Hosszú út, de bizony a felfogásodat kell tényleg megváltoztatni. S hogy ez miként lehetséges, arra Neked kell rájönnöd. A szakember legföljebb irányt mutathat.
S ha fölkeresnél egy logopédust? Vagy egy pszichológust, aki segít abban, hogy ne félj a beszédtől és ne menekülj el a beszédhelyzetektől?
Voltam pszichológusnál, s lám mit mondott. Ne törődjek azzal, hogy mit gondolnak az emberek és hogy menjek többet társaságba. De hogy ezt hogyan tehetem meg, arra nem tudott mit mondani.
Gondolj arra, hogy és akkor mi van, ha mások kinevetnek? Az őket minősíti, nem Téged. Ha pedig lesajnálnak, az az ő dolguk. De azért, mert valaki dadog, senkit nem végeztek még ki.
Természetesen én is tudom, hogy így kellene fölfogni a dolgokat, csak nem tudom hogyan. Mert ez elméletben szép, de amikor az ember ott áll egy beszédhelyzet előtt és előre érzi a görcsöt a torkában, akkor nem sokat ér az elmélet.
S ha fölkeresnél egy logopédust? Vagy egy pszichológust, aki segít abban, hogy ne félj a beszédtől és ne menekülj el a beszédhelyzetektől? Az előrelépés ugyanis ott kezdődne. 15 éve én is átéltem ilyet, aztán azt mondtam magamnak, hogy b.sszus, nem fogom hagyni, hogy a beszédhibám kicsinálja az életemet. S azt vettem észre, hogy ez után az elhatározás után, no meg azt követően, hogy nem futamodtam meg a beszéd elől, a beszédem is javulni kezdett.
Gondolj arra, hogy és akkor mi van, ha mások kinevetnek? Az őket minősíti, nem Téged. Ha pedig lesajnálnak, az az ő dolguk. De azért, mert valaki dadog, senkit nem végeztek még ki.
Vannak technikák, amiket el lehet sajátítani. Amiket akkor használhatnál, amikor mások előtt beszélsz. Ebben segíthetne egy logopédus. Meg a félelem legyőzésében is.
30 éves vagy. Még előtted az élet. Semmi nem késő.
Túl kell jutnod rajta, éppen azért, mert valamilyen szinten élned kell, és nem szabad belesüppedned egy dadogás okozta rossz életminőségbe.
30 éves múltam, gyerekkorom óta dadogok, mindig is kerültem a beszédet, mert megalázónak tartottam a mások előtti dadogást. Ennek következtében elkerültem minden szociális helyzetet, ahol beszélni kellett volna beleértve mindenféle közösségi rendezvényt. Emiatt családon és munkán kívül személyes kapcsolataim nincsenek és nem is igen voltak.
Szóval a rossz életminőség az elmúlt 15 év óta nekem mindennapos életélményem. A belesüppedésen már túl vagyok.
Eddig saját erőmből nemigen sikerült változtatnom rajta és mivel személyes kapcsolataim nincsenek, ezért külső segítséget sem kapok.
Próbálj meg otthon egyedül gyakorolni - verseket olvasni, hangosan beszélni, hogy lásd, igenis tudsz beszélni. S legyen bátorságod mások előtt megszólalni, akkor is, ha c15 deka párizsit veszel.
Otthon egyedül tudok hangosan beszélni, problémám csak akkor van, ha másokkal kell kommunikálni. A "legyen bátorságod" részt pedig az elmúlt 15 évben nem sikerült megvalósítanom, talán majd egyszer valamikor, csak nem tudom miben bízzak, ha 15 év nem volt elég rá...
Ezt hívják logofóbiának. Ami nem jó dolog. Túl kell jutnod rajta, éppen azért, mert valamilyen szinten élned kell, és nem szabad belesüppedned egy dadogás okozta rossz életminőségbe.
Próbálj meg otthon egyedül gyakorolni - verseket olvasni, hangosan beszélni, hogy lásd, igenis tudsz beszélni. S legyen bátorságod mások előtt megszólalni, akkor is, ha c15 deka párizsit veszel.
Én is hasonlóan vagyok vele. Nekem iszonyú frusztráló, mikor szeretnék valakinek valamit mondani, de inkább bele se kezdek, mert megalázónak tartom az erőlködést mások előtt, hogy kimondjak egy vacak szót, amíg ők zavartan várnak, mert nem tudják mi bajom van.
A boltokkal is hasonló a helyzet. Fárasztó és frusztráló, hogy a leghétköznapibb helyzetek, amik az emberek többségének rutindolgok, nekem állandó stresszhelyzetet jelentek, amiknek néha többször is neki kell futnom, hogy meg tudjam őket oldani.
Azt szokták mondani, hogy mindenkinek a saját baja a legnagyobb, de a dadogás szerintem sok tetkintetben elviszi a pálmát. Nem sok ilyen probl;ma van, ami ennyire megnehezíti a mindennapi életet. Mások legalább segítséget tudnak kérni, de nekem ahhoz is beszélni kell. :)
a többiéknek: lehet hogy a dadogásom abszolut nem súlyos, de van más beszédhibám kérem alássan, és megvagyok vele olyannyira, hogy nincs az a pénz hogy megválnék tőle. (sokáig persze irritált meg minden, de már "bölcsebb" vagyok ennél meg megis tetesztett azóta)
Nekem semmi pozitív élményem nem volt vele kapcsolatban. Engem főleg azért bánt, mert nem tudok kapcsolatokat kialakítani másokkal és könnyedén, felszabadultan beszélgetni se. És a mindennapi élet során is elég frusztráltan érzem magam, pl boltban eladótól kérni valamit.
