Szia! De jó, hogy jelentkeztél, örülök, hogy minden rendben ment. Kiváncsian várom a fejleményeket és hogy végül sikeres volt-e a műtét. Mindenesetre türelem. Mit csináltak végül is? És ki?
Jelentem, megvolt a műtét és egy hét kórház után már itthon vagyok.
Mivel műtét után elkezdett fájni a bal lábam (ami eddig soha), kaptam 3 napig isiász-infúziót. Igazából nem tudni, mitől lett, a műtött rész a CT szerint rendben van. Mindenesetre remélem, elmúlik a gyulladás. Itthon is kell fájdalomcsillapító, mert a derekam is elég fájdalmas még és nehéz a mozgás.
Szóval ez megint egy hosszú menet lesz ebből felépülni.
Szia! Ez mindig így van, műtét, beavatkozás stb. előtt jobban van az ember. Én is ott feküdtem a fájdalom ambulancián és persze, hogy nem fájt, de hagytam a bökdösést. Aztán hagytam egy másik ambuláns beavatkozást, ennek várom a hatását, egyenlőre csak rosszabbul vagyok. Tudod ha lemondod másnap megbolondulsz a fájdalomtól, ez Murphy törvénye. Gondolok, rád és mielőbbi gyors felépülést kívánok! Aztán várom soraidat.
Sziasztok! Egyelőre annyi történt, hogy elvégeztettem a műtét előtti vizsgálatokat, voltam altatóorvosnál, és 10-én kell bevonulnom a kórházba, 11-én műtenek. Ez már a második időpont, ugyanis ki volt tűzve a műtét egyszer már 3-ára, csak aztán kaptam egy újabb telefont, hogy egy sürgős eset miatt halasztanak.
Mostanra már jelentősen csökkentek a fájdalmaim és mozogni is egész jól tudok. Persze, hogy így még nehezebb, gyakran azt gondolom, hogy "kár belém a műtét". Csak hát 2 éve húzom már ezt a dolgot (ez alatt gyógytorna ellenére is inkább vegetáltam és szereztem még egy sérvet), és ha most nem vállalom, s teszem azt 2 hét vagy 2 hónap múlva ismét lerobbanok, akkor mit csinálok majd? Januárban persze, amikor az alvás is nehezen ment, akkor zokszó nélkül bevállaltam volna. Most nagyobb bennem a majré, hogy vajon jobb lesz-e utána, ha felépülök, vagy esetleg rosszabb? Nem könnyű.
Ma voltam orvosnál, aki a cd és a vizsgálat alapján azt mondta, hogy nem kell műteni, valószínűleg fel fog szívódni, de -mint ahogy te is írtad- kíméletes életmód mellett élethosszig tartó gyógytornára lesz szükség. A gerincem pedig, a reumatológusok és a neurológus véleményével ellentétben nincs túl rossz állapotban, főleg az életkoromhoz képest.
Nagyon köszönöm a jókívánságokat, hasonlókat kívánok neked is. Minden jót.
Semmi gond! Hogy mire számíthatsz, azt én meg nem mondhatom, mert minden ember, minden eset más, úgy látom, mióta érintett vagyok ebben a betegségben.
A stabilizálást fúziós műtétként is szoktàk emlegetni, így tudsz utánanézni. Azt jelenti, hogy a problémás szakaszon a csigolyákat távtartókkal és csavarokkak rögzítik, fixálják. Ez a szakasz kb. egy év alatt összecsontosodik.
A komolyabb gerincgondok 2010 óta vannak nálam. Előtte pár évvel már időnként fájt a jobb lábam, de akkor még nem gondoltam, hogy a gerinc okozza. 2010-ben váltam egyik napról a másikra mozgásképtelenné az első sérvtől. Ezt műtötték, sikeresen felépültem. 2014-ben jött a második sérv, szintén műtétre került sor, ami akkor szinte megváltás volt, ebből visszamaradt és a mai napig megvan a jobb làbfejem zsibbadása. Ezt leszámítva minden ok volt 2021-ig, fájdalommentesen élhettem, mindent tudtam csinàlni, nagyobb, nehezebb túrákat is. 2021-ben harmadik sérv, ez kiszakadt. Akkor már a stabilizálást javasolták. Olyan soká kellett várni, hogy közben felszívódott a kiszakadt darab, és javult az állapotom. Ezért végül elmaradt a műtét és gyógytornával próbáltam rendbehozni magam. Több dìcsért gyógytornával próbálkoztam, ennek ellenére erősen korlátozott maradt a mozgásom és elég gyakran visszatért a derékfájás, s nemrég "megnyertem" a 4. sérvemet is.
