Keresés

Részletes keresés

fx. Creative Commons License 2007.02.22 0 0 458

Én is nagyon rosszul élem ezt meg, még utána napokkal késöbb is a hatása alatt vagyok, és ez jár az eszembe. :(

Előzmény: Atrox (453)
Mumu Creative Commons License 2007.02.22 0 0 457

Mint topic gazda visszterek.

Ne gondolj a dadogasodra. Ha egy lepcson gyorsan futsz le,eszedbe jut hogy ez tul gyors biztos megbotlasz. Ha arra koncentralsz hogy most,most mindjart nagyot fogok dadogni akkor egesz biztos ugy lesz. 

Előzmény: Atrox (453)
loveme Creative Commons License 2007.02.21 0 0 456
Adódik a kérdés, mert ezt nem említetted, hogy csak akkor zavar a szemkontaktus, ha dadogsz, és ekkor "csapod le" a tekinteted, vagy mindig, függetlenül attól, hogy esetleg éppen folyamatosan beszélsz?
Előzmény: Atrox (454)
loveme Creative Commons License 2007.02.21 0 0 455
Érezted, hogy lenéz egy kicsit? Csak te érezted vagy éreztette is veled? A legtöbb ember még nem találkozott dadogóval, ezért nem mindig tudják, hogyan reagáljanak.

Ha pl. mosolyog, akkor ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy kinevet. Lehet, hogy egyszerűen csak zavarban van, mert nem tudja hogyan kezelje a helyzetet.

Egyébként ilyen személyes megismerkedés előtt meg is lehet említeni, hogy problémád van a beszéddel. Akkor nem fogja a másikat sem váratlanul érni a dolog.

Úgy kell venni a dolgot, mint a motorgyűjtő. Elfogadni, hogy ez van és túllendülni rajta.
Előzmény: Atrox (453)
Atrox Creative Commons License 2007.02.18 0 0 454
Szia!

Nem rossz ötlet, de engem valamiért nagyon zavar a szemkontaktus. Ha "összeakad" a tekintetem a beszélő partnerrel általában mindig lecsapom a tekintetem. Lehet nincs ez így jó és eröltetni kellene szemkontaktust?
Előzmény: positivethinking (451)
Atrox Creative Commons License 2007.02.18 0 0 453
Sziasztok!

Mi a helyzet sorstársak? A héten voltunk apuval egy veterán motor gyűjtőnél, akinek több mint 300 db veterán motorja van és ő is dadogot. De Ő egyébként nagydumás csávó volt, csak mikor beszélt néha bedadogosodot, de utána nem zavartatva magát simán ment neki tovább a beszéd. Az én dadogásom sajnos ennél súlyosabb. A lényeg hogy erőt adott számomra hogy jobban merjek beszélni másokkal nem zavartatva magamat még ha dadogok is.
A másik meg hogy neten összeismerkedtem egy gyerekkel akit szintén érdekel a repülés, ma találkoztam vele személyesen. Sajnos most se valami fényesen ment a beszéd, de éreztem hogy lenéz emiatt egy kicsit. :( Na mondjuk Őt minősíti az ilyen dolog. Ti egyébként hogy élitek meg az ilyen dolgokat?
Na bye, minden jót!
fx. Creative Commons License 2006.12.22 0 0 452
Megpóbálom, köszönöm.
Előzmény: positivethinking (451)
positivethinking Creative Commons License 2006.12.21 0 0 451
Telefon+szemkontaktus témában azt szokták ajánlani, hogy vegyél egy kis zsebtükröt és saját magaddal tartsd a szemkontaktust beszéd közben.

Ez kb. szimulálja azt, mintha szemtől szembe beszélnél valakivel és itt is arra kell ügyelni, hogy ha előjön a dadogásod, akkor is tarts folyamatos szemkontaktust magaddal. Vannak, akiknek ez segít.
Előzmény: fx. (450)
fx. Creative Commons License 2006.12.20 0 0 450

Én még nem találtam meg azt, hogy mivel függ össze. Egyszer csak úgy jön, egyszer pedig semmi. Majd megpróbálok figyelni rá, hátha sikerült meglátnom az okát.

A szemkontaktus jó, de nekem inkább a telefonnal van problémám, itt ez nincs. :(

De ezt az ötletet még nem hallottam, hogy próbáljam ki azokat, amiktől félek, lehet legközelebb nem lépek vissza ilyen helyzetbe, hanem belemegyek. :)

Előzmény: positivethinking (449)
positivethinking Creative Commons License 2006.12.19 0 0 449
Pedig ez a megoldás. Nem mintha én könnyen boldogulnék vele. Rohadt nehéz, én tudom...

