Így az idő elteltével, mindig úgy vagyok, hogy vannak napok, mikor teljesen semmi gondom nincs a telefonálással, viszont mindig becsúszik 1-2 nap mikor teljesen vissza esek, és nem tudom mitől. :(
Kipróbálni azokat, amiktől félek? :) Hát, így elsőre ez elég bizarr, hogy ettől múlik el. :)
Elszántam magam, hogy mindenképp megyek előre, és nem adom fel. Minden reggel a telefont a fülemhez tartva, hagrögzítőre beszélek, és visszahallgatom. Mintha jobb lenne már, amiket azóta telefonáltam, nem mondom, hogy tökéletes, se jelentősen jobb.
Klassz ez az iromány. Sok hasznos dolog van benne, ami megfogott. Az egyik ilyen: "you can change what you are doing, and stuttering is something you are doing, and not something that happens to you."
Leginkább annyi, hogy kitartóan kell próbálkozni és nem föladni... Ez egyes-egyedül Rajtad múlik. Azon, hogy Te le tudd győzni ezt a félelmedet.
Vannak iskolák, amelyek azt javasolják, hogy kísérletezz. Hívogass föl telefonszámokat, kérdezd meg, mikor indul vonat ide és oda, lehet-e még erre és erre az előadásra jegyet kapni stb. Ezeknél a hívásoknál próbálj meg lassan, ütemesen, sok levegővel, nagy hangsúlyokkal beszélni. Aztán ha megszerezted az önbizalmat és a hitet, hogy sikerülhet, az már egy lépés a siker felé.
Persze, hogy emberfüggő. Ha egyes emberekkel - gondolom, akikkel közelebbi és oldott viszonyban vagy - nincs ilyen gondod, akkor ez emberfüggő. Másképpen nézve pszichés és nem organikus eredetű. Valószínűleg az áll mögötte, hogy tudat alatt is attól tartasz, hogy mások mit szólnak ehhez. Ezt a félelmet kell valahogy kikapcsolni - baromi nehéz, nem kétlem...
Lehet ember függő ez? Mármit azzal az emberrek függ össze, kivel beszélek? Ma egy is egy 5-10 perces beszélgetésem volt egy távolabb dolgozó munkatársammal, munkával kapcsolatos információkat kellet elmondnom neki, és gond nélkül ment. Érdekes, nem tudok rájönni az összefüggésre, hogy bizonyos embereknél miért jelentkezik, hogy telefonba csak dadogva tudok velük beszélni, és vannak olyanok akikkel gond nélkül? Vagy csak lehet nekem volt ma jobb napom?
Délelött próbálgattam azt, hogy a telefonom hangrögíztőjét bekapcsolva telefonba beszélek, és aztán visszahallgatom magam. Érdekes, hogy volt egy mondat aminek az elején kicsit elkezdtem dadogni, de ez visszahallgatáskor alig tünt fel, pedig mikor beszéltem úgy éreztem jobban dadogok.
A telefon minden dadogós ellensége. Van, aki pl. külön készül a telefonálásra, előtte meditál, lemegy alfába, imádkozik stb... Szerintem mindaddig, amíg olyan nagy problémád nem volt ezzel - gondolok arra, hogy telefonon nem tudtál elmondani valakinek valamit, vagy nem tudtál rendelni egy pizzát -, ne foglalkozz vele. Úgyis kivárják, amit mondani akarsz, ha meg nem, az őket minősíti. S amint elkezdesz nem görcsölni rajta, egyszer csak a telefonálás is jobban fog meni.
Olvasgattam vissza a fórumon, majd próbálom az egészet elolvasni, hátha találok megoldást a gondomra, ami egyre jobban aggaszt. :(
Nagyon kiskoromba kicsit dadogtam, de nem foglalkoztunk vele, nem volt akkor vészes, és el is múlt. Késöbb nem volt ilyen problémám, nagyon ritkán előfordult de akkor is csak egy két szóra, utána nem.
Nem mondom azt, hogy teljsen tökéletesen, és tisztán beszélek, de lényegében a személyes beszélgetésekkor nincs problémám, talán kissé gyorsan beszélek ha nem figyelek magamra, vagy kellemetlen helyzetbe vagyok, dadogás is csak minimális szintem jön elő, ha valamit nagyon hirtelen akarok közölni. De inkább akkor is azt érzem, hogy begörcsöl a hangszálam, és nem tudok semmit mondani, szerencsére ritkán van ilyen.
