Nem jutottam el abba az állapotba, hogy nincsenek valódi vágyaim.
Nincs olyan szerencsém. A "valódi" megvan, itt lebeg előttem, és eltakarja az egész kilátást. Minden, amit eddig (jórészt megszokásból, jórészt kényszerből) tettem, értelmetlennek látszik. De amíg az apró kis vágyacskákkal tudtam mit kezdeni, addig ezzel csak gyötrődni tudok.
Szerintem a teheneket hagyjuk beken :)) a szomszedet meg plane.
En inkabb azt mondanam, hogy mindenki hajt, mert csordaszellem van, de mindenkiben ott az erzes, hogy nem jo ez igy. Hiszen barmit megszerzel, nem elvezed, mert ujabbat, jobbat, masikat akarsz. Es ez megmergezi az egeszet.
Es a nem jo ez igy erzes generalja azt, hogy hagyjuk a francba az egeszet, oruljunk annak ami megvan, hiszen rovid az elet, mindent ugysem erhetek el. Amit viszont megis, az is eleg lehet. Ilyenkor jutsz el abba az allapotba, hogy nincsenek valodi "vagyaid". dehogy nincsenek. Vannak, legalabb olyan erosek mint a hajtosoknak, ha nem erosebbek. Absentnek ugyanugy vannak vagyai - (felsorolta oket, de azon kivul is biztos van sok mas, pl egy konyv :)) ) csak masfajtak.
Persze ez igy leirva olyan jol hangzott... Szoval en sem jarok itt. Csak probalok, de nem megy. Idorol idore azon kapom magam, hogy ugyanugy ugralok ujabb/jobb dolgokert, mint mas. Ha eszreveszem, akkor az eppen kituzott cel utan probalok leallni.
Latod? nem jobb ez sem :)) Csak mas.
akkor pontosítanék: konkrét dolog, amit el szeretnék érni, na az nincs. nincs meghatározva (bár elég szomorú lenne, ha ez lenne a szükséges), hogy ahhoz hogy nyugodtan nézzek vissza hatvan (akárhány) évesen, az kell nekem, hogy eljussak ide, oda, megtegyek ezt vagy azt. nincs célom, ha így tetszik. persze ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel semmi, sőt. egy csomó minden, haverok, buli, hanta :)))) gyerek, pasi, együtt sokáig, örömben, boldogságban, érdeklődni sok minden iránt, persze egymás iránt főleg, meg ilyenek. a hozzászólásokból úgy nézem, más is hasonló cipőben jár. engem igazából az érdekelt volna hogy más is így van ezzel, és erre megkaptam a választ. de nyugodtan lehet vitázni tovább, vagy beszélgetni, szeretném.
abs.
Evil Skeleton Sam: ezek szerint a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" érzése miatt várják el mindenki mástól, hogy beálljon a sorba? :-)
Ennek ellenére (ahogy írod) persze tényleg jó lehet boldogan élni.
De vágyak nélkül, vagy a vágyakat kiélve? Nekem egyik sem megy.
Bocs, ez már off-olás.
A vágyak generálják a célokat, és az ennek elérése érdekében tett lépések határozzák meg a döntéseidet. Azért gondoltam az anyagi vonulatára dolognak, meg sokkal könnyebben megfogható.
"megfoghatatlan dolgok, ilyenek, hogy boldogan, jókedvűen stb. élni." - olyan vágyak, aminek elérésére nincs recept, nincsenek bejáratott módszerek. Leginkább szemlélet kérdése, hogy boldog vagy jókedvű vagy-e (általában).
Clea
Ha mar szomenesem van, meg amugy is mindenki idezget, akkor en is:
"I wanna know everything,
I wanna be everywhere,
I wanna f*ck everyone in the world,
I WANNA DO SOMETHING THAT MATTERS!"
" Nem elég, hogy a világ rád kényszerít egy életformát, de még el is várják tőled, hogy szívvel-lélekkel akard is..."
Ha viszont te ennek ellenere kepes vagy a sajat eletedet boldogan, vagy legalabbis boldognak tunoen elni, akkor epp ok lesznek azok, akik irigyelni fognak, hogy de jo neked.
Legalabbis en nem egy hajtostol kapom meg, hogy de jo nekem, hogy engem nem erdekelnek ezek a dolgok, nem akarok hetente uj autot/hazat/hajot/motort/repulot akarmit.
Hogy megis mire vagyom? Szabadsagra. Semmi masra.
Nem ugy ertem, hogy most jol be vagyok zarva. Illetve csak reszben.
Ami kellene, az, hogy legyen sok-sok ido, amikor el lehet menni fel a hegyre, at az erdon, be a barlangba, keresztul a folyon, ugy, hogy mindemellett nem kell attol tartani, hogy mirol maradok le. Lenne ido osszejonni a haverokkal, a sok meg kiprobalatlan dologra, a megkedvelt hobbikra, es mindenre.
Bocsánat, hogy újként belekotyogok, de nem hagy nyugodni...
Cél = vágy? Mert ebben az esetben csatlakozom a vágynélküliek táborához. Ellenkező esetben "csupán" céltalan vagyok.
A Clea által említett dolog SZVSZ mindenkit elég keményen érint. Nem elég, hogy a világ rád kényszerít egy életformát, de még el is várják tőled, hogy szívvel-lélekkel akard is...
Nos, ABSENT, amit írtál a bevezetőben, az számomra inkább cél nélküliségnek tűnik. Legalábbis a "hát nincsen semmi, helyesebben csak megfoghatatlan dolgok, ilyenek, hogy boldogan, jókedvűen stb. élni." mondatből úgy tűnik, vágyak azért vannak.
Üdv sorstárs!
van egy ilyen vonulat bennem is. de sosem volt jellemző az a fene nagy karriervágy, de igazából én konkrétan most másra gondoltam. nem csak anyagi oldalról lehet vágyakat megközelíteni, mindenesetre szimpi a hozzáállásod :)
Kedves ABSENT!
"KI nem tart normálisnak?"
A környezetemből azok (volt idő, amikor elég sokan voltak ilyenek), akik úgy gondolják, hogy a cél, hogy minél többet keressél (holmi közalkalmazotti állás kudarcnak és félresiklott életnek tekintendő). Szerintük csak a tehetségtelenség, esetleg a tehetetlenség és a lustaság következménye lehet, ha nem áll módódban kétévente lecserélni az autódat (ha nincs, az külön eretnekség). Számomra legmeglepőbb az a vélemény volt, hogy ilyen felfogással majdan nem fogok tudni mindent megadni a gyerekemnek, és milyen sanyarú sorsa lesz szegénynek. Mert az szülői kötelességem lenne (majd), hogy mindent, amit a kicsi megkíván, mindegy mennyibe kerül, elő kell termtenem.
Nem értik, hogy miért nem akarok a fővárosba menni dolgozni akár többszörös fizetésért. Nem hiszik el, hogy így jól érezhetem magam. Én meg őket nem értem.
ABSENT, ezzel én is így vagyok, nem is tartanak normálisnak...
Persze vannak feladatok, amiket meg kell csinálnom, vannak célok, amik felé megyek - de nem mindenáron, és nem érezném olyan nagy kudarcnak, ha nem sikerülne. Sokkal nagyobb kudarc lenne, ha azzal rágatnám magam egy életen át, hogy ezt, vagy azt nem sikerült elérnem. Üdv: Clea
Akkor Te mar elerted a buddhista eszmenyt: a vagynelkuliseget. Ha _tenyleg_ nem vagysz semmire, akkor csak egy piciket kell meditalnod, es maris a Nirvanaba jutsz... :-)
