Valszeg nem vagyok egyedul igy ezzel, de o volt az egyik oka annak, amiert az olaszoknak szurkoltam azon a VB-n. Az jatekintelligencia, azok a cselek, azok a golok.
Az 1982-es spanyolországi labdarúgó-világbajnokság gólkirálya, az olasz Paolo Rossi csütörtök éjszaka 64 éves korában halt meg.
Paolo Rossi 1956. szeptember 23-án született Pratóban. Tinédzserként igazolta le a Juventus, majd kölcsönadta a Vicenzának, amellyel feljutott a Serie A-ba, és előbb a másod-, majd a következő szezonban az első osztályban lett gólkirály – ez egyedülálló az olasz foci történetében. A Juventusszal kétszeres bajnok (1982, 1984), Olasz Kupa-győztes (1983), KEK- és Európai Szuperkupa-győztes (1984), valmint BEK-győztes (1985) lett. Az olasz válogatottban 48 mérkőzésen 20-szor volt eredményes, 1978-ban vb-negyedik, 1982-ben világbajnok, vb-gólkirály és a torna a legjobb játékosa lett – hasonló mesterhármasra csak Garrincha (1962-ben) és Mario Kempes (1978-ban) volt képes. Kilenc góljával Roberto Baggióval és Christian Vierivel együtt a legeredményesebb olasz a vb-k történetében. A Juventus után játszott még egy-egy szezont az AC Milanban és a Hellas Veronában, majd 1987-ben, 31 évesen visszavonult.
Számára az 1982-es év varázslatos volt, hiszen ekkor ő nyerte meg a legjobb európai labdarúgónak járó Aranylabdát.
Klubcsapatával 1985-ben megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját: a Heysel-tragédiaként ismert mérkőzésen a Juventus 1-0-ra verte Brüsszelben a Liverpoolt. Rossi a Juventus csapatának volt a tagja.
Ne úgy tekintsd a rangsort mint egy bajnokság vonatkozásában, attól még, hogy Koszovó rommá ver mindenkit az NL D divízióban, nem lesz erősebb Boszniánál aki alig gyűjtött pontot az A Divízióban. Szerintem nincs baj vele, a legközelebbi viszonyítási alap a valós erőviszonyok áttekintéséhez.
Sose értettem ezt a listát. Mi az, hogy előző helyezés? Ha pontok vannak, akkor minden meccs után frissülhetne, tegyék bárki által követhetővé egy ismert oldalon, nem kell havonta kiadni, mintha valami nagy dolog lenne, hogy az örök vesztes belgák az elsők. Főleg az első 6 helyezettnél megmosolyogtató az előző, mind ugyanaz. A magyar ugrik 7-et, de lehet, hogy ha a 2-3. meccs között van, akkor csak 6-ot. Most márciusig semmi, akkor majd ugrik előre vagy hátra 2-t. De csak a következő meccsig, vagy várj, márciusban 3 meccs lesz, akkor lehet, megint megvárják a május végét, míg jönnek a felkészülési meccsek, és megint lehet ugrani. Remélem, 6 döntetlennel eb-döntőbe lehet jutni, ahová a másik döntős 6 győzelemmel jutott, és a döntetlenes azért lesz világranglista első, mert az eb-győzelemért több pontot kap, mint a másik csapat az előtte való 6 győzelemért. Hú, de izgi!
Két győzelem, három döntetlen világverő csapatok ellen. Az olasz sajtó úgy ünnepelte a lengyelek elleni győzelmet, mintha vb-t nyertek volna az azúrkékek. Ehhez képest Berrardi 83. percben (10 ember ellen) szerzett góljáig nem sikerült egy ziccert sem kialakítani. Az pozítívum viszont, hogy kivételesen az ellenfélnek sem volt helyzete. Az a baj az olasz középpályásokkal, hogy olyan mértékben veszélytelenek a kapura, hogy még veszélyes akciók előkészítésében sem vesznek részt. Remekül uralják a középső sávot, magabiztos rutinpasszokkal járatják a labdát, de viszonylag lassúak, keveset futnak, nem változtatják a helyüket, így nem igazán tudnak támadást szervezni. Az egyetlen kivétel Barella, aki nagyon sokat mozog, robbanékony, jó a taktikai érzéke, kapura sem veszélytelen, viszont éppen az a technikai képzettség hiányzik belőle, amely a két lassú játékszervezőben megvan. Ez az olasz középpálya tehát jó a labdatartási fölény kivívására, de többre sem. Nem lenne amúgy baj, ha elöl 3 világklasszis játszana, akik a helyzetek kidolgozásáért és értékesítéséért felelnének. A csatársorban viszont egyetlen klasszis sincs, így marad a meddő mezőnyfölény és az izzadságszagú eredmények.
Majd akkor lehet lelkesedni, ha az olaszok legalább a lengyeleket olyan könnyedén verik el, mint ma a spanyolok a németeket. Ahhoz persze támadásépítésben jártas labdarúgók is kellenek.
Na most mi lesz, 2 döncit játszott a válogatott, azta?! Igazi tragédia, de legalább a bohócok is megszólalhatnak. Gondolom, hogy már allg már bírtad, de végre eljött az idő, használd ki rendesen!!!!
Két meccs két normális csapat ellen, és máris a helyére került az olasz válogatott. Egyedül az a dicséretes, hogy Mancini felismerte a hibáit, és átalakította a csapatot a 60. perc körül, így legalább sikerült pontot menteni.
Most majd győzelmi kényszerben kell a lengyelek ellen játszani. Az ilyen szituációkat sosem viselték jól az olaszok.
! 
