulni. A rossz napok elkerulhetetlenek de ha kuzdunk ellenuk akkor sokkal jobban visszautnek.
Mas. Hallottatok mar a Demoszthenesz klubbrol? Regen aktivan resztvettem benne es most szomoruan latom hogy kezd szetesni ,a talalkozokra alig mennek el paran....hianyoznak az uj arcok. Majusban hahazamegyek akkor szeretnek kicsit megint klubbolni, tehat ha kozuletek valaki szeretne talakozni hasonlo emberekkel akkor gondolkodjon el azon hogy leugrik egy klubdelutanra.
Tudom, tudom. Napi szinten van nekem is tapasztalatom a témában, úgyhogy tisztában vagyok a dolog nehézségével.
Az első dolog tapasztalataim szerint az, hogy tudatosítani kell, hogy ezt nem mások csinálják veled, hanem te csinálod magaddal. Mármint azt, ha szégyelled magad a dadogásod miatt, kínosan érzed magad, stb.
Ha ez megvan, csak akkor jöhet a következő lépés, hogy csökkented az energiát, amit saját magad táplálsz ezekbe az érzésekbe.
Ez tipikus önelfogadási probléma, szerintem. Azon rágódni, hogy milyen szar érzés volt, pedig a másik már valószínűleg rég el is felejtette vagy túllépett rajta.
Minden csoda három napig tart. Aki először találkozik vele, az elsőre persze, hogy furcsállja, vagy zavarban van, de az ember alkalmazkodó lény, úgyhogy ez is odakerül a többi közé a polcra, mint olyan dolog, ami a másik ember része és el kell fogadni.
Én az utóbbi időben tudatosan odafigyelek arra, hogy odafigyeljek dadogás közben, hogy milyen érzések vannak bennem, és tudatosítsam azt is, hogy ettől nem dől össze a világ.
Saját tapasztalatból mondom, hogy a dadogók sokkal, de sokkal többet foglalkoznak ezzel a dologgal, mint a nem dadogók, akik körülvesznek. Saját magunk számára nagyítjuk fel a dolgot és ezt kell megtanulni, hogy minél kevesebbet foglalkozzunk vele, ne rágódjunk rajta napokig.
Ha te magad teszed ezt az életed központi problémájává, akkor tényleg az lesz.
Ne gondolj a dadogasodra. Ha egy lepcson gyorsan futsz le,eszedbe jut hogy ez tul gyors biztos megbotlasz. Ha arra koncentralsz hogy most,most mindjart nagyot fogok dadogni akkor egesz biztos ugy lesz.
Adódik a kérdés, mert ezt nem említetted, hogy csak akkor zavar a szemkontaktus, ha dadogsz, és ekkor "csapod le" a tekinteted, vagy mindig, függetlenül attól, hogy esetleg éppen folyamatosan beszélsz?
Érezted, hogy lenéz egy kicsit? Csak te érezted vagy éreztette is veled? A legtöbb ember még nem találkozott dadogóval, ezért nem mindig tudják, hogyan reagáljanak.
Ha pl. mosolyog, akkor ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy kinevet. Lehet, hogy egyszerűen csak zavarban van, mert nem tudja hogyan kezelje a helyzetet.
Egyébként ilyen személyes megismerkedés előtt meg is lehet említeni, hogy problémád van a beszéddel. Akkor nem fogja a másikat sem váratlanul érni a dolog.
Úgy kell venni a dolgot, mint a motorgyűjtő. Elfogadni, hogy ez van és túllendülni rajta.
Nem rossz ötlet, de engem valamiért nagyon zavar a szemkontaktus. Ha "összeakad" a tekintetem a beszélő partnerrel általában mindig lecsapom a tekintetem. Lehet nincs ez így jó és eröltetni kellene szemkontaktust?
Mi a helyzet sorstársak? A héten voltunk apuval egy veterán motor gyűjtőnél, akinek több mint 300 db veterán motorja van és ő is dadogot. De Ő egyébként nagydumás csávó volt, csak mikor beszélt néha bedadogosodot, de utána nem zavartatva magát simán ment neki tovább a beszéd. Az én dadogásom sajnos ennél súlyosabb. A lényeg hogy erőt adott számomra hogy jobban merjek beszélni másokkal nem zavartatva magamat még ha dadogok is. A másik meg hogy neten összeismerkedtem egy gyerekkel akit szintén érdekel a repülés, ma találkoztam vele személyesen. Sajnos most se valami fényesen ment a beszéd, de éreztem hogy lenéz emiatt egy kicsit. :( Na mondjuk Őt minősíti az ilyen dolog. Ti egyébként hogy élitek meg az ilyen dolgokat? Na bye, minden jót!