Nagyon szomorú, hogy ilyen korán meg kellett születnie.
Ha el is jutottam hazai meccsre egyáltalán, mindig csak a kezdésre beesve és megfogadva, hogy legközelebb korábban jövök és megnézem a stadion környékét, és főleg a Múzeumot. Rettentően sajnálom, hogy nem tettem meg eddig.
Emlékszem Horváth Gabi egy góljára, pontosabban erre az egyre abból az ötből, amit rúgott mindörökké vidis pályafutása alatt. Zuhogó esőben emelte át csatárokat megszégyenítő finomsággal Szendreit, a Dózsa válogatott kapusát, a túlsó, hosszú sarok felől néztem, ez is egy a gyerekkor beégett, focihoz, stadionhoz, Vidihez, szóval a legfontosabbakhoz kötődő felejthetetlen pillanatból.
Akármikor találkoztunk később, és rengetegszer lehetett, mert Pera tényleg köztünk élő legenda volt, ezt, vagy bármelyik más meccset, gólt, sztorit úgy tudta felidézni, mintha csak tegnap lett volna, elképesztő memóriával őrzött mindent, ami valaha a pályán esett, ő volt a Videoton élő lexikona. De azt talán csak én őrzöm, hogy minden idők legnagyobb, más jelzővel: uefás Vidijének az edzéseire is kijáró, ott bámészkodó kamaszként Horváth Gabitól kaptam az első előre köszönést, évekkel később vele lehetett tényleg mindent megbeszélni arról, meg későbbi csapatokról.
Olyan korszakban játszott, amikor még a legnagyobb idolok is elérhetőek, érinthetőek, közelről csodálhatóak voltak, ezzel vonzva magukhoz és ehhez a fantasztikus játékhoz a gyerekeket. Ezerszer jobban, mint bármilyen mai marketingguru legzseniálisabb ötlete. Köszönöm, Pera, hogy a hősünk voltál a többiekkel együtt, mindörökké közöttünk, velünk. Ezután is. És sírok, amiért a hülye sorsot nem tudtad úgy megelőzni, mint Mark Hughest rengetegszer, a Manchester ellen, birkózva, küzdve, győztesen.
Nem voltunk jobbak a Hinvédnál, ahogy a Puskásnál sem, és Pakson is kellettek Kovácsik bravúrjai. Idegenben nagyon nem játszik jól a csapat, sajna ahhoz képest, hogy tegnap pl a padon kizárólag válogatott játékosok ültek (és Pátkai még keretben sem volt...) a játék minőségén nem látszik a keret minősége. Biztos rá lehet fogni a talajra is a sok pontatlanságot, de dominálni sem voltunk képesek.
Mindenesetre a hatból hat különösen jó így, két hazai meccs jön, lehet még jobb is. De abban azért nem bíznék, hogy ezzel a játékkal szépen leszakítjuk a Fradit, persze nekik majd jön a kettős terhelés (meg a halasztások).
Igazából nem volt veszteni valójuk, sok futással, és fegyelmezett védekezéssel simán partiban voltak velünk, sőt a könnyelmüsködéseinkre, és a körülményeskedéseinkre majdnem ráfaragtunk. Ma Kovácsik tartotta meg a győzelmet.
Hodzic a gólja ellenére sem volt jó, így nem kérdés ki a meccs embere nálam.
Valóban járt volna a pont a kispestieknek a meccs képe alapján, de mi rúgtuk a gólt, ők meg nem.
