Üdvözlöm, 217.000.-Ft az irányár. Jó állapotú, megkímélt a hangszer. Jelenleg nemzetközi piaci ára: 400-900 euro között mozog ennek a modellnek, természetesen ez egy irányár, esetleges komoly érdeklődőnek engedhetünk az árból.
Hibátlan műszaki ållapotban,megkimélt.Az egyik billentyű picit lejebb van de ugyan ùgy szól mint a többi.Extra beépitett kapcsoló a hangzás változtatåsára.Elem csere majd kell neki.szerkeszthető benne minden nagyon szépen szól,beépített effektek.Fémházas ės fém mechanikás minőségi billentyűzete van és beépitett tápja van.sok féle pedál köthető rá.Gyűjtőknek is ajánlom.25ezer! kérésre küldök képeket!
Továbbá eladnám, elcserélném valami számomra hasznos dologra a világ egyik legérdekesebb veterán szintetizátor prototípusát. Erről KIZÁRÓLAG komoly érdeklődőknek és privátban adok felvilágosítást ! Kérem ezt tiszteletben tartani.
Igen akkortályt úgy nézett ki hogy a Yamaha felvásárolja a Korgot annak anyagi instabilitása miatt, ezért kooperáltak hogy a raktáron maradt Yamaha alkatrészeket így olcsóbban megkapta a Korg tőlük testvériességi alapon. Aztán a Triton eladások szépen visszahúzták az árok széléről a céget és újra függedtlenedtek.
M3 nekem is anno elsőre nem volt egy nagy etwas, csak a szoft frissítéssel sok mindent orvosoltak. Az M1, Triton hangkészletek meg ugyanúgy elérhetőek rá, nem beszélve a samplerről a nagy kijelzőről, a tonnányi hangbankról effektről, funkciókról. Bizony-bizony nagyon meglépte már az M1 időszakot ez, az eltelt évek technikai fejlődéséről nem is szólva.
Hello, ne viccelj, az M1 egy csodálatos cucc, én sem lennék meg nélküle! Abszolút jogos mérce szerintem még mai is.
Én javítottam sokat az M1-est, nagyon szép, robosztus a belseje is, bár mai szemmel némileg talán esetleges, ilyen panel-olyan panel, szóval áramkörileg nem annyira homogén még - de mégis igényes és még az örökkévalóságnak készült. Tápja javítható, mikrokapcsolók cserélhetők, stb. A billentyűzete egyébként made in Yamaha (!), sztem valami DX7 továbbálmodás lehet, de tény, hogy nagyon jó minőségű mai szemmel is. Azt hiszem a Trinitymben is még ez a fajta van. Nekem ugyan most M1Rack-em van, de le a kalappal, hibátlan még mai is, pedig nyüstölöm. Talán 1 potit kellett végül kicserélnem benne, mert már nem segített a kontaktspré...:o)
Némeik régi vas egyébként kedvesen túlzsúfolt belül, de legalább relatíve javítható és látszik a moduláris elrendezés. Nem úgy, mint néhány mainál, egy nagy panel pár soklábú chip, azt' kezdj vele amit akarsz....
Pl. Yamiból RM1X-et javítottunk, mert nem volt hangja. Valahogy kiszakadt (!) a panelról a hangchip, de végül meg tudtuk stabilan "pókolni" valahogy... mindenesetre az már pl. nem annyira szervizbarát.
M3 engem lenyűgözött (volt benne elsőre valami "hűha"-faktor). Órákig sajna még nem mélyedtem el benne, de biztos izgalmas. Meg mondjuk még ott a Radias - az is megérne egy misét.
De az tény, és én is aláírom, hogy valahogy tudnak "műanyagabbak" lenni a mai cuccok....
Igaz én "csak" egy Korg M1-et nyüstölök, de úgy érzem hogy a lassan 25 éves hangszeremnek még van rendes mechanikája és hangszínei, meghallgattam az M3 presetjeit, nem dobtam tőle hátast sajnos, nyomogattam egy Yamahát valamelyik nap (típust ne kérdezzetek, nem emlékszem) a mechanikája egy kalap mezei lepkét nem ért, nem jó irányba haladunk.
Igen ,azt hiszem igazad van ezzel a VintageSnth-es dologgal kapcsolatban - néhol ők is elég elfogultak, máskor meg lehúzósak....biztos hogy szubjektív ez is.
Még kicsit vissza a Rolandokhoz: én épp nemrég döbbentem meg egy öreg D-550 hangján, elég combos még manapság is. Nekem van egy kis D-110-em, dehát nyilván ez egy költséghatékony kistesó az LA-szintézisben.
