A magyar származásával nem sokra megyünk. Viszont egy jelzés arra, hogy a topligákon kívül is van élet.
Amúgy érdekes, hogy az NS-sel az élen egyáltalán nem foglalkozott vele a magyar sportsajtó, hogy vajon Szoboszlai felkerül-e. Pedig tényszerűen kijelenthető, hogy nincs messze a jelöltségtől.
Itt az Aranylabda jelöltlistája. Szoboszlai nincs ott a névsorban, vagyis egyelőre a stabil liverpooli csapattagság és az angol bajnoki cím nem elég. Pláne, hogy most a válogatott sem lendített rajta. McAllister, Salah és Van Dijk van ott a legjobb 30-ban a klubtársai közül.
Egyedüli topligákon kívüli játékosként felfért viszont Gyökeres.
Most őszintén! A lehető legjobb dolog lenne, ha a spanyolok egy használható középhátvédet faragnának Nikitscherből, ugyanis Orbán mögött akkora űr van, hogy az már szinte fájdalmas. Eközben a középpályás-állományunk a létszámot és a minőséget tekintve is rendben van.
Egyébként én már annak is örülök, hogy a kiesés után nem zavarták el a spanyolok Nikitschert.
Nem a Liverpoolban nyújtott teljesítményével van gondom, mert az akár jól is elsülhet.
Hanem azzal, amit tavaly ősz óta a válogatottban művelt. Vagy éppen nem művelt, mert mindig akkor csípte meg egy szúnyog, amikor jönni kellett volna.
Most ősszel viszont eljön az igazság pillanata. Remélhetőleg nem lesz semmiféle egészségügyi gondja és most már nem hivatkozhat arra, hogy a várható sztárcsapatos szerződése miatt nem akar megkockáztatni egy sérülést.
Fehéren-feketén látni fogjuk, mekkora szívvel és lelkesedéssel küzd a nemzeti színekért.
Ahogyan ezt a másik több tízmillió eurós klasszisunknál, Szoboszlainál látjuk. Akinél nem vonható kétségbe, hogy a szívügye a válogatott.
