Basszus...ezt nem új szemlélet, évtizedekkel ezelőtti felfogás, erre tanítják már kicsikorban a játékosokat, olyan ez mint a méhraj, csapatban gondolkodnak előre, nem elég az hogy a csapatban valaki változtat a döntésén, ezt mindenkinek érzékelnie kell és ezt figyelembe véve újra tervez vagy nem....
..kell legyünk annyira civilizáltak, hogy képesek legyünk békességben egymás mellett élni úgy, hogy tudjuk tisztelni egymás különbözőségét.. a tisztelet alatt azt is értem, hogy nem teszek olyat amivel a másikat megbotránkoztatom...
Lang nyilatkozatot elolvasva csak megerősíti bennem, hogy itt is valami hasonlót akarnak megvalósítani, amit Bilbaoban. Bilbaoban egy olyan identitás-képzés folyik, ami a világon egyedülálló. A leírás alapján és tudva, hogy általánosságban milyen képzéseket folytatnak a spanyoloknál, azt kell mondjam a "szörny" neve: smartfutball. Az egyik vagy talán egyetlen honi képviselője egy bizonyos Feczkó Tamás. Láthatjuk, hogy vegyes sikereket ért el, mert a Balmazúvárost feljutatta az nb1-be, ahogy az MTK-t is (és az nb1-ben a Marko Nikolic-féle vidi-t is verték), a Kisvárdánál meg volt kötve a keze, a DVTK-nál egy darabig ment, aztán totál csőd, most a fiatalos Honvédnál valamit nagyon elkapott és ha tudják folytatni az előző szezonos tündöklést, akkor egyik fő esélyes a feljutásra az a Honvéd, meglátjuk. Alatta virágzott ki egyébként kisBogesz, nála lett "nb1-es" játékos Gera Dániel és Schafer András is, tehát nem mondanám, hogy a fiatalokra rossz hatással lett volna, Rus Adrián-t is ő "fedezte" fel, sőt Sigér is alatta talált magára.
A smartfutball vagy okos-futball ismérvei, hogy a középpontban a játékosok egyéni fejlesztése áll, mind fizikálisan, mind mentálisan, mind technikailag. Így az általános képzéseket tekintve ez nemcsak technikai és fizikai képzést jelent, hanem döntéshozatali képességek, helyzetfelismerés, taktikai intelligencia és mentális felkészültség fejlesztését is magában foglalja. A smartfutball célja, hogy a játékos a lehető legtöbb játékszituációban a legjobb döntést hozza meg, a lehető legrövidebb idő alatt, mindezt a csapat szervezeti elveivel összhangban. Az edzésmódszerek ezért személyre szabottak, sok szituációs gyakorlattal, adatalapú elemzéssel és modern technológiákkal (pl GPS-es mozgáselemzés, videós-visszajelzés) támogatottak, miközben a játékos kreativitását és önállóságát is ösztönzik.
Összegezve, amíg a németes foci főként arra törekszik, hogy minél több játékelem legyen előre megkomponálva, a mozgások össze legyenek hangolva, és főleg begyakorolt sémákon alapszik, így kevésbé szükséges az egyéni döntés a megvalósításhoz - ebből kifolyólag a hiba forrása inkább rendszerszintű lehet (feltételezve, hogy a játékos technikailag és fizikailag megfelelő szinten van) - addig a másik oldalon, például a spanyolos vagy pozíciós játékban, a struktúra mellett nagyobb szerepet kap az egyéni helyzetfelismerés. Ez a smartfutball pedig még inkább az egyént és az egyén döntéseit helyezi a középpontba. Nem pusztán pozíciók kitöltésére vagy mozgássémák követésére épül, hanem arra, hogy a helyzetfelismerés és a döntéshozatal alapján, önállóan találja meg az optimális (!) megoldást egy játékos. Nem az a cél, hogy a játékos sablonokban gondolkodjon, hanem hogy minden pillanatban képes legyen mérlegelni, pl hogy maradjon-e a pozíciójában, támadja-e az üres területet, váltson-e irányt vagy tempót, miközben alkalmazkodik a társak és az ellenfél mozgásához. Vagyis a smartfutball lényege, hogy egy világos keretrendszer (meghatározott alapelvek és szabályok) adott, de a játék képe végső soron a játékosok aktuális döntésein és képességein múlik, ezzel egyfajta szabadságot és felelősséget is adva nekik a pályán.
