Szerintem is jól tudnak működni - logisztika kérdése az egész, de azért akadnak húzósabb élehelyzetek.
em is igazából a lebukás-veszély miatt, hanem például akkor, amikor az ember munkahelyi szeretőjével kapcsolatban történik valami kellemetleneség és nem lehet megvédeni, mellette kiállni, vagy ha például beszélnek róla a jelenlétünkben anélkül, hogy bármit tudnának - de ugyanígy az sem mindig kellemes, amikor mi tudunk meg valami a szeretőnktől magunkról; szóval összezárva egy szeretővel egy munkahelyen az számos olyan élethelyzetet produkál, amik egy házasságban sem fordulnak elő
Nekünk sikerült 12 éven át titokban tartani egy munkahelyi viszonyt és sem közben, sem utólag senki semmit nem tudott meg (pedig volt, hogy minden egyes nap találkoztunk munka után)
...és hát persze első körben hol is a legkönnyebb beleesni a szeretősdi csapdájába?
Hát prsze hogy ott, ahol az ember néha több időt tölt el valakivel, mint otthon a saját házastársával...
Azt hiszem egészen jól müködőnek mondható egy ilyen munkahelyi szex , főleg, ha szeretője lesz egyben az illető az adott félnek. Csak óvatosan! Vannak pletykás vénkisasszoynok és "féltékeny "urak!!!
Sajnálom, olybá tűnik, valamivel megbánthattalak akaratomon kívül, semmiképpen nem Neked szántam degradáló véleményemet az érzelemmentes kapcsolatokról, nem is tehettem volna, hiszen nem ismerlek, mindössze arra kívántam rávilágítani, hogy csak így tudom elképzelni azt, hogy egy munkahelyi kapcsolat problémamentes lesz. Te nyilvánvalóan megengedheted magadnak azt a luxust, hogy kizárólag a szerelemtől vezérelve, gondos odafigyeléssel, tudatosan válasszál magadnak partnert. De hát itt a történet nem (csak) erről szól.
Egyvalamit persze nem hangsúlyoztam, úgy gondoltam ez világos az alanti vélemények tükrében, nevezetesen arra gondolok, hogy mindazok, akik problémásnak ítélik a munkahelyi kapcsolatokat jellemzően nem a minden szempontból független egyedekről írtak (ld. Parser hozzászólásait, pontokba szedett variációit, megjegyzését, miszerint az 1. pontba tartozókkal semmi gond nincs, s saját bevallásod szerint oda tartozol).
Ezek nyilvánvalóan azt csinálnak, amit akarnak, ez gondolom mindenki számára világos. Ott is lehetnek problémák az alá- fölérendeltségi viszonyok miatt; ha ilyenben nem volt részed, jó Neked.
Valószínűleg engem is az az agresszív, mindent tagadó, mások véleményét, tapasztalatait látszólag meg nem értő, a többieket rutintalan, nyeretlen kétévesnek tekintő hozzáállás hergelt fel, ami nyilvánvalóan szándékod ellenére érződött a véleményedből.
Így, annak fényében, amit írtál, meggyőződésem, hogy a lehetséges problémákat a maguk teljességében nem is érzékelheted, lévén soha nem volt, nem lehetett bennük részed, s legfeljebb a benned dúló mérhetetlen empátia révén érted meg a többiek által felvetett rémtörténetek igazságtartalmából áradó jó- avagy rossz tanácsokat azok számára, akik bénán próbálkoznak, s rongálják életüket nyakra-főre.
Szóval bocs, minden bizonnyal tisztességes, becsületes, erkölcsös nőszemély vagy, akit nincs oka senkinek itten macerálni az interneten a (látszólagos) névtelenség boldog birtokában.
üdv:
bh
p.s.
1. A nyúl nem a kedvenc állatom, enni sem szeretem, s a "házinyúl" kifejezést sem én találtam ki, de mintha itt erről szólna a csevely...
