Hmmm, eddig a ficko 5-bol 5-ot csinalt, nagyon kivancsi lennek mit kezdene nalunk. Lehet, hogy peszzimista vagyok, de rontanank a statisztikajan. Meg mennyit kerne, ez a kerdes?
(MTI) - A kínai szövetség a 2002-es labdarúgó vb befejezéséig meghosszabbította Bora Milutinovic szövetségi kapitány szerződését.
Az ázsiai ország futballistái első alkalommal vehetnek részt világbajnokságon, miután vasárnap 1-0-ra legyőzték Omán legjobbjait, s behozhatatlan előnnyel vezetnek a B-csoportban.
- Nincs miről tárgyalnunk, Bora marad és kész - mondta Ko Csien, a szövetség egyik vezetője.
A jugoszláv szakember 1999 óta irányítja a válogatottat és szerződése a vb-selejtezők befejezéséig szólt.
A vasárnapi győzelem után Kínában nemzeti hősökként ünneplik a válogatott játékosait, s a dicséretből kijut Milutinovicnak is, aki Mexikó (1986), Costa Rica (1990), az Egyesült Államok (1994) és Nigéria (1998) után 2002-ben a kínaiak szakvezetőjeként ülhet a vb-stadionok kispadjain.
"Ez pedig így van, a cél csakis az EB részvétel lehet, akkor is, ha nem reális, másképp nincs is értelme nekivágni egy selejtező-sorozatnak."
San Marino sem ezért indul a selejtezőkön...
A leggyengébb csapatok célja max. a fejlődés lehet.
A szombati meccsre visszatérve:Sosem kérdőjeleztem meg,hogy a magyar válogatott önmagához képest jól játszott,sőt vallom,hogy tudása maximumát nyújtotta.Csak rámutattam arra,hogy ez a teljesítmény csupán egy tisztes vereségre volt elég egy olyan ellenféllel szemben,amelynek hagyományosan meggyűlik a baja a kiscsapatokkal.A játékosok ill. a vezetők pedig arcátlanul "sikernek" vagy éppen "győzelemnek" állítják be a történteket,elhitetve az egyszerű emberekkel,hogy a nagy sikerek már elérhető közelségben vannak.Szegények,csak 2003 tavaszán jönnek rá,hogy már megint délibábot láttak.
"szinte hülyének nézték azt,aki kételkedett abban,hogy a Bicskei csapat legalább a pótselejtezős helyet elcsípi"
Lehet, hogy volt 1-2 ilyen ember, de a többség nem várhatta, hogy a románokat, vagy az olaszokat megelőzzük a csoportban és főleg nem nézte hülyének a realistákat. Más kérdés, hogy akik szurkolunk a csapatnak, reménykedtünk a csodában.
"a cél csakis az EB részvétel lehet"
Ez pedig így van, a cél csakis az EB részvétel lehet, akkor is, ha nem reális, másképp nincs is értelme nekivágni egy selejtező-sorozatnak.
"Tempo007 válasz erre | adatok | e-mail 2000-12-15 23:45:57 (56)
Én is így gondolom.Prof egyébként sincs tisztában a csoportot jellemző erőviszonyokat illetően.Egy kalapba tesz minket a litvánokkal.Hát igen,biztos nem látta a meccset..."
Ez az,a szombati meccs-ha másra nem is-arra mindenképp jó volt,hogy az emberekkel ismét elhitessék,nem olyan rossz a magyar futball,és "szorgalmas munkával,egy kiváló szakmai stábbal" a cél csakis az EB részvétel lehet.Pedig a realitás a negyedik hely,mint Iván is írta.Érdemes visszaolvasni,hogy az elmúlt téli időszakban szinte hülyének nézték azt,aki kételkedett abban,hogy a Bicskei csapat legalább a pótselejtezős helyet elcsípi.
Az egyszerűbb emberek mindig szélsőségesebben gondolkodnak és abban igazad van, hogy a vezetők ezt ki is használják és manipulálják őket egyes nyilatkozataikkal.
Persze túlzol is (senki sem beszélt EB-nyerésről, jó szereplésről, legfeljebb a kijutás _lehetőségéről_ feltételes módban).
"Ugyanaz a mentalitás,mint pl. Brazíliában"
Ebben a szűk témakörben talán... A többiben sajnos még nem. :-)
Én csak szeretem a helyén kezelni a dolgokat.
