Lassan már egy kész pénzügykurzus indul itt Kilátó jóvoltából (thanx), azért jó lenne, ha többen bekapcsolódnának. Hogy növeljem a motivációt az itt jelenlevő spekulánsjelöltekben, a NY Broker negyedéves részvényelemzéseiben (megtalálhatók itt adobe pdf formátumban) szereplő mutatókat a hézagos, pontatlan, esetleg vakvágányra futott tudásom szerint kommentáljam. Mindenféle hozzászólás jöhet. Aki tudja (legalábbis sejti, vagy már tanulta, de elfelejtette (mint én)) hogy mi az a mérleg, eredménykimutatás, cashflow az előnyben van. Lusta vagyok előkeresni a jegyzetem, úgyhogy ha ezek a fogalmak is jobban letisztázódnának a topicban, az jó lenne.
A másik irányvonal, amit folytatni lehetne, az a gyakorlat, felhoztam témának a határidős kereskedést, egy csomó nyitott kérdés van.
Az egyenletet ezen mondatod alapján fabrikáltam:
"vállalat cash flowja túlteljesíti ezt a megtérülést "(mármint a tőkeköltséget azaz WACCot)
ez akkor áll fenn ha
nettó eredmény + egyebek - befekttetett tőke*WACC>0 ?
Hát erre már nem tudok megfelelően válaszolni, az EVA elméletben lehet, hogy van ilyen egyenlet is, ennyire nem vagyok benne. Az biztos, hogy az helyes, ha ROIC-ot veted össze a WACC-cal.
A shareholder value a vállalat részvényesei számára való értékét jelenti, de én legalábbis nem láttam még olyat, ahol konkrét egyenlettel definiálták volna.
A befektetett eszközökhöz kapcsolódó levezetés így téves. Helyesen:
bef. eszk. + működőtőke + nem ingyenes rövid lej. források = bef. eszk. + forgóeszk. - rövid lej. források + nem ingyenes rövid lej. források = bef.eszk. + forgóeszk. - ingyenes rövid lej. források.
Tehát a befektetett tőke nem egyezik a mérlegfőösszeggel, hanem úgy jön ki, ha a mérlegfőösszegből (azaz az összes forrásból) levesszük az ingyenes forrásokat.
Az itt szereplő "befektetett tőke" angolul capital employed), a mérleggel együtt egy évről évre változó tétel, az aktuális mérlegből kiszámítható az aktuális értéke.
Ez nem egyezik meg azzal a tőkével, amivel indul egy vállalkozás. Ezt a szakterminológiában alaptőkének (ill. törzstőkének) hívják. Bár a mindennapi beszédben mondhatjuk azt, hogy ennyit fektetttünk be, ezért ez a befektetett tőke, de a szakkifejezés rá az "alaptőke". A "capital employed" angol szakifejezésnek sajnos nincs egyelőre igazán jó magyar megfelelője (itthon még elég újak ezek az elméletek, és még főleg csak egyes szakmai körökben (pl. tanácsadó cégek) alkalmazzák ezeket rendszeresen), a legjobb, ami eddig van (legalábbis, amivel eddig én találkoztam) a "befektetett tőke".
Ha egy vállalkozás elindul egy adott alaptőkével, majd menet közben veszteséges és így elszúrja a tőkéjét, akkor az alaptőke marad, de jó nagy mínusz összeg fog kicsit lejjebb állni az eredménytartalék rovatban. A saját tőke rovat azt fogja mutatni, ami saját vagyona könyv szerint még maradt. A befektetett tőke pedig a saját tőke + a nem ingyenes külső források (azaz alapvetően a vállalat hitelei) összege lesz. A mérlegfőösszeg pedig az összes forrás lesz. Tehát csak az alaptőke fog maradni papíron, a "saját tőke", a mérlegfőösszeg és a mérlegből számítható "befektetett tőke" egyaránt le fog fogyni.
Nem tudom ki mit szól hozzá, de mivel ez úgyis egy kezdőknek szóló topic (bár vannak szakmabeliek is -- köszönet nekik), jó ötlet lenne, ha pl. a New York Broker elemzéseiben szereplő táblákról, meg grafikonokról (meg ami mögötte van) szót ejtenénk. Ezek letölthetők a www.nybroker.hu-ról ingyér.
