Az a gondom hogy tokától bokáig Mr-eztek minden vizsgálat szerint az L5-nél lévő sérvem a gond,meg máshol is vannak degeneratív elváltozások,három külőnbőző idegsebész megnézte a képeket mindegyik arra jutott hogy nem kell műteni.Azt viszont nem tudják hogy mitől nem tudok január óta menni,meg két lábra állni.Ez katasztrófa hogy bármilyen vizsgálatot csinálnak a vége mindig idegsebész,aki elhajt.
Szia! Gerinccsatorna szűkületem van nekem is kopás, meszesedés miatt, elcsúszásom nincs, kisizületi blokádot kaptam, elvileg ezután jön a gyöki, ami végül nem jött össze. A kisizületi kibírható, 10 helyen szúrtak meg, nem mondom, hogy visszavágyom. Nekem ezt ambulánsan csinálták, de ha tágítják a csatornádat gondolom elaltatnak, akkor pedig könnyebb lesz. A következő lépésként nekem is gyöki blokádot irányozott elő az orvos, aztán mikor mentem, közölte, hogy szedjek Panadolt:-((((( összességében nem hajtottam tovább az ügyet, mert fájdalmas beavatkozás a tapasztalatok szerint és kétes a végeredmény. Melyik intézményben és ki kezel ha nem titok?
A lumbalis gericrészen szükületem van illetve csigolyelcsúszásom.
Jelenleg combba kisugárzó fájdalmam és lábnehézségem van,a kezelőorvosom -a sok fájdalomcsillapító,már nem igazán hat- gyöki blokádot javasolt valamint gericcsatorna tágító műtétet.
Azt szeretném kérdezni,hogy van e közületek aki ilyen műtéten már atesett?
Ha igen akkor nagyon megköszönném,ha leirná a tapasztalatait.
Én sosem hagyatkoztam a radiológiai véleményre, számomra az idegsebészi konzultáció a mérvadó. A radiológusok, amúgy talán helyesen. negatívabban véleményezik a látottakat, a saját érdekükben, ezzel levédve magukat. A protrusió még teljesen visszafordítható folyamat, a tüneteid, az állapotod és az orvos véleménye számít abban, hogy lesz műtét vagy sem.
Lenne egy kérdésem, hátha valakinek már volt ilyen.
Megjött az MR írásos lelete. CII-től CVII-ig végig protrusio, ami szerintem jobb mint a hernia. Vannak liquortér szűkületek is, de egy izgat csak:
két helyen van myelon benyomat, de mindkét helyen azt írja, hogy csak enyhe. Ezzel megtudom úszni még a műtétet ugye? Az enyhe az jó, igaz? És azt is írja, hogy myelopathiás jelzavar nincs, ami szerintem nagyon szuper.
Szóval ha valakinek volt hasonló, hátha meg tudna erősíteni abban, hogy nem lesz itt semmi féle műtét... 😊
Nekem a sok menés vagy állás ami megterheli a gerincemet. 10-20 perc ezekből már begörbít, de azért, ha elmegyünk bevásárolni, végigsétálom, csak a végefelé már lassan. Viszont ha leülök, megpihenek, akkor hamarosan újra a régi vagyok 🙂
Nekem a doki 12 hét otthonlétet javasolt. Betartottam. A kórházban a gyógytornász megengedte, hogy telefonnal felvegyem a hanganyagot, amikor tornásztat, és azt elvégeztem itthon is.
Járni gyakorlatilag a műtét másnapjától tudtam, csak még keveset, de ez napról napra javult. Októberben közepén műtöttek, és emlékszem, hogy a munkahelyi karácsonyi bulira már elmentem. Még egy pici, pár percnyi tánc is belefért, kicsit lassan, de ment. Februárban mentem vissza dolgozni.
Eredetileg ápolonő vagyok, de ágy mellett már nem tudok dolgozni, beteget emelni, forgatni. Most betegfelvételen vagyok, és roki, de teljes az életem. / lenne, ha a karom nem butult volna el ilyen mértékben...