Korábban viszont azt írtam, hogy minimalista játék, eredménycentrikusság várható, mert ez a "spanyolos" sport általános jellemzője. És lehet, hogy majd rákényszerül a csapat erre, de ha valóban ezt a smartfutballt próbálják meg itt megvalósítani, akkor egyáltalán nincs szó erről a minimalista reaktív, majd rúgunk egy gólt valahogy csak ne kapjunk gólt hátul című történetről. Éppen ellenkezőleg egy proaktív, tehát kezdeményező futball várható. Rövid távon valóban lehetnek problémák, de hosszútávon akár még jól is elsülhet. Nekem a problémám ezzel a felfogással, filozófiával (smartfutball), hogy egy játékos egy adott, leszabályzott rendszeren belül is tud fejlődni, ott is van tere az egyéni kreativitásnak. A képzés az UP-ok számára viszont egyértelműen jobb lenne ebben a felfogásban. Várom a fejleményeket.
Ami a lila-trollokat illeti, hogyha a Loki nézőszámokat krtizálják, akkor elég csak annyit mondani, hogy az elmúlt 25 évben ez volt a második (!, 2008-2009 után) alkalom, hogy megelőzték a Loki hazai átlagnézőszámát. Tehát még mobillelátóval, toi-toi budival is simán többen voltak kíváncsiak a Lokira, még 0 bajnoki címmel is, mint az állítólagos második legnépszerűbb csapatra. Talán nem túlzás kijelenteni ezen tények alapján, hogy hozzánk képest ők divatok és hangemberek. Főleg annak tudatában, hogy a 2000-res évek elején nekik volt az egyetlen felújított/átalakított és fedett lelátóval rendelkező stadionjuk.
Koleszterin: elküldenéd a linket, amit kértem (brazil szövetség és a Sakhtar együttmüködéséről)?
De ez nem fog menni fordulók alatt. Én sokkal több időt adnék neki. Ha így megy októberben már megint kereshetjük az új edzőt. Erre van szükségünk? Amúgy 100% hogy nem esünk ki tehát érdemes türelmesnek lenni vele.
Majd meglátod. Egyesek Dunning-Krugernek hívják már most.
Amit lattam a csapatból 1 meccsen az kinnkeserves volt .8 év az utánpótlásban,csak ez nem up csapat és nem fiatalokat kell képezni. Hanem csapatot összerakni, ő pedig volt utánpótlás módszertani vezető, a Levanténál (asszisztens edző), a Rubin Kazanynál (asszisztens edző, utánpótlás vezető) .
Bízom benne rám cáfol,de ez a pali ugyan olyan 0km felnőtt szintén,mint jó páran akik voltak itt.
De mi az hogy kókler? Láttam hogy írták ezt az ukrán csapatot ahol leszerepelt. Azt ugye vágjátok hogy az 2017ben volt. Azóta eltelt 8 év és azt a 8 évet a Levanténál meg a Bilbaonál töltötte. Gondolom azért tanult ezt azt 8 év alatt. Nem tudom, amikor ilyen faszságokat olvasok ráadásul úgy hogy nem is volt tétmeccse, sőt egyszer nem láttad a Lokit mert az összes meccs zártkapus vagy nem streamelik, de itt már kikezdik az embert az érthetetlen.
Bazmeg, téged azért egy rafináltabb embernek tartalak komolyan elhiszed ezt a hülyeséget hogy a világ egyik legjobb utánpótlásának a Bilbao akadémiának a vezetőjének majd a játékosok mutogatják a szögletvarikat, mert annyira vakon van ??? Ne hülyéskedj már...
· Nekünk Kolozsvár, másoknak a „román Cluj” – Köő Artúr történész megszívelendő gondolatai egy futballmérkőzés kapcsán . .
Köő Artúr: Kolozsvári Vasutas „Furcsa érzések kavarogtak bennem, amikor a sorsoláskor a magyar kupagyőztes Paksi FC ellenfélnek a kolozsvári CFR csapatát kapta. Bár itthon a legmókásabbnak a többség azt tartotta, hogy a román sajtóban a kolozsvári klub tulajdonosa – tévesen – Böde Dánielt román származásúnak titulálta, a sporttörténelemben járatosabbak és az érzelmileg Erdélyhez szorosabban kötődők kínjukban voltak kénytelenek mosolyogni.