Más.
határidős ügylet:
Eddig annyit tudtam erről, hogy úgy alapvető különbség nincs egy mai MOL vétele, és egy decemberi MOL vétele között, mindkét "izé" mehet fel meg le, azaz az árfolyamnyereség (vagy veszteség) ott figyel mindkét esetben; meg hogy ezzel meg lehet azt csinálni, h előbb adok el, és később veszek, azaz akkor is nyerhetek, ha bessz van. Meg hogy itt lehet durva hozamokat elérni, de szívhatunk is.
Csak az nem volt világos, h ez a gyakorlatban h megy. A Concorde-éknál van egy leírás erről, de valahogy elnagyolt, és a pont a legfőbb részletek nem világosak. Aztán rátaláltam erre a linkre: link, itt rengeteg dolog tiszta lett, de a magyar gyakorlatot azért jó lenne számba venni.
Tehát ha jól értem, a következőkről van szó:
Minek kell nekem mondjuk 1 milkót MOL részvényekben senyveszteni, és görcsölni, h na ma szoptam Xezret, ma leakasztottam Yezret, ha megtehetném, hogyha szopok fizetek, ha nyerek, akkor beszedek, és ezt tenni napról napra az aznapi árfolyam függvényében, anélkül, hogy a milkót a brókernél pihentetném. Erre jó a határidős ügylet, ugyanis a pénz kifizetése, és a részvény átadása a jövő zenéje, de az árfolyamváltozás áldásos hatásaiból ma is részesülhetek, ugyanis a decemberi MOL papír is tud fel meg lemenni. De azért, h a határidő elérkeztével ne lehessen kibújni a vállalt kötelezettség (vétel v. eladás) alól, ezért egy letétet kell hagyni valahol (ez a margin), ami mintegy bufferként szolgál a napi veszteségnek ill. nyereségnek. Ha a margin egy adott szint alá csökken, akkor a broker "lezár annyi poziciót" (wow), h a margin helyrejöjjön. Viszont ha jól megy, akkor akár naponta leemelhetjük a nyereséget.
Aztán itt jönnek ilyen fogalmak, hogy leverage. Ez valami olyan, hogy mennyi pénzt kell marginként pihentetni a részvények értékéhez képest. A margin persze sokkal kisebb mint a részvények értéke, ezért lehet akár 10szeres hozamot elérni, ha pl a leverage 10%, azaz 1 milkó helyett 100ezerrel érünk el adott hozamot. A 10szeres hozam persze lehet negatív is, imhol a nagy kockázat.
Clearing House (ez nálunk a KELER ?): ez határozza meg az elszámoló árat (=settlement price), ami alapján aznap veszítünk vagy nyerünk. Na ez mi? Ez nem a decemberi MOL árfolyama? Ha ez árfolyam, akkor ezt nem inkább a piacnak kell meghatároznia?
Hogy működik mindez nálunk? Lehet pl. a Concorde-nál határidős részvényeket, meg határidős BUXot venni? Az interneten keresztül is? Mennyi a leverage? Hogy számolódik az elszámoló ár?
Azt hiszem egy ilyen válaszra illetlenség lenne nem reagálni, de amúgy sem esik nehezemre.
írtad: "A WACC alapvető jelentőségű viszonyítási pont. Ha a vállalat cash flowja túlteljesíti ezt a megtérülést, akkor a vállalat pénzügyi értelemben az elvárhatónál jobban teljesített . . ."
azaz ha netto eredmény + egyebek - befektetett tőke * WACC > 0 ?
(az egyebek itt azon összetevőket jelenti, ami még befolyásolja a pénzmozgást)
másképpen a "shareholder value" az majdnem ugyanaz, mint az EVA, csak pénzáram szemszögből? Vagyis ha >0, akkor nő a vállalat eredménye, ezzel együtt a saját tőkéje, áttételesen pedig a részvényárfolyam.
A shareholder value / befektetett tőke = ROIC - WACC definicószerűen?