És még kérdezz bármit nyugodtan! 🙂 Válaszolok, ha az segít 🙂
Engem az Országos Gerincgyógyászati Központban operáltak.
Azzal mentem oda, hogy három éve fáj a lábam és a derekam, és, hogy három éve egy fél centis sérvecskét állapítottak meg nálam a lumbális részen, úgyhogy az is lehet, hogy csak hisztis vagyok, de vizsgáljon meg és ha hisztis vagyok elfogadom. Volt rtg. MR, és egy hónappal később már a műtőasztalon feküdtem, és a sima sérvműtét helyett inkább már csavaroztak. Mégsem voltam hisztis... 😁
A műtét nagyon jól sikerült. Akkor voltam 38 éves, és visszakaptam a normális életem. Másnap már felkeltett a gyógytornász, én meg onnantól csak szárnyaltam.
Pont két hete mondta a neurológus, hogy mások csavarozva azért panaszkodnak, én meg nem. Nem panaszkodom, mert azt tudtam, hogy már soha nem leszek olyan mint gerincbetegség és műtét előtt, és igen az időjárás, vagy a túlterhelés fájni fog, de a mérleg serpenyőiből az egyikben az van, hogy görbén jártam, sántítottam és szenvedtem, akkor amikor a legszebb, legaktívabb női korban voltam/vagyok, és a másik serpenyőben, meg az, hogy most nem olyan a terhelhetőségem mint másnak, de a szenvedéstől messze állok, úgy megyek mint mások, és engem ez elégedettséggel tölt el.
A műtét után viszont vigyázni kell, mert fél-egy év a csontosodás. Ha az rosszul történik, akkor semmi értelme nem volt a műtétnek.
Nekem a műtét utánra beszereztünk egy kádszéket és ami nagyon hasznos volt még az a wc magasító. Ma már nem használom, de szerintem minden derékfájós embernek érdemes ezt használni.
Összességében nekem megérte az operáció, bár nehezen fogadtam el, hogy korlátozott némileg a mozgásom, de megszoktam, hogy így is teljes életet lehet élni.
Ha nem jött volna ez a nyaki történet, már nem is foglalkoznék azzal, hogy "gerinces" vagyok.
Ha fáj a derekam (a lábam már egyáltalán nem), megpihenek és elmúlik. Fájdalomcsillapító nélkül is elviselem.
Akkor sokan óva intettek a műtéttől, de én elégedett vagyok az eredménnyel.
A karommal én is így vagyok, mindkettővel. Én leginkább fülhallgatóval telefonálok, így oldottam meg.
A lumbális műtéttől nem féltem, a nyakitól viszont nagyon. Fene se tudja miért...
Ha valakinek van tapasztalata arról, hogy az én állapotomban műtétet fognak-e javasolni, és, hogy az milyen, mit érdemes tudni róla, és ezt megosztaná itt velem, azt nagyon megköszönném.
Mikor, hol csinálták, és legfőképpen meddig tartott, és milyen mértékű lett a felgyógyulás?
Engem is a csavarozás réme fenyeget..
Emellett a nyakam is elég ronda. Mostanában már rendszeresen zsibbad a bal karom. Sokszor még felemelni a kezemet, vagy egy telefont tartani is gondot jelent.
Ja, és bocs, hogy így letámadtalak a sok kérdéssel! :)
4 hetes kúrát nem tudok úgy végigszedni, hogy napi 1-2 órát alszok, azt is hajnalban és felületesen. Az altató pedig 4 hétre nem opció. Ezek szerint neked nem okozott ilyet a szteroid. Köszi!
Szerintem az előírt kúrát mindenképp érdemes végigszedni, mert az úgy segíthet a fájdalmaidon. Ha ilyet okoz nálad, arra az átmeneti időre valami elalvást segítő gyógyszert kéne kérned. Végülis a végtelenségig úgysem szteroidozzák az embert, de sajnos van az a fájdalom amire más már nem jó.
