ez nem mindig volt így; Tibet megszállása előtt ezek a militáns csoportok még nem léteztek.
természetesen erőszakra nem lehet erőszakkal válaszolni, és ezt képviseli a Dalai Láma is. az, hogy Tibetben más erők is létrejöttek sajátos célokkal, az nagyban tekinthető a kínai megszállás következményének. nem tudom, ezek a militáns csoportok milyen kapcsolatot ápolnak az emigráns kormánnyal, például.
az engedély nélküli reinkarnáció tiltása azt célozza, hogy a kínai kormány törvénytelennek állíthassa be a következő tibeti kormányt, mert habár mindent megtesz, hogy legitimációjától a jelenlegit is megfossza, erre politikai ereje nem elegendő.
Szerintem úgy, hogy beülnek a zsírosan fizetett képviselők a parlamenti padba és azt szavazzák róla ami egy kis cetlire fel van írva nekik - bármekkora marhaság is. Vagy például kenevezik Jézust miniszternek. Vagy Szűzmáriát köztársági elnöknek. Kihirdetik, oszt jogszabály - a papír elbírja. Most nem mélyülnék bele a hazai aktualitásokba.
Akkor nyisd meg te, és meglátjuk mire megyünk:)
A Mäori kultúra főleg szájhagyomány útján öröklődik/ött, de vannak faragások is amik egyfajta szimbólumrendszerbe foglalták a Mäorik tudását.
Ez tényleg egy jó téma.:)
HAllotam, valamit a Maorikról, de nem tudom, hogy igaz, vagy sem.
Állitólag a harcosaikat, genetikailag úgy fejlesztették, hogy a legjobb harcosok gyermeki is csak harcosok lehettek, több generáción kersztül.
Igazi Maori supermanek jöttek így létre.
Nem tudom,lehet hogy már bemásoltam,fogalmam sincs,de mindegy.Van nekem a fával kapcsolatban egy történetem,ami mindenképp érdekes most.
MESE
Egyszer, talán nem is olyan régen élt egy szegény és egy
gazdag
ember.
Egy faluban laktak, de nem ismerték egymást.
Egy nap, mikor a szegény ember a teheneit hajtotta a mezőre,
észrevette, hogy valaki azalatt a fa alatt fekszik, amely
alatt Ő szokott
heverészni.
Odasietett hát, és így szólt hozzá:
- Hé te idegen! Tudod-e, hogy milyen fa alatt pihensz?
- Hé te emberfia! Tudod-e, hogy kivel beszélsz?
- Aztat én nem tudom, de bizony azt tudom, hogy az én fám
alatt
heverészel.
- A te fád ? – kacagott a gazdag.
- Én vagyok a világ leggazdagabb embere, itt minden az
enyém.
- Igen, minden a tiéd, ezen a fán kívűl.
- Na idefigyelj! – förmedt rá a gazdag.
- Látom Te nem tudod, hogy milyen hatalmas is vagyok.
- Amire azt mondom, hogy az enyém az az enyém, itt nincs
vita.
- Jól van- bólintott a szegény ember.
- Tegyünk próbát.
- Ha Te olyan hatalmas vagy, tiéd-e a szél?
- -Enyém hát!
- Akkor szólj neki, hogy ne fújjon – a gazdag ember nem
szólt semmit.
- Ha Te olyan hatalmas vagy, tiéd-e a nap?
- Enyém hát!
- Akkor szólj neki, hogy ne süssön – a gazdag ember nem
szólt semmit.
- Na ide figyelj gazdag ember! Ha Te olyan hatalmas vagy,
tiéd-e a tested?
- Ne tréfálkozzál velem ember! Enyém hát, ugyan kié lenne?
- Akkor parancsold meg neki, hogy ne aludjon – a gazdag
embert elfutotta a méreg és így szólt:
- Ha megparancsolom a szélnek, hogy ne fújjon, a napnak,
hogy ne süssön,
a testemnek, hogy ne aludjon – enyém a fa?
