Keresés

Részletes keresés

A magyar zsivany Creative Commons License 2005.12.04 0 0 215

Haliho,

 

A film VCD formatban kb 350MB.

Nem tudom, hogy az interneten fel tudom-e tolteni valahova.

Nameg a copyright, ami valojaban engem nem erdekel, de

az se kell, hogy a pandurok jojjenek az ISP-m utan.

 

Levelben mindenkeppen eltudom kuldeni.

Ha akarsz kuldj egy postacimet emailen netpagead@aol.com

Az email fejlecbe legyszi ird be, hogy zsivany.

 

A VCD-t szamitogeppel le lehet jatszani a Windows mediapleyr- el.

AVI formatumban is megvan. Az meg tomm MB.

 

Tisztelettel;

 

zsivany

 

Mumu Creative Commons License 2005.12.04 0 0 214

Persze,a kibicnek semmi sem draga..

-:)

Előzmény: évkó (213)
évkó Creative Commons License 2005.12.04 0 0 213
mért kéne eltüntetni egy érdekes dolgot? jogot a dadogásnak!
Mumu Creative Commons License 2005.12.04 0 0 212
Hat persze hogy minden neyelven egyszerre hat a javulas. Mert a kerdes nem a nyelv strukturajaban hanem a beszed strukturajaban van. A kulcs az esetek tobbsegeben-ahoo nincsenek fiziologiai problemak, a dadogo kezeben van.
Előzmény: A magyar zsivany (210)
positivethinking Creative Commons License 2005.12.04 0 0 211
Érdekesen hangzik. Azt írják, hogy ők úgy közelítik meg a dolgot, hogy a dadogást nem a beszéd zavara okozza, hanem a tapasztalatlanság az emberekkel való kommunikációban. Félelem bizonyos szociális helyzetektől,vagy bizonyos emberekkel való beszélgetéstől.

A maga a program valószínűleg nem sokat használ az ittenieknek, mivel csak külföldön hozzaférhető, ha nem tévedek.

Viszont a felvétel talán hasznos lehetne többünknek. Megoldható lenne, hogy hozzáférhetővé teszed valahol a net-en, ahonnan letölthetnénk? Rapidshare-en vagy valahol máshol?
Előzmény: A magyar zsivany (210)
A magyar zsivany Creative Commons License 2005.12.04 0 0 210

Haliho.

 

En nem dadogok. Legalabb is altalaban nem.

Idonkent ha valami nagyon felhuz akkor dadogok egy-ket szot.

Ez  altalaban 5 evben egyszer totenik. Igy nekem a dadogas

nem problema, es az en esetembenezt rendellenesnek sem talalom.

 

Lattam egy norveg filmet angol felirattal a dadogosokrol, es a dadogas

kezeleserol.  A film kb 30 perc hosszu. Arrol szol hogy egy negy napos

kurzus milyen valtozast hozott azoknak akik ebben resztvettek.

Nagy valtozast hozott.  A film elejen es vegen ugyanazok az emberek

egeszen maskeppen beszelnek.  A kurzus nagyon hatasosnak latszik.

A kurzus neve valami McGuire kurzus.

 

Engem nagyon meglepett, hogy milyen nagy eletproblemat milyen

konnyen, es gyorsan , es milyen jelentosen javitottak.

 

Mutattak a filmben tobb embert. Engem az lepett meg, hogy az egyik

ferfi Spanyolorszagbol telepedett Norvegiaba. Es ez a ferfi norveg

nyelven is dadogott. Amikor noveg nyelven kezeltek a dadogasat,

a dadogasa az o sajat anyanyelven spanyolul is ugyan olyan mertekben,

vagy jobban csokkent mint mint norvegul.

 

Irok meg a filmrol ha valakit erdekel.

Felvettem a filmet DVD-re. A fimlben norvegul, angolul, spanyolul es

svedul beszelnek. A film szinten angol feliratos.