Nekem is vannak hullámzó időszakaim. Néha semmilyen problémám nincs, máskor meg egy szót is alig tudok kinyögni. Ez fontos, hogy az ember megpróbáljon rájönni, hogy mi változott az életében, a lelkiállapotában, ami kihozza a dolgot. Nekem pl. olyankor szokott lenni, amikor elbizonytalanodok magamat és a jövőmet illetően, és emiatt feszültebb vagyok.

Szóval a megoldás egyrészt az, hogy könyörtelenül bele kell menni az olyan helyzetekbe, amiktől félsz, mert a félelem felnagyítja a dolgokat és magadban egyre rémítőbb képet festesz, hogy mi fog történni, aminél a valóság általában sokkal enyhébb kimenetelű. A másik az, hogy ne törekedj a folyamatos beszédre. Tudom, könnyű mondani. Vállald azt, hogy dadogsz és tarts szemkontaktust. Különösen akkor, ha előjön a dadogásod.

Ha ezeket sikerül megvalósítani, akkor sokat fog javulni a beszéded, mert kevesebbet fogsz azon aggódni, hogy mi lesz, ha dadogni fogsz és nem tudod elmondani, amit akarsz.
Előzmény: fx. (448)
fx. Creative Commons License 2006.12.18 0 0 448

Így az idő elteltével, mindig úgy vagyok, hogy vannak napok, mikor teljesen semmi gondom nincs a telefonálással, viszont mindig becsúszik 1-2 nap mikor teljesen vissza esek, és nem tudom mitől. :(

Kipróbálni azokat, amiktől félek? :) Hát, így elsőre ez elég bizarr, hogy ettől múlik el. :)

Előzmény: Mumu (447)
Mumu Creative Commons License 2006.12.18 0 0 447
A felelmet kell legyozni. Minden olyat amitol felsz kiprobalni.
Előzmény: fx. (445)
fx. Creative Commons License 2006.11.09 0 0 446
Sajnos nem tudok angolul. :(
Előzmény: positivethinking (443)
fx. Creative Commons License 2006.11.09 0 0 445
Elszántam magam, hogy mindenképp megyek előre, és nem adom fel. Minden reggel a telefont a fülemhez tartva, hagrögzítőre beszélek, és visszahallgatom. Mintha jobb lenne már, amiket azóta telefonáltam, nem mondom, hogy tökéletes, se jelentősen jobb.
Előzmény: Törölt nick (442)
Dnash Creative Commons License 2006.11.09 0 0 444
Klassz ez az iromány. Sok hasznos dolog van benne, ami megfogott. Az egyik ilyen: "you can change what you are doing, and stuttering is something you are doing, and not something that happens to you."
Előzmény: positivethinking (443)
positivethinking Creative Commons License 2006.11.08 0 0 443
Ha tudsz angolul, akkor tudom ajánlani ezt az oldalt: Self-Therapy for the Stutterer
Előzmény: fx. (441)
Törölt nick Creative Commons License 2006.11.08 0 0 442

Leginkább annyi, hogy kitartóan kell próbálkozni és nem föladni... Ez egyes-egyedül Rajtad múlik. Azon, hogy Te le tudd győzni ezt a félelmedet.

Vannak iskolák, amelyek azt javasolják, hogy kísérletezz. Hívogass föl telefonszámokat, kérdezd meg, mikor indul vonat ide és oda, lehet-e még erre és erre az előadásra jegyet kapni stb. Ezeknél a hívásoknál próbálj meg lassan, ütemesen, sok levegővel, nagy hangsúlyokkal beszélni. Aztán ha megszerezted az önbizalmat és a hitet, hogy sikerülhet, az már egy lépés a siker felé.

Előzmény: fx. (441)
fx. Creative Commons License 2006.11.07 0 0 441
Van ötleted, miként tudnám hatékonyan leküzdteni?
Előzmény: Törölt nick (440)
Törölt nick Creative Commons License 2006.11.07 0 0 440

Persze, hogy emberfüggő. Ha egyes emberekkel - gondolom, akikkel közelebbi és oldott viszonyban vagy - nincs ilyen gondod, akkor ez emberfüggő. Másképpen nézve pszichés és nem organikus eredetű. Valószínűleg az áll mögötte, hogy tudat alatt is attól tartasz, hogy mások mit szólnak ehhez. Ezt a félelmet kell valahogy kikapcsolni - baromi nehéz, nem kétlem...

 

Előzmény: fx. (439)
fx. Creative Commons License 2006.11.07 0 0 439

Lehet ember függő ez? Mármit azzal az emberrek függ össze, kivel beszélek? Ma egy is egy 5-10 perces beszélgetésem volt egy távolabb dolgozó munkatársammal, munkával kapcsolatos információkat kellet elmondnom neki, és gond nélkül ment. Érdekes, nem tudok rájönni az összefüggésre, hogy bizonyos embereknél miért jelentkezik, hogy telefonba csak dadogva tudok velük beszélni, és vannak olyanok akikkel gond nélkül? Vagy csak lehet nekem volt ma jobb napom?