- Nem – szólt a szegény.
- A fa nem a tied, te vagy a fáé.
Egyedül a fa választhat magának embert, akit befogad a
lombjai alá.
- Te gúnyt űzöl velem, alja nép! – kiáltott a gazdag.
- És most mars innen, ez mától az én fám!
A szegény ember vállát vonta és elment.
Ezek azután boldog volt a gazdag ember, de ahogy lefeküdt
a fa lombjai
alá, úgy érezte megnyílik alatta a föld.
A koronás csoda kikelt a földből és arrébb sétált.
Erre a gazdag ember követni kezdte, de ahogy ment utána úgy
távolodott
el tőle a fa. Mignem eltünt.
Olyan mérges lett, hogy csak úgy tombolt a dühtől.
Nem volt mást tenni, elment a szegényemberhez.
Alighogy odaköszönt a szegény embernek az így szólt.
- Elment?
- El
- Tudod Te gazdagok neveltje minden léleknek van egy fája,
ami csak az övé
- és Ö csak a fáé.
- Az a fa amit te „elvettél” az én fám volt, és én az Ő
lelke voltam.
- Jól van szegény. Nem veszem el a fádat, de cserébe segíts
megtalálni az enyémet.
- A FÁT nem keresni kell, hagyni kell, hogy megtaláljon Ö
maga.
Na!Ha valamibe - ilyen másnaposan mint most - jó lesett beleolvasni,akkor ez az:-)
Ha kicsit (nagyon) zavarosan is,de jó magam is a japán mentalitásra szerettem volna utalni.Ez meg a megítélés szempontjából sokat segitett nekem pluszba,meg a többieknek is - gondolom.
Köszi!:-)
Végül is!Magának a harakirinek csak van valami tradíciója,nem?Vagy ez hogy van?Mert az egésznek úgy vélem annyira szimbólikus jellege van,hogy csak van benne valami.Nem tudom teljesen hova tenni.Ami biztos tehát hogy a japán létszemléletben a halálnak és az újraszületésnek/újjászületésnek teljesen más létperspektívája van,minthogy az az egész keleti létszemléletre jellemző,ugyanakkor ezt az európai ember mindíg is fentartással kezelte.A tapasztalat meg leginkább azt mutatja,hogy oda kell menni,látni kell,élni és tapsztalni.Utána meg az ember nem is nagyon beszél róla,mert egyszerűen megérti,megérzi a dolog magvát.
Az Ausztál benszülöttekről szivesen szerzek anyagot, majd szólok az Aussie barátomnak, hogy segítsen. Érdemben "csak" a Maori-król tudok mesélni, azt hiszem elég közel laknak az Aussie-hoz, hogy hasonló kultúrának vehessük. Persze csak szigorúan azt figyelembe véve, hogy természeti népek. Én nagyon becsülöm és tisztelem a Maorikat, mert ők valóban együtt élnek és lélegeznek a természettel. Amikor egy Maori kisgyermek már tud járni, az az első, hogy szülei kiviszik az erdőbe a Kaori fákhoz, ezek New Zealand legszebb fái, és kört alkotva közrefogják a fát. Átölelik. Hogy miért? Mert a fa elmeséli a kisgyermeknek, hogy ki ő és miért vannak itt. Ez megtörténik minden évben, hogy a felnőttek is kijönnek az erdőbe, hogy beszélgessenek a fákkal. És nem csak a Maorik hanem a Kiwik is:)
Az egyik legszebb, ha nem a legszebb teremtés történet a Maoriké. Szép, megható és annyi bölcsesség van benne, hogy aki eddig lenézte volna az úgynevezett "primitív" kultúrákat, az talán a fejéhez kap, hogy mekkorát tévedett.
És hogy ne csak a levegőbe beszéljek, szeretném veletek megosztani ezt a történetet, remélem senki sem bánja.