2. "...ennyi ev alatt meg egyetlenegy vannajtsztendem sem volt..." - pedig nem rossz! :-))
3. "...Ezert kerlek ne szemlelj engem te sem feluletesen..." - hát azt hiszem nem teszem, felületességről szó sincs (remélem)
en eppen most elem azt a bizonyos "fuggetlen, feleseg (bocs, ferj), gyerek nelkuli boldog ifjonckorom", bar mar nem vagyok az a kis pelyhespopsiju csibe, annal inkabb egy sokak szamara kivanatos, vonzo no. Elvezem ezt az allapotot es ebbe nekem eleg sok minden bele is fer, a keretek lazak, jovesmenes, ismerkedes barhol, belemszeretnek, en viszont, en szeretek bele vkibe, o viszont, de meg akar parhuzamosan tobb kapcs sem elkepzelhetetlen szamomra; de meg akar nos pasival is lehet vmi kozos nagyon-nagyon ritka esetben (eddig haromszor volt ilyenben reszem, altalaban mindenki eppen az aktualis valasa idejen latta meg bennem a lehetoseget egy talan normalisabb egyuttelesre, harmonikus hazassagokba azonban en soha nem tudtam, de nem is akartam belepiszkitani) es az a nagy titok, ami nem is igazan titok, mert mar biztosan leirtak paran elottem, de annyira izgat teged, azazhogy miert tudtam/tudom problemamentesen folytatni ezeket a viszonyokat, az talan pont emiatt van, azaz lehetoseg szerint kihagyom a csaladosokat (en itt szerintem sose irtam olyat, hogy gyerunk lanyok, ugorjunk ra a nos fiukra az irodaban, vagy hogy rajta fiuk, elore a ferjes macakert), a hozzam hasonlo fuggetlenek sokkal jobban beinditanak, mert meg egyszer hangsulyozom, abszolut nem celom vagy eszkozom hazassagok szetdulasa, ha meg netan pechemre egy ketgyerekes csaladapaba bolondulnek bele (mint most eppen par honapja), hat inkabb szenvedtetem a lelkem es ilyenkor (de telleg csak es kizarolag ilyenkor) megprobalom a lemondas nemes cselekedetet gyakorolni. Es ezeket a lemondasokat utolag sem banom meg tobbnyire.
Mindezeken kivul meg egyvalami, ami a legfontosabb onmagammal kapcsolatban: ez az altalad felvazolt erzelemmentes "vegytiszta" szex egy jo vacsi utan vagy hetvegi babazsuron nalam meg soha, de soha nem fordult elo, es ahogy magamat ismerem (neha ugyan nem elegge, de azert jol megvagyunk), nem is fog elofordulni. Nehogyma azt gondold, hogy reggelente bekocogok az ofiszba, ledobom a sminkkofferem es korulnezek kivalasztani az aznapi menut, vagy hogy kikuldeteseken gyujtom be a heti orgazmusadagomat az eppen aktualis kikuldottel, aki a menedzsertol kezdve a soforig barki lehet eppen, attol fuggoen, kire tamad gusztusom... - hat belegondolnom is rossz ebbe, de biztosan vannak peldak erre is. Na en nem vagyok az. Es ha ez most elmond rolam vmit, hat megsugom neked, hogy ennyi ev alatt meg egyetlenegy vannajtsztendem sem volt, se kollegaval, se mas egyeb madarral (vagy nyullal, ha ez az allatfaj szimpatikusabb neked), mert ha en vkivel eljutottam az agyig, ott az alapok erzelmileg mar szepen le voltak fektetve es egyszeruen kivankozott a folytatas. Tudod aki engem igazan megismer, az sose a jo dugast latja bennem, pedig a feluletes szemlelodo konnyen beleeshet ebbe a hibaba. Ezert kerlek ne szemlelj engem te sem feluletesen, koszi P.
OK, béke van (megenyhültem (ez valószínűleg senkit nem érdekel), remélem, nem voltam nagyon undok, talán túl kategórikusnak tűnt a véleményed, meglehet, az enyém is az), igazad van, a hozzászólások fényében az ilyen jellegű viszonyok úgy tűnik inkább riasztóak (vagy legalábbis riasztónak tűnnek), holott meg lehet ezt "csinálni" úgy is, hogy mindenki "jól jár" :), s csak ismételni tudom magamat, irigylem, ha valaki olyan helyzetben van/volt, hogy mindig problémamentesen rendezte/rendezi le a dolgot. A nagy titok még mindig érdekel, mindazonáltal nem tudok szabadulni attól a képzettől, hogy az ilyen jellegű kapcsolatok problémamentessége csak rövid idejű (egy hétvége, egy konferencia, stb.) viszony(?!) esetén lehetséges, és ez számomra együtt jár valamiféle felszínességel, mondhatnám - ha undorítóan akarnám jellemezni - a vegytiszta szexualitásra épül.
Szóval na, szeretem megadni a módját, ha már belekezd az ember, akkor ne csak egy gyertyafényes vacsora férjen bele a kétnapos konferencián, tartson már ki valameddig, tartozzon hozzá néhány nyaralás, beszélgetés, séta, stb.
Igaz, akkor már olyan viszonyról beszélünk, ami jócskán magában rejti azokat a veszélyeket, amikről emitt alant beszél mindenki.
Gyanítom, az érzelmi zavarok kialakulásán, az identitástudat bizonytalanná válásán kívül szervezési anomáliák, pénzbeli (nyomoros) helyzet az oka sokszor, hogy nem tud úgy működni egy ilyen viszony, hogy a végén mindenki úgy érezze, valami pozitív élményben részesült.
Szóval számomra demoralizáló lenne az a helyzet, ami a volt főnökömmel esett meg, midőn ment a barátnőjéhez, a barátnő gyereke történetesen aznap reggel később indult iskolába, s egymás mellett elhaladván a panelház lépcsőházában udvariasan üdvözölték egymást:
- Csókolom Laci bácsi
- Szervusz Sanyika
Aztán beérve a lakásba egymásnak estek.