A problémám a telefonbeszélgetésekkor jön elő, és itt zavar a legjobban. Ha telefonon kell beszélnem már előre félek, hogy rámjön a dadogás, és úgy veszem fel. Próbálok nagy levegőket venni, szünetet tartani, de sajnos nem mindig jutok eredményre vele. :( Az érdekesség a dologba, hogy ha például a barátnőmmel beszélek telefonon, akkor nem dadogok, ha a családommal szintén nem, vagy csak nagyon minimális szinten, de ha idegen emberekkel, vagy munkatársakkal, ismerősökkel, akkor sajnos igen. Próbáltam elösször nem foglalkozni vele, hogy majd elmúlik, pillanatnyi zavar, stb... De már kicsit több mint egy fél év eltelt, és nem javult a helyzet. :( Szinte minden ilyen beszélgetéskor, rámjön a dadogás, akkor is ha engem hívnak, és akkor is ha én hívok valakit. :(
Mintha már egyre jobban kezdenék ilyenné válni, ijedtségembe inkább már kikapcsoltam a telefonom, hogy elkerüljem a telefonálást, de rájöttem, hogy nem ez a megoldás, hanem szembe kell néznem a dologgal, és tudatosan leküzdeni a dolgot, csak nem tudom, hogy hogy. :( Logopédusnak nem látom értelmét, mert személyesen beszélgethetünk, akkor nem jön elő a probléma. Talán pszichológus tudna segíteni?
Talán még ezt a dolgot magamnak se merem bevallami, senkinek nem beszéltem róla, senki nem tudja ezt, itt írom le elösször, és itt kérek tanácsot, hogy valakinek van-e valami ötlete, mert már nagyon zavar. Egy ilyen rosszul sikerült beszélgetés után még órák múlva is hatással van rám, hogy biztos akivel beszéltem rajtam röhög, vagy engem sajnál, hogy mekkora balek vagyok...
Még amit megfigyeltem, általában akkor jön elő jobban a dadogásom, ha olyan dologról beszélek, amihez értek, amire tudom a megoldást, amivel szeretek foglalkozni. Ha pl. egy téves hívást kapok, amiről fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanom, akkor gyakorlatilag nem dadogok. Ez az egész dadogásom is így jött elő, egy ismerőstöm telefonba kért tanácsot, egy dologgal kapcsolatba, amihez értek, a telefon beszélgetés elött semmi problémám nem volt a telefonálással, de neki nem tudtam elmondani amit akartam. Utána ez egyre többet eszembe jutott, és egyre jobban felerősödött, próbálom leküzdeni, de eddig nem nagyon jártam sikerrel, és nagyon el vagyok kenődve a dolog miatt. :(
Bár tényleg kissé kihalt a lap.... bár lehet, tűt keresek a szénakazalban, de talán tud valaki segíteni! Egyszer (éve kb.) volt egy kis cikk (5-6 sor) egy újságban dadogás kezeléséről. Direkt ki volt emelve, hogy olyanokon tudnak nagyon jó százalékkal segíteni akik gyerekkorukban folyékonyan beszéltek, s csak később alakult ki a dadogás. Én ezt kidobtam, de anyám most mondta, hogy nálam csak 7-8 éves koromban jött a beszédhiba. Így 23 évesen nem igazán emlékeztem rá. :) Egy örökkévalóság. Ha valaki más is olvasta, és emlékszik, akkor ossza meg legyenszíves, hogy hol lehet érdeklődni ez után! Köszönöm ---- Idegen nyelv? Most voltam kint hosszabb időre Angliában, s nem dadogtam annyira angolul. Nem igazán a beszédemre kellett koncentrálnom, hanem magára a nyelvre - gondolom ez volt a fő ok. Meg a környezetváltozás is. De itthon nyelvórán eléggé dadognék. Már nem járok rég.
Sorstársaim többségével ellentétben én abban hiszek, hogy ez egy tisztán fiziológiai probléma, a pszichológiai jellege csak utólag tapad hozzá (ugyan ki ne lenne kissé ideges, ha bennragadnak a szavai a fejében!?!?!?)
Egy amerikai logopédus profról hallottam, hogy ő állítólag megtalálta az okát. Örökölt komponensek miatt a dadogós ember a szó kimondása előtt kb. harmad másodperccel úgy megfeszíti a hangszalagjait, hogy azok begörcsölnek. A d-d-dadogás tképpen e görcs eloldására tett még görcsösebb erőfeszítés. Ilyenkor - állítólag - új levegőt kell venni finoman, és egy kicsit "szellőztetni" a hangszalagokat.
Valahogy erről a szörnyű reflexről kell leszokni, és az átalgosnál lágyabban beszélni, hogy ne is térjen vissza. Az indítás a fontos - mondják.
Én ismerek olyan embert, aki régen súlyosan dadogott, de mára teljesen folyékonyan beszél. Igaz, beszéde lágyabb és egy kicsit lassabb az átlagosnál, de ez még kifejezetten jól is hat.
Ha már az idegennyelvnél tartunk, ki mennyire figylete meg magán az idegennyelv közben való dadogást.
Hosszú ideig magam is erősen dadogtam, máig soxor előfordul, hogy visszajön, de jellemzően valóban stresszes helyzetekben, pl. előadást kell tartanom vagy hasoló.
Több idegennyelvet is beszélek, így bár tudnom kéne, de bevvlom nem igazán figyeltem eddig erre oda, de valaki más hátha.
(Az hogy hosszú ideig dadogtam nem jelenti azt, hogy ma már egyáltalán nem, viszont, kevésbé érdekel. Ezen kívül van másmilyen beszédhibám is ["r" betűt nem ejtem], de ezen is elég hamar túltettem magamat.)