A magyar sajtótermékek többsége szinte rögtön román ellenfélről írt, de akadt olyan orgánum is, mely megfejelve mindezt CFR Clujról (Kolozsvár románul Cluj, amit klúzsnak kell ejteni, de mivel túl fárasztó lett volna e bonyolult nyelvtani szabályok után nézni, így sok helyen clujként szerepelt) számolt be.
Mindez azért is szívfájdító, mert a kolozsvári csapat nem csak erdélyi volta miatt kívánná meg, hogy legalább – a »kis formálása a szónak az író, beszélő szempontjából, nagy változás az erdélyi magyar szívnek« elv alapján – a romániai jelzőt használjuk esetében, hanem az egész eddigi történelme arról tanúskodik, hogy legalább akkora butaság románnak aposztrofálni ezt a labdarúgó klubot, mint Böde Dánielt a román labdarúgók közé sorolni! A fent említett labdarúgó csapatot az első világháborút megelőzően, 1907-ben alapították, eredeti neve KVSC (Kolozsvári Vasutas Sport Club néven).
Alapítását követően rögtön sikereket ért el, 1911-ben az erdélyi régió bajnokai lettek, de 1918 és 1920 között is eredményesek voltak. Aztán jött Trianon, s mint minden másban, e téren is nagy változások álltak be. Bukarestből úgy gondolták, a népszerű magyar csapatot Kolozsváron egy másik klubnak kell „váltania”, így jött létre 1919-ben a kolozsvári „U” (egyetemi hallgatói sport társaság, U=Universitatea).
A két klub közötti rivalizálást mind a mai napig nem csak a szokásos lokalitás adja, hanem van komoly etnikai színezete is. Az „U” szurkoló táborát szélsőséges román nacionalista csoportosulásokkal azonosítják országszerte, míg a CFR csapatatát (a CFR mozaikszó a Román Állami Vasutakat jelöli, Căile Ferate Române) a magyarok klubjának tartják.
„Származásából” adódóan az 1920-as, 1930-as években nem sok babér termett a vasutasoknak, de a „kis magyar világban” 1940 és 1944 között ismét felcsillantak a remények. 1941/1942-ben a magyar első osztályban is meghatározó együttes lett. A tiszavirág életű boldogságot ismét sötét évtizedek követték. 1945 után a kommunista Románia ismét a CFR Cluj név felvételére kötelezte a klubbot, az Univeristatea fiókcsapatává züllesztették, ahol vagy azok játszottak, akik kiöregedtek a város első számú csapatából, vagy fiatalként arra törekedtek, hogy az „U” leigazolja őket.
Ám az Istennek jó humorérzéke van! A megyei bajnokságokat is megjárt, a magyar világban alapított, s minden törekvés ellenére életben maradt klubra a 2000-es évek elején rátalált egy erdélyi magyar – bár erős törekvés volt román részről, hogy az új tulajdonos magyar volta háttérben maradjon – üzletember, Pászkány Árpád, aki átvette és gyökeresen átalakította a KVSC-t, akarom mondani kolozsvári CFR-t. Azóta – bár a klub tulajdonosai cserélődtek – a kolozsvári „magyar csapat” 8 román bajnoki címet, 4 román kupát, 4 román szuperkupát nyert, háromszor jutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, rendszeres résztvevője az európai kupasorozatok valamelyikének. A kolozsvári Vasutas pályája a Fellegváron van (románul: Gruia), az UEFA szerint 3-csillagos besorolás alá esik, befogadóképessége 22 ezer fő körüli. Névadója, Dr. Constantin „Costel” Rădulescu (1924–2001) volt labdarúgó, edző, orvos és hosszú ideig a CFR Cluj edzője, aki híres volt magyarelleneségéről. A csapatnak van románként ismert szervezett szurkolótábora is (pl. Comando Gruia), de vannak magyar hátterű csoportosulások is. Ilyen a Galeria KVSC.
