"Kuczora: Utánpótlásszinten a többi nemzet még nem foglalkozik annyit a taktikával, mint mi, náluk főként az egyéni képzésen van a hangsúly. Mi már a korosztályos válogatottakkal úgy megyünk az egyes világeseményekre, hogy aprólékosan, minden ellenfélre kidolgozzuk a részletes taktikát. Ez a taktika aztán felnőttszinten már nem sokat változik, ami a külföldieknek kedvez...."
Ez orbitális ostobaság. Ezt tényleg Kuczora mondta...? Vagy az újságíró mixelte össze...?:O
Teljesen mások az edzők és teljesen mások a csapatok akikkel felnőttben játszunk mint up-ban.
Meglepődnék ha változtatás nélkül átvennénk az up-taktikát.
Arról nem is beszélve h az improvizációs képesség a magyar up-válogatottak egyik legnagyobb erőssége (a másik a kiváló védekezés). Persze megvan a taktika, de minket aztán nem kell nógatni h rögtönözzünk ha van rá lehetőség (és gyakran van).
Sztem ugyanazt próbálja mondani, mint amit a Bölk is mondott a tavaly nyári 3. Halbzeit podcast adásban. Fiatal korban nem engedik a játßékosokat a saját fejük után menni, kizárólag az edzö által elöírt taktika számít, viszont így nem tudnak rögtönözni, mert mindig a betanultakat választják alternatíva hiányában.
Vagy valaki valahol bénán faragott ki egy félmondatot és igazából arra akart utalni, hogy a külföldi játékosok technikai képzettsége stabilabb alapokon nyugszik (ami nem ritkán igaz is, főleg, ha olyan helyen "pallérozódnak" a játékosaink, ahol nem fektetnek hangsúlyt az egyéni képzésre).
Vagy mindaz egyszerre igaz, amit eddig írtunk az interjúról.
"Mi már a korosztályos válogatottakkal úgy megyünk az egyes világeseményekre, hogy aprólékosan, minden ellenfélre kidolgozzuk a részletes taktikát. Ez a taktika aztán felnőttszinten már nem sokat változik, ami a külföldieknek kedvez."
ha tudják az ellenfél taktikáját és mégsem tudnak tenni ellene, akkor valahol csak a magyar up-ben csúszik homok a fogaskerekek közé...vagy nem?
Ő is látja azt, amit itt is mindenki (egy-két kivétellel):
– Utánpótlásszinten a többi nemzet még nem foglalkozik annyit a taktikával, mint mi, náluk főként az egyéni képzésen van a hangsúly. Mi már a korosztályos válogatottakkal úgy megyünk az egyes világeseményekre, hogy aprólékosan, minden ellenfélre kidolgozzuk a részletes taktikát. Ez a taktika aztán felnőttszinten már nem sokat változik, ami a külföldieknek kedvez.
Akkor emlékezzünk meg a táblázat másik végéről is. Ma sikerült visszanéznem minden kiesési rangadók kiesési rangadóját, a háromfős edzői válságstábbal operáló Bergischer HC balingeni fellépését, avagy a 17. látogatását a 18. helyezett csapatnál.
A Balingen húsz percig a játék minden elemét uralta és ott vége is lett számukra a dalnak, a BHC tulajdonképpen tükörsimán, időnként öt-hat góllal is vezetve nyert 25-21-re. A Veszprémmel hírbe hozott Nikola Grahovac kis túlzással egymaga verte meg a saját csapatát, háromszor lőve a ziccerét Rudeckbe, a poszttársai meg még nála is szörnyűbbek voltak, nagyjából ugyanannyira, mint az irányítóik vagy épp jobblövőben a meccs nagy részében pályán tartózkodó, tökéletesen veszélytelen Leimeter Csaba (megj. Jerome Müller, a helyettese még rosszabb volt).
