A zalaegerszegi rendezőknek egy kumla nagy feketepont. A meccs előtt 1/2 órával engedtek minket be, noha eddig mindenhol bemehettünk egy órával hamarabb idegenben és itthon sem volt belőle semmi probléma a vendégcsapat szurkolóinak. Többe került a meccs, mint a GySEV elleni meccs. Sokhibás mérkőzésen egy ROSSZ csarnokban nyert a csapat - időntúli kosárral.
Az azért durva volt, hogy az én füttyszólómat hallgatta a csarnok az időkéréseknél és a második kisszünetekben. Milyen szervezés már ez?!
...ahelyett, hogy a seggünkön maradtunk volna, és megnézhettük volna, ahogy lehajrázzuk a Szexárdot!!!
Húú, mekkora BEAC maccs volt! A félidőben 13 pontos hátrány! A harmadik negyedet csak 5-tel hozzuk... ...ez nem lehet igaz, most nyerni KELL... ...és beindultak!!! Végre a szerencse is elpártolt a szexárdiaktól, ott se mehet minden be! És még a negyvenedik percben is csak 3 pont volt a difi... ...aztán okosan, taktikusan meglett...
Húúúú, de büszke vagyok rájuk...
Ahogy elnézem a BSE-Foton meccs alakulását, az se lehetett gyenge... 60-65 (17-19, 16-14, 15-15, 12-17)
Az ember leutazik 800 km-t ordít, mint a sakál és összesen két pontot hozunk el két meccsről Sopronból... ...kár érte, nagyon görcsösen játszottak a csajok, érződött rajtuk a nyerési kényszer és sajnos nem tudtak mit kezdeni ezzel...
Szurkolni... ...hm... ...jó móka. Régóta érlelődött, hogy valahová menni kellene szurkolni... ...de mivel labdarúgás Magyarországon nincs, a focit meg nem szeretem, így maradtak az egyéb sportok... ...no és épp jókor találkozott az igény a lehetőséggel. Hívtak is minket. Úgyhogy hajrááá BEAC!!!
Így utólag elég hülyén jött ki, hogy Pesten pont egyidőben volt 2 ilyen meccs. Hisz vagy egy izgalmas meccset néz meg az ember, vagy pedig az aktuális bajnokot a mesteredzővel:)
Az utóbbi időben minden hazai BSE meccsen kinn voltam, csak tegnap maradt ki valahogy. Egyszer láthattam volna Andó Ivettet sziporkázni, és tessék.
HAjrá BSE
A szolnokiak gyozelmerol, nagyon tetszett ez a nyilatkozat:
"Tapodi Péter: – Idényünk legrosszabb játékával nyertünk. Ha ennek a mérkőzésnek a videofelvételét levetítenénk a kosárlabdabarátoknak, valószínűleg tömeges öngyilkosságot követnének el."
Az Orsi zakója várható volt. Őszintén: ha egy BEAC tud hozni rajtuk egy negyedet, és a második félidőben csak -írd és mondd- 7 pontot tudnak hozni... ...és tényleg: mindezt a "kis" budapesti csapat a védekezésének köszönhette... ...vagy a "nagy" soproni csapat támadóképtelenségének...
Döbbenettel fogadtam a minap egy tudósítás első sorait, ami eredetileg az egyik EL-meccsünk beszámolója néven futott. Habár első olvasatra mint a dologban érintett megvolt a véleményem a leírtakról, egyúttal az aláírást is látva egy korábbi ismeretség okán nem emeltem szót a cikk tartalma miatt semmilyen fórumon, sőt egyáltalán. Meg azt is vallom, hogy csak kellő alappal a birtokunkban minősítsünk, ne dobálózzunk csupán azért, mert lehet és megtehetjük. Ez a szitu azonban szerintem nem kíván halasztást, ezt az ügyet szvsz mihamarabb tisztázni kellene ahelyett, hogy a későbbiekben csak ez folyjon a csapból, éppen a kellő alap hiánya okán. Ergo neki sem lehet érdeke, hogy amúgy ötszázötven hibátlanul leadott beszámoló és kétszázharminc elismert kommentár után valakik amiatt fúrják, mert anno egy ízben esetleg félreértették a valós mondanivalóját.
A szerzőt, sőt, magát az újságot sem nevesíteném /aki akar, úgyis rátalál/. Forrást adok, akinek kell, először próbáljuk meg enélkül.
Tehát. Mindenféle hozzáfűzött gondolatot nélkülözve hozom fel a kényes témát. Egy bármilyen publicista - legyen Béla, a helyi lap tudósítója - joggal kritizál-e szurkolókat a számára adott terjedelem első részében amiatt, mert esetleg azok nem Pavarotti leszármazottjai, kezdheti-e a meccsbeszámolóját a magyar csapatok nemzetközi fellépéseit megelőzően valamirevaló közönségnél jó ideje elénekelt, a lelátóról felhangzó Himnusz dallamának minőségi, nyílt kifogásolásával? Gyorsan hozzátéve ugyanitt, hogy ő természetesen nem énekli a szent sorokat; egy, a csarnokot megtöltő közönséghez mérten sajnos valóban kis rétegről ír megjegyzést, és ezáltal esetleg szól bántólag ezen keresztül, akik ezt ténylegesen felvállalják. Őszintén szólva eddig nem arra figyeltem/ünk, hogy nevezett négyezredmagával felállt-e a székéből a dallam hallatán - hisz mégiscsak meghallotta -, ám most nem is ez számít. A lényeg esetünkben annak megválaszolása, hogy etikus-e a megfogalmazott kritika úgy, ahogy őt azt tette, illetve akármilyen úton? A jobbítás szándéka vezérelte-e őt vagy sem?
Itt sok kényes témán túlestünk már. Ebben a dologban többekkel a valódi választ keresem - ami megerősít vagy esetleg elbizonytalanít - egy, és talán bátran fogalmazhatunk így: nemzeti ügyben, valamint hogy máskor ne fordulhasson elő ilyesmi, legalább házon belül ne.
November 30-án legfeljebb két veretlen csapat maradhat... Rá két hétre pedig legfeljebb egy... És közben a nemzetközi kupákban se állunk rosszul ;-) _Dokumentálhatóan_ erre várunk már évek óta :-)))