Életmód: mivel vidéki vagyok, ezért elég sokat kellett gyalogolnom, bicikliznem világéletemben, viszont ülőmunkát végeztem. Amellett, hogy szívesen túràztam, kirándultam, kertészkedtem, a munkàm maradt, mert ahhoz értek, és nem könnyű másikat szerezni, pláne gerincbetegséggel.
Tapasztalatom szerint olykor jobb, ha kiszakad a sérv, mert szerencsés esetben idővel felszívódik a kiszakadt anyag, és felszabadul az ideg a nyomás alól. Lehet, hogy esetedben is ez történt. Mint az elején írtam, nem lehet tudni, mi lesz a továbbiakban, hogy fognak viselkedni a sérveid. Az mindenesetre jó, hogy tornázol, és nem árt, ha kíméled magad a komolyabb megterheléstől, különösen a cipekedéstől, nagyobb súlyok emelèsétől.
Remélem, továbbra is javulni fogsz, sok fájdalommentes hátralévő évet!
Bocsáss meg, de én most tanulom a "szakmát" (sajnos) és szeretném tudni, hogy pontosan mit is jelent a stabilizálás, mióta van a gerincproblémád és milyen életmód mellett alakult ki.
Én nem fizikai munkás voltam, de igen aktívan kertészkedtem, fiatal koromban pedig - a rokonságon belül - több családi ház kalákában történő építésében, a sajátoméban is, vettem részt, amikor a cementes zsákok még 50 kilósak voltak.
Most már 73 vagyok, de még mindig aktívan kertészkednék, de nem tudom, ha elmúlnak a tünetek, mit engedhetnék meg magamnak.
Az orvos azt mondta, hogy a 4 évvel ezelőttihez hasonlóan most is egy ágyéki korongom van kiszakadva két másik sérv mellett.
A 4 évvel előtti eset után tornával teljesen rendbe jöttem 3 hónap után és ugyan úgy éltem (többnyire kertészkedtem) mint előtte, egészen a jelenlegi újabb sérvem kiszakadásáig.
Jelenleg torna mellett egész jól vagyok, fájdalmam szinte alig van.
Elnézést kérek ha a kérdéseim esetleg diszkrétek, de szeretném tudni mire számíthatok a hátralévő (?) éveimben.
Voltam a dokinál. Érdekes, nem a 2 éve kiszakadt sérvem újult ki, hanem egy korábban műtött porckorongom sérvesedett újra. Úgy láttam, csak azon volt kissé meglepve, hogy ezúttal nem sugárzik a lábamba (mondjuk én is). "Csak" a derekam fáj.
Újból a stabilizálást ajánlotta. Mivel elegem van az àllandó problémákból, meg a folyton visszatérő fájdalomból és mozgáskorlátozottságból, így bevállalom. Persze, be vagyok tojva rendesen, de minél tovább húzom az időt, annál kockázatosabb lesz a beavatkozás, úgy gondolom.
Nem sokára mennem kell az előkészítő vizsgálatokra, aztán várok a behívóra.
Köszönöm a reakcióidat. Tapasztalatid hasznos információk számomra, bár gondolom örömmel lemondanál róla.
Jelenlegi állapotom alapján bizakodó vagyok, mert a tüneteim inkább enyhülnek, mint súlyosbodnak. Idegsebész eddig még nem látott, de rövidesen erre is sor kerül.
Ez egy butaság, hogy az idegsebészek szeretnek műteni. Van elég munkájuk anélkül is, hogy meg akarják műteni azt is, akit nem kell. Persze, ők ehhez értenek. Egyébként pedig, ha műtétet javasolnak, nem muszàj azt vállalni.
Én a magam részéről reumatológushoz, meg neurológushoz nem megyek, mert anno az első sérvemnél egyik sem segített.
