Ja. A zen a kínai csan buddhista irányzat japán megfelelője, és mint a buddhizmusra mindenhol jellemző, sok mindent átvett a helyi sintó vallásból, annyira, hogy sokáig nem is különböztették meg őket.
"Ha igen, van-e köztük kapcsolat? És miért nincs egység?" - keleten ezek a dolgok nem különülnek el olyan élesen egymástól, mint itt nyugaton. Vallás, misztika, filozófia szinte egy és ugyan az. Pl. a toista filózófia, nem érthető meg a taoista vallás nélkül és viszont, mint ahogy egyik sen érthető meg a taoista misztika nélkül és viszont. Ráadásul ott van még maga a "gyakorlat" is. Ez alatt a meditációt értem.
De jöjjön egy idézet a Taoista történetből:
"- A meditáció nem olyasvalami, ami csak úgy magától jön, főleg nem, ha csak néha, alkalomszerűen gyakorlod - mondta a Nagymester. - Más tudományokkal is ki kell egészítened ismereteidet, és ezeket is mesteri fokon kell művelni. A harcművészetek meglehetősen nagy erővel ruháznak fel, és megfelelő nyers energiát biztosítanak a meditáláshoz, de az elmét is művelni kell, zenével, kalligráfiával, festészettel és metafizikával, mielőtt mély szemlélődésbe kezdenél"
És hasonlóval találkozhatsz a többi keleti vallás esetében is.
"...mindjárt az első különbség, hogy a lámák a Bardóban tett utazás eseményeit pusztán szubjektív látomásoknak tekintik. Ezek a látomások attól függenek, milyen gondolatvilága volt az illető embernek. A különböző paradicsomok, poklok, és a Holtak Bírája azoknak jelenik meg, akik hittek benne...."
Eszerint a túlvilági létünk, lelkünk utazása, vagy az újjászületés között eltelt idő, mind az evilági létünktől függ? Ez a legminimálisabb út, amit lélekvándorlásról hallottam. Vagy ez a tudatosság, az irányítás sorsa, útja?
Jó tömény, de nem baj, sőt...majd emésztgetem,épp ráérek.
Keress egy élő mestert. Ok. A baj az, hogy hiába oly kevés a mester, de oly sokan tudnak nálam mondjuk többet, akinek el kell(ene) hinnem, hogy Ő az, mert hát vitázni nem tudok róla.
Az én mesterem(na, jó szóval akit én annak tartok, Ő még nem mondta, hogy elvállal, és amúgy is Ő is és én is elég sok mindent csinálunk, szóval tanításról kevéas szó esik) pl nem tartozik semmilyen tiszteletre méltó nevű irányzathoz, magát egyszerűen "mágusnak" nevezi. Amin, én szkeptikusan persze, hullára nevettem magam, mikor legelőször kapcsolatba kerültem vele. És, aztán, tartott egy kis bemutatót többünknek, és azóta már igencsak nem nevetek. És ismerem gyógyítási eredményeit is, amikért ráadásul pénzt sem fogadott el, és ez azért emelte a hitelét. Na, mindegy.
De ami a lényeges, Ő nagyon ellene van annak, hogy "kelet", "nyugat". Olovasd, mondja nekem, a szent iratokat, bhagavad ghita-tól bibliáig , és a taoig, és keress hozzájuk kommentárokat. vannak ilyenek, találd meg. Semmit ne higyj el szó szerint, de az igazság ott van kódolva a sorok között.
Szerinte azok az erők amikre én a misztikánál, transzcendenciánál jobb szót nem ismerek, nagyon is valóságosak, és megszerezhetők, és ezekkel egybeolvadni mindenkinek lehet, és az csodálatos. Viszont az Ő hátát kiveri a víz mikor "jóga mesterrről", vagy bármilyen irányzatról esik szó. mert szerinte korlátoltság, és az igazi nagyság hiányának egyértelmű jele, mikor valaki univerzálisnak hirdet egy irányzatot, és mesternek nevezi magát a többi alapos ismerete nélkül.
És, ekkor lépett be nekem a keleti misztika. mert valamitől ez mégis más. Kis beleéléssel olvasva a vallások valóban tekinthetők egy tőről fakadtnak, pozitív, bár nem teljesen sikerült kísérlet erre pl Hamvas Béla. De, a keleti misztika olyan más. Más a lélek felfogása. és, ez azért elgondolkoztató.