Nálunk szélsőségesen gondolkodnak az emberek:
1.Vereség Grúziában-"San Marinót sem tudnánk megverni.Az olaszok az U-17-es csapattal is hatost rúgnának nekünk."
2.1-0-ás vereség az olaszoktól:"Ha Del Piero szabadrúgását nem fújja be a bíró,ha Materazzi sárgát kap lerántásért,ha Ferenczi berúgja a helyzetét,simán nyerhettünk volna.Most mákjuk volt a digóknak,de bebizonyítottuk,hogy ha mi is úgy akarjuk,bármikor partiban vagyunk bármelyik ellenféllel.Ezzel a játékkal megnyerjük a következő EB-t."
Ezért csalódnak mindig a szurkolók-hol pozitív,hol negatív értelemben-mert nem tudják helyén kezelni az eredményeket.Ugyanaz a mentalitás,mint pl. Brazíliában.
A cikk borúlátó (okkal), de korrekt. Veled csak annyi a probléma, hogy nem látod be azt sem, amit a cikk igen:
"Egészen jól – sőt önmagához képest egyenesen kiválóan – játszott Pármában a magyar válogatott"
Hegyi Iván bácsi tökéletesen rámutat a lényegre a mai cikkében:
"Egészen jól – sőt önmagához képest egyenesen kiválóan – játszott Pármában a magyar válogatott, ez azonban semmit sem változtat azon, hogy a megszerezhető pontok alig harmadának „elérésével” ismét csak negyedik lett selejtezőcsoportjában a csapat.
Ismét csak, mondom, mert – egyetlen kivétellel – így megy ez 1986 óta, akár az Eb, akár a vb kvalifikációs szakaszáról van szó. Ami egyedül figyelemre méltó, az a nekibuzdulás, na persze semmi másban, csupán a nyilatkozatokban. A mindenkori hazai futballvezetés és a sportsajtó nem csekély hányada valamennyi széria kezdete előtt a továbbjutásról értekezik, noha nyilvánvaló, a modern idők magyar válogatottjai elé kizárólag az a cél tűzhető ki megfelelő megalapozottsággal, hogy a gárda kerülje el az utolsó helyet.
Ez az utóbbi bő – egyszersmind hallatlanul szűk – másfél évtizedben mindig sikerült.
Más szinte sohasem.
Ebben a periódusban a csoport második helyét csupán az 1998-as vb-selejtezőkön tudta megszerezni a csapat – abban sem volt sok köszönet, mert a jugoszlávok elleni 1-7 meg 0-5 lett belőle... –, és harmadikként is csupán egyszer, az 1990-es világbajnokság kvalifikációs kvintettjéből került ki az együttes. A további hat Eb-, illetve vb-selejtezőcsoportban Magyarország számára rendre csak a negyedik hely maradt, és a pontszámok is hűen tükrözik a lapos kiegyensúlyozottságot. Íme, az érthetőség kedvéért a győzelmeket három ponttal számolva:
1986–87 (Eb): 24-ből 8 pont;
1988–89 (vb): 24-ből 10;
1990–91 (Eb): 24-ből 9;
1992–93 (vb): 24-ből 7;
1994–95 (Eb): 24-ből 8;
1996–97 (vb): 24-ből 11 (a pótselejtezőkkel együtt 30-ból 11);
1998–99 (Eb): 30-ból 12;
2000–2001 (vb): 24-ből 8.
Ennek ismeretében kiváltképp érdekes, hogy néhány hónappal ezelőtt nem kevesen kalkuláltak úgy idehaza: a mostani sorozat utolsó három találkozóján hét pontra van szükség a második helyhez. Mondanom sem kell, ezek az emberek nem számoltak semmivel... Mint látható, általában nyolc tétmeccsen is alig-alig gyűjtött hét pontnál többet a csapat (egyszer pedig éppen hétnél rekedt meg), de ez nem zavarta a derűlátás álszent bajnokait, akik közül most sokan a legszigorúbb kritikusokká váltak. A szereplés – különös tekintettel az itáliai vendégjátékra – nem annyira röhejes, mint a végtelen optimizmus és a pálfordulás, pedig a beharangozott hét pontból nulla lett, ráadásul a grúz, román, olasz hármasugrás alkalmával gólt is csak egyet ért el a csapat. (A bravúr Mátyusé, aki Tbilisziben juttatta a hálóba a labdát.)
