Megáll az ember esze, hogy az olasz foci ma már csak arról szól, hogy a hátul lassan adogató védők gólhelyzeteket dolgoznak ki az ellenfélnek. Egyelőre csak az utolsó 30 percet láttam, de az botrányos volt. 2 ziccere volt az északíreknek abból, hogy letámadták az ovis gyerekeknek tűnő olasz játékosokat. Már az olasz sajtó és a szakemberek (pl. Capello) is megelégelték, hogy az olasz csapatok minden támadást hátul adogatva a labdát akarnak felépíteni. Mindhárom csapat úgy esett ki a BL-ből, hogy szoros állásnál gólpasszt adott az ellenfélnek.
Gyászol az olasz futball. A tegnapi napon autóbalesetben elhunyt Daniel Guerini, a Lazio 19 esztendős utánpótlás játékosa. Guerini az u15-ös és az u16-os olasz válogatottakban is szerepelt.
befejezték a BLt. A Lazio és az Atalanta, hozta a kötelezőt a nem túl nehéz csoportból bejutottak a 16 közé. A Juventus és az Inter nazionale gyengébb /kisebb csapatok ellen maradt alul ami szomorú, mert nemhogy a bravúr nem jött, sikerült alulmúlni magukat.
A bravúrt a Milan csinálhatja meg Csütörtökön, remélhetőleg Ibra bevethető lesz már. A Romának kötelező tovább enni. A Napoli is feketebáráby mert egy kis költségvetésű Granada ellen esett ki.
rsz 85! viszont Chiesa zebra mezben van, a BL győztes nem 6 aranylabdás Ronaldo kvalitású, ugyanakkor magát a Spiritot megtestesítő egyik kedvencem Tacchinardi az alábbiakat írta róla.
"Federico Chiesa történelmet írhat az olasz labdarúgásban.
„A Juve DNS-e van benne: a vágy, hogy sose add fel” – mondta Tacchinardi a TuttoSportnak.
„Láttam Chiesát a San Siro gyepén az Inter ellen talán az első vagy második szezonjában. Az egész stadion fütyült, amikor a földre került. Én viszont azt mondtam, hogy ez egy remek játékos. Először azért, mert egy remek atléta, másodszor pedig azért, mert képes ignorálni a külső tényezőket, a lazaság, az ambíció, ami keveseknek adatik meg: a legnagyobbaknak. És ez az, amire a Juvénak szüksége van.”
„Sokszor láttam már, hogy mire voltak képesek fekete-fehér mezben azok, akikben mindez nem volt meg, és láttam azokat is, akiknél megvolt.”
„Chiesa civilben visszafogott, szerény, látható, hogy az apja így nevelte, de a pályán hiénává válik. Még a Porto elleni meccs utáni nyilatkozatában is egy remek személyiségjegyeket mutatott. Belépett a Juve világába, és ez segít neki. Most egy olyan srácról beszélünk, aki történelmet ír majd az olasz futballban.”
Ronaldo intézte ezt is mint a tegnapit. Ronaldo leigazolta magát a Juventushoz extra gázsiért, mert itt is lovag akart lenni, de volt egy Quagliarella megy egy Immobile. A lényeg az, hogy Ronaldo meg a neje megjelent az olasz Alpok lábánál lévő Torinoban Marotta tiltakozása ellenére. Marotta berágott és átigazolt hozzátok (nem akarom most a talajban lévő hímnős egyedeket a kluboddal kapcsolatban megnevezni). Marotta meg intézte a fiatal tehetséges játékost, a többi már történelem. Égeti a zebra mez a Penaldot mindig is égette.
Milyen különös, hogy két hét különbséggel távozott közülünk két egymást követő (és talán a legjobb kettő) világbajnokság legnagyobb ikonja. Talán nincs is még egy olyan világbajnokság az 1982-esen és az 1986-oson kívül, amely gyakorlatilag egyetlen játékos nevével forrt össze. Nyilván voltak még kiemelkedő teljesítmények ezeken a vébéken, de az emberek többsége csak Rossira, illetve Maradonára asszociál, ha az említett a tornák jönnek szóba. Maradona minden idők legjobb egyéni teljesítményével nyerte meg a világbajnokságot, míg Paolo Rossi mesébe illő módon vált egyetlen hét alatt rút kiskacsából hattyúvá.
Valszeg nem vagyok egyedul igy ezzel, de o volt az egyik oka annak, amiert az olaszoknak szurkoltam azon a VB-n. Az jatekintelligencia, azok a cselek, azok a golok.
Az 1982-es spanyolországi labdarúgó-világbajnokság gólkirálya, az olasz Paolo Rossi csütörtök éjszaka 64 éves korában halt meg.
Paolo Rossi 1956. szeptember 23-án született Pratóban. Tinédzserként igazolta le a Juventus, majd kölcsönadta a Vicenzának, amellyel feljutott a Serie A-ba, és előbb a másod-, majd a következő szezonban az első osztályban lett gólkirály – ez egyedülálló az olasz foci történetében. A Juventusszal kétszeres bajnok (1982, 1984), Olasz Kupa-győztes (1983), KEK- és Európai Szuperkupa-győztes (1984), valmint BEK-győztes (1985) lett. Az olasz válogatottban 48 mérkőzésen 20-szor volt eredményes, 1978-ban vb-negyedik, 1982-ben világbajnok, vb-gólkirály és a torna a legjobb játékosa lett – hasonló mesterhármasra csak Garrincha (1962-ben) és Mario Kempes (1978-ban) volt képes. Kilenc góljával Roberto Baggióval és Christian Vierivel együtt a legeredményesebb olasz a vb-k történetében. A Juventus után játszott még egy-egy szezont az AC Milanban és a Hellas Veronában, majd 1987-ben, 31 évesen visszavonult.
Számára az 1982-es év varázslatos volt, hiszen ekkor ő nyerte meg a legjobb európai labdarúgónak járó Aranylabdát.
Klubcsapatával 1985-ben megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját: a Heysel-tragédiaként ismert mérkőzésen a Juventus 1-0-ra verte Brüsszelben a Liverpoolt. Rossi a Juventus csapatának volt a tagja.