Na, mindegy, indíttatásaimról ennyit.
Tudod, mi a különbség első olvasatra sagitta, és a te írásod között?
sagittából hihetetlen béke, lassú erős folyam, egy művészi mozdulat, életvezetés tűnik ki. Keresett, és talált. és most halad előre.
Belőled meg erő, és dinamizmus, és univerzalitás, kelet és nyugat együtt, talán kicsit keverve, mint az Eco féle Foucault inga sikerültebb része.
Mestered(?), Rajinder Singh nem tukmálás, nekem legalábbis, érdekel, írj róla
Jól látom én azt, hogy keleten vannak a vallások(buddhizmus, zen, sinto, stb), van a filozófia(taó, Csuang Ce, stb de még talán szun cu is), és van a misztika (mint a ji king)?
Ha igen, van-e köztük kapcsolat? És miért nincs egység?
Ha már felelőtlenül idézgetek, akkor magyarázattal is tartozom. De ez kicsit hosszú lesz.
Először az idézet forrásáról írnék.
A Ji King-ben található (legalábbis abban a változatban ami rendelkezésemre áll), a 24. jel ( Fu / A Visszatérés v. Fordulópont)
magyarázatai között.
Így néz ki a jel. A megszakított vonal a jin, vagyis a sötét elv szimbóluma, a teljes vonal a jang, a világos elv. Az alsó vonal, egyben az
első vonal, valamint a belső vonal is. Olyan, mint a mély szakadék, és az alján a fény. Vagy a nagy sötétség, amelynek mélyéről fénylik
valami. Vagy káosz (de termékeny), melyben megjelenik a rend, a forma. És még lehetne ragozni. A Ji King dinamikus szemléletű, ezért
nem azt mondja, hogy a jel alján van a jang (vagy erős) vonal, hanem úgy fejezi ki: megjelenik.
A szövegrész igazából így kezdődik: A világosság az, ami visszatér
A dolgok állása változott, hiszen azok alaptermészete az örökös változás. Véget ért a sötétség időszaka, bensődben feltűnt, ugyan még
pislákoló fényként, a lényeged. A lelked egy pillanatra előbukkant a feltételekhez kötött lét forgatagából.
Szállj magadba, ragadd meg a lehetőséget, hogy megismerd igazi önmagad így szól a tanács. Mert ha nem teszed meg elszalasztod a
lehetőséget, talán örökre.
Remélem így talán világosabb az idézet jelentése. De ha nem, az nem a te hibád.
Philosoph!
Az elozohöz:
fénylény (sugárzó alak). stimmel.
Kant ebbol a szempontból tudatlan. nem tudja mirol is beszélt.
az ero megismerheto, bár inkább kitapasztalható, élheto.
Az ero nem bennünk van, hanem mi vagyunk azok. ennek kell a tudatára ébrednünk, és átélnünk. az hogy van elme is, és a lélek pillanatnyilag még "vele" idozik, egy dolog.
következo kérdésedre:
mindenkinek megadatott, mindenki képes rá. de kizárólag az emberi születésben. nem véletlenül tartják az emberi születést olyan fontosnak a mesterek, mert ez az egyetlen olyan "forma" amiben ezt megtehetjük.
Ezek után a kérdés az, hogy az illetonek milyen a karmikus háttere, mert ez "dönti" el hogy egyáltalán hall-e ilyen dolgokról.
kérdésed nagyon is fontos volt!
az a tanítás, út, amin speciel én járok, mindenkinek, ingyen biztosítja a fejlodést. borszín, vallási hovatartozás, stb. nem számít. a cél a fontos. nincs kaszt, stb. nincs egyházi megtérítés, meg ilyenek.
a világ minden részén vannak "központok". ezek segítenek az eligazodásban, mesterhez való eljutásban, stb.
A meditációról rövdn: nem szükséges 8 gyerekkel meditálni napokig. az ajánlott a nap 10 százaléka. 2.5 óra. ez teljesítheto is. fizikai elonyökkel is jár, mellékhatásként :)
csak "csinálni" kell. szerintem állat. nem tukmálok :))
Kedves Philosoph!