Mondanám, hogy ott vagyunk, ahol voltunk, de nem vagyunk még ott sem. A szombaton befejeződött selejtezők többségén Bicskei Bertalan irányította a válogatottat, csakúgy, mint az 1990-es vb-selejtezők túlnyomó részén. Az eredmények akkor sem voltak sokkal szebbek, viszont jobban mutatott a csapat. Mert annak idején B. B. olyan játékosokat küldhetett a pályára, mint Bognár György, Détári, Disztl László, Hajszán, Kovács Kálmán; álkérdés, ugyebár, hogy ma vannak-e ilyen labdarúgóink. És már velük is csak asszisztáltunk...
Azért akad, amit a színvonal tekintetében a mai magyar válogatott felülmúl. Az pedig az NB I nívója. Ha a hazai ligát vesszük alapul, akkor a nemzeti együttes nyolc pontja valóságos csúcsteljesítmény. Egyébként összehasonlítás nélkül is az, hiszen hosszú esztendőkre visszamenőleg fehéren feketén bebizonyítható, hogy a maximumot hozza ki magából a csapat. Ennyi van benne, már majdnem azt írtam, örökösen. De elérkezik a következő Eb-selejtezők sorsolása, s meglátják: elöljárók, valamint „elemzők” sora kezd majd újfent elmélkedni legalább a második helyről.
A jelenkor magyar futballja akkor hordoz esélyt, amikor nem kell játszani. A mi labdarúgó-forradalmunk abból áll, hogy az első és a második félidő hosszú ideje nem megy, a szünet viszont a miénk.
Lefociztuk az olaszokat, akik levegohoz sem jutottak.
Csak hogy Professzor Ur szerintem szelsoseges velemenyenek ellenpontja legyek.
Igen, voltak olasz helyzetek, es voltak magyar helyzetek is, nem 1, nem 2.
A minimalis cel csak annyiban volt dontetlen, hogy ez ert tovabbjutast, de ettol a palyan mindent megtettek a minel nagyobb aranyu gyozelem elereseert az olaszok.
Ez a kozmetikailag szep eredmeny sajnos 0 pontot er, viszont helyenkent eleg jo jatekkal is parosult, ami szamomra igenis ertekes.
Ez az eredmeny pedig nagyon sok embernek pozitivum, akik nem olyan "depressziosak", mint Professzor Ur.
A francia vagy a portugal valogatott az olaszoknak talan lohetne 6-ot, de a magyaroknak NEM.
Ezzel a szervezett játékkal csak a nagy zakókat lehet megúszni,de pontot szerezni semmiképpen.
Sőt,a francia vagy a portugál válogatott 6-ost lőne a szombaton látott magyar csapatnak...
"ez a- kozmetikai értelemben vett- szép eredmény még nem jelent semmi jót a magyar válogatott szempontjából.Ettől még sansza sem lesz a csapatnak kijutni az EB-re."
Az eredmény tényleg nem. Az viszont igen, hogy szervezetten játszottunk és a labdát is sokkal jobban tartottuk, mint a kinti román-, vagy grúz-meccsen, de ezt már nem először írom. Ettől persze, hogy nem jutunk ki, de ha ilyen szervezett munka folyik + érkezik néhány posztra új ember + bátrabban játszunk + mázlink lesz, akkor talán. :-)
"Ez az eredmény csak azoknak pozitívum,akik az elmúlt időszak depressziós hangulatától befolyásoltan kiütéses vereségre számítottak."
Igen, de ők nem voltak kevesen... Lásd pl. "Tippbajnokság" topic, vagy "Vb,vb-selejtezok" topic, hemzsegnek a 4-5:0-któl (én 2:1-es olasz győzelmet tippeltem).
1.Én olvastam Trap olasznnyelvű nyilatkozatát is,amelyben rengeteg kihagyott gólhelyzetről beszél.Valószínűleg udvarias volt Gelleivel szemben,de senki nem vitatja (Trap sem),hogy 1-0-ás vezetésénél bármikor egyenlíthet az ellenfél...
2.Senki sem állította,hogy döntetlenre játszottak,ám tény,hogy ez volt a minimális céljuk.Del Piero nyilatkozata Maldini hétközi szavaira rímel,hiszen a csapatkapitány arról beszélt,hogy minél hamarabb meg kell szerezni a vezetést,nehogy az idegesség legyen úrrá a gárdán.
