"a neve alapján Schäfer ősei sem ihattak kumiszt a honfoglalók között...
ennyit a fene nagy magyarságunkról..."
A magyarság nem származás, hanem vállalás dolga - mondta egy nálam jelentősebb magyar a XX. században. A XIX. században egy másik gondolkodó pedig arról írt, a magyar nemes nem származásban mutatkozik meg, hanem a tettekben.
Nézzük mit tett Andris. Nem kótyavetyélte el tehetségét, hanem kitartással, szorgalommal nemzetünk válogatottja lett és pl. egyetlen egy fejesével olyan sok magyarnak szerzett örömet, hogy Te és én ennek soha a közelébe sem leszünk.
Eszembe jut még, hogy magánvagyonából pár tíz milliót áldozva megmentette egy magyar város egyesületét. (Nem tudom, hogy akár Te, akár én ehhez hasonlót fogunk e valaha tenni, vállalni az itt élők érdekében.
Több tiszteletet Schafer Andrásnak.
Az aradi 13 vállalásáról nem is beszélve. /"elítélték felségsértő pártütőknek, hogy a magyar szabadságért harcra keltek"/ - ők vagyonuk mellett az életüket adták. A német vezetéknevűek is.
A fene nagy magyarságunk abban áll, ha magyarul érzünk.
Radnótinak pl. a legnagyobb embertelenségben is a mindent jelentette ez a lángoló kis ország. Messze ringó gyermekkora világát és annak remélt, békés jövőjét. Függetlenül attól, hogy szombaton vagy vasárnap fordult az Istenéhez.
2025-ben nálam az a valódi magyar aki a magyar sikerekért dolgozik. Ha pedig ehhez nincs ereje, képessége, legalább becsülje meg és szurkoljon annak, aki erre kész.
Egyébként (és ez már a legkevesebb) az állításod még genetikailag sem biztos. Hiszen Schafer összes felmenőjét nem ismerheted. Még az is lehet, hogy anyai ágon Bandi ősei ittak kumiszt. Ha ez megnyugtat. :)