 

Tisztelettel;

 

zsivany

Mumu Creative Commons License 2005.12.04 0 0 209
Ha levetjuk a dadogastol  mu uton kelletkezett plusz felelmet a kommunikaciotol akkor a sajat methodosunk alapjan eredmenyeket erunk el. Azzok az eredmenyek tovabb buzditanak minket ujabbra es egyszerre csak megertjuk,nem is olyan nagy dolog ez. Amikor elfogadjuk a sajat dadogaszunkat elfogadtatjuk a kulvilaggal is..
évkó Creative Commons License 2005.12.04 0 0 208
Én csak nagyon ritkán dadogok amikor olyan kedvem van, mert tetszik, meg illik hozzám, szoval nem feltűnő, meg mittudomén. Persze van hogy véletlen is, az sem baj. szeretem.
hoppaaa Creative Commons License 2005.06.11 0 0 207
Ha nagyon elkerekedik a szemük, megmondom miért is teszem. De szerintem bőven észrevették már addigra, hogy nem tudok egy értelmes szót kinyögni... A nagylevegő számolás duó mindig megteszi a magáét. Ezalatt rendezni tudom magam.
Előzmény: positivethinking (206)
positivethinking Creative Commons License 2005.06.10 0 0 206
lyankor meg szoktam állni, számolok háromig (néha hangosan, hogy tudják, mire föl van szünet) nagylevegő, újrakezdés, és akkor rendben van a dolog...

Te ezek szerint jobban ki vagy békülve magaddal, mint én. Engem zavar, ha mások észreveszik, hogy dadogok, ha esetleg szóvá is teszik, az meg különösen.

Neked hogyan szoktak reagálni, amikor minden átmenet nélkül számolni kezdesz?
Előzmény: hoppaaa (205)
hoppaaa Creative Commons License 2005.06.10 0 0 205
Ha nagyon ideges vagyok, akkor én is el kezdek dadogni. Ez viszonylag újkeletű 10-15 éves :))) olyankor meg szoktam állni, számolok háromig (néha hangosan, hogy tudják, mire föl van  szünet) nagylevegő, újrakezdés, és akkor rendben van a dolog...
Előzmény: Elizabeth (197)
Elizabeth Creative Commons License 2005.06.07 0 0 204
Az is segít, ha nem beszélek egy darabig olyankor.
Előzmény: Törölt nick (199)
Elizabeth Creative Commons License 2005.06.07 0 0 203

Lehet, hogy nem hiszed el, de ha ilyenkor iszom, akkor hamarabb elmúlik.

...azért inkább nem szoknék rá...

Előzmény: Törölt nick (202)
Törölt nick Creative Commons License 2005.06.07 0 0 202
Rosszul írtam, bocs... természetesen próbálj meg NE rettegni...
Előzmény: Törölt nick (199)
Törölt nick Creative Commons License 2005.06.07 0 0 201
Voltam, de részben vagyok.
Előzmény: positivethinking (200)
positivethinking Creative Commons License 2005.06.06 0 0 200
Nekem nem jött le egészen a korábbiakból, hogy te is dadogó vagy/voltál, vagy csak foglalkozol dadogókkal és a gyakorlatban nem éled meg ezt a problémát?
Előzmény: Törölt nick (199)
Törölt nick Creative Commons License 2005.06.06 0 0 199
Próbálj meg rettegni, próbáld meg átlépni az ördögi kört - relaxáló gyakorlatok, pozitív hozzállás, efféle. Ha pedig előjön, nagy levegő, és kezdd el elölről, lassabban a beszédet.
Előzmény: Elizabeth (197)
Törölt nick Creative Commons License 2005.06.05 0 0 198
Khmmm...
Előzmény: Elizabeth (197)
Elizabeth Creative Commons License 2005.06.05 0 0 197
Mikor rámjön, kétségbe szoktam esni. Nálam tavaly októberben kezdődött. Egy vita (családi perpatvar) alkalmával szörnyű dolgok derültek ki. El akartam kezdeni mondani valamit és egyszerűen nem tudtam kimondani, elkezdtem dadogni, de olyan szinten, hogy még a gyermekeim sem értették napokig, amit mondok, a környezetem meg egyáltalán nem. Orvos, pszichológus, pszichiáter, mindenki segíteni akart, mert a szakmám olyan, hogy a beszéd elengedhetetlen. Hónapokig tartott. Ma is, ha felidegesítenek, újra és újra előjön. Rettegek tőle és mégis, akik a legfontosabbak, a gyermekeim, elfogadták tényként és soha nem gúnyolódnak, ha néha előjön.
Dnash Creative Commons License 2005.05.26 0 0 196