Szóval nehéz megvalósítani azt az élethelyzetet, ahol nem pusztán arról van szó, hogy "...na, csütörtök reggel van két szabad órám, akkor (kell) kefélni (ezt a szót is utálom, de rettentően), mert akkor szabad a kégli...", hanem úgy élhet az ember egy "másik életet", ahogy független, feleség, gyerek nélküli boldog ifjonc korában.
Én úgy vélem, csak így érdemes, de hát ennek komoly feltételei vannak.
Bocs, ha hosszú voltam (ismét), nyilván önigazolást keresek én is bűnös életvitelem miatt, s belefeledkezem abba a vágyálomba, amibe valószínűleg sokunk, akiknek nem jött össze az egyetlen sírig tartó, nagy, mindent legyőző, beteljesült szerelem, hogy jó lenne több élettel rendelkezni.
uff
hollandi
Kedves Bolygohollandi,
bocs, bocs, meg egyszer bocs a "fikazasert" (ha lehet, en meg jobban gyulolom ezt a szot, mint te), amit mellesleg abszolut nem a te megjegyzeseid valtottak ki belolem, joval lejjebb es regebben irodtak azok a sorok, amik kisse idegennek tunnek szamomra, de mea culpa, ha elhamarkodott voltam, nem kivantalak szemely szerint sem teged, sem mast tamadni.
Ha a titokra vagy kivancsi, ahhoz szemelyesen kellene talalkoznod velem:)
Hah, borzalom, baromnak minősíttettem, holott bölcsnek próbáltam mutatkozni, botor, elbizakodott, mérhetetlenül álszerény módon okosabbnak kívántam láccani, mint többi sötét arc...
Kedves Paypoint!
..."de te is ugyanazt a baromsagot sugallod egy mondatoddal, amit mar itt sokan elotted, azaz konkretan..."
Hát, itt a topicokban jellemzően udvariasak a népek (ld. Parser, aki szemmel láthatólag kultúráltan vitatkozik, s ha nem is ért egyet a népekkel okvetlenül, tiszteletben tartja a fórumnak azt a jellemzőjét, miszerint itt mindenki szabadon megnyilvánulhat, s írhat bármilyen baromságot :) ). Nem vagyok sértődős, véleményem ilyen sommázata sem zavar, ám legyen baromság, amit írtam, az, ami zavar, az az a tény, miszerint vagy nem olvastad el, amit írtam, vagy nem sikerült megfelelően értelmezned.
Mivel magam rosszindulatú feltételezésnek érzem mindkét fenti lehetőséget, egy dolog marad, ami okot adhat a félreértésre, az, hogy én írtam zavarosan. Tehát tisztázzuk:
Van olyan, akinek "bejön" a házinyúl, semmilyen problémája nincs és nem is lesz belőle, munkahelytől, a viszonyban résztvevő egyének tulajdonságaitól, hozzáállásuktól és még ezer más apróságtól függ. Magam sohasem vitattam, hogy lehetséges, sem el nem ítéltem, sem helyeselni nem helyeseltem, egyszerűen nem minősítettem soha, legfeljebb, mint előttem sokan, felhívtam arra a figyelmet (- okulásul azok számára, akik velem szemben képesek arra, hogy más élményeiből, tanácsaiból tanulni tudnak, s kérdeznek, választ várnak - ) arra, hogy ez bizony veszélyeket rejthet magában, s megvan a maga oka annak, hogy egyáltalán kétezik a "házinyúl" fogalma. (ld. alant a sok ezirányú vélemény, kár lenne ismételni, ha eddig nem csapódott le az agyakban...)
Már csak azért sem ítélhetném el a dolgot, s azért is el kellene tudnom képzelni, miszerint problémamentesen is meg lehet csinálni, mert magam is csináltam, s mint azt írtam (lehet, hogy nem ment "át" ??), életem egy kellemes 10 éve volt.
Szóval nem értem, honnan a nekem tulajdonított "kizárás" bizonyos embertársakkal szemben. Ha csak arra nem gondoltál, amit most is írhatok:
Van, akinek nem ajánlanám, hogy belekezdjen, vannak alkatok, akiknek nem való ez a fajta viszony, mert lelkileg egyszerűen nem alkalmasak rá. Véleményedet olvasva Te nyilvánvalóan alkalmas vagy rá, csináld nyugodtan, ha ( -mint a hozzászólásaidból tűnik - ) sok ilyenben volt részed, egyszerűen kíváncsi volnék, vajon a másik fél/felek is ilyen könnyed hangvétellel viszonyulnak-e a dologhoz, ugyanilyen lazán kezelik-e le a problémákat, s kedélyeskedve mesélnek-e egy korsó sör mellett a 3 évvel ezelőtti főnőkükkel való kellemes 3 napról Prágában, s őszintén mondják-e, hogy a hihetetlen, soha nem felejthető orgia milyen jó volt, s semmilyen kihatással nem volt sem további életvitelükre, sem érzelmeikre, sem hivatali előmenetelükre, hogy őszintén szarnak-e a köztudottá vált viszonyt minősítő környezet véleményére.