A misztika mint olyan azt jelenti, hogy nem fizikai dologról van szó, hanem az ember gyökereivel, tudatával (nem agyával), lelkével való "foglalkozásról", önmegismerésrol, mesterrel való kapcsolatról, stb. tehát nem egy nyelvileg megfogalmazhatóról, hanem inkább átélheto dologról, és mindenrol ami ezzel kapcsolatos.
Kérdésedre annyit tudok hirtelenjében válaszolni, amit én is úgy hallottam régebben.
Keress fel mestereket, hallgasd meg oket, kérdezz meg mindent ami érdekel. ha úgy gondolod, kéred a beavatásodat, tedd meg. járj azon az úton, tartsd be mestered útmutatásait, és mindezt itt jön a legnehezebb: FELTÉTEL NÉLKÜL. a mesternek tudnia kell, hogy neked mire van szükséged, és azt meg is kell tudnia adni.
Fontos hogy ÉLO mestert keress, és találj. könyvek általában segíthetnek egy határig, de azután már csak rááll az agyad, ami akár "káros" is lehet, mert beszukül a kíváncsiság, tudatosság. elalszik a lélek, és a "tudó" elme kerül ismét a kormányhoz.
A saját ero szintén segít, de az is csak egy pontig. pl.: a fizikai "sík" a legdurvább a "teremtésben". valaki kicsit, hangsúlyozom, KICSIT kezdi uralni, akkor meg tudja mozdítani a tárgyakat, hasonlók... és elkezdi AZT fejleszteni. (nem a lélekkel foglalkozik, hanem eltérül más felé, megváltozik a CÉL. minden valódi, hozzáérto mester hansúlyozza, hogy ezek a dolgok csak MELLÉKHATÁSOK!, és ne ezekkel törodjünk)
Holott a cél az egyesülés, eggyéolvadás az abszolúttal, ha úgy tetszik: istennel. És, hmm.., a fickó még túl sem lépett a fizikai sík határain, csak "elkezdett bánni vele". az illetonek tovább kellene lépnie, de beleesett a "saját" csapdájába. megáll, sot karmát ("bunt") "termel". amibol kifolyólag eggyel több okból vissza kell jönni az ixedik körre, ami ugye szintén nem a célok között szerepel. Ha netán az illeto képes továbblépni ezeken, akkor mester nélkül 100% hogy elobb-utóbb bele fog gabalyodni valami másba a "felsobb" szinteken, mert csak az abszolút tudat ismeri az utat istenhez, "O" járta már végig, és o ismeri a buktatókat. a lényeg: vezeto nélkül lehetetlen hazaérni. KELL a mester.
A fizaikai sík fölött elég durva dolgokat okozhat az "ember"... senkinek nem ajánlom.. nem mindegy hogy egy papírt elégetsz (fizikai), vagy atomi szinten (fizikai feletti) égeted el.. és ez elég buta példa volt, analógiában.
na, újra:
1. keress egy élo mestert.
2. minden körülmények között vesd alá magad utasításainak (ha már egyszer elvállaltad)
3. csak addig fog tudni elvinni, ahol o is járt már.
olyat válassz, akirol azt mondják, ismeri a benso régiókat, és ismeri az utat végig, az abszolútig, és képes eggyéolvasztani vele.
én mindössze egy ilyen mesterrol tudok (de lehet hogy létezik több is), rajinder singh, ha érdekel, irok bovebben róla, és tanításról, de a tukmálásnak nem látom értelmét.
sok sikert a keresésben, és a találatban.!
csak a "rend " kedvéért: ez taóista volt? A lényeget persze ez nem érinti.
Mit jelent az, hogy a legbelső lényének fénytermészete? Ez a lélek alapja, szó szerint kell érteni az idézetedet? Tudod, ugye, hogy a halál utáni életről szóló beszámolók általában fénylényként írták le az istenséget(vagy, amit ez alatt a gyűjtőfogalom alatt értünk.)
Mit jelent, hogy a bennünk levő isteni egy csíraszerű? A lehetőséget, az istenséggel való lehetséges kapcsolatot? Ennek a csírának a kibontása lenne az élet célja? ez a közvetítő közeg isten és köztünk?
Mik azok a kozmikus erők?
Az európai gondolkodás kérdései azt gondolom, olyasmik lennének, hogy
-megismerhető-e ez a kozmikus erő? (Kant szerint nem)
-predesztinálhat-e ez a kozmikus erő
- egylényegűvé tesz minket istennel, ha ez a kozmikus erő bennünk is van?