Még az ennél is öregebb MKS-eket hallgattam, elég döbbenetes a hangjuk....mondjuk egy MKS-80 Super Jupiternek az ára is horrorisztikus olyan 900-1200 font körül látni, ha látni egyáltalán. Aztán mi van ha bedöglik a kijelző, vagy bármi hasonló... ugyanennyiért lehet már inkább egy Integra-t kockáztatnék (de sajnos nem tehetem....:o(
Yamahából foglalkoztat még a TG-szériából az 500-as ROMpler, mert anno tetszett az SY85....bár biztos korlátozott cucc manapság.
Meg újabbak közül a CS6R (trance-modulnak hívták, érdekes lehet).
Korgból most sikerült végre szert tennem egy WS SR-re, nagyon vágytam rá, szerintem klasszikus.
Amúgy általános kérdés: az újabb vasak - mondjuk nevesítve a pár éves cuccokat: Fantom - Motif - Karma esetleg M3 - ezek mennyire high-tech cuccok szerintetek?
Elvileg ugye jóval le kellene kőrözzék hangban a régebbieket....dehát ezek után mi a biztos?
M3-mat meg Radiast hallottam már, azok szerintem nagyon jók.
Rolandból a Juno G-t ismerem valamennyire - nem tudom adnék-e érte annyit amennyi még ma a használt ára.
Sokan az igazi analógokat hajtják mostanában, de sztem az egy másik világ - árban is....
Néztem pl. Yami CS-80at (inkább 50-es van csak) - több ezer font... Oberheimek is drágák és nagyjából minden, ami tényleg vintage. Biztos nem véletlen, és nem hiszem hogy virtuál-analógokkal ki lehetne egy az egyben váltani ezeket.
Merre lehet a továbblépés, a digitálisak után? Főleg ha az irányvonal nem annyira a modern, inkább a klasszikus szintizene?
Vintagesynthen is emberek írnak saját véleményüket tükrözve. Érdemes elolvasni ha valaki ráér és tapasztalatokat akar elméletben gyűjteni, de max 50%-ot szabad adni ezeknek a saját döntés terén. Az egyéni megtapasztalás 50%-a saját részről mindig ott kell álljon!
Triton - TR? :) Nem adnám őket egy Kromeért ma!!! Sztem nem voltak rosszak a Tritonok, de a TR-ben és az X50-ben, microX-ben csúcsosodott ki a sok évnyi Triton vonali fejlesztés, ami persze a Trinityből gyökerezett. Meg ugye a gyári presetek is sokkal fantáziadúsabbak voltak bennük, mint a Trinyónál anno.
2 napja meg egy fantasztikus KORG M3-at birtoklok, ami a non plusz ultra, mert ugyanúgy Triton is egyben ha kell, meg ott a Karma, amit még nekem is meg kell fejtenem benne, mire jó igazán. Más elgondolás mint egy Yamaha arpeggiatorai, de valahol talán ahhoz köthető leginkább. Úgyhogy most elvagyok a kicsikével. :) Ráadásul a leválasztható szinti modulja még külön extra hab a tortán!
SY széria? Ez mindent elmond! Így tényleg nem szól egyik mai Yami sem az 100!
Azt hallottam az XV szériától kezdtek gyengülni a Roland vasak. Aztán az XV5080 még ma is becsült darab mégis. :D
Nekem nemrég van JV1010-em, ami ugye egy kis 2080 amúgy, szerintem a pad, szinti dolgokban elég jó, de persze nem egyedüli és kiválthatatlan, inkább jellegzetesen "Rolandos". Pc-vel még nem szerkesztgettem ,de már rákötöttem hogy a nyers mintákat végighallgassam a ROM-ból. Van pár akusztikus dolog is ami tetszik benne, de főleg mert hamisítatlan Roland védjegy mint hangzás (no nem a SoundCanvas jellegű gagyi ac.pianora gondolok!). Egy két bass, string, gitár hang is jó, bár a gitároknál van egészen természetellenes is, amit soha nem értek meg hogy süllyedhet odáig egy gyártó, hogy ki meri írni rá a "guitar" jelzőt. (???) Ezek valami pocsék mintavételezést, processzálást, utómunkát vagy nagyon nagy tömörítést sugallnak, ami elszínezhette az eredeti hangot. Olvastam hogy 90' körül már tudtak 400 megányi wavot 2 megába passzírozni, akkor elgondolhatjátok miről beszélek, mikor még mp3 sem volt akkor! :) Sajnálom hogy épkézláb Rhodes minták sem kerültek a kis JV-be, de statisztikailag hozza azért az átlagot, hogy nagyjából a 20-25%-a használható ha valaki csípi a jellegzetes Roland soundot.