Szóval, ha sok ilyenben volt részed, és mind ilyen volt, ember, le a kalappal a charm, a szervezőtehetség, a rábeszélőképesség, a skalpgyűjtő-tudomány előtt, akkor ne a véleményeket fikázd (bocsánat, a szót gyűlölöm, de szemmel ltáhatólag itt ezt mindenki érti), szóval ember, áruld el nekünk ócska nyulaknak a NAGY TITKOT!
baráti üdvözlettel:
hollandi
((((zárójelben: azért én soha nem fogom itt a fórumon elmulasztani, hogy minden lehetséges alkalommal lándzsát törjek a sekélyes kapcsolatokkal szemben az érzelmeken alapuló, vagy legalább nyomokban az érzelmeket elhitető, nem egyéjszakás, érzelemmentes kapcsolatok mellett.)))
Kedves Parser,
ez utan a finom ledorongolas utan mar csak azt tudnam hozzafuzni es mivel ezt egyszerketszer mar leirtam vhol, nyomatekositani, hogy szemely szerint nekem, aki a paypoint nick alatt szolalok meg, viszonylag sok kollegaviszonyom volt (igaz, fonokkel meg nem, egyreszt mert a mostani helyen folottem mar csak a vezerigazgato vagy cegtulaj all a rangletran es egyik sem kedvemre valo falat, masreszt mert ennekelotte tulnyomoreszt noi fonokeim voltak es bar semmi kifogasom a nok ellen, vhogy ez akkor ott megse jaccott) es ezek egyike sem volt szamomra, de a masik szamara sem megalazo, egyiknek sem volt rossz vege, egyiket sem bantam meg - mitmondhatnek meg: nekem bejott a dolog, 0negativ elmennyel vagy karos kovetkezmennyel, lehet, hogy szerencsem volt, nem tudom, de telleg orulok, amiert igy alakultak a dolgok. Ezert nem tudok (es nem is akarok) beallni az aggodalmaskodok soraba.
(PS: De ha jol sejtem, neked epp ellenkezo tapasztalataid lehetnek, lehet hogy mar irtal roluk vhol az elejen, bocs, most nincs idom vegigbongeszni az egeszet az elejetol, ha akarod leirhatod csak nekem, koszi elore is! Es puszi P.)
Sziasztok!
Új vagyok, de azért elmondom a véleményem.
Nem elvi, vagy erkölcsi(?) fejtegetésekbe akarok bonyolódni hanem 3 konkrét, megtörtént szitut mondok el. Az egyik zaftosabb egy kicsit.
1. Magam is dolgoztam főnöki beosztásban, ahol az egyik beosztottammal keveredtem össze. Nem volt olyan helyiség a melóhelyen, ahol ne lövöldöztem volna az én kis "házinyulamra".
Végül is repültünk mind a ketten. Nem azért mert letolta a bugyiját, hanem mint utólag kiderült saját zsebre is dolgozott a kicsike. Ezt utólag tudtam meg, amikor közölték velem a felmondást. Én hős lovaghoz illően védelmeztem, de amikor a bizonyítékokat bemutatták, már csak arra volt erőm, hogy kinyögjem: "én erről nem tudtam". "Na látod ba...d meg, ezért rúgunk ki! Akkor legyél főnök, ha mindenről tudsz és nem tudnak bevinni az erdőbe!" Életem egyik legkínosabb helyzete volt.
Másik szitu:
2. Ez a mostani főnökemmel esett (esik meg). Most válik a feleségétől. Az egyik beo.-val
jött össze. Miután ő a nagyfőnök, azt hitte biztonságban van. Hogyhogy nem, a felesége - aki egyébként nem igazán jár be a melóhelyre egyszer csak benyitott az irodába. Folyosói pletykák szerint kapott egy "fülest". Szóval, benyit az irodába, ahol a főnök bokáig letolt gatyában üveges szemmel nézi a plafont - mélyeket lélegezve - előtte térdel a cég nagy reménysége(!) és elég speciális módon próbál leszokni a dohányzásról. Csendben kihátrált, és megállt az ajtó előtt. Amikor a párocska - a lány száját törölgetve - kijött az irodából - akkor eléjük állt, szépen nyugodtan. Ezek a helyzetek a filmekben nagyon mulatságosak. De egyik bőrében sem lettem volna szívesen.
A harmadik esetben kolléga-kolléganő között szövődött viszony (nem főnök-beosztott), de
a kolléganő már nincs a cégnél. Rövid románc, szakítás, de már képtelenek voltak egymást elviselni.
Véleményem: vannak emberi kapcsolatok, amiket nem jó összekeverni. Sem kollegaként, sem főnökként, sem beosztottként.