Az Eisenach a hétvégén legyalulta a Stuttgartot, így már 15. helyen állnak, öt roppant kényelmes pontra a kiesést jelentő 17. pozíciótól öt fordulóval a vége előtt. A Balingennek voltaképpen befellegzett, de a Bergischer HC-nak is kisebb csodára van szüksége még mindig a bennmaradáshoz.
Úgy kezdődött, hogy 5-0-ra vezetett a Füchse. Jicha időt kért (akkor még csak 4-0 volt), és hát én így Filip Jichát nem sűrűn láttam, az időkérés Jevgenyij Vasziljevics legszebb napjait idézte. Pár percre rá 7-6 volt, és onnan a lefújásig sose volt 2-nél több a különbség.
A végét a Füchse eltaktikázta, egálnál támadtak a győztes gólért, és annyira húzták az időt, hogy ne maradjon idő ellentámadásra, hogy végül nekik se maradt idejük kapuralövésre. 32-32, ezzel most azonos pontszámmal áll a Magdeburg és a Füchse, de a berliniek eggyel több meccset játszottak. A Magdeburgnak már rangadója nincs hátra, és a gólkülönbségük is sokkal jobb, szóval nekik még egy vereség is belefér.
Életének 64. életévében elhunyt a Testnevelési Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnökének tanácsadója, Györfi János kézilabda-mesteredző, a TFSE kézilabda-szakosztályának szakmai igazgatója.
A sportág fejlödését az újra bevezetett A-, B-, C-világbajnokság szolgálná. Kevesebb résztvevö, ezért kevesebb csarnok, kb azonos képességü csapatok, ezért több sikerélmény a ma kevésbé sikeres csapatoknak. Csak így a Ha$$on Mu$tafa kevésbé tudná tömni a saját zsebét.
Lehet azon lovagolni, hogy miért nem fejlődik a sportág (főleg női vonalon) Európán kívül (magánvélemény: ott sem okvetlenül), de előbb fagyna be a pokol, mint hogy egy férfi világversenyt elvigyenek az amerikai kontinens bármely pontjára vagy a Távol-Keletre.
Az persze más kérdés, hogy egy 32 csapatos mezőnyt egy bizonyos gazdasági teljesítőképesség és méret alatt egyszerűen képtelenségnek tűnik vendégül látni akkor is, ha egynél több ország rendez.
Nekem a férfi eb-vb-kel kapcsolatban mindig van egy olyan tudatalatti érzésem, hogy az folyton a Németország-Dánia-Svédország-Norvégia tengelyen forog, forog, forog és csak forog. Néha persze közbe kerül Horvátország vagy Franciaország is.
Denmark/Iceland/Norway: 2031 IHF Men’s World Championship
Spain: 2029 IHF Women’s World Championship
Czechia/Poland: 2031 IHF Women’s World Championship
Németországban volt a 2019-es VB, ott lesz a 2027-es, és részben a 2029-es is. Az IHF szerint ez lesz a jubileumi, 10. férfi VB Németországban. Nekem csak 9 jött ki, de mindegy, biztos ők tudják jobban.
Siófokon mindig ez a pacák szokott lenni. Az ismertetöjele: hetesnél mindig mondta a kapus nevét (pl. Kapus) majd a lövö nevét (pl. Lövö) ilyen formában: "kapus vagy Lövö? Lövö vagy Kapus?"
A nem német érdekeltségű selejtezőket jól láttam, hogy nem adja semmi az országban? (Nem állítom, hogy minden követ megmozgattam az információ beszerzéséért, de _lehet_, belenéznék pár meccsbe.)
OFF
Mi lesz azzal az egységsugarú münchenivel, aki eddig az FCB sikereire bazírozta az önértékelését??? :-P
Nem tudom, hogy ő volt-e ez, de az egyik kedvencem a siófoki közvetitésekből, amikor Piros a szabaddobásnál mutatta, hogy kéri a három métert, mire közölte a közvetítő emberke, hogy a hármas számú figura következik 😀
Ma meg kéne nézni a magyar és a német válogatott meccsét, a kupadöntőt, meg a leverkuseni futballcsapat történetének első bajnoki címét (ez még nem 100%), meg valamikor enni is kéne. Ez így együtt kicsit sok lesz. Németország - Paraguay teljesen tét nélküli és egyébként is sima hazai, lehet, hogy az lesz az áldozat. De a focimeccs se ér véget, mire kezdődik a magyar-japán. Igazán tekintettel lehettek volna rám.