No de térjünk vissza a magyar kupagyőztes Paksi FC és a kolozsvári CFR párosításhoz, s annak személyes vetületeihez. A sorsolást követően furcsa érzések kavarogtak bennem. Kalotaszegen születtem, 15 évig éltem kisebbségi sorsban másodrendű állampolgárként, így természetes volt, hogy azt követően, hogy Pécsen elkezdtem gimnáziumi tanulmányaimat, továbbra is követem az erdélyi sportéletet. Nagyapám testvére hosszú ideig lakott Kolozsváron a Fellegvárban, ízig-vérig Vasutas szurkoló volt. A családi legendárium részét képezi mind a mai napig, hogy Feri bátya miképpen bocsátkozott szájkaratéba az „U”-nak szurkoló szomszédjával, s fajult a szóváltás majdnem tettlegességig. Ma is emlékszem arra, hogy 2008 tavaszán az ELTE tanítóképzőjének épületében, azon az ominózus délutánon, amikor a kolozsvári együttes történelmének első bajnoki címét ünnepelte, miképpen futottam le tízpercenként a könyvtárba a számítógépekhez, hogy az internet segítségével tájékozódjak a minden eldöntő utolsó forduló meccseinek eredményeiről, mert tudtam, hogy akkor ott valami történelmi zajlik. Az erdélyi magyar csapatnak valamit visszaad a Fennvaló a majd százéves elnyomásért cserébe. Kalotaszegi ismerőseim, barátaim 99%-a ma is a CFR-nek szurkol, s mindenki tudja miért. Mert az nekünk, nekik a magyar csapat. Ezek az érzések lettek úrrá bennem, majd hirtelen ezt váltotta fel mindaz, amit a Paks jelent nekünk a magyar labdarúgásért szurkolóknak.
Ferencváros szurkoló vagyok az 1990-es évek eleje óta, azóta, hogy követem a labdarúgást. Ugyanakkor a Paks és a klub a magyar játékosokról szóló filozófiája nekem is szimpatikus. Nem beszélve a koefficiens pontok gyűjtéséről, mely komoly tükre annak, hogy milyen is, holt tart a magyar labdarúgás. Mindezek alapján sokáig morfondíroztam azon: érdemes a helyszínen megtekinteni a meccset, vagy sem. Volt tanítványom, aki kolozsvári gyökerekkel rendelkezik, győzött meg arról, hogy utazzunk Paksra, s a vendégszektorból tekintsük meg a mérkőzést, igaz voltak ezzel szemben fenntartásaim. Mégis valami az súgta belülről, hogy nekem mindkét csapat magyar csapat, a helyszínen kell megtekintenem a meccset.A mérkőzés előtt fél órával már bent voltunk a vendég szektorban, s úgy, ahogy korábban erre számítottam, a vendégszektorban mindenki erdélyi magyar volt, elvétve lehetett hallani román nyelvű kommunikációt, ők is családdal együtt érkeztek a meccsre. A meccs kezdése előtt jelent meg a külön busszal érkező, körülbelül bő 50 főt számláló „kemény mag”. Sajnos e tekintetben is érvényesültek előzetes jóslataim. A hatalmas román trikolórra spártai harcos sisak volt festve – jelen esetben éppen megfeledkezvén állítólagos római származásukról –, többeknek meztelen felsőtestére zászló volt kötve. Na hát ők voltak a szektornak az a része, mely egy szót nem beszélt magyarul.
A paksi szurkolótábor (ezért le a kalappal előttük) egyszer sem románozott, ugyanakkor többször is megszólalt a Ria-Ria-Hungária, melyet a vendég tábor magyarjai is elkezdtek skandálni, amit a „román kemény mag” számon is kért és a România-România szurkolással próbált elnyomni. Az első félidő szünetében üggyel-bajjal sikerült végül az összhangnak nem nevezhető szurkolás körüli bonyodalmakat megbeszélni. Az unalmasnak nem nevezhető 0–0 eredménynek talán csak az olyanok örültek, mint én, akinek a CFR is magyar csapat, a Paks is, no meg főleg a Ferencváros. Ugyanakkor keserédes volt így is minden. Mert beigazolódott mindaz, amire a sorsolás pillanatában számítottam. A magyar sajtó »román csapatozása«, a kolozsvári Vasutas valódi és magyar (!) történelmének elhallgatása, a KVSC csapatának „leclujozása”. De, ami leginkább fájt az az, hogy miképpen zajlik a valódi nevén Kolozsvári Vasutas román, szurkolói szinten is megjelenő, kisajátítása. Láttam, éreztem, tapasztaltam, hogy az történik e klubbal is, mint ami az Erdélynek nevezett szülőföldemmel is történt az elmúlt száz évben. Gondoltam mindezeket leírom, hátha néhányan olvassák, s talán veszik a fáradtságot, s a visszavágó napján a kolozsvári csapatról mint romániai és nem román csapatról írnak, beszélnek, de leginkább azért, hogy a CFR-nek szurkoló erdélyi magyar testvéreim lelkének is kicsit jót tegyek. Így talán a házsongárdi temetőben lévő vasutas szurkolók is békésebben nyugszanak a magyar, de a kisajátítás veszélyének kitett rögök alatt…”
Nem az edző van rossz helyen, hanem az elvárásokat teljesíteni nem tudó 30 felettiek, akik fejben még talán csak-csak értik a kérést, de a lábak nem teljesítenek. Hát nekik irány az öregfiúk bajnoksága.