"befektetett tőke = befektetett eszközök + működőtőke + kamatfizetéssel járó (nem ingyenes) rövid lejáratú források,
ahol: működőtőke (working capital) = forgóeszközök - rövid lejáratú kötelezettségek. "
azaz:
az én interpretációm: befektetett tőke = befektetett eszközök (ez a mérleg bal oldalának felső fele) + forgóeszközök (bal oldal alsó fele) - rövid lej. kötel. + kamatfiz. járó röv. lej. forrás = (ha az utolsó két tag ugyanaz. Ugyanaz?) = befektetett eszközök + forgóeszközök = ez pedig a mérlegfőösszeg
Namost, a befektetett tőke = mérlegfőösszeg ? Végülis van benne valami. Ennyi tellett a műegyetemi 2 kredites vállalatpénzügyek gyorstalpalóból. Csak valahogy az nem stimmel, hogy ha a vállalat feléli eszközeit, és a mérlegfőösszeg leamortizálódik, attól még az elején befektetett tőke névlegesen létezik (ha csak papíron is).
Tőzsdei záró, max., min. , nyitó, menny. adatok szuper jól ( 3 évre visszamenőleg, Excelben letölthetően) megvannak ezenkívül a cd.hu honlapján is(http://www.cd.hu/fw/vis/elemzesek_harfolyamadatok.html). Ugyanitt megvan a napi kötéslista is, ha valakit érdekel (http://www.cd.hu/fw/vis/inf_teljeskoteslista.jsp). Szvsz kiváló honlap, legalábbis én nagyon hálás vagyok nekik az említett adatokért. Amerikai és külföldi tőzsdei adatsorok pl. finance.yahoo.com.
tőkeköltség:
Talált, süllyedt. Ez valóban egy IRR, méghozzá alapvetően még inkább a befektetők, mit a hitelezők szemszögéből nézve (de alapadat a vállalati treasury számára is). Ha már egyszer külön szó van róla, leírom szabatosan, vállalati tőkeköltség, magyarul WACC (weighted average cost of capital). A WACC a vállalat által kibocsátott összes értékpapír (részvény, elsőbbségi részvény, kötvény) valamint a kamatköteles hitelek összesített portfoliójának - azaz a vállalatban lévő befektetett tőkének - az elvárható cash-flow megtérülését fedi. A gyakorlatban általában egy elég bonyolult módon, felépítéses módszerrel számolják ki a WACC-ot. Először veszik a kockázatmentes megtérülési rátát (ez az állampapírok kamatlába), majd ehhez hozzáadnak az adott vállalat ágazata (tevékenysége) és nagysága szerinti %-os kockázati prémiumot, ami az azért a kockázatkülönbségért való kárpótlást fejezi ki, amely az államkötvénybe és a vállalatba való befektetés kockázata között fennáll. Ennek kiszámítása az amerikai hosszútávú idősorok adatai és a ma már könyvtárnyi irodalommal rendelkező elméleti keretek (CAPM, APT) alapján történik, ha a megfelelő szolgáltató megadja az ágazatra jellemző kulcsszámokat (béták), akkor teljesen egyszerű. A magyar vállalatokra azonban nem lehet közvetlenül számolni a kockázati prémiumot, mert a magyar tőzsde a statisztikai megalapozottsághoz nem rendelkezik elég múlttal és ágazatonként megfelelő számú vállalattal, ezért magyar vállalatoknál az amerikai értékből szoktak átszámolni. Tőzsdén kívüli vállalatoknál mindehhez még egy likviditási prémiumot is általában helyes hozzáadni, mivel nehezebb az esetleges értékesítés. A (kock.mentes megtérülési ráta + kockázati prémium + likviditási prémium) megadja az elvárható részvényhozam becslését.
Az így megkapott elvárható részvényhozamot és a külső források (hitel, els. részvény, kötvény stb.) várható hozamát (a kamatlábukat) ugyanezeknek a forrásoknak a finanszírozásban meglévő aránya (saját tőke : hitelek : stb.) szerint súlyozni kell, és így jön ki a WACC.
A WACC alapvető jelentőségű viszonyítási pont. Ha a vállalat cash flowja túlteljesíti ezt a megtérülést, akkor a vállalat pénzügyi értelemben az elvárhatónál jobban teljesített, ha pedig alulteljesíti, akkor rosszabbul, hiszen kisebb megtérülést hozott a vállalatba befektetők számára, mint az a kockázati szintje alapján elvárható lenne. Természetesen ezt is értelmesebb több év távlatában nézni, tehát ha egy-két évig mínuszban vannak a menedzsmentben lévő fijúgg, de a következő 3-4 évben aratnak, akkor azért értik a dolgukat.