Továbbra is csak azt tudom mondani,hogy ez a- kozmetikai értelemben vett- szép eredmény még nem jelent semmi jót a magyar válogatott szempontjából.Ettől még sansza sem lesz a csapatnak kijutni az EB-re.
Mi történt? Az olaszok addig támadtak,dolgozták ki a helyzeteket,amíg meg nem szerezték a vezetést.A második félidő elején megpróbálták bebiztosítani a győzelmet,majd az idő múlásával lassították a mérkőzés tempóját,és nem szégyelltek biztonsági játékkal kitöltenia hátralévő időt.
A magyar válogatott abban a tudatban léphetett pályára a második félidőben,hogy semmit sem veszíthet,tehát támadnia kell.Egy épkézláb helyzetet sikerült csak kidolgozni(ld még:vaktyúk is talál szemet),az eredmény őrzésére törekvő ellenféllel szemben.A vége az lett,hogy sikerült megúszni egy zakót,a minimális győzelemre törekvő olaszokkal szemben...
Ez az eredmény csak azoknak pozitívum,akik az elmúlt időszak depressziós hangulatától befolyásoltan kiütéses vereségre számítottak.
www.nemzetisport.hu-n van egy hosszú cikk, amiből
Professzor úr kedvéért kiemelnék 2 dolgot:
---
Giovanni Trapattoni sietett vissza az olasz csapat öltözőjébe, ám amikor meglátta a folyosón beszélgető Gellei Imrét, odament hozzá, és megkérte a tolmácsot, fordítsa: „Gratulálok önnek, mert fantasztikusan megszervezte a csapatát, a második félidő közepén pedig azt hittem, nem is nyerjük meg a meccset, és a döntetlen sem lett volna igazságtalan. Ragyogó volt a csapata, most már csak néhány klasszis futballistát kell beletennie..."
---
Ez nem a hivatalos nyilatkozat volt és az "azt hittem, nem is nyerjük meg a meccset" nem csak udvariaskodás.
A másik:
---
A gólszerző Del Piero szavai: „Nem esett jól, hogy a közönség egy része az első félidőben Roby Baggiót kezdte el éltetni. Szerencsére a gólom helyre tette a dolgokat, még akkor is, ha azt terveztük, hogy nekirontunk a magyaroknak, és minél hamarabb megszerezzük a vezetést."
---
Vagyis nem játszottak döntetlenre, ami hazai pályán ellenünk az olaszoknak elég égő is lenne.
Interjú Gelleivel:
(origo.hu/sport)
-----
A sportág jelenlegi állapotát tekintve úgy ki lehet kapni, ahogy tette azt a magyar labdarúgó-válogatott szombaton este Parmában, ahol a vb-selejtező 8. csoportjából veretlenül továbbjutó olasz együttes 1-0-ra legyőzte Gellei Imre legénységét. A magyar csapat a korábbiakhoz képest feltűnően fegyelmezetten, felkészülten futballozott, igaz, ez a produkció is vereséget, a csoportban pedig a negyedik helyet jelentette. Gelleivel, az ideiglenesen kinevezett kapitánnyal, akinek éppen Parmában járt le a mandátuma az A-válogatottnál, vasárnap délután beszélgettünk, amikor is Balatonalmádiban, családi körben értük utol. Ugyancsak beszéltünk Kuttor Attilával, aki kulcsfigura volt a nemzeti11 védelmében.
A parmai produkciótól természetesen nem szabad elájulni, a kapuralövések hatékonysága például gyalázatosra sikeredett, ám annyit azért feltétlenül jelzett, hogy a magyar csapatban az elmúlt hónapokban mutatottnál lényegesen több elképzelés van.
Bodnár üldözi Del Pierót - a kijevi védő remekelt
- Nem félt a területvédelem alkalmazásától a villámgyors olasz csapat ellen?
- Én nem, ám sokan tették fel nekem ezt a kérdést a kinn lévő szakemberek közül is, hiszen bennük is felmerült, hogy ezzel a taktikával csúnya verésbe is beleszaladhatunk. Nem tagadom, ósdinak tartom a söprögetővel és szoros emberfogással való védekezési formát, a magyar játékosok ugyanis kreatívak, azaz némi szabadságot kell biztosítani nekik a pályán. Örömömre a csapat a rövid idő alatt begyakorolt és megbeszélt taktikát maximálisan betartotta.