Mondjuk a Magdeburg a kupát alighanem simán behúzza, a Melsungen max. a Metzingen múlt havi sikerének lemásolásában reménykedhet.
Ilyen fogalmatlan riporterek nálunk is vannak, pl. a fehérvári tv embere, de ilyen volt az Őszi Mátyás is, vagy hogy hívják, aki a Siófok házi riportere volt, és valami elmebeteg ötlettől vezérelve egy nagyokosunk őt alkalmazta a hazai közvetítéseinknél, természetesen azt se tudta, milyen rendezvényen van, ezért a mi meccsünkön Hajrá, Siófok-ot mondott.
Ha szabad megjegyeznem, a Melsungen-Flensburg DHB-kupa elődöntő ritka szórakoztató volt :) A Flensszel nem igazán szokták feltörölni a padlót, de ma még az is sikerült. A 33-28-as végeredmény jótékonyan eltakarja, hogy volt a Melsungen ment nyolccal is.
A Dyn közvetíti a német férfi Bundesliga 1. és 2. osztályának minden bajnoki mérkőzését (valamint lehet náluk nézni a női 1. osztályt is, de azt csak átveszik, nem ők csinálják). Ez rengeteg mérkőzés. A rangadókra jut ötfős stáb, profi riporter, szakértő, helyszíni riporter, a nem annyira érdekes meccsekre meg odatesznek valami gyakornok kislányt egyedül.
Ha az M4 Sport közvetítene egyes hétvégéken húsz meccset, hidd el, ott is Varga Ákos fénylő csillag lenne az égen.
A mélypont egyébként az Eurosport. Ők adnak egy szezonban, nem tudom pontosan, kb. 8-10 női bajnoki meccset, szigorúan péntek este. Közvetít Uwe Semrau, aki az ország talán legprofibb kézilabdás riportere, de mindenképpen a legprofibbak egyike - viszont női kézilabdával egyáltalán nem foglalkozik. Nemhogy a játékosok, de még a csapatok neveit is papírról olvassa, fogalma sincs, ki kicsoda. Szakértő Isabell Klein, akit azért hívnak, mert közel lakik a müncheni stúdióhoz. Na, azok a közvetítések nagyon durvák. Amikor az lesz a fő téma, hogy X játékos a neve alapján valószínűleg északnémet, de legalábbis tuti nem bajor, azt nehéz alulmúlni.
Vacsorázási háttértevékenységnek belenéztem a Lipcse-Hannover Bundesliga-meccsbe. A megtekintés egyetlen oka, hogy én a következő hétvégén vagyok Lipcsébe hivatalos, akkor meg pont nem fognak játszani.
De miért is írom ezt le, ha csupán két középkategóriás csapat kergeti egymást közepesen izgalmasan?
A kommentátor kislány ugyanolyan bénítóan buta, mint amilyen bénítóan Domenico Ebner a hannoveri játékosokra hathat ma is a hazaiak kapujában.
A Skandináviában bőven nem szokatlan, ezer éve ismert, kézre csatolható fatenyereken lelkendezik, hogy nahát, ezek mennyivel jobbak és mennyivel hangosabbak, mindenekfelett pedig mennyivel fenntarthatóbbak, mint azok az elegáns műanyag sz.rok (én mondtam, nem ő), amiket általában használnak ütögetésre meg tapsikolásra. És jajj, milyen kreatív a lipcsei közönség. Értem én, hogy rendkívül fiatal és őt hallgatva a játékról és az életről is kevés fogalma van, de tényleg nem kéne mindenkit mikrofonközelbe engedni.
SOKKAL rosszabb, mint mittomén Varga Ákos a királyi tövöben.