Akkor ez egyfajta paradoxon, hogy "magamat szeretem, csak a dadogásom ne lenne"!? Ok, értem, köszönöm.

Előzmény: Törölt nick (193)
shea Creative Commons License 2005.05.26 0 0 195

Beleolvastam a topic legelejébe... mit mondhatnék... kicsit ideges lettem... nem azon, amit írtak egyes emberek... hanem éppenséggel azon, hogy mennyire igazakat írtak... a bizonytalanság érzéséről, a szeretethiányról, stb.

Az az igazság, hogy én ezekre nemrég jöttem rá... tehát nem hatott újdonságként, amit olvastam... és mégis felzaklatott... mert olyanért kell "szenvednem", amiről én a legkevésbé tehetek! Mert szenvedek... mert nem tudom megvalósítani önmagam... mert félek, hogy nem leszek elég jó a kis "szépséghibámmal"...

Jaaaaj... de nehéz ezen túllépni. Az ember azt hiszi néha, hogy OK, mostantól együtt élek vele, mert "nincs más" választásom... de utána csak beleolvasgat a topicba... és felháborodik azon, hogy mennyire nincs egyedül... hogy mennyire sokan vannak azok, akiknek hasonló szeretethiányos gyerekkora volt...

Mérges vagyok... a szüleimre... és minden szülőre, aki önzősségéből adódóan "megnyomorítja" a gyerekét...

 

Na megyek és lenyugszok... :-)

shea Creative Commons License 2005.05.26 0 0 194

Hát igen... jól mondod... nem engedheti meg magának... velem mégis megtörtént. Én például annyira utáltam magam a dadogásom miatt, hogy bizonyos dolgokat (pl. barát) totál kizártam az életemből... nem akartam, hogy megtudják, hogy dadogok és utána elhagyjanak... nekem így volt egyszerűbb... legalább is azt hittem. De ugye azért hittem azt, hogy nem tudnák ezt elfogadni tőlem, mert én se tudtam magamat így elfogadni...

Mellesleg az én dadogásom nagyon érdekesen periódikusan bukkan fel meg tűnik el... arra még nem jöttem rá, hogy mikor és miért van jelen vagy nincs. De példuál voltak a főiskolán olyan vizsgáim, amikor a vizsga előtt napokkal elkezdtem magamnak hajtogatni, hogy "nem fogok dadogni, nem fogok dadogni" de amikor odaültem a vizsgáztató elé, olyan ideges voltam, hogy egyetlen szót is alig tudtam normálisan kinyögni. Utána meg voltak vizsgák, amikor azt mondtam, hogy lesz*om... és flegmán ültem oda... és szinte teljesen folyékonyan beszéltem... :-)

Utána új (ismeretlen) emberekkel általában totál folyékonyan beszélek... csakis személyesen... a telefon az más tészta...

No, a lényeg, hogy jól mondja Szabolcs (remélem szólíthatlak így): nagyon fontos az optimizmus, a pozitív gondolkodás és az önelfogadás! Nagyon sok múlik ezen!