Az otthoni munkavégzés hátrányai ... asszem keresek valami jó melóhelyet, ahol kívánatos hölgyekkel dolgozhatnék együtt ... és akkor lesz miről írnom nektek is :)))
Parser,
OK, jol osszefoglaltad a sok okoskodo es nehol zavaros hozzaszolast, de mivel en abszolut az 1.pont vagyok es ezen abszolut nem akarok valtoztatni (na jo, esetleg fonok leszek hamarosan :)), csak ebbol a szempontbol irhattam le a velemenyemet, mert csak ilyen tapasztalataim vannak es persze belatom azt is, hogy a fonokkel kikezdeni nem mindig kifizetodo buli (bar mert ne johetne be az is?), ellenben ha hazas lennek valaha(amit nem hiszek), szerintem akkor se szallna inamba a batorsagom, hiszen csak koordinacio kerdese minden ... es ebben en nagyon kis ugyi vagyok. Szoval tovabbra sincsenek aggalyaim a 2.es 3.ponttal sem. De meg ennel a hazas dolognal maradva, mi van akkor, ha a hazas ember mondjuk a szomszedjaba, a sogoraba, a tanaraba, stb. gabalyodik bele? Azt is megtudhatja elobbutobb mindenki, ott is bekovetkezhet egy csomo kinos fejlemeny, ott is kicseszhet egyik a masikkal, megse kelt a dolog ennyi ellenerzest, mint egy munkahelyi fonok-beosztott viszony.
P.
Hollandi, igazakat irsz, de te is ugyanazt a baromsagot sugallod egy mondatoddal, amit mar itt sokan elotted, azaz konkretan: nem ertem, mert ne lehetne egy "mezei kollega" egybol (meg mindenfele megismeres meg egyebek elott, azaz meg a te altalad feldobott "bevezeto szakasz" elott) "potencialis kedves"? Mert kell embereket eleve kizarni abbol a lehetosegbol, hogy esetleg partner/par/ferj/feleseg/mittomenmi legyen melletted, csak mert a sors ugy rendelte, hogy egy helyen kell huzni vele az igat? Nem pont forditva kene lenni ennek es orulni, ha a nagy elmaganyosodasban vegre vkit odafujt melled a szel, aki talan tehet vmit a rohadt nagy egyedulleted ellen? Es akkor jonnek a hulyek mindenfele nyulakkal es egyeb allatkertekkel ...
Mondjuk miota olvasom ezt a topicot, egyfolytaban erre varok valaszt azoktol, akik a fentiek szellemeben jarnak el, pontosabban nem jarnak el es ezzel diszkriminalnak. Mert mi ez, ha nem diszkriminacio, ha vkit azert nem latnek szivesen partneremkent, mert az tok veletlenul egy bizonyos kasztba tartozik es az ehhez valo tartozas kizar mindenfele kozeledesi lehetoseget? Na haggyuk a felesleges baromkodast, kb.10 topic foglalkozik kimondottan, tobbi 10 meg alcazva a tarskeresesi/talalasi nehezsegek targyalasaval es lehetosegek szambavetelevel, erre itt meg jonnek tagok, akik ideorditjak, hogy zarjuk ki meg ezt a sokaknak talan egyetlen realis eselyt emberi kapcsolatok kialakitasara is... Hat nem tudom, talan ezeknek az embereknek tul jo dolguk volt/van a parvalasztas teren, sose voltak egyedul es meg egy kollegajuk sem lett belejuk szerelmes vagy esetleg forditva. Ezert kicsit sajnalom oket.
P.
Kényszert érzek ismét, hogy valahol megnyilatkozzak, s próbáljak bölcs(??!!) dolgokat írni.
Szóval szorgalmasan elolvastam az egész topicot, először nem értettem a házinyúl dolgot, most meg még kevésbé értem. Szóval értem én, hogy mire használják a kifejezést, de hát sokunk számára ez nem merül fel így, illetve ha felmerül, rég késő.
Arra kívánok kilyukadni, hogy mindig méla írigységgel szemléltem azokat, akik számára a dolog úgy működött, hogy el tudtak töprenkedni azon, hogy most lőjünk, vagy ne lőjünk, s ha eldöntötték, hogy puskavégre kapják a darabot, megbeszélték vele, OK, mehet a méta, rajta, de csak ennyi, komoly viszonyról természetesen szó sem lehet, gyere fél nyolc után, ha a muskátli kint van a 3. emelet balról második panelodu ablakában, hosszan nyomd a csengőt, pezsgő be lesz hűtve, reggalig ott maradhatsz, döbbenetes lesz, meglátod.
Szóval akik tudatosan lövöldöznek, megtartva valamiféle olyan fegyelmet, következetességet, amire én, és hasonló nyuszi sporttársaim az esetek túlnyomórészében képtelenek voltunk/vagyun/leszünk, azokk számára nyilván létezik a házinyúl kifejezés, értelme, komoly jelentése van, azok, jobb ha csakugyan nem lőnek házinyúlra, több a macera vele, mint a lopott, kósza öröm. Maguk is ezt tanácsolják, ez itt is érezhető a vélemények között.