Az idegsebész legalább elmondta, ő mit tud csinálni, mik a kilátások abban az esetben, és mik az egyéb lehetőségek. Dönteni nekem kellett
Most is ez lesz, csütörtökön megyek hozzá, miután 2 éve kiszakadt a harmadik sérvem, de akkor elnapoltuk a fúziós műtétet. Mostanra viszont drasztikusan lerobbantam.
Két lehetőségem van: vagy elfogadom ezúttal a műtétet, és reménykedem, hogy jobb lesz, vagy maradok így, állandóan visszatérő problémákkal, mint az elmúlt 2 évben. Persze, be vagyok tojva...
Szóval nehéz ügy ez a gerinccel, és minden ember, minden eset más, garancia meg semmire nincs.
A te esetedben talán gyógytornàval még el lehet érni javulást. Mivel nem olyan súlyosak a tüneteid, egyáltalán nem biztos, hogy műteni akarnának. Régebben pl. egy kiszakadt sérv egyből műtéti indikációt jelentett, ma màr a legtöbbször azt sem műtik, hacsak nem okoz bénulást, vagy egyéb súlyos tünetet.
Ma már ez csak egy régi beidegződés, hogy minden sebész műteni akar. Érdekes, évekig jártam egy idegsebészhez, mert ő volt ez egyetlen aki legalább gondolkodott a bajomat illetően, soha nem akart műteni. Így én egy konzultációt javaslok, ahol maga a szakember nézi meg a felvételedet és ad javaslatot. Reumatológusokat inkább nem minősítem és a neurológus is tévedhet.
Együttérzéssel olvasom sorstársaim írásait, bár régen nem írtam ide, de most közzé teszem a bajomat.
4 évvel ezelőtt volt az első porckorong sérvem, amit gyógytornával rendbe hoztak. Ezt követően úgy éltem az életemet, mint előtte. Aktív mozgással, kertészkedéssel. Most úgy tűnik nagyobb a baj. Lassan kialakuló de egyre intenzívebb derékfájást követően készült MR. felvétel három sérvet is mutat, melyek közül az egyik, reumatológusok szerint, nyomja a gerincvelőt és nagy valószínűség szerint műtétre lesz szükség.
A fájdalom nem elviselhetetlen és általában csak éjszaka jelentkezik. Felkelés után lassan csökken és délutánra lényegében megszűnik. Fájdalom csillapítót csak éjszakára veszek be, viszont a bal lábam elgyengült és az izom egy része is eltűnt ( mint 4 évvel ezelőtt). Ezzel együtt mozogni bírok, autót vezetek, feleségemet ápolom.
A mostani MR. felvételt megnézte egy neurológus is, aki Parsonage-Turner szindrómát diagnosztizált.
A diagnózist megmutattam az előbb említett reumatológusok egyikének, aki a neurológus véleményét, finoman szólva, kétségbe vonja és ismét a műtét szükségességét valószínűsíti. Azt mondta, hogy meg fog mutatni egy idegsebésznek.
Az említett neurológus szerint, ha az MR felvételt megnézi egy gerincsebész az valószínűleg meg akar majd műteni, mert ők szeretnek műteni.
Nem tudom mitévő legyek, de a műtétet szeretném elkerülni.
Tisztelettel kérek minden sorstársamat, hogy írja meg a véleményét és tanácsait.
Jajj, nagyon sajnálom, ez nem jó hír:-((( pedig muszáj leszel és minél hamarabb, mert a várakozással a szenvedésedet hosszabbítod meg. Jeletkezz majd, minden jót kívánok!
Ma sikerült eljutnom MR-vizsgálatra, lelet 2 napon belúl, bár a CD a lényegesebb, mert azzal megyek majd a gerincgyógyászhoz. Nem volt egyszerű, mert még mindig jóformán csak feküdni tudok.
Érdekes, hogy a lábam nem fáj (egyelőre), csak a derekam. De az a legkisebb terhelésre is tiltakozik.
Viszem a dokihoz, aki műtött, hogy mondjon véleményt, mi legyen. Ha most is a stabilizálást ajánlja, akkor elfogadom. Elegem van. Azt gondolom, hogy mivel már 3 porckorong is tönkrement azon a szakaszon, teljesen instabillá vált, nyeklik-nyaklik az a rész, hiába tornázom. Ezért tér vissza folyton a probléma, s egyre rosszabb. Lehet, a halogatással csak többet ártok.
