Ki az a "Schaffer"? Nem "Schäfer"-t akartál írni? A "Schaffer" ("a"-val, egy "f"-fel) jelentése: "dolgos, alkotó [ember]", a "Schäfer" ("ä"-val, két "f"-fel) jelentése: "juhász".
Ezek szerint senki nem foglalkozik majd Varga és Sallai hiányával?
Vagy azzal, hogy ha már súlyos milliárdokat öltek bele a sportágba, akkor 15 év után talán ott kellene tartanunk, hogy minden poszton van legalább 3-4 bevethető játékos?
Gondolom, a következő napokban az eddiginél is jobban felerősödik a sipákolás, miszerint Sallai és Varga hiánya micsoda szörnyű helyzetet idézett elő az örmények ellen.
Nekem erről, vagyis a kulcsemberek pótlásáról két mérkőzés jut az eszembe.
Az egyik a 2009-es albán-magyar Vb-selejtező Koeman idejében. Az eredmény 1-0 lett, éspedig ide.
Emlékszem, hogy Juhász Roland hiánya miatt kollektív frászban volt a magyar fodbaltársadalom. Végül a holland tréner bravúrosan oldotta meg a helyzetet, mivel Juhászt Vaskó jól helyettesítette. Ennél azonban érdekesebb, hogy a középpályás védekezés erősítése céljából átszervezte a csapatot, és olyan játékosok ültek a kispadra, mint Gera és Dzsudzsák (utóbbi pályára sem lépett).
Ehhez képest brutálisan erős névsort láthattunk középen, Dárdaival, Husztival, Hajnallal vagy Rudolffal, miközben a spanyol élvonalban szereplő Vadócz csak csere volt.
A másik a 2011-es magyar-svéd Eb-selejtező. Ekkor Egervári volt a kapitány és 2-1 arányban nyertünk.
Valóságos apokalipszis alakult ki, hiszen Gera, Szalai Ádám, Dzsudzsák, Juhász és Vanczák nélkül kellett kiállni. Mégis nyertünk és a kezdőcsapatban a tényleg alkalmi védelem előtt egy kifejezetten ütős középpályássor és támadósor játszott. Rudolf és Koman akkor még futballisták voltak és nem bohócok. Jellemző, hogy kik maradtak ki a keretből: a válogatottságot lemondó Huszti, a Premier Ligában játszó Buzsáky, a belga bajnok Köteles és Tőzsér, az "óriási tehetség" Németh Krisztián (akkor éppen klub nélküli volt), valamint az egy évvel később EL-főtáblás Videoton alapembere Tóth Balázs. Jellemző a hátországunk erejére, hogy a későbbi Eb-sikercsapatok egész sor alapembere volt már ereje teljében lévő NB1-es játékos, vagyis Egervári vígan játszathatta volna őket (Guzmics, Fiola, Dibusz, Böde). Lovrencsicset csak azért nem írtam ide, mert ő akkor még csak ismerkedett az élvonallal.
Ezek után nem értem, hogy miért vagyunk annyira besz*rva két játékos hiányától, miközben állítólag világklasszisaink vannak.
Aztán persze gyorsan rá is jöttem, hogy az elvileg ütős első csapat mögött hatalmas űr tátong. Nincs normális cseresorunk, a harmadik vonal pedig (amelyet 1986-ban UEFA Kupa-döntős és U21 Eb-bronzérmes játékosok alkottak ) egyszerűen tragédia. Pontosabban tragikomédia, mert amit látok, azon kínomban csak röhögni tudok. Például azt, hogy nekem most csápolva kellene ünnepelni azt a Németh gyereket, aki ki tudja, hogyan, de csak összehozott egy NB1-es gólt (megjegyzem, egy vesztes csapatban).
Ebben az esetben viszont Csányinak kellene felelnie arra a kérdésre, hogy mi a búbánat történt itt az elmúlt 15 évben utánpótlásnevelés címszó alatt?
