Kedves Croa!
Tudod, olyan másnak! Azt mondja, hogy Pető nem csak tolerálja, hanem szereti is őket…
Na már most, ha a névváltozás egybeesik a házasodással, akkor a "leánynév" miért ne lehetne, mondjuk Norbi?
Kedves Croa!
Nagy bajban vagyok! Ha a házasodást összeasszociálom a névváltoztatással… Hmmm… A poén kedvéért… Hmmm… Lovas nem csak Petőt találja ezután…
Véletlenül rálátok Marióra. Több, A/4-es méretű lapot böngész, melynek fedelén túlteng a piros (...és mint tudjuk e szín kedves Mario barátom szívének...)
Kedves Croa!
Ez olyan, mint a családi vaslábasunk esete. A nagyapám a Donnál használta sisaknak (lévén megbízhatatlan, mert az amerikai nagykövetségen dolgozott), de elvették tőle a tisztek, mikor belehajtották őket az oroszok közé - minek egy hullajelöltnek vaslábos - mondták. Igazuk volt, a hadifogolytáborban felesleges súlyt jelentett volna e "harci eszköz". Mindenesetre, mint hadizsákmányt hozták vissza a szemrevaló főzőedényt és így került birtokába Horthynak. Szállasi nem csak a koronára esküdött fel később, hanem arra is esküdözött, hogy még ilyen finom paprikáskruplit életében nem evett, amilyet ebben rittyentettek a várban szolgáló kivégzőosztag bátor legényei. De egyszer minden jónak vége van. A németek újfent sisaknak használva - egyéb gyárakkal együtt - "kimenekítették" az országból e jeles edényt. Nem akarom ecsetelni viszontagságos sorsát a vaslábasnak, de annyit tudni illik, hogy a Szent Koronával együtt került haza és az Iparművészeti múzeumba lehetett megtekinteni. De itt sem nyugodhatott, Orbán és Torgyán elszállítatta és azóta ebben főzik ki terveiket és a paprikáskrumplit, mikor találkoznak…
A történet folytatása is tanulságos, kedves Mario. Az orosz katona – aki megerőszakolta nagyanyámat, és elvitte a rezsót – odaadta a rezsót Vorosilovnak, Vorosilov adaadta Gerőnek, az Rákosinak ajándékozta, tőle megörökölte Kádár, Kádárné Mariska odaadta Aczéléknak, Aczéltól megkapta Horn, Horntól megkapta Kovács Laci. Örökmosoly Szekerestől tudom, hogy most ökölre mennek Németh Mikiékkel, hogy most kié legyen a rezsó. Pünkösdhétfő reggelén Némethné imígyen fordult urához: „Te, Miki, reggelizzünk az Intercontinentalban, vagy csináljak neked egy szalonnás rántottát a Croa nagymamájának rezsóján?”
Látod, rezső, ez csak egy rezsó, de benne van a fél magyar történelem.
Kedves Croa!
Jó, majd megnézem csütörtökön a "Kelly hőseit" és eldöntöm van-e igazságtartalma a dolognak…
-------------
A hindu vallás szerint június hatodikán ünneplik a reinkarnálódott rezsők, rezsók, rézsűk és rőzsék a névnapjukat. Persze ez nem biztos, lehet, hogy csak párszi hiedelem…
Szerintem is 1944. június 6. Hatalmas filmforgatás volt valahol Normandiában, valami Spielberg ott forgatta a „Rezso* közlegény megmentése” c. filmet.
-------------------------
* Pár hónappal később – itt Budapesten – nagyanyám is tervezett egy alacsony költségvetésű filmet „A rezsó megmentése” címmel. Nem sikerült, a rezsót (is) elvitték sz oroszok.
Hat akkor egyszerubb lenne a disznokat kicsapni valahova a Bakonyba, mondjuk a regi tuzersegi loterre, aztan bervadaszatot rendezni rajuk penzes nyugati vadaszoknak, es beetetni oket,hogy ez valami egzotikus mo-i vadfeleseg, ami sehol nincs mashol a vilagon.
Hát kedves derek úgy napi 2 vagont eléggé macerás egy lapáttal megkeverni.
És én egy kényelmes pofa vagyok.
Kerül amibe kerül, nem mindegy mennyit fizetek rá.
Mert ugyis ráfizetés a vége, oszt én még szombat-vasárnap se csukhatok be.
Nem lenne jobb ahhoz egy lapat?
Kulonben is az a technologiai muvelet amely tobbet igenyel mint egy ciganyasszony fateknovel es evezovel azzal nem szabad foglalkozni, mert draga.