Az ún. shareholder value (részvénytulajdonosi értékképzés) elmélet túlmegy ezen egy lépéssel, és azt mondja, hogy ha a vállalati cash-flow megtérülése meghaladja a WACC-ot, akkor ez azt jelenti a vállalat a várhatónál több új értéket (pénzt) állított elő az adott időszak folyamán, ezért az a logikus, hogy az adott időszak (pl. 1 év) alatt tendenciaszerűen valamilyen mértékben emelkedik az árfolyam. Ellenkezőleg, ha a vállalat alacsonyabb pénzügyi megtérülésű a várhatónál, akkor az a logikus, hogy ezzel párhuzamosan az időszak alatt csökken a vállalat részvényeinek árfolyama. Az empirikus vizsgálatok azt találták, hogy az USA-ban ez láthatóan a valóságban is - szignifikáns arányú esetben - teljesül (erről ír pl. Copeland-Koller-Murin: Vállalatértékelés, 3. fejezet). Nem szabad azonban elfelejteni, különösen a magyar tőzsdén, hogy bármikor érkezhetnek olyan hírek, amelyek annyire drasztikusan szétrombolhatják az általános befektetési klímát, vagy egy-egy vállalat jövőbeli kilátásait, hogy hatásuk sokkal erősebb lesz az előbbi összefüggéseknél (minimum rövidtávon, de gyakran tovább is).
Na de hogy számolják ki ezt a híres megtérülést? Az EVA/befektetett tőkével pontosan felfedezted az erre szolgáló alapvető keretet, a (ROIC-WACC) -ot (ez analóg az EVA elmélettel, sokan ezt használják). A ROIC (vagy bizonyos vállalatoknál, pl. olajszektor, közművek: ROACE ) néven futó mutatóval (return of capital invested) mérik a vállalatban lévő befektetett tőke adott évi hozamát. A ROIC kiszámítására többfajta egymáshoz hasonló, bár nem teljesen analóg finom képlet is forog, amelyek közül a vállalati sajátosságok szerint is lehet választani. Az alapelv az, hogy a vállalatba befektetett tőkénél (capital employed), nem veszik figyelembe a külső források közül azokat, amelyre nem kell kamatot vagy ahhoz hasonló költséget fizetni, azaz az "ingyenes" külső forrásokat (legfontosabb ilyen mérlegtétel a szállítók, de jellemzően a passzív időbeli elhatárolások tétele és pl. az egyéb kötelezettségek egy része is ilyen - ez utóbbihoz azonban bennfentesnek kell lenni, hiszen külső elemzőként nem tudjuk, melyik egyéb forrás ingyenes és melyik nem).
Mindenestre egy egyszerű, de használható képlet a ROIC-ra a következő:
ROIC = üzemi eredmény*(1-vállalati adókulcs) / (összes forrás - szállítók - passzív időbeli elhatárolások). (Ugyanúgy mint a ROE-nál és minden olyan mutatónál, ahol tőkére vagy eszközökre számítják a megtérülést, a nevezőben szereplő tőkénél az év elejei és év végi érték átlagát a legjobb venni).
A ROIC-WACC-ból tehát közvetlenül látható a vállalat adott évi pénzügyi eredményessége. Ha az érték pozitív, akkor látható, hogy a vállalat az adott évben növelte a részvénytulajdonosi értéket. Ha negatív jön ki, akkor "ezt a bigyót újra és újra kezdve tovább kell számolni, egészen addig, amíg legalább 0 nem lesz. aláírás: vezér" :))
A befektetett tőke tehát így viszonyul a mérleg összes eszköz sorához:
befektetett tőke = összes eszközök - szállítók - passzív időbeli eljárások = összes források - szállítók -passzív időbeli elhatárolások,
illetve ha tudunk még ingyenes forrásokat, akkor azokkal is korrigálni érdemes.
A befektetett eszközök és a befektetett tőke között nincs egyértelmű összefüggés, mivel az előbbi jellemzően "eszköz" jellegű kategória, míg a másik inkább a mérleg "forrás" oldalához kötődik, ha közvetlenül nem is szerepel a mérlegben. Nyilván az is közhelyszerű, hogy a tőkénk számtalan variációban testesülhet meg különböző típusú eszközökben, így sokszínű befektetett eszköz : forgóeszköz arány jöhet létre egyazon forrásszerkezet mellett. Ezt csak azért írom le mert azért megadok egy képletet, amivel átszámolható egyikből a másik, de ezt azért nem jó valami nagy közvetlen kapcsolatnak nézni:
befektetett tőke = befektetett eszközök + működőtőke + kamatfizetéssel járó (nem ingyenes) rövid lejáratú források,
ahol: működőtőke (working capital) = forgóeszközök - rövid lejáratú kötelezettségek.