Tudod, én azt hiszem, van egy alapvető probléma. saját lelkünk isteni fénylényegéhez való eljutás, gondolom, szellemi és lelki megtisztulás, meditáció, és hasonló, nagy elmélyülést kívánó állapotok, hosszú, fáradságos munka árán lehet csak. Megadatott ez mindenkinek? Avagy, ez nem egy arisztokratikus magatartás, egy keveseknek fenntartott vallás?
Tudom, azért ez a kérdés földhözragadottság felé viszi a topicot. De, nem tudom megkerülni.
A topic cím tartalmazza a misztikumot. Az általam valamennyire ismert misztikus mozgalmak, beavatások, magas szintű meditációs iskolák mind szűk kasztok számára kínáltak, és kínálnak megoldást.
Mi szól mit ad a buddhizmus, a tao kína és india milliárdjainak? Megteheti e a 8 gyerekes földműves, hogy meditálással tölti a napjait?
Mi az isten útja, és szándéka? A világ egy távoli jövőben megvilágosodott, nirvánában leleldző emberekből áll csak? Ez a végállapot? És, utána, akkor eltűnik a világ, az éhezéseivel, a tisztátalanságaival, a háborúival, orgiáival, Eiffel toronyra való túristáskodás szép, de istenileg kisszerű örömeivel együtt? de akkor mivégre e kirándulás? Miért alkottatott ez a sárgolyó?
Ki akart kinek bizonyítani valamit is? isten a sorsnak, hogy Ő még ezt a gyarló embert is megmenti? Vagy, képes az magát megmenteni?
Valójában milyen a kelet? Mit kínál? Ugyanazt mindenkinek? eszközt is ad hozzá?
Épeszű ember a taó utján járna, megvilágosodna mint buddha, simogattatná magát krisztustól, és a többi, nyugalomra lelne valahol, valamelyik(szerintem lényegében mind azonos helyre vezet) vallásban. De, érezzük, ugye, hogy ez NEM EZ A VILÁG. Ez nem itt és nem most van.
Hány világ van tehát? Hogy utazunk közte? Nekem erről szól a misztika. nagyon nagyot tévedek?
"A vlágosság az, ami visszatér;... az ember hagyja a külső dolgok zűrzavarát, s inkább forduljon vissza legbelső lényének fény-természetéhez. Itt, a lélek alapjainál az ember megpillanthatja az istenit, az egyet. Ez ugyan teljesen csíraszerű, nem több, mint egy kezdemény, egy lehetőség; azonban, mint olyan, világosan különbözik minden tárgytól. Ennek az egynek a megismerése az, amit az <<önmagunk>> megismerésének nevezhetünk, annak a kozmikus erőkhöz való viszonyában."
Fölveszem a kapcsolatot a sráccal, akin keresztül találkoztam az egéssz dologgal. Úgyis régóta tervezem már, legalább így dupla okom van rá :)
És hamarosan írok neked bővebben is...
már ne vedd kötekedésnek, de ezt Tibetben is tudják az illetőről? mármint hogy Láma?
Mert egy igen hiteles(számomra legalábbis) barátom szerint magyarországon láma, buddha, jógamester több van jóval, mint amennyi igazából....
Ha valóban az, akkor nem mesélnél Róla? Én pl semmit nem tudok , amit írzs, a név és módszer nem ismerős, és érdekelne..
"és éppen itt a "baj". az alapokat nem lehet igazán szavakba foglalni. pont az a lényeg, ami a konvertálásnál blankolódik. "
Egyetértek !
Nos, ezesetben pedig fölösleges magyaráznom, hisz lehet, hogy még távolabbb kerülnék a lényegtől. De úgy érzem, hogy lényegében ugyanazt értjük racionalitás alatt. :)
"ez egy buddhista álláspontnak tűnik"- taoista, de nagyot nem tévedsz, a két rendszer sokban hasonlít egymásra.
" mit csinálok, mikor nem a stratégiát követem?" - bűnos módon élsz, ha a keresztény terminológiát használjuk. Másképpen: akkor a nem valós dolgokat tekinted valósnak, vagyis a feltételektől függő létbe gabalyodsz bele.
"És mi indít erre?" - amikor a lélek belekerül a feltételekhez kötött létbe, az illuzórikus dolgokat tekinti valós létezőknek, mert azok kavargésa elvakítja, és nem ismeri föl saját természetét. Még önmagáról is elfeledkezik, és mással azonosítja magát. A buddhisták azt mondanák, hogy az én és az enyém tévképzeteit alakítja ki.