Kezdődjék hát az utazás!
Rangi és Papa története
Valaha, az idők kezdetén, még nem élt ember a földön. Nem voltak madarak, és nem voltak állatok sem. Hiányzott az égő Nap az égről, így nem voltak fénylő nappalok sem.
Kietlen, fekete éjszaka borult a földre. Fekete éjszaka - hold és csillagok nélkül. Nem volt sehol egy szikrányi fény.
Ebben az éjszakában nem csendült hang, nem zendült szél, csak a mély sötétség hallgatott.
Rangi, az Égapa és Papa, a Földanya még összesimulva, egymásba ölelkezve feküdtek. Amiatt volt sötétség a földön. Olyan szorosan ölelték egymást, hogy a napsugár sem férhetett közéjük, a szél sem surranhatott el kettőjük között. Rangi és Papa között csak a néma, végtelen éj feküdt.
Ranginak és Papának sok gyermeke volt, s a gyermekek valamennyien istenek voltak: Tane, az erős, Tu, a harcias, Ta-whiri - Tane féltékeny vetélytársa -, Rongo, a nagyevő és Tanga-roa, a tengerek ura.
Ranginak, az Égapának és Papának, a Földanyának még számos gyermeke volt. A szülők szorosan maguk közé ölelték valamennyit. A gyermekek nem tudtak felállni, és nem tudtak járni. Csak kúsztak, másztak a sötétben, soha nem láthatták a napot, soha nem érezhették a hűsítő szelet.
Egy nap az egyik fiú, Tane így szólt:
- Nem élhetünk így tovább! Anyánk és apánk agyonprésel bennünket. Valamit tennünk kell!
- Igen, igen! - kiáltották a testvérei. - Állni akarunk! Járni akarunk! A nap fényét áhítjuk! De mit tehetünk?
A legharciasabb testvér, akinek Tu volt a neve, így szólt:
- Öljük meg őket!
- Nem! - szólt Tane. - Nem ölhetjük meg apánkat és anyánkat. Én tudom, mit kell tennünk; próbáljuk meg szétválasztani őket!
Fivérei beleegyeztek. Valahányan, csak Ta-whiri nem.
Rongo a hátát Égapának feszítette, aztán térdével és kezével tolni kezdte Földanyát. Bár minden erejét összeszedte, nem volt képes elmozdítani Rangit Papa mellől.
Aztán Tanga-roa próbálta meg szétválasztani a szülőket.
Nagyot taszított apján, s ugyanabban a pillanatban anyját lefelé nyomta. Közben fel-felhorkant, majd' megszakadt az erőlködéstől, de nem ment velük semmire. Rangi és Papa nem mozdult egymás mellől.
- Álljatok meg! - kiáltotta Ta-whiri. - Nem szabad szétválasztani a szüleinket! Nem jó, amit teszünk.
A testvérei azonban rá se hederítettek. Egymás után sorra nekiveselkedtek, és megpróbálták elszakítani Rangit Papától. De ez sehogyan sem sikerült. Égapa oly szorosan ölelte magához Földanyát, hogy egyikük sem tudta szétválasztani őket.
Már csak két testvér volt hátra: Tane és Ta-whiri.
Tane előlépett. Tane, az erős.
Rátérdelt Papára, a Földanyára. Vállát Ranginak, az Égapának feszítette, aztán minden erejével megmozdította őt.
Rangi és Papa megremegett.
Rangi fölkiáltott:
- Gyermekeim, mit tesztek velünk?
Tane azonban megfeszítette két izmos karját, és még magasabbra emelte Rangit. Szülei sírva fakadtak, hangos zokogásuk betöltötte az egész teret. Tane ekkor még egy végsőt taszított rajtuk, s Rangi és Papa lassan eleresztették egymást. Égapa és Földanya elváltak egymástól - örökre...
Tane talpra szökkent, kiegyenesedett, s megállt közöttük szálfa-sudáran.