Ezzel a képlettel át lehet számolni gyikből a másikat, de a képlet nem hajszálpontos, mert az átfutó tételek (azaz az elhatárolások) különbsége torzítást okoz. Ám ha elhanyagolható a különbség az aktív és passzív elhatárolások között, vagy elhanyagolható ezek nagysága az előbbi mérlegtételekhez képest, akkor gyakorlatilag jó eredményt ad a képlet.
A WACC ezenkívül alapvetően fontos akkor, mikor egy vállalat pénzbeli értékét becsülik meg ( az ún. belső érték meghatározása, árazás), amelyet vállalatok adásvételét megelőzően szoktak elvégezni. Ennél a feladatnál első lépésben előre kell jelezni a várható vállalati cash-flow-t, majd utána ezt a WACC-cal diszkontálva kijövő jelenérték (NPV) adja meg a vállalat becsült értékét. A nagyon sokak által követett "value investment" tőzsdei befektetői szemléletben van egy olyan alapdoktrína, hogy ha egy vállalat belső értéke lényegesen magasabb részvényének aktuális árfolyamánál, akkor általában érdemes venni a részvényt, mert hosszútávon a piac valószínűleg felfedezi majd, és az árfolyam felmegy a belső érték szintjére. (A legtöbb value investment befektető egyébként úgy gondolom nem is nagyon tölti az időt az előbbbi hosszadalmas vállalatárazó eljárással, hanem csak fundamentális elemzéssel, mutatóelemzéssel, és ezekhez kapcsolódó hüvelykújszabályokkal becsüli meg a reális belső értéket, mint ahogy az az IE-new York elemzésekben látható.) Szerintem azonban (és ezt Warren Buffett a talán valaha élt legsikeresebb befektető és elkötelezett value investor módszeréhez kapcsolódó olvasmányaimból gondolom ) ahhoz, hogy a value investmentet igazán jól csináljuk szakértelem és nagyon sok munka kell. És persze a jó infók sem ártanak. Egyébként, felületesen csinálva jelentős a bukta kockázata. Különösen a magyar tőzsdén, ahol jönnek az oroszok, jön a Gazdasági Minisztérium, és semmi perc alatt drasztikusan átszabják a vállalat jövőbeli kilátásait, így a korábban gondosan kiszámolt belső értékünk egy nap alatt változik 1-2 ezressel, a megvásárolt részvényeinket pedig a következő évig nyugodtan kirakhatjuk a falra tapétának.
Végül, utolsó kérdésedre válaszolva, a banki kamatokkal, ha éppen akarjuk, összehasonlíthatjuk a ROIC-ot, a WACC-ot (mint elvárható hozamot), de én talán leginkább a részvény közvetlen hozamát vetném vele össze: (árfolyamkülönbség + osztalék) / induló árfolyam.
Kösz a több mint kimerítő választ. Most már értem, h a New York Broker elemzésében a Matávnál miért pont az EV/EBDIT-del dobálóztak leginkább.
EVA = Adózás utáni működési eredmény - befektetett tőke*tőkeköltség
Azt jól érzem, hogy a tőkeköltség voltaképp egy IRR, csak nem a hitelező, hanem a hitelt felvevő szemszögéből? És tartalmaz minden kiadás jellegű dolgot, a kötelezettségektől az osztalékig?
A befektetett tőke valamennyire viszonyul a mérlegben a "befektetett eszközök"höz?
Egy esetleges ilyen mutató: "EVA / befektetett tőke" már valamennyire összevethető lenne a banki kamatokkal, mivel hozam jellegű.