"És, miért nem találom a stratágiát? Béna vagyok?" - bizonyos értelemben igen, és hogy miért nem találod? Ha az antrópikus elv alkalmazásával válaszolnék azt mondanám: ha megtalálnád, akkor nem kérdeznéd. Vannak akik a maguk erejéből is képesek megtalálni. Boldogok a lelki szegények, mondta Jézus, de nem a tahókra gondolt, hanem azokra az egyszerű emberekre, akiket nem vakít el a világ sokszínűsége, hanem látják mögötte az egységet, az Istent. De a többségnek ez nem adatik meg a fentiek következtében.
" ha igen, magamtól javulok meg? Valaki akadályoz?" - nem javulsz meg magadtól, vezetőre van szükséged, aki segít abban, hogy megtaláld a lelkedet. Ami akadályoz az éned, amivel tévesen azonosítod magad.
Így már sokkal érthetőbb. jelenlegi ismereteim szintjén ez egy buddhista álláspontnak tűnik, ami nem is rossz.
eszerint, de ez a leegyszerüsítés mármár tiszteletlenségnek tűnhet, az életek sajátos játékok. Mindegyikben van nyertes, a célt elérő stratégia, de semmi garancia, hogy azt az adott játékos megtalálja, vagy végig tudja játszani. ha nem sikerült, meghal, és kezdheti a következő játékot. És a stratégia a sors.
Ha nem értettem totálisan félre, amit írtál, akkor ez persze több újabb kérdést is felvet. Pl, mit csinálok, mikor nem a stratégiát követem? És mi indít erre? És, miért nem találom a stratágiát? Béna vagyok? ha igen, magamtól javulok meg? Valaki akadályoz?
házidolgozatodhoz, és vizsgádhoz sok sikert. Ha műszakis a logisztika, hajrá. ha közgázos, vagy netán a vizsga az, írj, és emilben szívesen segítek, ez azért vmennyire megy.
Nehéz kérdéseket teszel fel nekem, amikor annyira földhözragadt gondolatok foglalkoztatnak, mint most (logisztika házi dolgozatot írok, meg a vizsgára készülök).
"Elég kialakultnak tűnik az álláspontod" - a fáma szóljon belőled, én nem úgy érzem.
"Érdekelne, hogy mi az, ahogy rátaláltál arra a szellemi és lelki útra, amit jársz." - Ha jól értem mire gondolsz, akkor nehéz dolgom van, ha válaszolni akarok. Wu Wei, ahogy a taóisták mondanák. Ez a >>nem megfelelő cselekedetek nem cselekvését<< jelenti, vagyis a helyes cselekedetek cselekvését. Hogy mi a helyes cselekvés, az a taóból fakad (mindig más, ahogy az adott helyzet megkívánja). Hogy mi az a taó, azt meg ne is kérdezd.
"És, milyen módon
haladsz rajta előre: magadtól, van mestered, jársz-e buddhista, vagy más hasonló főiskolára, stb... " - mesterem az élet. Saját erőmből próbálkozom.
"Mit jelent az, hogy meg kell találnom a sorsom, hogy beteljesítsd. Megtalálni azt lehet, ami van. ha van sorsom, akkor meg hogy tehetnék
bármi mást is. Hogy lehetne az a sorsom, pl, hogy NEM teljesítem be a sorsom? Márpedig, ha nem lehet ilyen, akkor mégiscsak teljesen
mindegy, mit teszek, úgyis a saját sorsom teszem. " -Dobd csak félre a logikát, tévútra vezet. Vagy én vezettelek félre, amikor a "sors" szót használtam nem egészen abban az értelembe, ahogy szokott. A lélek célja, hogy maga mögött hagyja az illúziók nem valóságos világát, és elmerüljön a semmiben. (Ez a semmi az egyetlen valóság, de ezt a feltételekhez kötött létbe vergődő lelkek nem tudják megismerni, ezért semmiként "ismerik" meg.) Minden lélkenek adott, hogy létének abban a szakaszában miként teheti ezt meg. Ez a sorsa. Ha felismeri, akkor beteljesíti, ha nem, akkor legközelebb próbálkozhat újra.
Kedves Musaic!