<i>Szerintem Évkónak csak nagyon ritkán jön elő és akkor se súlyos. Ha Neki is gyakran előfordulna és erősen dadogna más volna a véleménye.</i>
Hát igen. Nem tudom mások hogyan vannak vele, de nekem pl. azt megélni, hogy nem tudom igazán kibontakoztatni, megmutatni a képességeimet, miközben nálam sokkal gyengébb képességű emberek könnyedén veszik az akadályokat, mert a beszéd soha nem okozott nekik problémát, elég gyötrelmes dolog.
Nem tudom bárkinek is közülünk volt-e valaha pozitív élménye a dadogással kapcsolatban.
Ha a filmet fel tudod darabolni száz megabyte-os darabokra (ez a legnagyobb file méret, amit fel lehet tölteni, kicsit veheted kisebbre is, hogy biztosan beleférj), akkor könnyű a dolgod.
A feltöltés csupán annyiból áll, hogy elmész a rapidshare.de oldalra, ott a Choose gombbal kiválasztod a gépedről a file darabot, amit fel akarsz tölteni, az Upload gombbal lehet inditani a feltöltést és ha megvan, akkor kapsz egy web-es linket, amit ide tudsz másolni nekünk, hogy letölthessük a file-t.
Először talán érdemes egy kicsi file-lal kipróbálnod, hogy lásd hogyan működik.
350 mega kicst húzós lenne mail-ben. Azért javasoltam a [link1]-t, mert oda anonim módon tölthetsz fel 100 megás darabokban és legfeljebb törlik, ha valaki szól miatta.
Nem valószínű, hogy bárki is utánad menne, viszont így egyszerre több embernek hozzáférhetővé tehetned a filmet, akiknek valószínűleg hasznára lenne.
Ha a fentiek ellenére is úgy gondolod, hogy inkább mail-ben küldenéd el, akkor adok egy címet.
Barmilyen modja a demythizalasnak ( ami esetunkbe hogy a dadogos kev este tehet az erdekeben mert a dadogas organikus rendelleneseg lenne ) csak jol johet. Minden tudatos szembe szallas egy hibaval,akisebbiti a hatrany hatasat , targyiasitja a problemat es igy az asztalra teve konyebben lathato,kezelheti magatol az erinbtettol is. Ha meg hozza minositett tapsztalt segitot kap aki valojabban rajon a dadogas okara akkor ez a szovetseg aranyat er. Igy lehet a nagyobb kollktovokkal is,amelybenTe is resztveszel. Nagyon sokat segitenel az ugynek ha megatlnad a tolem valamior 3 eve nyitott topicot amely az akoholizmusrol szol,de ehhez at kelene nezned a tobb mintszaz nyitott topicomat amelybol csak egyesek gyumolcsoznek a legtobb a net atrsadalom tabui miatt nem funkcional. Ott felelsztve a topicot segithetnel oktarsadon. Miutan valoszinuleg ki vetetm a topicot a kedvenceim listarol kerlek ertesits itt ha feleleszted mert akkor en is vsza megyek.. Orulok hogy olvastam Toled
Hat persze hogy minden neyelven egyszerre hat a javulas. Mert a kerdes nem a nyelv strukturajaban hanem a beszed strukturajaban van. A kulcs az esetek tobbsegeben-ahoo nincsenek fiziologiai problemak, a dadogo kezeben van.
Érdekesen hangzik. Azt írják, hogy ők úgy közelítik meg a dolgot, hogy a dadogást nem a beszéd zavara okozza, hanem a tapasztalatlanság az emberekkel való kommunikációban. Félelem bizonyos szociális helyzetektől,vagy bizonyos emberekkel való beszélgetéstől.
A maga a program valószínűleg nem sokat használ az ittenieknek, mivel csak külföldön hozzaférhető, ha nem tévedek.
Viszont a felvétel talán hasznos lehetne többünknek. Megoldható lenne, hogy hozzáférhetővé teszed valahol a net-en, ahonnan letölthetnénk? Rapidshare-en vagy valahol máshol?
Ha levetjuk a dadogastol mu uton kelletkezett plusz felelmet a kommunikaciotol akkor a sajat methodosunk alapjan eredmenyeket erunk el. Azzok az eredmenyek tovabb buzditanak minket ujabbra es egyszerre csak megertjuk,nem is olyan nagy dolog ez. Amikor elfogadjuk a sajat dadogaszunkat elfogadtatjuk a kulvilaggal is..
Én csak nagyon ritkán dadogok amikor olyan kedvem van, mert tetszik, meg illik hozzám, szoval nem feltűnő, meg mittudomén. Persze van hogy véletlen is, az sem baj. szeretem.
Ha nagyon elkerekedik a szemük, megmondom miért is teszem. De szerintem bőven észrevették már addigra, hogy nem tudok egy értelmes szót kinyögni... A nagylevegő számolás duó mindig megteszi a magáét. Ezalatt rendezni tudom magam.
lyankor meg szoktam állni, számolok háromig (néha hangosan, hogy tudják, mire föl van szünet) nagylevegő, újrakezdés, és akkor rendben van a dolog...
Te ezek szerint jobban ki vagy békülve magaddal, mint én. Engem zavar, ha mások észreveszik, hogy dadogok, ha esetleg szóvá is teszik, az meg különösen.
Neked hogyan szoktak reagálni, amikor minden átmenet nélkül számolni kezdesz?