Délelött próbálgattam azt, hogy a telefonom hangrögíztőjét bekapcsolva telefonba beszélek, és aztán visszahallgatom magam. Érdekes, hogy volt egy mondat aminek az elején kicsit elkezdtem dadogni, de ez visszahallgatáskor alig tünt fel, pedig mikor beszéltem úgy éreztem jobban dadogok.

Előzmény: Törölt nick (438)
Törölt nick Creative Commons License 2006.11.07 0 0 438
A telefon minden dadogós ellensége. Van, aki pl. külön készül a telefonálásra, előtte meditál, lemegy alfába, imádkozik stb... Szerintem mindaddig, amíg olyan nagy problémád nem volt ezzel - gondolok arra, hogy telefonon nem tudtál elmondani valakinek valamit, vagy nem tudtál rendelni egy pizzát -, ne foglalkozz vele. Úgyis kivárják, amit mondani akarsz, ha meg nem, az őket minősíti. S amint elkezdesz nem görcsölni rajta, egyszer csak a telefonálás is jobban fog meni.
Előzmény: fx. (437)
fx. Creative Commons License 2006.11.07 0 0 437

Sziasztok!

 

Olvasgattam vissza a fórumon, majd próbálom az egészet elolvasni, hátha találok megoldást a gondomra, ami egyre jobban aggaszt. :(

Nagyon kiskoromba kicsit dadogtam, de nem foglalkoztunk vele, nem volt akkor vészes, és el is múlt. Késöbb nem volt ilyen problémám, nagyon ritkán előfordult de akkor is csak egy két szóra, utána nem.

Nem mondom azt, hogy teljsen tökéletesen, és tisztán beszélek, de lényegében a személyes beszélgetésekkor nincs problémám, talán kissé gyorsan beszélek ha nem figyelek magamra, vagy kellemetlen helyzetbe vagyok, dadogás is csak minimális szintem jön elő, ha valamit nagyon hirtelen akarok közölni. De inkább akkor is azt érzem, hogy begörcsöl a hangszálam, és nem tudok semmit mondani, szerencsére ritkán van ilyen.

A problémám a telefonbeszélgetésekkor jön elő, és itt zavar a legjobban. Ha telefonon kell beszélnem már előre félek, hogy rámjön a dadogás, és úgy veszem fel. Próbálok nagy levegőket venni, szünetet tartani, de sajnos nem mindig jutok eredményre vele. :( Az érdekesség a dologba, hogy ha például a barátnőmmel beszélek telefonon, akkor nem dadogok, ha a családommal szintén nem, vagy csak nagyon minimális szinten, de ha idegen emberekkel, vagy munkatársakkal, ismerősökkel, akkor sajnos igen. Próbáltam elösször nem foglalkozni vele, hogy majd elmúlik, pillanatnyi zavar, stb... De már kicsit több mint egy fél év eltelt, és nem javult a helyzet. :( Szinte minden ilyen beszélgetéskor, rámjön a dadogás, akkor is ha engem hívnak, és akkor is ha én hívok valakit. :(

Mintha már egyre jobban kezdenék ilyenné válni, ijedtségembe inkább már kikapcsoltam a telefonom, hogy elkerüljem a telefonálást, de rájöttem, hogy nem ez a megoldás, hanem szembe kell néznem a dologgal, és tudatosan leküzdeni a dolgot, csak nem tudom, hogy hogy. :( Logopédusnak nem látom értelmét, mert személyesen beszélgethetünk, akkor nem jön elő a probléma. Talán pszichológus tudna segíteni?

Talán még ezt a dolgot magamnak se merem bevallami, senkinek nem beszéltem róla, senki nem tudja ezt, itt írom le elösször, és itt kérek tanácsot, hogy valakinek van-e valami ötlete, mert már nagyon zavar. Egy ilyen rosszul sikerült beszélgetés után még órák múlva is hatással van rám, hogy biztos akivel beszéltem rajtam röhög, vagy engem sajnál, hogy mekkora balek vagyok...

Még amit megfigyeltem, általában akkor jön elő jobban a dadogásom, ha olyan dologról beszélek, amihez értek, amire tudom a megoldást, amivel szeretek foglalkozni. Ha pl. egy téves hívást kapok, amiről fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanom, akkor gyakorlatilag nem dadogok. Ez az egész dadogásom is így jött elő, egy ismerőstöm telefonba kért tanácsot, egy dologgal kapcsolatba, amihez értek, a telefon beszélgetés elött semmi problémám nem volt a telefonálással, de neki nem tudtam elmondani amit akartam. Utána ez egyre többet eszembe jutott, és egyre jobban felerősödött, próbálom leküzdeni, de eddig nem nagyon jártam sikerrel, és nagyon el vagyok kenődve a dolog miatt. :(

Mumu Creative Commons License 2006.10.24 0 0 436
Beeneztem ,orulok hogy a topic aktiv. Sok sikert !
Dnash Creative Commons License 2006.10.20 0 0 435
:)
Előzmény: Törölt nick (434)
Törölt nick Creative Commons License 2006.10.20 0 0 434
Lehet, hogy arra gondolsz, amit a Boráros tér környékén csinált egy cég? Már bezártak.
Előzmény: Dnash (433)
Dnash Creative Commons License 2006.10.19 0 0 433
Hi!