Mindenkinek örülünk aki jó tanáccsal vagy bármivel hozzá tud járulni az állapotunk jobbá tételéhez.
Én azt kérdezném tőled és mindenkitől, csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy a szteroidtól egész jól vagyok, de olyan álmatlanságom van tőle, hogy emiatt kell feladnom a szedését. Medrolt kaptam életemben először és sajnos így jártam. 8 nap után fel kellett adjam, pedig végre jól voltam. Ez a 8 nap sajnos csak 2 hét tünetmentességet hozott, most nagyon kínlódok.
Én egy régi, de most mégis új emberke vagyok itt. Kb. 7-8 éve kaptam itt sok jó szót, tanácsot, kedvességet, de akkor más néven voltam beregisztrálva, és már nem emlékszem a jelszóra, ezért a mostanit használom.
Akkoriban lumbális sérvem volt, amit aztán három évvel később megcsavaroztak. (L5-S1) A műtét nagyon jól sikerült, végre felszedtem 12 kilót, újra csinos lehettem, elmúltak a nagy fájdalmak, szóval napos lett a világom 😊
4 éve a jobb karom elkezdett fájni. Először bemagyaráztam, hogy megerőltettem, meg elfeküdtem, bármit, csak ne gerincprobléma legyen. Aztán fél évvel később beláttam, hogy hazudok magamnak, mert az idegfájdalom egyedi érzés, es tudtam, hogy a "megerőltettem" fájdalom nem ilyen. Így visszamentem az idegsebészhez aki a lumbálisomat műtötte. Akkor nyaki sérvet állapított meg, és a konzervatív terápiát javasolta. A karom beállt egy idő mulva, de 3 hét kórházi kezeléssel, szteroidos infúziókkal túl jutottam ezen is.
2019. szeptemberében egy éjjel arra ébredtem, hogy most a bal karom fáj, de olyan iszonyatos erővel, amit soha életemben nem éreztem még a lumbális lábfájdalmaimkor sem. Három napig nem aludtam, és a világ összes gyógyszere sem használt a fájdalmam enyhítésére. Az ujjbegyeimhez még egy ruha hozzáérése is elviselhetetlen fájdalommal járt. Megint a szteroid segített, és másfél hónap kín után a fájdalom beállt egy elviselhető szintre, de azóta sem múlt el soha.
Az ujjaim átmentek zsibbadásba, majd a hüvelyk és mutató ujjamból az összes erő eltávozott. Az EMG ennek a két ujjnak az irányítására hivatott izmomban kimutatta a károsodást. Komoly kéztornába kezdtem, mert a mindennapi teendőkhöz borzasztóan hiányzik ez a két ujj. Azóta egy öngyújtót már meg tudok nehezen gyújtani, de ennél jobb eredményt nem tudok felmutatni, bárhogy igyekszem. Akkor 2020 februárjára kaptam időpontot a gerincsebészhez, amire még eljutottam, de a covid miatt az MR, és a kontroll elmaradt. Idén a neurológus már erősen ragaszkodott az MR vizsgálathoz, úgyhogy a mult héten voltam. Az írásos eredményt még nem kaptam meg, de a cd-t odaadták, amin csúnya, cifra dolgok vannak. Nem akarok még egy műtétet, de ha veszélyes az állapotom, bele kell mennem. Most itt tartok: várom, hogy ítélkezzenek, és amennyire a lumbális műtéttől nem féltem, úgy most annál inkább egy nyakitól. Hát ezért jöttem megint közétek. Én tudok segíteni pár tanáccsal, jó szóval a lumbális sorstársaknak, és reménykedem, hogy a nyaki ismeretlenségben infóhoz jutok itteni érintettektől.
Ortopédsebész foglalkozik magával a csípő kopásával, ezt lehet MR-rel diagnosztizálni. Anno neurológustól sírtam ki az MR-re a beutalót, mert ugyebár én állandóan keresztcsonti fájdalomra panaszkodok és ha nagyon rossz állapotba vagyok kisugárzik a csípő felé.