Van még egy furcsa dolog itt, nevezetese az a tény, hogy az olyan nyulak, mint én/mi nem bírunk olyanná válni, mint a fentebb leírt hozzáállású egyének (csak igen ritkán, s akkor is mintegy véletlenül), ugyanakkor amazok könnyen kerülhetnek abba a nyuszi-kategóriába, ahol mi leledzünk.
(Bocs mindenkitől, nem minősítem sem pozitív, sem negatív irányba sem a nyuszikat, sem a többieket)
Szóval a nyuszik számára nincs házinyúl. A nyuszik élnek, tesznek vesznek, (ugyanúgy, mint a többiek), lehet, hogy szimpatikus egy kicsit a kolleganő, az is lehet, hogy nagyon, akár meg is kívánhatjuk titokban, de jellemzően nem arról szól a történet, lőjünk, avagy nem.
És akkor sok együtt töltött munkaóra után - sokszor azzal töltve az időt, hogy a rühes számítógépre várunk, míg elvégződik valami, együtt sírunk/nevetünk a munkahelyi nyomorúságunkon, sokszor, sokat beszélünk, beszélgetünk, óhatatlanul megismerjük egymás életét, részben múltját, családtagjait, részt veszünk valósággal a mindennapi keseveiben, örömeiben, végigélünk esetleg egy-két szülést, megismerjük egymás szokásait, vágyait, terveit, az is lehet, hogy mindez csupán 1-2 hetet vesz igénybe, lehet, hogy tart 2 évig (degradáljuk ezt "előkészítő" szakasznak, mégse vagyük túl romantikusra a figurát, úgysem hiszik el sokan, hogy az van mögötte, inkább titkoljuk el ezt, mert kemény férfiemberek vagyunk), de egyszercsak azt veszi észre az ember, hogy az addig kinézetbéli, korkülönbség-béli anomáliák ( - már ha voltak egyáltalán - ) eltűntek, az ember már nem csak egy mezei kollaganőt lát, hanem egy "potenciális kedvest", azt veszi észre, hogy örömmel megy minden nap, hogy lássa újra, rossz érzetei vannak, ha elmegy a családjával, vagy egyedül nyaralni, egyáltalán kit érekel az én családom ( - ha van - ) vagy az ővé ( - ha van - ), szóval nevezzük nevén a gyermeket, annak rendje, s módja szerint az ember beleszeret, anélkül, hogy akarná, hogy tervezné, ha valaki előtte figyelmeztetné erre, mereven tiltakozna, egyszóval, mire észreveszi a nyuszi, hogy baj van, már régen késő, olyan csapdában van, amiből nincs kiút.
Namármost egy ilyen nyúl számára semmilyen jelentéssel nem bír a "házinyúl" kifejezés, mert nem törekszik a csapdába-esésre, csak simán ( s sokkal könnyebben, mint tudatosabb, szerencsésebb sorstársai ) esik bele, s attól kezdve emitt alant olvashatók a következnmények mások véleményeiből.
Nyulak számára vigasztalásképpen:
10 évre estem bele, egyetértek az alant szólóval, életem legjobb 10 éve volt, mintha 2 felesége lett volna az embernek, szóval ha újra kezdhetném, sem csinálnám másképpen, sajnálom, hogy vége lett ( az én hülyeségem volt).
Szóval elsülhet a dolog jól is, de ehhez nem kevés szerencsé feltétel együttállására van szükség
üdv:
hollandi
te Charli, en egesz evben a kollegaimmal nyaralok (ezek utan nem nehez kitalalni, micsinalok), igy eppen most is, de azert nyugodtan beszamolhatnal, hol tart nalad a dolog! en - mint ezt par napja mar egy masik helyen bejelentettem - megint friss (1elore meg csak)kalandban vagyok az egyik munkatarssal es ettol tuti jol erzem magam. Szoval most akkor megeri gyavanak lenni?
Nagyon sokáig dolgoztam egy olyan munkahelyen, ahol nagyon sok nő volt (kb. 5:2 a nők javára), nem tudtok olyan helyzetet mesélni, amit ne láttam volna :)
Persze én sem voltam tétlen. Addig, amíg egyenlő szinten voltam a csajokkal, nem is volt semmi gond. Az első gubanc egy teljesen más területen dolgozó lánnyal lett, akivel némi kellemes lepedőgyűrögetés után érzelmileg is összekavarodtunk. Pedig biztos voltam benne, hogy ilyen nem lesz, hiszen - ahogy be is vallotta később - őt csak az hajtotta, hogy leszedjen a cég akkor éppen legbombázóbbnak tartott nőjéről. Majdnem válás, beszélgetés a lány és a feleség között - vidd, ha akarod eredménnyel. Nem akart.