- Ideiglenes kapitánysága alatt ugyan két vereséget könyvelhet el, ám a parmai találkozón hosszú idő után valóban csúsztak-másztak egymásért a játékosok. Miként érte el ezt az egységet a tatai egy hét alatt?
- Nincs ebben semmi extra, sokat kell velük foglalkozni mentálisan is. Vallom, a futballban mindennek az az alapja, hogy összetartó közösséget kell létrehozni.
- Kikkel volt különösen elégedett a Stadio Tardiniben?
- Szinte mindenkivel, a magunk mércéje alapján hatosnál rosszabb érdemjegyet senkinek sem adnék. A játékosok óriási futómunkát végeztek, sok energia elment a labdaszerzésre. De ha már ki kell emelni néhányukat, akkor Király Gabi magabiztos védései, Dárdai hatalmas mezőnymunkája, a Kuttor, Juhár duó hatékony védőjátéka mindenképpen elismerést élrdemel, akárcsak az, hogy Miriuta szellemi vezér volt a középpályán, pedig Albertini személyében kellemetlen ellenfélre akadt, Sebők Vili ugyanebben a sorban nagyot küzdött Tottival, továbbá Bodnár és Pető Tamás is remekül bírta azt a nyomást, amit az olaszok kényszerítettek ránk a 90 perc folyamán. A problémát abban láttam, hogy nem sikerültek az utoló passzaink.
- A közelgő kapitányválasztás miatt most különösen érdekes, mit mondtak Önnek az MLSZ vezetői a lefújást követően?
- Gratuláltak, valamint megköszönték nekem és a csapatnak is a hozáállást. A szombaton lezárult sorozat sok tanulsággal szolgált.
- S mit szólt a magyar csapat teljesítményéhez olasz kollégája, Giovanni Trapattoni?
- Úriemberként nyilvánult meg, elsőként gratulált csapatunk fegyelmezett és szervezett játékához, majd hozátette, kívánja, hogy a jövőben legyen 1-2 olyan labdarúgónk, aki képes a mérkőzés eldöntésére.
- Nagyon csalódott lenne, s nem érezné méltánytalannak, ha jövőbeni kapitányként nem Önre esne a szövetség elnökségének választása?
- Nem érezném méltánytalannak,és bosszús se lennék, hiszen sok örömöm telt eddig is az utánpótlás válogatottban. Mondhatnám úgy is, ez szolgálat, de leginkább kihívás, aminek illik eleget tennem.
Ezek után megkerestük Kuttor Attilát, a Debrecen védőjét is, aki hosszú idő után lett újra válogatott, s hasonlóan a kapitányhoz, ő is családi körben pihente ki az olaszországi fáradalmakat. A "Kutya" becenévre hallgató játékos ekképp elevenítette fel az olaszok elleni fellépést: "Szencációs hangulat uralkodik az olasz futballban. A városban az emberek rendre megszólítottak bennünket, a stadionban a nézők és a hazai játékosok egy percig se néztek le bennünket, sőt, feltűnt, hogy Tottiék a kézfogáskor a szemünkbe néztek. Tapasztalatból mondom, nem mindig van így a nemzetközi világban. A taktikánkban ugyan megvolt a kockázat, hiszen mindössze egy hetünk volt arra, hogy a területvédekezést közösen gyakoroljuk, s noha akad még javítanivaló ez ügyben, azért alapjaiban jól sikerült a parmai fellépésünk. Az olaszok fegyelmezett célfutballt vezettek elő, Del Piero óriási klasszis, amikor hozzá került a labda, nagyon kellett vigyázni. Csapatunkban mindenki megtette a magáét, a legnagyobb erényünk az volt, hogy mindig kisegítettük egymást. Mi a jövőben is csak az egységünkben bízhatunk, hiszen nálunk nincsenek olyan futballisták, mint az olaszoknál, akik egyedül képesek lennének eldöntetni mérkőzéseket."
-----
ha valamivel vegzunk akkor avval utanna altalaban nem foglalkozunk... jah es amit nem erzel a magadenak arra meg szot se vesztegessunk, kit erdekel a szomszed tehene ?
Ez igaz, legalább végre hagytak rendesen dolgozni egy szövetségi kapitányt évekig, most Bicskei értékelésébe és a szerződése körüli esetleges egyéb megfontolásokba (de szépen írtam...) inkább ne menjünk bele.