A fény pedig elárasztotta a földet. Most először látták meg Rangi és Papa gyermekei a Napot. Most először sétáltak szabadon Földanyán.
- Tane! - kiáltották a testvérei. - Te vagy a legerősebb köztünk. Végre szabadok vagyunk! Ezután már a nap fényében fog telni az életünk.
Csak Ta-whiri nem szólt semmit.
Rangi és Papa többi gyermeke azonban boldogan élt Földanyán, aki immár arany napfénybe öltözött.
Tane fa- és páfrányerdőket ültetett. Madarakat teremtett, hogy énekeljenek az erdőben. Virágokat fakasztott, hogy viruljanak a levelek zöldje közt. - Tane az erdők istene lett.
Tanga-roa hallal töltötte meg a föld tengereit. Némelyik halnak uszonya volt, némelyiknek kagylóháza. Ő teremtette a tenger minden lakóját. - Tanga-roa a tengerek istene lett.
Rongo, a nagyétkű; ő lett minden ehető növény atyja. Ő ültette az első édesburgonyát és a yam-gyökeret. - Rongo az ételek istene lett.
Tu volt Rangi és Papa legharciasabb gyermeke. Folyton-folyvást a csaták tüzét kereste. - Tuból a hadak istene lett.
Ők és az összes többi gyermek - a Földanyán találták meg édes otthonukat.
Csak Ta-whiri nem maradt közöttük. Ő a levegőben - Rangi és Papa között - lelte meg hazáját. Ő lett a szelek istene, a hurrikánok és a viharok atyja.
Ta-whiri még ma is haragban van a testvéreivel.
Olykor keresztülsüvít Tane erdein.
Olykor átalzúg Tanga-roa tengerein.
Olykor elpusztítja Rango termését.
Olykor szürke felhőket hoz, hogy eltakarja Rangi szomorú arcát.
Égapa sír, eső-könnyei Földanyára hullanak. Földanya is sír. Az ő könnyei a források.
Eső és forrás egymásra lelnek, egybekelnek, s a végtelen erdőkön át együtt futnak a folyókkal - egészen a tengerekig.
Ajánlott irodalom? Húha! Sajnos magyar könykiadás viszonylatban igen gyér a választék, de azért vannak remek, "kötelező" darabok.
Pl: az öt kötetes Musashi (a valaha élt legnagyobb szamuráj..) élettörténete amit az Édesvíz kiadó (legalább volt 1 értelmes lépésük..) adott ki. Aztán ott van a Bushido kódex, szerintem alapmű, hiszen ebből lehet közelíteni a japán felfogás és kultúra felé. És még volt egy könyv a japánokról, most nem jut eszembe a címe, de utánanézek. Az egy nagyon fontos szempont, hogy ne Amerikai szerzőktől olvassunk a japánokról, mert hááát... Ja! És persze ott van Akutagava munkássága és a róla írt könyv! Ez utóbbi nem rég jelent meg:) Adaléknak pedig ott vannak a nagyszerű és igen költői japán filmek, az mtv1-en szoktak menni.
Azért vagyok keveset az indexen, mert nem igazán van olyan téma amihez hozzá is szólnék:) Most épp van...