A JD-t nem ismerem és a 1080 - 2080 közt sem hiszem hogy akkora füllel hallható különbség lenne (kissé mint a hifi hívők közt olyan a vita), mint akár az XV-k vagy Fantomok felé oldalazva. Azzal amúgy én sem értek egyet, hogy ha vki leszólja a 2080-at a 1080 után olyan mértékben, hogy ezért képes kést is rántani ha ezt mások ellenzik. Meg ugye miről is beszélünk? A minták hangzáshűségén, melyek leginkább akusztikusaknál jelentenek valamit (fűrész meg négyszög jelre ugyan minek mennénk rá, mikor ma reneszánszukat élik az analóg újraépítések, akkor azt kell venni...) vagy a dinamikán, szűrőkön polémizálunk? Szerintem nem érdemes ennek akkora feneket keríteni a korabeli évek szintijeit tekintve, mint akár egy mai 200-ból megvehető "csoda újdonság" terén összemérni a hangzást, megszólalást. Én inkább egy Integra 7-et nézegetnék ezek helyett, bár lehet az is gyengébben szól a régi JV-knél nem tudom, de az legalább maga a dobozba zárt Roland történelem, úgyhogy mind az XV5080 és a régi JV-k dolgai is megtalálhatók benne egy kalap alatt. Ehhez tartozóan, egy JV2080-at is teledobni még bővítőkkel, árban több lenne mint az Integra! Meg aztán ott vannak az SRX kártyák, amik több SRJV bővítőt tartalmaznak egyben és eleve a JV széria arra lett tervezve, hogy ezek adják inkább a powert, mint a modulok alap hangkészletei. Van egy UltimateKeys SRX-em, azon is több JV bővítő mintája található, de ha mondhatom azt, kb. negyede használható csak ennek is. Itt is vannak durván, nyersen szóló, elnagyoltan, faragatlanul ki nem munkált minták és a JV1010 is ilyen néhol. Az akkori technológia hangzásvilága felett mondhatni eljárt az idő bizonyos tekintetben.
Ha jól tudom ezek fejében adtak ki olyan sampling cd-ket melyek neves legendás szintikről tartalmaznak válogatást, így JV1080-ról is, meg JD990-ről és ezek pl Akai, Emu samplerekben bizony-bizony még az eredeti vasaktól is testesebben bírtak szólni dinamikát nézve, szűrők, konverterek minőségén múlva! A Roland is dobott ki tonnányi sampling anyagot, melyek alapján ezek a modulok is készültek csak visszabutítva, úgyhogy én beszereztem őket azok helyett inkább! :)
Szia MidiTom, köszönöm a hozzászólásodat! Igen, közben eszembe jutott még 1 eset - mikor nem tudtam, hogy Trinity-t vagy már Tritont vegyek... és rábeszéltek a TR-re, mondván annak még egy klasszissal jobb hangja van, hiába a Triton (elvileg) a jobb meg az utód....hmmmm.
Nekem mondjuk a Yamahákkal volt némileg csalódásom (kövezzen meg aki Y-hívő...:o( De valahogy vékonyabban szólnak, mint a Roland, Korg.... Lehet, mert némileg talán visszafogottabb az effektezésük is. Mindenesetre nagy izgalommal vettem a modulokat, és volt hiányérzetem.
Pl. TG33-nál írja Vintagesynth hogy kissé lo-fi, meg vékonyan, fémesen szól, dehát FM (is) ugye, a DX-ek is fémes-csillogó hangokban jeleskedtek inkább. A 33-nak rásadásul 12-bit AWM van az FM-mellé (tényleg, hány operátoros is lehet a TG33 FM-része?). De végső soron itt a vektorszinti, ami nagy dolog (szegény ember Wavestation-je, mondták, bár azért ez más világ...nem úszok meg majd egy WS-t:o) A TG55 is mai füllel kissé csalódás volt, bár nem a presetek a mérvadóak itt sem, mert találtam tök jó bankokat hozzá sysex-ben.
És aztán jött a nagy legenda, a 77-es, ami mai füllel szintén kissé bágyadtan tűnt...bár erőteljes dogokra is képes, meg az AWM2 + AFM azért jó alap. Főleg a 6-operátoros AFM, mert az nem marad el a legnagyobb DX-ek mögött. Valószínüleg mindegyik SY-nal ill. TGvel foglalkozni kell user-szinten, akkor jól kiaknázhatóak.
Vagy: Kawai K4r. Igaz, ennek sajna száraz a hangja (kivették a rack-verzióból az effektet valamiért), de egy jó multival már egészen más. Ha ismeritek David Wright-ot, ő pl. az egész Marilynmba albumot (lásd Syntasia) egy szál mutitrackelt K4-gyel csinálta.