Konkrétan inkább az indíttatásaidról, és az esetleges személyes élményeidről kérdezlek: mik azok, miért érdekel a téma, miként, és miért foglalkozol vele, stb..
Konkrétabb kérdeésre egyelőre nincs sok módom. mert még azt sem tudom, mit nem értek. Olvasom ezerrel a magyarul fellelhető könyveket, de még káosz van bennem.
Kedves Sagitta!
Elég kialakultnak tűnik az álláspontod. Érdekelne, hogy mi az, ahogy rátaláltál arra a szellemi és lelki útra, amit jársz. És, milyen módon haladsz rajta előre: magadtól, van mestered, jársz-e buddhista, vagy más hasonló főiskolára, stb...
Én európai filozófiát tanultam eddig ezért állandóan logikai buktatókat keresek. Majd átáll az agyam,de addig mindig kibukik. Mint most is:
Mit jelent az, hogy meg kell találnom a sorsom, hogy beteljesítsd. Megtalálni azt lehet, ami van. ha van sorsom, akkor meg hogy tehetnék bármi mást is. Hogy lehetne az a sorsom, pl, hogy NEM teljesítem be a sorsom? Márpedig, ha nem lehet ilyen, akkor mégiscsak teljesen mindegy, mit teszek, úgyis a saját sorsom teszem.
Kedves Big4!
Mi számodra a racionális?
ami mondjuk midenki számára ugyanazt jelenti?
hiszen még egy könyv sem mondja mindenkinek ugyanazt... a racionalitás szubjektív (még ha kollektíve is).
Az a tudományos módszer ami minél jobban hasonlító "bemeneti" információkból, egymásra minél jobban hasonlító kimeneti eredményeket ad. magyarul reprodukálható kísérlet. hogy más elhiszi vagy nem..? hát ha nem, akkor az neki nem racionális.. a benső élményeket nem lehet papírra fektetni, csak lebutított formába konvertálni. a benső élmények pedig a "külső" szemlélőnek, megfelelő háttér, alapok nélkül nem lehetnek logikusak. és éppen itt a "baj". az alapokat nem lehet igazán szavakba foglalni. pont az a lényeg, ami a konvertálásnál blankolódik.
pl.: egy süketnek leírom a hegedű hangját. hacsak meg nem érzi belülről, milyen is az, sosem fogja ugyanazt érteni alatta, amit nekem jelent. neki nem racionális. el sem tudja képzelni, honnan veszem én az információt, illetve mit értek "hegedű hangja" alatt. ha pedig netán megérzi, akkor az egy harmadik szemlélőnek (sőt nekem is) fizikai érzéke híján megint csak nem racionális...
Philosoph: ha konkrétan kérdezel valamit, lehet hogy tudok pár dolgot megemlíteni, nem tudom...
Egyáltalán nem passzív (semmiféle eleve elrendelésről nem beszéltem, sem hasonlóról). Meg kell találnod sorsod, hogy beteljesítsd. Ha nem jön össze a dolog hiába éltél. Buddha sem lett vált volna buddhává, ha nem találja meg a módját (bár vannak olyan buddhista irányzatok, mely szerint eleve azért testesült meg, hogy buddha lehessen).
Hogy miért nem merültem bele? Nyilvánvalóan azért, mert nem voltam rá felkészülve. Ilyen könnyen azért nem megy.
Ha a történetem Csuang Ce-re emlékeztet, az lehet hogy nem véletlen, mert olvastam tanításait, és amit az ember olvas és befogad, az a részévé válik.
Az újdonsághoz valóban csak előítélet nélkül szabad közelíteni, tökéletesen egyetértünk.
Hogy mindenkinek be kell teljesítenie a sorsát? Ez egy olymértékben passzív életvezetést jelent számomra, amely elfogadhatatlan.
Tegyük fel, buddhának sorsa volt a fa alatti megvilágosodás. El sem kerülhette? Ott, és akkor kellett megtörténnie? De, akkor mit jelent ez nekem? Tiszteletre ezekután nem méltó, hisz nem az Ő döntése tette volt. Magamnak sem érdekes ezekután kaparnom, hisz akkor és ott kaphatok tudást, bölcsességet, és nyugalmat, amikor és ahol a sorsom akarja.
Attól hogy ez nekem nem tetszik, persze még lehet igaz.