ROE: nettó eredmény / saját tőke;
ROA: nettó eredmény / eszközök;
Az EV/EBDIT tulajdonképpen a P/E egy finomított továbbfejlesztésének mondható. Az EV (enterprise value) azt az értéket jelenti, amennyibe az egész vállalat felvásárlása kerülne ténylegesen. A teljes vállalat felvásárlásához először is meg kellene vennünk az összes részvényt (piaci kapitalizáció), ezenkívül ki kellene fizetni a vállalati adósságokat, de viszont megkapjuk a vállalatnál a bankszámlán és a pénztárban lévő pénzt. Így az EV képlete:
EV = piaci kapitalizáció + kötelezettségek (elsőbbségi részvényeket is beleértve) - pénzeszközök
(Előfordulhat azonban, hogy egy-egy szerző lazábban véve a dolgokat, csak a piaci kapitalizációt értik alatta.)
EBDIT (vagy más néven EBITDA) = üzemi eredmény + amortizáció. Tehát az amortizáció hozzáadásával a működési ereményt egy számviteli szemléletű kategóriából egy életszerűbb cash-flow jellegű kategóriává alakítják ezzel át (hiszen az amortizáció a vállalatnál marad, nem kell senkinek sem kifizetni, csak közben gondoskodni kell a szükséges tárgyi eszköz beszerzésekről).
Az EV/EBDIT annyiban hasonló a P/E-hez, hogy mindkettő a vállalat egyfajta aktuális bekerülési árát annak egyfajta aktuális éves jövedelméhez viszonyítja (egész pontosan szólva a P/E-nél ezek 1 részvényre vannak számolva, de ez a lényegen nem változtat). Minél kisebb tehát a mutató, elméletileg annál kevesebbet kell tehát fizetnünk, annál több jelenlegi vállalati jövedelemért. (Ettől azonban még ne rohanjunk el azonnal venni egy alacsony P/E-s részvényt: gyakran ezek a legdöglöttebb vállalatok, amelyeknek évek alatt sem emelkedik a részvénye: pl. Csopak, Aranypók)
Az EV/EBDIT elsősorban azokban az ágazatokban múlja felül a hagyományos P/E mutatót, ahol:
1./ nagy a hitelekből történő fejlesztések, beruházások aránya (pl. telekommunikáció) - itt az EV a magas hitelek miatt fontos pontosítást tartalmaz a piaci kapitalizációhoz képest;
2./ magas az amortizáció (pl. technológiai szektor, számítástechnika) - itt az EBDIT kifejezőbb a számviteli eredményhez képest. (Számos olyan technológiai részvény van, ahol a vállalat nem is ér el (legalábbis ezekben az első években) számvitelileg nyereséget, azonban az amortizációja olyan magas, hogy az EBDIT pozitív. Hogy e vállalatok értékelésének problémáját valahogy kezelni lehessen, ebben alapvető szerep jut az EV/EBDIT-nek.
Elvben tehát pl. a MATÁV vagy a Synergon értékelésénél az EV/EBDIT jobb, mint a P/E. (Persze a Synergont legjobb, ha nem is értékeljük, hanem azonnal teljesen kitöröljük a látómezőnkből :))
A P/E mutató Amerikában az 50-60-as évek korszakának terméke, ma már az USA-ban a legjobb helyeken a sokkal korszerűbb EVA (vagy ezzel teljesen analóg elméleti keretek (részvénytulajdonosi értékképzés, VBM)) alkalmazására illetve számítására teszik a prioritást a P/E-vel szemben. Az EVA az empirikus vizsgálatok szerint is sokkal jobban korrelál a részvényárfolyamok változásával, mint a P/E, gyakorlatilag igazoltan lényegesen jobb mutató annál. Számítása (EVA = Adózás utáni működési eredmény - befektetett tőke*tőkeköltség), azonban komplikáltabb és szakismereteket igényel, mivel a képletében szereplő tőkeköltség számítása nem olyan egyszerű. (Az alapelv az, hogy ha az EVA pozitív, akkor a vállalat új többletértéket állított elő működése során, és ez a pozitív EVA (ha jól emlékszem) kb. +0,5 körül korrelál a részvényárfolyam emelkedésével, ami lényegesen jobb a P/E magyarázó erejénél.)