Aztán főnök lettem, ami a más osztályokon dolgozó csajoknál eléggé problémamentes előny volt, de aztán csak támadt az első házinyúl is. És ha menni kell, hát menni kell... Külföldön volt, két eszméletlen éjszaka, itthon semmi, azt hittem már megúsztam. De újra mentünk, és akkor már nem akartam. Na ami utána itthon következett! Nem tudom ma sem megérteni, hogy egy női hiúságában megsértett nő hogyan képes ennyire változatos módon bosszút állni.
Áthelyeztek (nem ezért). Ott jött a következő problémás házinyúl (a titkárnőmön addigra komplikációmentesen túljutottam). 12 éves viszony lett belőle, majdnemválással, de minden jóval, amit csak el lehet képzelni, szuperszex-el, igazi szerelemmel, mély emberi érzelmekkel. Gyakorlatilag két feleségem volt.
Szóval számos negatív és pozitív tapasztalat után csak azt tudom mondani, hogy csinálj, amit akarsz. Vagy szerencséd lesz, vagy nem, de kihagyni.... hát, azt egy ilyen korlátolt hapsi, mint legtöbbünk, azt úgyse tudja.
Tudom, hogy meglepő de muszály, mert mint már írtam a kedves kolléga épp a Balatonban áztatja magát, vagy épp valamelyik Balatoni kocsmában üti agyon az időt és így torlódott a melóm!
Persze azért közbe az Indexet is olvasgatom, de ennyi pihenő nekem is jár!! NEMDE????:-))
Nelly
Charli, csak nehany napja evezek hazai vizeken es nagyon drukkolok neked, hogy legyozd a gyavasagod es fel tudj vallalni barmit es barhol, amit ugy erzel, meg kell tenned, mert nagyon szeretned...
Gyerekek, alig egy hetre szaladtam el es maris ilyen palfordulatok! Hol voltatok ti akkor, amikor a legnagyobb szuksegem lett volna ratok? Amikor korusban hazinyulaztak?
Nagyon erintve erzem magam (ti. hogy gyava vagyok, mert hagyom az eletem a regi vagasban), de megis fontos nekem, hogy eddig meg mindent fel tudok vallalni abbol, amit tettem, soha nem tettem szemrehanyast magamnak valamilyen dontesem miatt: tehat ez a dontesem miatt sem.
Kedves pp!
Mint az első hozzászólásomból is láthatod, egyrészről engem marhára hidegen hagy a dolog "munkahelyi" vonzata, másrészről meg azért is marha jó ez a forumkodás, mert ahogy téged olvastalak jöttem rá, hogy velünk ami történt, az egy ölég fontos dolog, mert nem véletlen, hogy összekuszálódtunk.
Nálunk pont a munka segítette azt, hogy a dolog ne legyen szokványos.
Előbb tudtam, hogy van esze, meg laza, humoros, érdekes ember, és egy korrekt tökös csaj, és tökre rábízhatom az életem munkailag, meg van ízlése... és csak aztán vettem észre, hogy biztos gyönyörű melle lehet, ha leveszi a blúzát, és hogy az az esetlen kacsa száj iszonyatos finom lehet, és hogy beledöglök, ha egyszer nem lehet az enyimé, vagy legalább egy olyan nő, mint ő, bár sosem hittem igazán a szerencsémben..
Ő viszont állítólag rögtön tudta, hogy majd megpörgeti ezt a pattogó macskajancsit (mármint engem) hogy tudja, hol lakik a jóisten.
És valószínűleg a munkában is nyújtott "teljesítményünk" is hozzájárult ahhoz, hogy ez ne csak egy, és ne csak pörgetés legyen.
Szóval, igen, abban, hogy az lett, ami lett, szinte kódolásilag szerepelt, hogy mindent tudtam róla, hogy előttem zajlott az élete. Tökre úgy van, ahogy te írtad, ez nagyon fontos, és nagyon jó.
De ez rejt egy másik veszélyt is, mert csak kb. másfél év múlva derült ki, hogy mi, akik a munkában, és a nem minket érintő érzelmi kérdésekben ilyen hihetetlenül működünk, és akik az ágyban is újszerűen tanuljuk egymást, mintegy szimbiózisban élünk, mi a közös dolgainkat, a hétköznapi kommunikációnkat és reflexszerű reagálásainkat valami olyan különbözőképpen végezzük prájvitlájfilag, ami nyugodtan nevezhető talán kultúrális szakadéknak is.
Tehát ez munkahely dolog más oldalról legalább olyan hátrányt jelentett, mint amilyen előnyt.
Magyrul, nem tilos összekeverni a szitát a vödörrel, csak fel kell készülni arra, hogy a szitával nehezebb vizet tölteni a dézsába. Persze lehet, mert lehetetlen nincs, csak tehetetlen.