Történeted szép és szemléletes. Engem kicsit Csuang-ce -re emlékeztet.
Miért nem kavartad fel a vizet? Odüsszeusz(igaz, Ö nem keleti bölcs) legbölcsebb tette szerintem az volt, hogy lement az alvilágba, Akhilleusszal beszélni, aki közölte, hogy bárcsak lenne egyszerű ember odafent, mint itt lent az összes holtak fejedelme. Szerintem innem származik az európai ember halálfélelme. Ám, ne ez az érdekes. Ahol viz van, ott azért van, hogy belemerülj. Hogy más legyen. mást, tested és létezésed más súlyát tapasztald meg. Sodródj benne, éld át, hogy nem te kormányzod sorsodat, hogy áramlat ellen nehéz.
Nekem visszatérő álmom, hogy minden gond nélkül a levegőbe emelkedek, kb 3-4 méter magasba, és ott, lassan de repülök. Az embereket, köztük ismerőseimet nézem közben, akik ezen nem csodálkoznak. Mosolygós arccal néhányuk nyújtózkodik felém. Soha nem értem még az álom végére. Soha nem érkeztem meg sehova, és soha nem zuhantam még le. Igazából nem is ébredtem még fel belőle. egyszerűen vége lesz...
Hogy miért? Még nem tudom, de mindenkinek be kell teljesítenie a sorsát. Addig is egy idézet magamtól:
"Tavasz volt. Álltam a kert sarkában mélán cigarettázva, és a tudatom
kiürült, ahogy a virágba borult fákat gondolataim. De ott és akkor csak
csöndben szemlélődtem. A fák, a tárgyak a tavaszi napsütésben élesen
kirajzolódtak, a tél szürkeségéből kifakadó színek szinte elkábítottak.
Idővel ez a kép "puhává", "lággyá" vált, nehezen tudom szavakba önteni,
mintha sima vizű tóban tükröződő látomássá lett volna. Úgy éreztem, ha
kinyújtanám a kezem és felkavarnám a tó vizét, nem maradna belőle semmi.
De nem tettem meg.
Amikor felocsúdtam merengésemből, az élmény szokatlan volta miatt
megpróbáltam végig gondolni, mi is történt. Az nyilvánvaló volt, hogy a
buddhista gondolatvilág, amellyel ismerkedtem, meghatározó tényezője
volt az élménynek. - A világ megmutatta illúzió voltát, és ha fel tudtam
volna kavarni a "tó vizét", megmutatkozott volna a lényege, a s e m m
i . - Nem tettem meg, mert nem voltam erre felkészülve. Hiszen a
legfontosabb tényező hiányzott; én magam nem voltam benne a képbe, hanem
szemlélni akartam a világ lényegének megmutatkozását.
Természetesen nem váltam Buddhává, sőt buddhista sem vagyok. Viszont
megdöbbentett, hogy azok a gondolatok, amelyeket az ember magába fogad,
milyen mélyen képesek befolyásolni a gondolkodásunkat, érzéseinket, vagy
akár érzékelésünket. És itt a "magába fogadáson" van a hangsúly.
Néhány éve ajándékba kaptam a Bhagavad Gita-t. Volt néhány sikertelen
kisérletem arra, hogy elolvassam. Túl messze nem jutottam vele és ez
elszomorított, és kételyt ébresztett bennem elmebeli képességeimmel
szemben. De rájöttem, mi a kudarcok oka: az előítéletek. Tehát félre
tettem őket, és úgy döntöttem, egyszerűen csak befogadom az
olvasottakat, majd utána meglátjuk mi lesz. Ez a taktika annyira
sikerült, hogy azóta is ennél a témánál maradtam.
Tanulság: Ha nem vagy nyitott az "újdonság", a "más" befogadására,
esélyed sincs megérteni, ne is próbálkozz vele, mert semmi jó nem
sülhet ki belőle, hiszen csak félreértheted, meg nem értheted. Ha
nyitott vagy rá, akkor magadba tudod fogadni, de készülj fel rá, hogy
mind mentálisan, mind érzelmileg befolyásolni fog, hiszen részeddé
válik, részévé válsz."
vevőcsalogató a cím, igaz, fenntartásokkal is olvasom. De, egyelőre visszafogott. Az írónő-igaz, saját magáról- azt állítja, évtizedeket élt ott. Amúgy Ő is megemlíti a tibeti halottaskönyvet. Még az elejénél tartok, de ígérem vigyázok.