A japánoknál a halálfélelem ismeretlen, mert nem igazán foglalkoztatja őket olyan szinten mint minket. Úgy vannak vele, hogy ez is csak egy dolog, amit nem legyőzni kell, vagy megzabolázni, hanem mindennapi életük részévé tenni. Egy japán életében egyetlen egy borzasztó dolog történhet, amitől rettegnek is, ez a megszégyenülés. Hiszen minden japán jól ismeri a családfáját és az őseit, akik egykoron nagyszerű tetteket vittek véghez. És nekik méltónak kell lenniük hozzá, folytatván a hagyományt. De ha szégyen éri akkor az egész családfát is szégyen éri. Pl gyakori az eset, hogy meghal egy japán nőnek a férje és a feleség ottmarad kettő, három kisgyermekkel. Eltartani nem tudja őket, hiszen nem ért semmihez. (Vegyük figyelembe, hogy japánban még él a tradíció, hogy meg van a feleség és a férj helye is, ezért az aszonynak nem kell értenie semmihez, elég ha az otthon melegét örzi.) Nem fordulhat sem a szüleihez, hiszen azok mindenüket feláldozták, hogy felneveljék őt és neki kéne őket támogatnia. Nem fordulhat sem tesvéreihez, hiszen nekik is vannak gyerekeik, családjuk és nem tudnák eltartani, szivességet meg SOHA nem kér egy japán, legalábbis olyat nem amit nem tud visszafizetni. Magyarul nincs lehetősége úgy felnevelni a gyermekeit, hogy ne valakin élősködne, hiszen sosem tudná meghálálni. Szégyenben élne, hogy nem tud a gyermekeiről gondoskodni és a gyermekek is ebben a szégyenben nőnének fel, ami igen borzasztó hatással lenne a gyermekkorukra és a későbbi érvényesülésükre is hatással lenne. Mit tesz ilyenkor a japán anya? Felmegy egy felhőkarcoló tetejére, imádkozik a meghalt férjhez és az ősökhöz. Majd fogja gyermekeit és leugranak..... Ha valaki képes megérteni, hogy mi is ez a szégyen és milyen lehet, akkor már közelebb jutott a japán mentalitás megértéséhez.
A könyvet megkaptam, köszönöm, hogy vigyáztál rá. A tieidet pedig oda adtam Clint-nek:)
"A sík, amelyen a reinkarnáció igaz lehet, a samsara síkja (a "Vizek" világa, illetve a hellén "szükségszerűség körforgása") aminek éppen ezért a szellemi szubjektum birodalmához majdhogynem semmi köze."
"Nincs tér,a világ egyetlen látvány.Az idő káprázat.Nincs múlt és nincs jövő.A világ és a túlvilág egy..."-(Hamvas Béla-Karnevál)-
"De azért kiváncsi lennék, hogy te hol látod a "bibit"?"
Hol állsz?Mit látsz?
"Ez feltételez egyfajta fejlődést nem?
Mint a nyers drágakő, amit folyton csiszolnak finomítanak."
Fizika/Metafizika.Ami időbeágyazott változik,ami idő felett adott,örökkévaló.
Hol állsz?Mit látsz?
"A sík, amelyen a reinkarnáció igaz lehet, a samsara síkja (a "Vizek" világa, illetve a hellén "szükségszerűség körforgása") aminek éppen ezért a szellemi szubjektum birodalmához majdhogynem semmi köze. Futólag megemlíthető itt, hogy éppen ezért megalapozott a gyanú minden olyan tanítással szemben, amely a "reinkarnáció" elképzelését túlzottan előtérbe helyezi, sőt joggal feltételezhető, hogy e tanításoknak egyenesen az a távlati célja, hogy a "megszabadulás" irányával homlokegyenest ellenkező irányba mutatva, még jobban beletaszítsák az embert a "létesülési örvénybe", a samsarába. Jóllehet kétségtelen, hogy léteznek olyan speciális tapasztalatok, amelyek a "reinkarnáció" gondolatára nézve valamiféle bizonyítékként szolgálhatnak - csakhogy ezeket tudni kell megfelelően értelmezni!" -Julius Evola/A halhatatlanság problémája.(www.extra.hu/apoka)
Erre mindíg felötlik bennem az a gondolat,hogy mi lenne pl. ha mondjuk egy indián ipsét áthoznánk a mi időnkbe?
