Csak egy javaslat, ha tényleg nekiállsz lefordítani.
Az interneten vannak szövegszerkesztésre specializált oldalak, pl. a http://writeboard.com, amiket nagyon könnyű használni.
Lehet, hogy érdemes lenne ott egyben megírni a szöveget, mert így nagyon szét fog töredezni, ha részekben teszed fel és közben mások is írogatnak a topikba.
Eloadasi jegyzet, Alan Badmingtontol, a Britt Dadogos Egylet nemzeti conferenciajahoz, Hope Egyetemen, Liverpool, Anglia, 2001. szeptember 9.
Az en nevem Alan Badmington... Alan Badmington. El sem tudjak kepzelni, hogy milyen orom nekem, ezt mondani egy hallgatosag elott. Nezzek, hat 50 even keresztul tapasztaltam messzemeno nehezsegeket abban, hogy megmondjam embereknek ki vagyok. Igen, ez az egyszeru feladat, amit az emberek nagy tobbsege magatol erthetodonek talal, okozott nekem sok zavart, szorongast, es sziv fajdalmat.
Ahogy emlekszem, olyan 3 eves korban kezdtem dadogni, es korai terapiat kaptam,nem emlekszemhogy lett volna barmi fobb problemam mielott altalanos iskolaba mentem 11 eves koromban. Az elso napon, ahogyan a beiratkozasi papirok keszultek eros emlekeim vannak a gyurkozesemrol, hogy nevem es cimem adjam 30 masik tanulo elott, akik nagy tobbsegukbenteljesen idegenek voltak.
Hangos olvasas az osztalyban, szinten egy szerencsetlensegnek bizonyult. Ahogyan a sor korbement a teremben, en mar kiszamoltam (10 paddal elore), hogy pontosan mit kell mondjak.
TRANSCRIPT OF A PRESENTATION, BY ALAN BADMINGTON, TO THE BRITISH STAMMERING ASSOCIATION NATIONAL CONFERENCE AT HOPE UNIVERSITY, eloadasi jegyzet, Alan Badmingtontol, A britt dadogos egylet nemzeti conferenciajahoz, a Hope Egyetemen
LIVERPOOL, ENGLAND ON 9 SEPTEMBER 2001 Liverpoolban, Angliaban
STUTTERING IS NOT JUST A SPEECH PROBLEM A dadogas az nem csak egy beszed hiba
My name is Alan Badmington Alan Badmington. You cannot imagine just how much pleasure it gives me to say that in front of an Az en nevem Alan Badmington... Alan Badmington. El sem tudjak kepzelni, hogy milyen oromot az nekem, ezt mondani egy hallgatosag
audience. You see, for over 50 years, I experienced extreme difficulty in telling people who I was. Yes, that simple task, which elott. Nezzek, hat 50 even keresztul tapasztaltam messzemeno nehezsegeketabban, hogy megmondjam embereknek ki vagyok. Igen, ez
the majority of the population takes so much for granted, caused me so much frustration, anxiety and heartache. az egyszeru feladat, amit az emberek nagy tobbsege magatol erthetodonek talal, okozott nekem sok zavart, szorongast, es szivtorest.
I understand that I commenced stuttering at the age of about 3 years, and although I received early therapy, I do not recall Ahogy
emlekszem, olyan 3 eves korban kezdtem dadogni, es korai terapiat kaptam, , nem emlekszem
encountering any major difficulties until I entered the grammar school at the age of 11. On the first day, as the registers were
hogy lett volna barmi fobb problemam mielott altalanos iskolaba mentem 11 eves koromban. Az elso napon, ahogyan a beiratkozasi
being prepared, I have vivid memories of struggling to give my name and address in front of some 30 other pupils, most of whom were
papirok keszultek eles emlekeim vannak a gyurkozesemrol, hogy nevem es cimem adjam 30 masik tanulo elott, akik nagy tobbsegukben
complete strangers. teljesen idegenek voltak.
Reading aloud in class was another disaster. As it progressed around the room, I would be calculating (10 desks ahead) exactly what
Hangosan olvasni az osztalyban, szinten egy szerencsetlensegne bizonyult. Ahogyan korbement a teremben, en mar kiszamoltam (10 paddal elore), hogy pontosan
A bíróságos részt lefordítottam, hogy látsszon honnan indult a cikk írója:
"Amikor járőrözésről volt szó, még sikerült ellavíroznom különféle elkerülési technikákkal, pl. rajzoltam, amikor útbaígazítást kértek tőlem. Az összeomlás akkor jött, amikor első alkalommal kellett tanúskodnom a bíróság előtt. Nem tudtam elmondani az esküt. Nem tudtam túljutni az ESKÜSZÖM szón.