Vagy ott a Casio VZ-1, ami csodákra képes, csak bele kell merülni kicsit.
Szóval nem egyszerű a dolog, erről már meg vagyok győzve....:o(
Érdekes történetek ezek. Anno, mikor megjelent a JV-2080, akkor mindenki igyekezett megszabadulni a 1080-tól, és az új modulra váltani, mert "mindenben jobb". Jó pár évvel később kezdték kitalálni, hogy a 1080 "jobban szól". De ez nem csak a Roland cuccaira volt jellemző, hanem egy általános trend jött, mi szerint a kezdeti PCM hangszerek "erőteljesebben, nyersebben, átszólósabban" szóltak a színpadon vagy a mixben, mint a korszerűbb társaik. A gyárak igazából egyre jobban próbálták megközelíteni az akusztikus minták természetesebb megszólalását. Gyorsabbak lettek a processzorok, nagyobbak a memóriák, tehát a sound is jobb lett. Hogy annak idején a kissé mesterkélt, nyers és prüszkölő minták közben pár népszerű előadó által standarddá váltak, az egy másik dolog.
Aztán itt van ugye a polifónia kérdése. Sokan mondják, hogy a gyártók a megnövelt polifóniát a dinamika rovására oldották meg. Ebben néha volt is igazság, a digitális technológiát ismerve nem is csodálkozunk rajta. Azonban nagyon jól kell ismerni két összehasonlítandó hangszert ahhoz, hogy az ember ezzel kapcsolatban is kategórikus kijelentéseket tegyen.
Nem tudom, jó helyen feszegetem-e itt a témát (talán bedobom majd egy másik topicban is), de mindenképpen kíváncsi volnék a véleményetekre, tapasztalataitokra.
Nos, az úgy kezdődött, hogy egy (másik, pfúj!:o) hazai zenész-fórumon egy meghirdetett kütyü kapcsán levelezésbe keveredtem egy úriemberrel, akitől érdekes – és számomra elég húsbavágó - dolgokat tudtam meg a Roland JV és JD-szériájú moduljaival (szintijeivel) kapcsolatban.
Ezek nagyjából a következőkben foglalhatók össze:
1.) A JV-2080, amit jómagam is használok és szeretek, szerinte halvány követője csak a 1080-nak, mert „rettentő puha, fátyolos, mosott hangja van. Az egyedüli előnye a nagy kijelző, ezzel be is fejeződött a pozitív tulajdonsága – a 1080-as nyersebb, határozottabb megszólalású cucc”
2.) A JD-széria (itt most főleg a 990-es rack-verzióról beszélek) viszont valahogy kilóg a fejlesztési irányból, és pont ezért sikerült máshogy, jobban.
Én mondjuk nem értem a mindössze 24-hang polifóniáját (a 64-gyel szemben pl.), de rendben – ma a multitrackes programok világában ne legyen már ez baj.
Állítólag a 04-es Vintage kártyát is inkább ehhez csinálták, mint a JV, XV-khez. Ugye 512 patch – kapásból dupla annyi, mint a többiben, meg mondjuk ehhez jönnek a 990 elég jó filterei...
És az árak….én olyan 55e HUF körül szereztem meg a 2080-ast, igaz, az ennyiért még „bennefelejtettek” egy 02-es Orchestra-kártyát…láttam 1080ast már 40 körül is. De a JDk…. 100 alatt elfelejtheted, 120-tól 200-ig minden volt, már ha van egyáltalán eladó. Ebay-en se jobb a helyzet, ott is sok száz fontért mérik. Tényleg EKKORA a különbség, hogy ennyivel drágább a JD? – mert így állítólag nincs versenyben a 2 széria a JD javára.
Sőt, mi több, a JVből is már inkább az előd, mint az utód 2080.
Mike Oldfield nevét látva a Vintagesynth-en azt gondoltam, hogy jó lóra teszek. Igaz, a jó öreg Hans Zimmer meg a 1080-ra esküszik....
Ja, ha már analógos, vintage hangzás, akkor Oberheim Matrix 1000-ről mi a vélemény? Sajna mára már az is kult, úgyhogy jó drága, ha egyáltalán látni. Egyelőre egy kis Akai SG01V-t vettem, majd kíváncsi vagyok mit tud.
Ti hogy látjátok ezt? Mik a tapaszatalataitok? Egyszer nemrégiban itt, azt hiszem RolandFan és/vagy MidiTom is érdekes dolgokat írt ilyen témában – ha van időtök, kedvetek, várnám a visszajelzéseket!