SZVSZ egyébként nem szabad semmiképpen sem fetisizálnunk ezeket a mutatókat. Ma a budapesti tőzsdén szvsz még a leggondosabb fundamentális elemzések is simán megbukhatnak, annyira ki van téve a piac pl. a külföldi befektetők vagy a magyar kormány hatásainak. Egy példa: itt vannak előttem az IE-New York Bróker 2000. I. negyedévi elemzései. Sorolom:
Látható, hogy elég rosszul járt, aki ezeket az ajánlásokat mind megfogadta. Ezzel most nem az IE-New York Brókert akarom kicikizni, véleményem szerint gondos és jól felépített elemzéseket készített a hasonlókhoz képest, és kicsit sem lehet hibáztatni olyasmivel őket, hogy nem végezték volna el rendesen a feladatot. Hanem azt szerettem volna igazolni, mennyire problémásak a - részben a P/E-re és más mutatókra épített - fundamentális elemzési módszer eredményei a jelenlegi budapesti tőzsdén.
Talán érdemes szót ejteni pár részvénymutatóról. Amiket tudok (Figyelő című lap alapján), és emlékezetből:
EPS (Earning per share): egy részvényre jutó adózott eredmény, ez valamennyire rányomra bélyegét az kifizetett osztalékra
P/E: inkább P/EPS ? azaz az árfolyam és az EPS aránya, vagyis hány forintnyi befektetett tőkébe kerül 1 forintnyi netto eredmény. Minél kisebb, annál jobb
egy részvényre jutó saját tőke: kb. a kapitalizáció és a könyv szerinti érték aránya
ROE: return on equity, netto eredmény / befektetett eszközök
ROA: return on assets, netto eredmény / saját tőke ??????
Ha nagy hülyeségeket írtam, javítsatok ki, LAIKUS vagyok.
Van egy még érdekesebb mutató (a New York Broker elemzéseiben láttam), valami EV/EBITD, vagy ilyesmi. Ezt valaki magyarázza el, mert nem akarok még nagyobb baromságokat leírni.
A Matávra most két dolog hat:
- az, hogy globálisan szarul megy a telekomoknak, mert a 3th generációs mobiltenderért túl sokat kellett fizetni, és eladósodtak a cégek, a nagybefektetők meg emiatt kiszállnak a telekom papírokból
A másik: A matáv eddig minden egyedévben rekordprofitról számolt be, most viszont már csak szolidan nő a nyereség.
A bolgár buli majd tavasszal lesz érdekes a logo meg nem számít.
1400 alatt érdemes venni. fél éven belül lesz 1700 is.
A MATÁV-ból kivonultak az amcsik, és most van ez a bolgár terjeszkedés. Év elején új startégia, logo, stb. Mi lehet mindebből??? (Fel? le? mikor? meddig?) Én úgy gondolom, a kezdeti bizonytalanság egy kicsit leamortizálja az árakat, de amikor már látszik az eredmény, szépen elindul felfele.
(A Somló oldalán az van, hogy a cégek fejével kell gondolkodni, hát ez ügyben még a sajátommal is nehéz...)
Súgjatok, légyszi!!!
Én most ugrottam bele a tőzsdézésbe a New York brokernel.
Hát pontosabban a nyáron, amikor a MOL 3800 -on volt.
A brokercegrol annyit:
Az Inter Europa bank cege, azaz banki hátterű, és vannak jó elemzőik, akik olykor
a sajtóban is meg-meg szólalnak.
Működik az internetes bróker-lapjuk, amelyen át magam tudok adni-venni stb.
De még mielőtt az internetes brókerkedésbe belevágtam, a bróker akinél vagyok, egész nap
bármikor hívható volt telefonon, akármilyen ügyben, pl, ha olyan helyen voltam ahol nem tudtam az árfolymokat követni, akkor negyedóránként hívtam, hogy mi hol áll.
Egy rakás dolgot még mindíg nem tudok a tőzsdézésről pedig már nyertem kb 200 ezret,
majd vesztettem egy nap alatt 80 ezret.
Egyébként 500 ezer alatt nem érdemes beszállni a tőzsdére.
A day-trade az amit végképp nem értek, pedig ennek van a legkissebb jutaléka az NY brokernel
0,25%
Amióta elkezdem ezzel foglalkozni éjel nappal olvasom a híreket: www.eco.hu
Nézem az eddigi tőzsdeárfolyamokat és tendenciákat: ld www.eco.hu grafikongyár
És a mindenkori árfolyamokat www.fornax.hu
Mellesleg az NY brokernél real-time-ban jonnek az adatok, de ezt tudja már több cég is,
pl concorde
www.cd.hu, és jók.
megbízhatóak, van saját elemzésük, szimpik,
nemcsak nekem hanem Euromoney szerint már kb. 3 éve a legjobb független magyar brókercég.