Engem az erdekelne ebbol a sztoribol meg, hogy a letrejott kapcsolatod szempontjabol volt -e jelentosege annak, hogy hol ismerkedtetek meg, azaz hogy munkahelyi kapcsrol van szo es volt idotok telleg alaposan megismerni egymast? Nekem, ha lehet ilyen egyaltalan, baromi fontos, hogy a kedvesemet minden, ha meg ez lehetetlen, akkor minel tobb oldalarol ismerjem meg, (ne csak mondjuk azt tudjam, hogy f*sza az agyban, mert en mondjuk csak ezt kapom belole, de maskulonben meg ertektelen, ures gazgeza) es szerintem erre adodik kituno lehetoseg melo kozben, a kiszemelt egyen szinte egesz napja nyomon kovetheto, lathatod ot reggel almos szemekkel, aztan (jo esetben) munkara koncentralni, mehetsz vele ebedelni (az sem uccso, ha nem az elso vacsizos randin derul ki, hogy nem tud kessel-villaval enni :(), tudod, hanyszor jar egy heten konditerembe, mittomenmegmit, na jo nem ezektol esek vkibe bele, de megis ..... szoval??
Újraóll!
Még mielőtt jogosan nekemjönnétek, itt a tapasztalati adalék, ami talán az eredeti kérdésen is lök egyet.
Házas vagyok, gyerekem van, és most is azt gondolom, nem házasodhattam volna jobban.
Voltam(voltam?) hasonló cipőben, komoly, nagyon jó egymás mellett-egymással dolgozásból először komoly tisztelet, aztán haverság, együttebédelés, kellemes egymásrautaltság.
Aztán egy este bizony megtörtént, olyan miért ne alapon, tiszta helyzetben, hogy csak szex, és ezen kívül mindenki éli az életét, mert mi ugye erősek vagyunk és faszák.
Amikor belementem, rajtam is átvillant minden ami itt a topicban le van írva, aztán azt gondoltam, hogy mi történhet, amire ne lennék felkészülve, amit ne tudnék megoldani...vagy ha olyan jön, akkor majd akkor elgondolkodom rajta, amikor jön.
Mondanom se kell, több lett... Életem minimum második (nincs értelme rangsorolni) legkomolyabb barátsága, szerelme, szexuálisan, szellemileg, intenzív amilyen csak lehet.
Na erre nem voltunk felkészülve, az ember azt hiszi hogy már "felnőtt", aztán kiderül, hogy van új a nap alatt.
Kiderült, hogy a filmeket nem a képzelet szüli. Volt minden: bújkálás, eltitkolás, "kiküldetés", hotel, tópart, kölcsönkért kéró, oda-vissza: megcsalás, bosszú, zsarolás, telefonzaklatás, kötélhúzás, ki az erősebb, féltékennyé tevés, megalázás, szakítás és kibékülés, otthoni vallomás, telefonbeszélgetés a két szerettem között (intelligensen), könnyed csevej az éppen futó pasijával...váljak-vagy ne váljak, ki az igazi, menny és pokol ahogy K. Jenő mondja.
És most azt gondolom, hogy ezekben a dolgokban nem nagyon van igazság semerre, csak akadémikus. Az egyetlen gyakorlati igazság az, hogy mindenki tegye meg amit meg szeretne tenni, senki ne hagyjon ki semmi jót...és tudva tudja, hogy fel kell készülnie a legrosszabbra, ami csak elképzelhető, mert aztat bizony vállalni kell, ugyanis semmi nem megúszható. A kibekkelősök és megúszósok szívják meg a legjobban, még ha a látszat más is.
Egyszer szinte mindenkinek beakad a hármashorog, ha csak gondolatban is, de ez nem lényeg. Aki nem megy bele, az a gyáva úgyis szenved, és még otthon is kínoz a saját gyávasága miatt közvetve, aki meg úgy megy bele valamibe, hogy csak félig vállalja, hát az meg bizony magát rántja bele a kakiba az otthoni kedvessel együtt.
Sokszor, sokféleképpen megbántottam ugyan mindkettőjüket, de azt is gondolom, hogy az, hogy még ma is szeretnek, azt is bizonyítja, hogy közben valami olyat nyújtottam, ami miatt érdemes velem lenni. Mindíg törekedtem arra, -hogy amellett, hogy nekem jó-, nekik még jobb legyen, mint bárki mással, hogy többet kapjanak, mint amit ember adni képes.
A lelkiismeretem nem tiszta, vállalok minden szembeköpést, mert megérdemlem, de közben az van, hogy az összes "tragédiával" együtt boldog vagyok, hogy megtörtént, mert enélkül fele lenne az életem, és mert enélkül egyel kevesebb ember lenne, akinek boldogságot és támaszt nyújtottam.
És ha valamennyire felmenthetem magam, annak az az oka, hogy soha egyetlen pillanatra sem feledkeztem meg róluk, az Ő szempontjaikról, és ha igazságos nem is lehettem mindíg, de megpróbáltam a legkevésbé igazságtalan lenni, és a lehető legönzetlenebb.
Mert szeretem és tisztelem Őket.
És azt gondolom, hogy az én alkatommal, ami egyébiránt egyáltalán nem rendhagyó, ez a cucc benne van a lájfba, maximum a végállomás változó.
Na most akkor darálhattok befelé kedveseim az Úrban.
rktv