Ez egyfelől jó is, hiszen nem kismerhető a játékunk han megvan mondva ki hova helyezkedik akkor azt a mostani videolemezős korban ha egy sémád van akkor azt egy jobb edző ízekre szedi lsd Blagojevics....és a kiismerhető sémái...
Ez jól hangzik, de szerintetek a jelenlegi játékosok képesek ezt megvalósítani a pályán? Mert az utánpótlás csapatoknál ez egy nagyon jól csengő dolog lenne, de egy felnőtt élvonalbeli csapatnál a hétvégi meccs után akárhogy nézzük végül az számít, hány pontot tudtál szerezni a háromból. Nem gondolom, hogy a tapasztaltabb játékosok, akik sose fociztak ilyen szemléletben, képesek ebben a filozófiában jó teljesítményt nyújtani, a fiatalok meg kérdéses, hogy tudnak-e akár csak egy elfogadható játékot is hozni felnőtt bajnokságban. Én azt látom, hogy az edző bá nem jó helyre érkezett, neki az akadémián kellene dolgoznia, nem a felnőtt csapatnál próbálkozni.
Bizony, hogy gondolkodnia kell méghozzá előre és folyamatosan. Ehhez kell a koncentrációs is. Végre egy edző aki szóbahozza, mert biztos feltűnt a hiányosság ezen része. Az összjáték folyamatos változásokon alapszik, hiszen az ellenfél is reagál amire új döntéseket kell hozni. Pl. tovább viszed a megindított támadást vagy visszaveszel és ismét megindulsz stb. A top bajnokságokban egy egy játékos pl. ezért is tudja megállni a helyét mert együtt tud gondolkodni gyorsaságban a többiekkel. A technikai alap képzettség a minimum. Ugye most derül ki, hogy ki hogy, milyen mélyen ásta bele magát a szakmába.
Egyetértek.Éppen ezekben a játékelemekben vagyunk nagyon lemaradva.Gyors gondolkodás és pontos passzok és a játék olvasása, helyezkedés.Nem hiszem, hogy 1 idény alatt el tudjuk sajátítani.A kispályás foci sokat segített ezt elsajátítani.Ezt kéne játszani nagypályányi területen.
Sajnos én is elbizonytalanodtam a Lang interjú után abban, hogy ő a megfelelő ember a kispadra.
"A korábbiakhoz képest tehát nagy változás, hogy az új szakmai stáb több gondolkodást, döntéshozatalt vár a Loki játékosaitól a pályán."
"Azt látom, ennek van egy olyasfajta hátránya, hogy adott szituációkban nem egyet gondolnak a játékosok: mindenki a saját elképzelése alapján próbál helyezkedni, futballozni, és ebből adódnak a félreértések, például rossz pozíciókat veszünk fel."
Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy nincs meghatározva, hogy egy adott szituációban mit kell csinálnia a játékosnak, hova kell helyezkednie, mikor indítsa meg a letámadást, stb. (a szakmai részhez jobban értők ezt majd kivesézik) hanem a saját ösztöneire kell támaszkodjon. Ez merőben eltérő ahhoz képest, amit a Maestro képviselt. Az, hogy a szezon előtt egy totál más szemléletű játékhoz próbál a csapat adaptálódni, mint amit eddig megszokott volt, az önmagában is óriási veszélyt rejt magában. Ehhez még jön az, hogy jelenleg még azért foghíjas a keret, sok a fiatal, akiknek max nb2-es tapasztalata van, vagy az sem...
Azért, hogy két-három héttel előrébb legyünk felesleges Könyves féléket igazolni. Jönni fog csatár, de sajnos már tudjuk, hogy sosem július közepén jönnek.