Köszi P.Győző és Kilátó.
A trends tradinget Lvetettem amúgy sem volt szimpatikus hogy telefonos ismeretség után bárkire rábizzam a pénzem.
Más: Most ismerkedem a CD honlapjával elég kedvezőnek tünik a nekik fizetett jutalék mértéke.Csak azt nem értem hogy a "Részvénykereskedés jutaléka megbízásonként "
Miből tevödik össze .
Szerintetek a CD +bízható és korrekt cég?
Örömmel láttam hogy Győrben is van fiókirodájuk :)
nagy vevo ucsorog nem sokkal a mostani szint alatt, allitolag szakmai es nem a g. vmi kompromisszum keszul gazar-ugyben is, es nincs sok ido hatra, az enegiahivatal okt 15-ig kert hosszabbitast. szerintem inkabb fel.
Mindenképpen hat, de az irány és a mérték az a megállapodás körülményeitől függ. Ha jó + a piaci körülmények is kedvezőek + függetlenség megmarad - Mol 6-8000 Ft.
A Molra oda kell figyelni, nem a piaccal megy. Ha kiderül, hogy valaki az elmúlt időszakban megvette (mondjuk legyen a valaki a Gazprom, bár valószínűtlen) akkor bukta.
Óriási kockázatokat rejtenek magukban az ilyen Trends Trading szerű cégek. Sok közülük szimpla átverés vagy pedig egy ügynöki iroda (amely hasonló pl. egy biztosítási üzletkötői irodához), és csak az az egyetlen célja, hogy minél több ügyfél pénzét odavigye csalogatással, a többivel pedig már nem törődik. Ezekben az esetekben az ügyfelek pénze rendszerint vagy elúszik vagy lenyúlják. (Az ilyenfajta ügynöki irodák nem tudnak megalapozott tőzsdei tippeket adni, mert nincsenek is azon a szakmai színvonalon. A múltkoriban éppen egy ilyen nemzetközi határidős árutőzsdére ügyfeleket szervező cég szerepelt egy svéd filmben: ott egyetlenegy szakértő nem volt a cégnél, és még a kávé aktuális határidős árfolyamát sem tudták megmondani a telefonba, annyira nem volt semmilyen szakmai infrastruktúra).
Azonban ha még teljesen tisztességes cég is lenne a szóbanforgó, akkor is nagyon kockázatos a külföldi határidős árutőzsdézés. Hamis egy olyan állítás, hogy egy adott határidős árutőzsdén tartósan extraprofit létezhet. Ha ugyanis ilyen fennállna, akkor a pénzvilág logikája folytán rövid idő alatt annyi befektető és spekuláns érkezne arra a tőzsdére, hogy érkezésük leszorítaná a profitot egy normális szintre. A szóbanforgó piacon maximum a határidős jelleg miatt lehet valamivel nagyobb profit, de ezzel együtt sokkal nagyobb kockázat is, és ez még tovább növekszik, ha nem is értesz hozzá. Egyszóval önmagában is veszélyes hozzáértés nélkül próbálkozni egy határidős piacon, és itt még az is hozzájönne, hogy sokkal nehezebben jutnál hozzá a különféle információkhoz, nem állnának rendelkezésedre újságcikkek, intenetes elemzések, internetes barátok segítsége, amelyek pl. a BÉT-nél megvannak, nem tudnál senkitől sem tanácsot kérni. Gyakorlatilag tehát még ez a legjobb eset is egy teljesen vak lavírozást jelent egy ismeretlen piacon, ahol teljes egészében egy távoli brókercég tippjeire vagy hagyatkozva.
1. Igen, de jó ha van egy haverod, aki követi az eseményeket és ellát a tanácsaival.
2. Nem tudok ilyenről, de ettől még lehet.
3. Erősen ellenjavalt. Én is hallottam a cégről (úgy tesznek mintha Bécsből hívnának, közben a 8 ker. a köpont - ez az?)és szerintem a Fókusz szerű műsorok botránytudósításaiban lesz még szó róluk.
4. Hosszú távra, odafigyelés nélkül a Matáv és esetleg a Richter vagy az az OTP ajánlható.