Bár tényleg kissé kihalt a lap.... bár lehet, tűt keresek a szénakazalban, de talán tud valaki segíteni!
Egyszer (éve kb.) volt egy kis cikk (5-6 sor) egy újságban dadogás kezeléséről. Direkt ki volt emelve, hogy olyanokon tudnak nagyon jó százalékkal segíteni akik gyerekkorukban folyékonyan beszéltek, s csak később alakult ki a dadogás.
Én ezt kidobtam, de anyám most mondta, hogy nálam csak 7-8 éves koromban jött a beszédhiba. Így 23 évesen nem igazán emlékeztem rá. :) Egy örökkévalóság.
Ha valaki más is olvasta, és emlékszik, akkor ossza meg legyenszíves, hogy hol lehet érdeklődni ez után!
Köszönöm
----
Idegen nyelv?
Most voltam kint hosszabb időre Angliában, s nem dadogtam annyira angolul. Nem igazán a beszédemre kellett koncentrálnom, hanem magára a nyelvre - gondolom ez volt a fő ok. Meg a környezetváltozás is.
De itthon nyelvórán eléggé dadognék. Már nem járok rég.
hojdigeri Creative Commons License 2006.09.29 0 0 432

Kicsit kihalt ez a honlap.

Ja, igen, én is dadogok.

Sorstársaim többségével ellentétben én abban hiszek, hogy ez egy tisztán fiziológiai probléma, a pszichológiai jellege csak utólag tapad hozzá (ugyan ki ne lenne kissé ideges, ha bennragadnak a szavai a fejében!?!?!?)

Egy amerikai logopédus profról hallottam, hogy ő állítólag megtalálta az okát. Örökölt komponensek miatt a dadogós ember a szó kimondása előtt kb. harmad másodperccel úgy megfeszíti a hangszalagjait, hogy azok begörcsölnek. A d-d-dadogás tképpen e görcs eloldására tett még görcsösebb erőfeszítés. Ilyenkor - állítólag -  új levegőt kell venni finoman, és egy kicsit "szellőztetni" a hangszalagokat.

Valahogy erről a szörnyű reflexről kell leszokni, és az átalgosnál lágyabban beszélni, hogy ne is térjen vissza. Az indítás a fontos - mondják.

Én ismerek olyan embert, aki régen súlyosan dadogott, de mára teljesen folyékonyan beszél. Igaz, beszéde lágyabb és egy kicsit lassabb az átlagosnál, de ez még kifejezetten jól is hat.

Egyelőre ennyit.

Ja, és ajánlok egy oldalt: www.fluentspeech.com

Minden jót!

 

 

 

 

 

 

ági anyu Creative Commons License 2006.09.03 0 0 431
Ez nagyon érdekes!
Előzmény: positivethinking (428)
gagrin Creative Commons License 2006.09.03 0 0 430

Ha már az idegennyelvnél tartunk, ki mennyire figylete meg magán az idegennyelv közben való dadogást.

Hosszú ideig magam is erősen dadogtam, máig soxor előfordul, hogy visszajön, de jellemzően valóban stresszes helyzetekben, pl. előadást kell tartanom vagy hasoló.

 

Több idegennyelvet is beszélek, így bár tudnom kéne, de bevvlom nem igazán figyeltem eddig erre oda, de valaki más hátha.

 

(Az hogy hosszú ideig dadogtam nem jelenti azt, hogy ma már egyáltalán nem, viszont, kevésbé érdekel. Ezen kívül van másmilyen beszédhibám is ["r" betűt nem ejtem], de ezen is elég hamar túltettem magamat.)

zsebpiszok0510 Creative Commons License 2006.08.29 0 0 429
Ezt én is észrevettem hogy nem nézek más szemébe beszéd közbe,félek mással beszélni a dadogás miatt,meg amúgy is müködnek a gátlások.Lehet hogy nem kellene félni az emberektöl.Egyszer nyertem egy 10 ezer ft-os kedvezményt nyelvtanfolyamra hát a dadogás miatt nem mertem elmenni,pedig ugye az idegen nyelv nagyon fontos a mai világba.Sokszor úgy érzem ebböl nincs kiút.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!