Még mindig élénken emlékszem, ahogy felmentem a tanúk padjára, bal kezemet a Bibliára helyeztem, jobb kezemet felemeltem és azt mondtam: "E, E, E, ...". Egy hang sem jött ki a számból, ahogy próbáltam elmondani a rövid szöveget, ami a hivatásom alapvető részét jelentette.
Becsuktam a szemeimet, a pulzusom száguldott, izzadság öntötte el a testemet ahogy ott álltam egy egyszerű öt betűs szóval (angolul: swear) küzdve. (Ironikus módon ha négy betűs szó lett volna, akkor valószínűleg semmilyen problémám sem lett volna vele.) A bíróság és a nézők hitetlenkedve nézték mi történik. Legalábbis azt gondolom, hogy hitetlenkedtek, mert szinte öntudatlan voltam, nem voltam tudatában mi történik körülöttem.
[...]
És ez még nem minden, még tanúskodnom is kellett. Ahogy korábban már említettem az egész életem az elkerülés és szócsere köré szerveződött. De nem tudtam kicserélni a vádlott nevét. Sem az út nevét, ahol az eset történt. Sem a napot és a dátumot. Sem vádlott járművét és rendszámát. Lehetetlen volt, következésképpen irodai munkára osztottak be, távol az emberekkel való kapcsolattól, amire pedig olyan nagy szükségem lett volna."
Perfekt nem vagyok, de közel járok hozzá. :) Sajnos nincs időm és energiám lefordítani a cikkeket, pedig tényleg nagyon érdekes dolgok vannak bennük.
Ez a legutóbbi például Alan Badmington leírása a saját életéről, a dadogásáról és hogy hogyan szabadult meg tőle teljesen.
Rendőrként dolgozott és pl. leírja milyen érzés volt, amikor tanúskodnia kellett a bíróságon egy esetben és a bíró kérdésére, hogy esküszik-e, hogy csak az igazat fogja vallani, nem tudta kimondani, hogy "Esküszöm".
50 évig volt dadogó és most annyira folyékonyan beszél, hogy nem lehet megmondani róla, hogy valaha is dadogott, elődásokat tart, stb.
Most olvastam egy cikket, ahol a szerző (maga is dadogó) szemléletesen ábrázolja a dadogók típusait. Az angolul nem tudok kedvéért lefordítottam magyarra a diagramot, hátha valaki még nem próbálta meghatározni, hogy ő melyik típusba tartozik.
Az első képen látszanak a kategóriák. Az X tengely a beszédfélelem erősségét, az Y a dadogás erősségét ábrázolja. A kategóriák az ábrán maguktól értetődnek, esetleg csak jobb szó híján a "komfortos" igényel magyarázatot. Ide azok a dadogók tartoznak, akik erősen dadognak, de ennek ellenére cseppet sem félnek megszólalni.
Ti hova helyeznétek magatokat az ábrán. Én magamat valahov a tipikus és a rejtőzködő tenném félútra.
Persze az ember nem mindig ugyanabban a pontban. Különböző tényezők függvényében időnként mozoghat a tengelyeken.
A második ábrán a terápiás lehetőségek. Ha meghatároztad a helyed a grafikonon, akkor látható, hogy merre indullj el, hogy az origó felé mozogj.
A cikkben még egyéb dolgokról is van szó. Aki tud angolul, a fenti linken olvashatja.
hát ez az a senki nem foglalkozik velünk a másik attol hogy járok egy kluba és olyanokal találkozok mint én nekem semivel se lesz jobb igaz én nem a klubban hanem logopédushoz jártam a vörösmarty utcában olyan csoportos foglalkozásra de azért ezért heti 2000ft kicsit sok jo megértem öket hiszen senki se dolgozik ingyen de nekem akor is sok .
-Jól veszem ki a demoszthenesz.hu-n leírtakból, hogy a klub célja inkább valamifajta baráti közösség összekovácsolása dadogókból?-
Szerintem idáig jutott el még csak a dadogós szárny a demo egyesületnek , egyfajta baráti klub. Az egyesület mással is foglalkozik más beszédhibákkal is meg logopédusokkal is,már amennyit én tudok.