Előzmény: Törölt nick (193)
Törölt nick Creative Commons License 2005.05.26 0 0 193
Nem a dadogásodat kell szeretned, hanem Magadat így, ahogy vagy. Egy beszédhibás nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy letargiás vagy depressziós legyen. Csak azt tudom mondani: otpimizmus, pozitív gondolkodás, önelfogadás, és ez ki fog hatni előbb-utóbb a beszédre is.
Előzmény: Dnash (192)
Dnash Creative Commons License 2005.05.25 0 0 192

Különös, de konkrétan eddig nem is gondoltam bele, hogy elfogadom-e magamat a beszédemmel. De most így... tényleg van, hogy felbosszant, vagy szinte letargiába sodor a dadogásom.

Holnaptól elkezdem szeretni! :)

Előzmény: shea (190)
Törölt nick Creative Commons License 2005.05.25 0 0 191

Röviden: alakítsd át a gondolkodásod. Pozitívra. Ez látszólag ennyi az egész, de néha évekbe telik.

Kitartás, türelem...

Előzmény: positivethinking (189)
shea Creative Commons License 2005.05.25 0 0 190
Na ebben nagyon igazad van! Nem azért kell bármit is tenni magunkért, mert azt hisszük, hogy úgy majd jobban megfelelünk másoknak! Magunknak kell megfelelni... magunkat kell megszeretni... dadogással vagy anélkül... de ahhoz, hogy dolgozni tudjunk a probléma megoldásán, ahhoz először dadogással együtt kell magunkat elfogadni magunk előtt! Mert ha utáljuk magunkat és azt mondjuk, hogy sohase fogok tudni folyamatosan és folyékonyan beszélni, akkor tényleg sohase fog összejönni...
Előzmény: Törölt nick (188)
positivethinking Creative Commons License 2005.05.25 0 0 189
Ez azt jelenti, hogy pszichésen rögzült a dadogásod. Tudat alatt félsz a megszólalástól, a beszédtől mások előtt. Ezt kellene legyőzni. Nehéz ügy...

Én is ezzel a problémával küzdök. Ha valaki talált valami módot arra, hogy előrelépjen a probléma megoldásában, akkor ossza meg velünk.

Itt nem olyasmire gondolok, hogy "minél többet kell emberekkel beszélni", mert ezt valóban használna, de probléma jellegébők fakadóan éppen ez okozza a nehézséget...
Előzmény: Törölt nick (182)
Törölt nick Creative Commons License 2005.05.25 0 0 188

Ne azért csinálj légzőgyakorlatokat és ne azért ne dadogj, hogy másoknak megfelelj, hanem azért, hogy ne érezd Magad rosszul.

Határozd el, hogy azért nem akarsz dadogni, mert úgy jobban fogod érezni a bőrödben.

Előzmény: Dnash (186)
shea Creative Commons License 2005.05.25 0 0 187

Jól mondod Dnash: a tudatalattin a lényeg! Olyan infók és emlékek vannak oda elraktározva, amiket nagyon nehéz módosítani!

Persze... az is igaz, hogy nem a dadogás a legnagyobb probléma a földön... de annak, akinek ezzel együtt kell élnie annak egyértelműen egy jelentős probléma... mint ahogy nekem is! :-(

Előzmény: Dnash (186)
Dnash Creative Commons License 2005.05.25 0 0 186

"Rám ez a diagnózis totál stimmel. Elég problémás gyerekkorom volt... és habár tisztában vagyok azzal, hogy ez a "győzzük meg magunkat, hogy értékesek vagyunk" dolog működne, nagyon nehéz ezt "beprogramozni", amikor kicsi kora óta azt hallja az ember, hogy semmire nem jó, vagy semmit nem csinál jól."

 

Ez a rész rám is teljes mértékben illik, és egyet értek vele.

Csináltam én is régen légzőgyakorlatokat, de attól méginkább úgyéreztem, hogy másképp nem felelek meg másoknak. Ezért nem is volt nagy hatása rám. És bár mostmár tudom, hogy sokmindenre jóvagyok, és egész jól csinálom a dolgaimat, de a tudatalattimban ez még nem jelent meg. Ezekszerint ott még mindig "félek".

Én is úgy gondolom, hogy nem a dadogás a legnagyobb probléma a világon, de az is igaz, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!