Ezt én is észrevettem hogy nem nézek más szemébe beszéd közbe,félek mással beszélni a dadogás miatt,meg amúgy is müködnek a gátlások.Lehet hogy nem kellene félni az emberektöl.Egyszer nyertem egy 10 ezer ft-os kedvezményt nyelvtanfolyamra hát a dadogás miatt nem mertem elmenni,pedig ugye az idegen nyelv nagyon fontos a mai világba.Sokszor úgy érzem ebböl nincs kiút.
Csak egy apróságról írok, ami talán másoknak is hasznos lehet.
Néhány napja véletlenül olvastam egy cikkben a szemkontaktusról és ott meg volt említve, hogy a dadogóknál nagyon gyakori, hogy nem tudnak szemkontanktust tartani a másik féllel különösen dadogás közben.
Ezt olvasva tudatosítottam magamban, hogy az utóbbi években ez rám is eléggé jellemző volt. Sőt, beszéd közben egy kezdeti szemkapcsolat után többnyire félrenéztem és igyekeztem minél hamarabb túljutni a beszéd rámeső részén.
Rákeresve a témára kiderült, hogy ez egyáltalán nem véletlen és a dadogók sokkal rosszabbul beszélnek, ha nem tartanak szemkontaktust beszéd közben.
Ezek után elkezdtem tudatosan odaifgyelni erre és az eredmény lenyűgöző volt. Amíg a szemkontaktust tartom, addig gyakorlatilag folyamatosan tudok beszélni. Csak a régi szokást kell levetkőzni, hogy félrenézek, ha az az érzésem, hogy meg fogok akadni a beszédben.
Lehet, hogy másnak ez triviális, de nekem meglepő volt, hogy egy ilyen egyszerű dolog (ami másnak talán természetes), ilyen sikert hozzom. Ha valaki magára ismer a fenti leírásaban (félrenézés, stb.), akkor érdemes megpróbálni odafigyelni erre.
Mardj es szabadon ird meg a velemnyedet.A topicnak,a kozosegnek,annak tobbsegenek, kell az ellentmondas is hogy valtoztason vagy eppen megjobban megfogalmazva megmaradjon a velemenyenel .A vita ha nem szemelyeskedo, nagyon fontos.
Miért nem ír senki már napok óta? Most mindenki rám haragszik? Már elnézést kértem! Ne csináljátok már! Én szerettem ezt a fórumot! Ha úgy jó lesz, akkor kiszállok, és nélkülem hátha megindul az élet!
Mint topicgazda aki mar nagyon regen nem dadog: hat persze hogy maradjal.. Hiszen az integracio a legfontosabb celja minden beszedhibasnak. Ahhoz pedig kellenek kulso erintetlen partnerrk is.
Egy hatalmas bocsánatkéréssel kell folytatnom írásomat! Illetve ki kell egészítenem valamit. Ugyanis, amikor becsöppenetm közétek, a nagy igyekezetemben megfeledkeztem valamiről. Utólag gondoltam bele, hogy sorstársnak hisztek engem, pedig én nem dadogok. Nagyon sajnálom ezt a félreértést. Ugyanakkor valahol mégis sorstársnak érzem magam, mert szeretnék segíteni mindenkin, akinek bármilyen beszédhibája van. Amikor becsöppentem közétek, épp akkor felvételiztem logopédia szakra. Ehhez volt szükségem arra a filmre, amit megnézve, teljesen a hatása alá kerültem. Remélem nem haragszik meg senki emiatt. Én nagyon jól érztem magam köztetek. Maradhatok még ebben a fórumban?
Szia Masi Gran! Szívből gratulálok az államvizsgádhoz! Valóban nagyon drukkoltunk neked, látod még a szavunk is alkadt (azóta nem írt senki semmit) :-). Ha Bp-en leszek ígérem megkereslek. Még előtte majd jelentkezem, nehogy elfogyjon a bicaj. Most már pihizz, és élvezzd az Életet! Szia
No le államvizsgáztam különösebb dadogás nélkül volt egy-két megakadás de simán ment,köszi a drukkolast.
Bokoreni! Nincs olcsó utazási tippem de ha pesten jársz és bringázni szeretnél esetleg (mert miertne?) akkor keress meg mert bringakölcsönzöben vagyok. Multkor a demo klubbnak voolt egy elvetélt probálkozása nem sok sikerrel.... Persze az ajánlatom minden sorstársnak szól!!!!!
Mi újság? Mindenki nyaralni van, vagy csak anagy melegtől senkinek nincs kedve írni? Itt a cseresznye szezon, ma is voltam a létra legtetején. Szerencsére az idén nem fújt a szél, mint tavaly, mert attól becsikarok! Kóstoltatok már görög dinnyét? Finom lesz az idei? Mit gondoltok? Vagy a sok eső miatt nem lesz jó íze, vagy szét rohad addigra? Írkjatok, ha van valakinek valami okos ötlete. Van valami jó olcsó nyaralási tippetek? Az otthon ülésen kívül? Vevő vagyok mindenre! Sziasztok