Ami engem érdekel belőle, az inkáb a gondolkodásmód. nem hiszem, hogy komoly nyelvismeret nélkül bármilyen fordítást szó szerint lehet ne érteni. Elég sok könyvet olvasgattam már összevissza a témáról közte sajnos sok szemetet is. Még keresgélek. Ezért inkább kérdezek, mert nem atrtok még sehol.
Te pl miért olvastad (ha egyáltalán) a halottaskönyvet? és mi ragadott meg belőle?
"melynek Alexandra David-Neel: Mágusok közt Tibetben c.
könyvét olvasom most"
Ne haragudj, bár nem ismerem a könyvet, azt ajánlom, némi fentartással olvassad csak. A címe kételyeket ébreszt bennem. Olyan vevőcsalogató.
Ha már meg lett említve a Tibeti halottaskönyv, igaz nem egy könnyű olvasmány, de legalább hiteles, olvasd inkább azt.
A tibeti misztikával - többek közt (pl. Tibeti halottaskönyv) - a Brahna Nadi nevű természetgyógyásati irányzat megismerésekor (már amennyire megismertem) találkoztam.
Bizonyára tudjátok, hogy egy a Reikihez hasonló - többek közt - kézrátételes gyógyítással foglalkozó tanrendszer.
Gondolom sokan azonnal húzzák is a szájukat, hogy hát ez is megint valami "New age"-es marhaság.
Én azt tapasztaltam, hogy azon kevés divatbajött ezoterikus dolog közé tartozik, amire nem lehet rásütni, hogy nyúédzses és ezt érdemes is a zavarosból "kihalászni". Ugyanis:
- SEMMIÉRT nem kérnek pénzt ! Bizony bizony ! A tanítás is és a gyógyítás is ingyenes. (úgyhogy máris egy alapvető aspektusban különbözik a köztudatban eletjedt new-age imédzstől)
- Nem új irányzat, hanem évezredes; a tibeti lámák ősi gyógyászata, szóval nem mostanában lett alapítva
- nem reklámozza egyáltalán magát, nem hallani róla, csak ha esetleg van egy ismerősöd, aki foglalkozik vele és LÁTJA RAJTAD, hogy neked van értelme ilyesmiről beszélni, CSAK AKKOR említi, szóval nincs tukmálás, győzködés, térítés és hasonlók
A magyarországi Brahna Nadisok közt a legmagasabb szinten levő mester, ha jól tudom már megkapta a láma rangot Tibetben.
>>És kit miért érdekel? <<
Szellemi fejlődés, unio mystica elérése meg ilyenek... :-)
>>És, lehet-e ebből valamit tudományosan megfogni? <<
HA a tudományosság alatt azt értjük, amit a mai tudományos körök gyakorlonak, akkor szerintem NEM, de ha racionális, tágyilagos, logikus, józan, elméletileg és tapasztalatilag korrekt és őszinte golndolkodást nevezzük tudományosnak (mert igazából azt kéne szerintem), akkor IGEN.
>>Vagy csak hitkérdés, és egyéni élménykérdés az egész? <<
Szerintem biztos, hogy ez is nagy szerepet játszik, de nem CSAK erről van szó.
>>"...tibetiek szerint egy misztikus beavatott képes arra, hogyszemélyének..." <<
A Keleti misztika c. topic apropója egy, hasonló névvel útjára indult konyvsorozat, melynek Alexandra David-Neel: Mágusok közt Tibetben c. könyvét olvasom most. De, a téma lehet bármi, ami a cím alá befér.
Ki mit tud a témáról?
És kit miért érdekel?
Vannak-e olyanok, akik már jártak misztikusnak nevezett helyeken közületek, és ott érték misztikus, transzcendenciális élmények?
És, lehet-e ebből valamit tudományosan megfogni? Vagy csak hitkérdés, és egyéni élménykérdés az egész?
Idézet a könyvből:
"Mint mondottam, a tibetiek szerint egy misztikus beavatott képes arra, hogyszemélyének szétesése alatt megőrizze elméjének tisztaságát és ezáltal úgyhaladhat át ebből a világból a másvilágba, hogy mindennek, ami történik, teljesen tudatában legyen"
Pszichológusok véleménye is érdekel a keleti lélekfelfogásokról