Sokminden.Valószínűleg csodálkozna,hogy az sokminden,ami pl. un. "fejlődésünket" szolgálja minek."Minek?"Kérdezné.Minek ez,minek az,minek amaz?Aztán elgondolkodhatunk azon hogy szükségét szenvedjük-e.A Tradíció a léttel együtt bontakozik ki.És Minden adott.Ami fent,úgy lent.Na és akkor ebből jön most a tiltott gyümölcs sztori felforgatása:)))De ez a sztory nem más,mint a kabbala újraszületéstanának mélyebb titka.Aztán azt se feledjük el,hogy vélt értékeink,melyek un. "feljődésünket" szolgálják,melyekhez ragaszkodunk,illúziók.Ez maya világa.Ma ebben a világban való elmerülést hívják 'tudatosságnak'.
Zealander nagyon ott van a Japán kultúrában ezt tanúsíthatom.Nagyon jól navigál a nyelvben - bár ezt nem láttam még,de több mint biztos vagyok benne - és a kultúrában is.És akár egy topich is elférne itt a japán tradícióról.Aztán az ausztrál hagyományokhoz szintúgy közelebb ál mint mi.Annak idején az internetton nagyon szépen bemutatta nekünk pl. az új zélandi maorik mindennapjait.Vagyis egy kicsinyke szeletet belőle.Ez az oldala bennem mindíg is tiszteletet vívott ki.Érdemes ráhalgatni ezzel kapcsolatban.
A dolgok, modern ezoterikus felfogásával, szerintem is baj van. Annyira meseszerű az egész, érezni rajt, hogy mű, és itt nem csak a reinkarnációra gondolok.
De azért kiváncsi lennék, hogy te hol látod a "bibit"?
"Az ember életében számos 'tudatállapotváltozáson' esik át,ennek része a fizikai értelemben vett halál,de része a mindennapokban jelképesen is"
Ez feltételez egyfajta fejlődést nem?
Mint a nyers drágakő, amit folyton csiszolnak finomítanak.
Egy elmélet szerint, ha egy törzsnek, vagy népcsoportnak, minden szükségletét kielégiti a természet, akkor hajlamosak megmaradni az őskori gyűjtögetős, halászat, vadászat szinten.
Viszont, ha valamiből szükséget szenvednének, az megindítaná a fejlődést.
Asszem Zealander nagyon szépen rávilágított a dolog magvára.Én a magam részéről továbbra is csak azt tudom hozzáfűzni,hogy egyrészt nem hit kérdése,másrészt ezért nem is hiszek a reinkarnáció azon formájában,amely az utópista szocializmus terméke,és a "spirituális evolúciót" teljes mértékben elitélem,mert a tradicionális értelemben vett reális alaphelyzethez semmi köze.Az ember életében számos 'tudatállapotváltozáson' esik át,ennek része a fizikai értelemben vett halál,de része a mindennapokban jelképesen is.A kettőt nem tanácsos összekeverni,és a keleti létszemlélet tanításainak nyugati értelmezésébe pont itt csöppen bele a bibi.Ez a bibi aztán urban legendereket gyárt,mely lári fári minden csak nem realitás.
"A Lélek Kohójában arannyá érik a gondolat és a test, amelyek egy elôzô gondolat és test pusztulásából keletkeztek. Ez az Aktus egy út alapköve."
off
on
Ausztrál benszülöttek???:)
Nagyon szép hagyományok vannak arra felé,de behatóbban még én sem tanulmányoztam.Nézzünk utána együtt.
Ezt így ahogy van,nagyon jól leírtad,és nagyon örülök neki.Mert az én fogalmazásom valóban "nyers".Köszönjük szépen.Ami a tradicionális japán kultúrát és a "modern" szokásokat illeti,úgy vélem vannak repedések.Nemrég mélyedtem bele,de még nem egészen teljes a kép.Tudnál egy pár irodalmat vagy bármit adni ezzel kapcsolatban?Csak úgy nagyvonalakban,melyen elindúlhat az ember!Ezért is nagyon hálás lennék.
Hiányollak az indexen amúgy...
Egyébként Te hogy látod ezt a 'halál' dolgot az ő kultúrájuk tükrében?