Az a fajta erős szervezödés ami pl Angliában van,az itt nálunk nincs. Tehát ha hátrány ér amiatt mert dadogok pl nem vesznek fel egy munkára akkor nem tudok sehova se menni! Azt hiszem lett volna valami találkozó az esélyegyenlőségi miniszterrel de aztán meghiúsult.
Akire! Mi történt,azért kerültél bajba mert sokat beszéltél és nem dadogtál?
Üdv
> Részemről azért a passzivitás mert amikor volt időm és aktiv voltam ugyanaz volt mint ami most van. Egy - -két ember elmegy a klubba a többieket úgy kell összefogdosni meg 5 ször felhívni,hogy ugyan gyere már le...
Jól veszem ki a demoszthenesz.hu-n leírtakból, hogy a klub célja inkább valamifajta baráti közösség összekovácsolása dadogókból?
Ha igen, akkor ez nagyon helyes, de továbbra is hiányolom az olyan fajta önszerveződést, mint a briteknél, ami konkrétan a problémák megoldására, a helyzetek gyakorlására, stb. helyezi a hangsúlyt (self-help).
Engem azért ért a héten hátrány, mert túl jó a beszélőkém. No, mit szóltok? Inkább ne tudnék beszélni...Védem az elesettek érdekeit, és közben fejjel megyek a falnak, aztán mikor egy nagyot koppanok, lezuhanok a mélybe...Most éppen próbálok felállni, de nagyon nehéz.....
mindenki azt mondja öt nem érdekli mást mint gondol rola de lelke mélyén mégis érdekli.én azt nem értem hogy a dadogosoknak nics érdekvédelmi szervezete vagy ahhol a hátrányos megkülönböztetésel foglalkoznának mewrt engem is munka keresés közben eddig mindig hátrányért a tipikus lekoptató szöveg még sokan jelentkeztek .
Részemről azért a passzivitás mert amikor volt időm és aktiv voltam ugyanaz volt mint ami most van. Egy - -két ember elmegy a klubba a többieket úgy kell összefogdosni meg 5 ször felhívni,hogy ugyan gyere már le...
Másrészt én most jól megvagyok , kicsit kilendültem , azzal foglalkozom amivel szeretek , kevesebbet gondolok a dadogásra , tudom önzöen hangzik , de aki akar az megtalálja a segítséget.
Sokan úgy jönnek le hogy mondjuk meg a tuti módszert , eközben nem tesz semmit. A dadogás javitásához szerintem a gyakorlati útmutatás 5% saját energia 95%!!!
Sziasztok
De mért érzem azt, hogy ti, akik valaha mind aktív szervezők voltatok, most külső szemlélőként figyelitek csupán a jelen helyzetet, és nem is igazán élesztgetitek már a tüzet?
Volt szerencsém pár évig aktívan részt venni a Demoszthenész klub életében szervezésében. Annak ellenére hogy valószínüleg sokan vagyunk , mégis kevesen jártak járnak a klubba. Az okok sokfélék,érdekes én is remegő gyomorral mentem be elöször , pedig tudtam hogy ott dadogósok lesznek. A régi klubbosok várják sok szeretettel az új embereket akik nem jönnek pedig ott a honlap aki akar megtalál minket....Hopsz majd elfelejtettem a honlapon megtalálható a Stutter no more c. könyv fordítása is.
Mégegyszer aki akar megtalálja a klubbot ,aki akar segíteni, tud segíteni.
Talán azért, mert nem jó, ha az ember élete teljesen a beszédhibája köré szerveződik. Oké, foglalkozni kell vele, csiszolja magát, de az se egészséges, ha ezzel kel és ezzel fekszik. Ez van, ilyenje van, éljen ezzel, de nem általa vagy érette.
A Demofonos telefon valami ilyesmi célt szolgált volna szerintem a Demoszthenészben, hogy egymás között ingyen beszélgethessünk, no nem körtelefonálás még :) ,de az érintettek valahogy nem akartak belevágni. Hogy mért???? :(
Azt hittem Zsivány, te dadogó vagy! A félelem és szorongás elméleteid nem a dadogásról, a kommunikációdban megnyilvánuló szorongásokról szóltak? Most akkor mi van?